Kelet-Magyarország, 1998. április (55. évfolyam, 77-101. szám)
1998-04-18 / 91. szám
Szondi Erika „Anyám kivert — a küszöbön feküdtem — magamba bújtam volna, nem lehet — alattam kő és üresség fölöttem. ” A költészet napjának hajnalán vacogó kis tested az életért kiáltott egy ünnepre készülő, magát hívőnek mondó, a Megváltó feltámadását váró társadalom apró kisvárosának újságosbódéja mellett. A város szívében reszketett két kiló hatvan dekás tested, áhítva az anyák melegét, ölelő karját, tápláló emlőit. Kis törülköződet kínodban lerúgtad, öntudatlan élet-halál harcod szenvedéséből megmentett egy szirénahang. Segítő kezek vigyázták életed, s te, a költővel egy napon született nem ordíthattad: „Nincsen apám, se anyám, se Istenem, se hazám” mert számkivetett lényed csak az életbenmaradásért küzdött. Van Istened, mert gondviselése nélkül azoknak az alig megszületetteknek a sorsára jutsz, akiket nejlonszatyorba rejtve kintfelejtettek az utcán, vagy akiknek szerencsétlen testét egy kút mélyére, vagy az erdő avarába rejtették, mert nem kellettek senkinek. Csak a mi megyénkben az elmúlt évben három társad halála miatt indult büntetőeljárás. Vaján lakásának udvarán kővel megdobálta újszülöttjét egy asz- szony, majd a gyermeket az udvari WC- be dobta. Nagycserkesz környékén a kuka mellett nejlonszatyorba rejtett halott leánygyermeket találtak. Befejeződött az eljárás egy asszony ellen is, akiről kiderült, három gyermekét küldte a kegyetlen halálba, miközben három másiknak esélyt adott az életre. Évente több, mint húsz emberölés történik Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében. Közöttük is a legkegyetlenebb, amikor ártatlan apróságok életét oltják ki. Most a rendőrség nyomoz. Keresi az anyát illetve azt a nőt, akit jóérzésű ember nem is nevezhet anyának. Az emberölést a törvény tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel bünteti. Sok ez vagy kevés? Teljesen mindegy! Az elveszett életet ez már nem adhatja vissza. Ám neked van hazád is Kinga! Egy olyan országban, ahol az emberek a történelem során már ezerszer bizonyították, mindent elvehetnek tőlük, csak a hitet nem. A hitet, amely erőt ad a holnaphoz, a hitet, amely bizton tudja, csak gyermekeinkben élhetünk tovább. Intézmények sokasága segíthette volna világrajöveteled. A védőnői hálózat bármelyik munkatársának csak egy jelzésre lett volna szüksége ahhoz, hogy rólad gondoskodjanak. A kórházak szülészeti osztályain kérdés, kérés, igazolás nélkül életre segítenek a biztonságos, meleg szülőszobában. Anyádnak sem kellett volna bizonygatnia, miért mond le rólad. Nem te lettél volna az első és egyetlen. Évente többször előfordul, hogy egy kiskorú leányanya, egy válófélben lévő asz- szony, vagy egy súlyos anyagi gondokkal küzdő sokgyermekes család nem tudja, nem akarja vállalni megszületendő gyermekét. Minden jobb megoldás mint az áprilisi fagyos éjszakába kitett gyermek haláltusája! A mátészalkai szülészet bejárati ajtaján is van egy csengő. Egy jel, amelyre kinyílik az ajtó és a végveszélyben lévő apró gyermek meleg gondoskodást talál utolsó menedékként. A rendőrség keresi szülőanyádat. Nem is tudom, érdemes lenne-e megtalálni. Neked az sem adna elégtételt, ha tudnád, rettenetes kínokat él át Balázs Attila felvételei most tejlázában, szédül, támolyog a vérveszteségtől a tökéletlenül levált, méhében maradt placen- tadarab miatt, vagy a súlyos gyulladástól, ami a fertőzések s az ellátatlanság következménye. Az sem vígasztal, hogy még hetek múlva is rábizonyíthatják, az ő méhében fogantál, az ő szíve alatt növekedtél. Nem segít rajtad az sem, ha anyádat megvetik, s mondják: a kutya sem hagyja el a kölykét. Őt nem ismerjük, s csak remélhetjük, te sem ismered meg soha. Ekkora bűnt úgysem tudnál megbocsátani neki. Csak szánni lehet őt is. Talán soha nem tudjuk meg, milyen érzések vezérelték rettenetes tette elkövetésekor. „A semmi ágán ül szívem, kis teste hangtalan vacog, kör éje gyűlnek szelíden s nézik, nézik a csillagok. ” A szerencsések — azt mondják — burokban születnek. Te kétszer születtél. Először ki tudja hol, másodszor egy melengető inkubátorban. Nem mutatta csillag j öttödet mégis egy egész ország figyel rád. Horoszkópod szerint Kos jegyű vagy. Tudod, a Kosok sohasem adják fel. Százszor fejjel mennek a falnak, mert érzik, a fejük gyorsan begyógyul, de a fal egyszer úgyis összedől. Neked duplán akarnod kell az