Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-28 / 74. szám
Napkelet • A hit világa BS888g888888TOB888888888888W888888W88W8W8B8W888888gW88888li8WW888888BW886WgW8M 1998. MÁRCIUS 28., SZOMBAT Nem csak feladat, hivatás A hatalom 40 évre kivette az ifjúság nevelését és oktatását az egyházak kezéből Harasztosi Pál felvétele Vállalni az örökséget Református egyházunk nélkül el sem lehet képzelni 1848-at. Ott voltak a márciusi ifjak közt a nemzeti gárdában, a honvédségben, a harcokban református ifjak ezrei, lelkészek százai. Volt bennük valami közös örökség, amit valamennyien egy-egy református kollégiumban folyó hazafias és európai nyitottságú oktatás-nevelés kapcsán kapták. A kollégiumok olyan ifjakat neveltek fel, akik méltán lehettek a forradalom előkészítői, vezéralakjai: Kossuth, Szemere, Petőfi, Jókai, Fáy, Irinyi. A református kollégiumok a márciusi események kisugárzóivá lettek vidéken. Legkorábban a debreceni kollégium válaszolt a pesti tüntetésre. A Í )ápai diákok március 17-i felvonu- ással válaszoltak, mely hatása kisugárzott egész Dunántúlra. Patakon március 18-án tartott fáklyás felvonulásra figyelt Zemplén és Abaúj népe. A debreceni kollégium a legszebb példája annak, miként fonódott össze a nemzet és a református egyház ügye. Amikor a kormány és az Országgyűlés Debrecenbe költözött, a kollégium adott számukra otthont 1849. január 9.-május 21. között. Az Oratóriumban szövegezték meg és a debreceni nagytemplomban hirdették ki a Habsburg ház trónfosztását. A híres Kossuth bankót is a kollégiumban nyomtatták ki. Az egyházkerületek és az egyházmegyék is támogatták a szabadság- harcot, élelmiszerrel, pénzzel, gyűjtésekkel. Több egyházmegye tett hűségnyilatkozatot, amikor végveszélybe került a Szemere-kormány. Részlet a szatmári református egyházmegye nyilatkozatából: „... lelkünk józanságában emlékezünk mindazon elsorolható sok és egész három évszázadon át dúlt szenvedések sötét folyamán is... mert utódai vagyunk azon evangéliumi keresztyén hősöknek. De legyen hála érette a szabadság urának, istenének. Ki megmentett minket, s hódolunk az általunk övezett nemzeti kormánynak és fogadjuk, hogy leszünk Istenhez, hazához és a törvényes szabad kormányhoz híven... hű napszámosai a szabadság földének... életre, halálra tántoríthatatlan hirdetői...” A 150. évforduló erősítsen bennünket hazafias elkötelezettségünk-: ben, európai nyitottságunkban egyházunkért, népünkért. Most rajtunk a sor, tegyük mint eleink tették, amit tennünk kell. Szent kötelességünk az ősök örökségét felvállalni, az adott történelmi lehetőségeket nem elmulasztva cselekedni. Katolikus diáktalálkozó A rendszerváltás óta sorra alakultak az egyházi iskolákban végzett öregdiákok szövetségei. A mi megyénkben nem működtek a hagyományos értelemben vett egyházi iskolák, ahol szerzetesek vagy apácák tanítottak, de volt katolikus és evangélikus gimnázium, s természetesen sok olyan öregdiák, aki más megyében működő egyházi iskolában érettségizett. Ma a Debrecen-Nyíregy- házi Egyházmegye területén élő, s katolikus középiskolában — piarista, bencés, ferences, premontrei, Kir. Kát. Gimnáziumokban — végzett diákok számára szerveznek találkozót a megyében működő diákszövetségek. A találkozó helye az Egyházmegyei Lelkipásztori Központ (Nyíregyháza, Kossuth tér) díszterme, időpontja: ma 14 óra. A programban dr. Bánhegyi Miksa, a pannonhalmi könyvtár főkönyvtárosa, dr. Tomka Miklós szociológus, dr. Váradi József prelátus, püspöki helynök előadása szerepel, 17 órától szentmise lesz a társszékesegyházban. Részt vesz a találkozón Szalai Béla, a Bencés Diákszövetség főtitkára. A találkozón összegyűlt önkéntes adományokat a Szent Imre Alapítvány számlájára fizetik be a diákszövetségek. Bővítik, szépítik a Szent Imre Gimnáziumot A katolikus egyház számára az iskolaügy mindig elsőrendű fontosságú volt és az ma is. Az oktatásnevelés nem csupán feladata, hanem hivatása. Már a keresztény ókorban, középkorban kimondta a széles népréteg oktatásának elvét, szükségét, amikor állami iskolák még sehol sem léteztek. 813-ban a mainzi zsinat minden plébánián elrendelte a plébániai iskola létesítését. A szerzetesrendeknek elévülhetetlen érdeme, hogy számtalan kolostorukban a magasabb műveltséget is terjesztették. Később olyan szerzetesrendek létesültek, amelyeknek kifejezetten az oktatás és nevelés volt a hivatásuk. Az állam érdeklődése csak a XVII-XVIII. században fordult az iskolaügy felé. Ilyen történeti előzmények után következett be Magyarországon 1948-ban az egyházi iskolák államosítása. A hatalom kivette az ifjúság nevelését és oktatását az egyházak kezéből. Elvettek közel 2900 elemi népiskolát a katolikus egyháztól, ami az összes elemi iskola csaknem 50 százaléka volt. Államosítottak 80 polgári fiú- és leányiskolát, 2 óvónőképzőt és félszáz középiskolát. A szerzetesek az államosítás után tovább taníthattak, illetve a rendek 1950A bizalom a hitet erősíti Zavarba jövök, mikor megállók az osztályterem előtt, mintha nem lenne bent senki, zaj nem szűrődik ki. Aztán a csengőszó felszabadítja az óra csendjét. Ahogy beszélgetésünk idejét egyeztetem a halk szavú, de mégis határozott tanárnővel, nyugalma rám is átragad. O Honnan ez a kiegyensúlyozottság? — Édesanyám és édesapám szűkszavú, hallgatag emberek. Nyilván nevelésük eredménye, amihez társul mély vallásosságom. O Úgy tartják, a próféta nem jó saját hazájában, érzi ezt? ben az állammal történt megállapodás értelmében folytathatták a tanítást nyolc gimnáziumban: Debrecenben, Budapesten, Győrött, Pannonhalmán, Esztergomban, Szentendrén, Kecskeméten. Ez így maradt negyven esztendőn át. A rendszerváltozástól azonban újabb gimnáziumok alakultak a szerzetesrendek vagy az egyházmegyék kezelésében. Az elsők között 1990-ben a Prohászka Ottokár Katolikus Gimnázium kezdett el működni Budakeszin, és a Sancta Maria leánygimnázium Egerben. 1991-ben fokozatosan, ahogyan a szerzetesrendek visszakapták hajdani iskoláikat, három gimnáziumot nyitottak, mégpedig a piaristák Szegeden és Vácott, a Nagyboldogasszony római katolikus gimnáziumot pedig Kaposvárott. 1992-ben kilenc újabb egyházi gimnázium kezdte el működését az ország különböző vidéki városaiban, némelyik kollégiummal s egy szakközépiskolával. 1993-95 között az új egyházi gimnáziumok száma 12, egyik másik általános iskolával és kollégiummal. Manapság az egyház kezelésében működő katolikus óvodák és általános iskolák száma kilencvenhat. Az egyház működtet még egy énekiskolát, egy háziasszonyképző, egy egészségügyi, egy gazdaasszonyképző és szociális gondozóképző szak- középiskolát, és néhány hagyományos szakiskolát, valamint bentlakásos kollégiumot. Az iskolák, intézmények egy részét az egyházmegyék tartják fenn, amelyhez az állam az állami iskoláknak juttatott normatív támogatás összegével járul hozzá. Ugyanezt a támogatást kapják az iskolákat működtető szerzetesrendek is. Sajnos ezt nem egy összegben, hanem