életet! Elkeseredett, saját gyermeket foggal-körömmel akaró emberek várnak rád. Férfiak és nők, akiket a te léted tehet igazi családdá. Megyénkben az elmúlt évben több, mint száz gyermeket adtak örökbe. Kétharmaduk magyar családban, egyhar- maduk külföldön lelt otthonra. Árvák, elhagyottak voltak ők is, de gondoskodásra, szeretetre találtak. A titkos örökbeadás során arra is vigyáztak a szakemberek, hogy ne sérüljön a gyermek. A gyermekvédelmi intézet munkatársai mindent megtesznek azért, hogy hamarosan családra találj. Olyan szülőkre, akik boldogok lesznek, amikor megteszed az első, botladozó lépéseket, amikor először kimondod azt a szót, mama. Olyan családra, akik megtanítják neked mire felnősz, mit jelent a veled egy napon született költő legszebb versének sora: „Szeretlek, mint anyját a gyermek.” Hajnal Kinga! Kórházi nővér keresztanyáid találóan neveztek el. Nevedben ott a kín, amit születésedkor átéltél, de ott a hajnal is, ami remény egy új életre, az ember, az egyszeri és megismételhetetlen csoda kibontakozására. József Attila szavaival kívánom neked: „légy a fűszálon a pici él, s nagyobb leszel a világ tengelyénél.” SEGÍTETTEK: A levél megírásában információikkal segítettek: dr. Gervai József rendőr alezredes, a Megyei Rendőr- főkapitányság vizsgálati osztályának vezetője, dr. Bolodár Alajos, a Mátészalkai Területi Kórház szülészeti-nőgyógyászati osztályának vezető főorvosa, Együd János, a Megyei Közgyűlés alelnöke. TÖPRENGÉS Pénzen vett imádság M ost, hogy kiderült: szélhámos volt, akiben megbízott, akinek közel félmillió forintot adott, nem bánja hogy becsapták? Fizetne máskor, mégegyszer is? — kérdezték a férfit, akinek felesége nemrég súlyos betegségben halt meg, de előtte még hetekig járt egy „ csodadoktorhoz ”, ak i rendszeresen szedte el tőlük a pénzt, pedig nagyon jól tudta, az asszony menthetetlen. Nem volt titok előtte az sem, hogy a súlyos százezreket közel se könnyen, hanem házuk eladásából teremtették elő a szerencsétlenek. Nem is a kérdés, sokkal inkább a felelet az, ami töprengésre ösztönöz. Az özvegyen maradt férfi ugyanis azt válaszolta: nem bánt meg semmit, mert az asszonyáért tette, a lelkiismerete pedig csak így lehet nyugodt. Az övé valóban az lehet. Kérdés, milyen a magát csodatévőnek hirdető, a jóhiszemű embereket gátlástalanul kihasználó szélhámosé, akit azóta a rendőrség is felkeresett? Talán mondani sem kell, nem ez a házaspár volt az egyetlen, akiket becsapott, rászedett, meglopott. Sajnos, abban is egészen biztosak lehetünk, hogy az efféle emberből sem csak ez az egyetlen létezik, mert bizony sokan vannak, akik abból élnek, hogy mások súlyos betegek, és élni szeretnének. Tény az is, a különféle szélhámosok száma a gazdasági helyzet romlásával párhuzamosan szaporodik. Olvasom a minap a hirdetést, melyben arról értesítenek, hogy „ Vannak még csodák!” mert megromlott egészségemet távolból, imával gyógyítja a szövegben szereplő személy. Nem voltam rest, felhívtam a megadott címet. Egy női hang készséggel felelt. Elmondta, ha érdekel a dolog, — s mindent megtett, hogy így legyen — akkor küld egy tájékoztatót. Nem, nem kell mást tennem, mint kitölteni, s persze postára tenni a megadott összeget. A napi kezelés ára sem kevés, de ha az egy havi díjat egyszerre befizetem, tíz napot ingyen imádkozik értem a csodatévő hirdető. Ha az üzletet megkötöttük, nekem, mint betegnek nincs más dolgom, mint minden nap öt és hat óra között otthon maradni, mert az ország másik végéből ebben az időpontban gyógyítanak, imádkoznak értem, meg azért a sok naív, tudatlan emberért, aki van olyan balga, hogy hisz és fizet... Mi a garancia arra, hogy van csoda, és én tényleg meggyógyulok? — kérdeztem a hölgyet, aki a világ legtermészetesebb hangján búgta a kagylóba: hinni kell benne, s akkor sikerül. / ómagam nem a csodákban, inkább egyéb dolgokban hiszek. Abban például, hogy mind kevesebben lesznek, akik bedőlnek az efféle trükköknek, s ha betegek, orvoshoz mennek, nem sarlatánhoz. Abban, hogy az orvostudomány fejlődésével, az egészségügyre fordított rengeteg pénz segítségével egyre több lesz az olyan kór, amelynek gyógyításában biztosak lehetünk. Abban, hogy mindenki számára gyanús lesz, aki pénzért imádkozik. S legfőképpen abban, hogy a mások szerencsétlenségéből hasznot húzóknak, a nyomorúság vámszedőinek egyszer végre lesz mit, lesz miért megbánniuk... Kovács Éva ’98. IV. 18. 1 UVÜ Bit!*Lli!