csepegtetve kapják, havonta, esetleg kéthavonta, ami rendkívül megnehezíti a költségtervezést. Érdemes egy pillantást vetni az iskolákban tanító szerzetesrendekre: Angolkisasszonyok, Domonkos Nővérek, Irgal- masnővérek, Isteni Megváltó Leányai, Miasszonyunkról Nevezett Női Kanonokrend, Miasszonyunkról Nevezett Szegény Iskolanővérek, Miasszonyunkról Nevezett Kalocsai Iskolanővérek, Orsolyiták, Szatmári Irgalmas Nővérek Társulata, Szociális Missziótársulat, Notre Dame Női Kanonok- és Tanítórend, Bencések, Ciszte- rek, Ferencesek, Lazaristák, Minoriták, Piaristák, Premontreiek, Szaléziek, Jezsuiták, Maristák. Balogh József SZÜLETÉSNAP A nagykállói Kolping család ötéves születésnapját ünnepelte a római katolikus plébánia imatermében. A családtagok nagy érdeklődéssel hallgatták Almási Lászlóné, az egyesület világi elnöke beszámolóját az eltelt idő alatt végzett munkájukról, mely természetesen csapatmunka volt. Á hátrányos és halmozottan hátrányos helyzetben élő embertársaink, kórházi betegek, öregek napközi otthona lakóinak meglátogatása, az alsópá- hoki Kolping ház létrehozásának támogatása, a szórakozásban, továbbképzéseken való aktív részvétel, használtruha-gyűjtés a rászorulóknak, kiállítás rendezése mind-mind a család munkáját idézte. Sok volna felsorolni azt a sokrétű, felebaráti szeretetből fakadó segítő munkát, melyet a család végzett. A keresztény hit az a belső erő, mely bennünk él, munkálkodik és a jövőben is erőt ad ezen önként vállalt feladatok vállalásában, végzésében. Prézensünk Vitay László kanonok úr az eredmények elismerésén túl hangot adott egy mélyebb, szorosabb együttműködés igényének, s elmondta, mit jelent a tanárok, hitoktatók és a Kolping iskola tanulói között a hit- és erkölcstan gyakorlása mindennapi életünkben. A komoly megbeszélést szerény megvendégelés követte, s nem maradtak el a vidám emlékidéz- getések sem. A fényképek nézegetése még közelebb hozta számunkra a korábbi családi élményeket. Hodászi Jánosné Kolping tag — Tarpai születésű vagyok, családfám kétszáz évre sikerült visszavezetnem. Azt vallom, ha én tiszteletet adok bárkinek, azt vissza is kapom. Eddig nem csalódtam. Cl Fiatal létére sok szolgálatot teljesít? — Valóban. Érettségi után Debrecenben hitoktatóként szereztem diplomát. Közben a tarpai református gyülekezetben orgonakíséretet vállaltam istentiszteleteken és egyházi szertartásokon. Nem éreztem megterhelőnek még a hitoktatással együtt sem. Úgy látom, aki hitben él, nagyobb ereje van a megpróbáltatások elviseléséhez. Erőt adott még a kisgyermekek szere- tete, amivel nap mint nap elhalmoztak tanítványaim. OMost a harmadikosok tanító nénije... — Néhány napja vettem át második diplomámat Debrecenben a Református Kölcsey Ferenc Tanítóképző Főiskolán. Annyi tudást kaptam, amiből bőven oszthatok a kicsinyeknek. Látom, hogy ezekben a gyerekekben rengeteg szunnyadó érték van. Biztatással akarom felszínre hozni. Megtanítom őket a pillanatnyi kudarcok elviselésére és arra, hogy a sikerek ne elvakítsák, hanem újabb eredményekre ösztönözzék. Mert csodálatos dolgokra képesek, a csoda pedig a hit édes gyermeke. O Szerencsére hogy az osztályfőnök egyben a hitoktató is? — Nem csak szerencse, de különösen jó. A kölcsönös bizalom tanítványaimmal hitemet erősíti. A józan hit értelmi alapokon, ismereteken, és tanokon emelkedik nagyra mindkét félről. Tarpán Esze Emőke tanító hitoktató terhei könnyűek, ez az ő igájának a gyönyörűsége. Óbis Éva