Kelet-Magyarország, 1998. március (55. évfolyam, 51-76. szám)
1998-03-21 / 68. szám
Drága emlékkép a traffipaxtól — Híííjnye, a fenébe! — süvített mellettem Hudák Mihály törzszászlós hangja a Feli- ciában. Hamar rájöttem, miért: egy Wartburg a balra kanyarodó sávból egyenesen hajtott tovább az Inczédy sori kereszteződésben, ráadásul a piros íámpán. Még szerencse, hogy a másik irányból induló nem gyorsan lőtt ki, így nem történt baleset. Azért sziréna bekapcsolva, irány utána. — Tudom, nem balra fordultam, hanem egyenesen jöttem — ismerte el „bűnét” a leállított fiatalember. Azt azonban határozottan állította, hogy legfeljebb sárgát mutatott a lámpa. Látszott, a tanúk ellenére sem akarja elhinni a pirosat, de végül vállalta, hogy kifizeti a bírságot. Az ellenkezés, vitatkozás nem ritka, mint ahogy a kivagyiság sem — mesélték a traf- fipaxos zöld Feliciával dolgozó csapat tagjai. Hudák Mihály mellett Dankó János főtörzsőrmester és Novák Mihály törzsőrmester is tapasztalt már egyet, s mást. Volt, akit a városban 120-szal hajtva állítottak meg, az illető azonban csak kidugta az ablakon igazolványát, majd elhajtott. „Nagy ember” az illető — derült ki később —, aki azt hitte, rá nem' vonatkoznak a közlekedés szabályai. Miképp az az ügyvéd, aki állítólag nem volt hozzászokva, hogy a szabálytalanság miatt megállítják. Mint mondta: igyekszik, nem ér rá ilyesmivel foglalkozni... Ennek ellenére — miután kivárta sorát — megbírságolták. Az Északi körúton szinte megszokott az ötven helyett hatvannal autózók tempója, de rövid idő alatt 69, 71, 74-gyel haladókat állítottak ki a sorból a rendőrök. A hasábrádióból mindegyik vezető visszahallhatta, milyen sebességet rögzített a fénykép. Volt, aki szó nélkül fizetett, más némi magyarázkodás után. Valamennyiüket jó utat, s balesetmentes közlekedést kívánva engedték tovább a bírságolást követően. A tarifa általában 1-2 ezres volt. Gyanús gyorsasággal ugrott ki régi Mermegállásra bírni. Egy mikrobusz meg is állt mellettünk, háborogva- dühöngve szidta az életveszélyesen autózó fordost, a sofőr, aki tanúként szerepel majd a szabálysértési tárgyaláson. Ezt a fordozást ugyanis nem lehet helyszíni bírsággal rendezni. Nyolcvan helyett százzal ment előttünk a Kadett, ennek ellenére egy BMW nagy sebességgel előzte. A sziréna ismét vijjogni kezdett, az Opel mégsem akart kellően lassítani, s lehúzódni. Végül csak megállt a BMW, az Opelt is leintették a járőrök. — Fontos kereskedelmi tárgyalásom kezdődik hamarosan Debrecenben — érvelt a BMW tulajdonosa, nem vitatva, csupán megmagyarázva a gyorshajtást. Amit kétezer forintja bánt, de útra valóul jó tanácsot is kapott: időben induljon inkább, Balázs Attila felvételei hiszen őt is, és a többi közlekedőt is hazavárják. Az opeles bácsi a jelek szerint azt hitte, autópályán van, így még méltatlankodott is, hogy száztizes tempónál miért állítják meg. Nehezen értette meg debreceni létére, hogy erre még nem ért el az autópálya, így nem 120, hanem csak 80 a megengedett sebesség. Pénze nem volt, így postai befizetési lapot kapott, hogy a kétezrest rendezze. Hiába no, határ menti megye vagyunk — sok a külföldi autó. Mint az az ukrán BMW, melynek tulajdonosa nem törődött a sebességkorlátozással. Tóth Zoltán kénytelen volt előkaparni régen szerzett orosz tudását, a notesz és az írószerszám is segített egymás megértésében. Kettő helyett egy ezressel akarta megúszni az ukrán — mondván, nincs nála több —, de a figyelmeztetés, hogy akkor a rendőrségre állítják elő, ha nem fizeti ki a bírságot, jobb belátásra térítette. — Gyorsan mentem? — kérdezte a kisteherautó sofőrje a megállítást követően. Valóban, a lakott területen is hetven fölött mutatott a műszer. — El voltam bambul- va, elgondolkoztam, nem vettem észre, — magyarázta, majd így kommentálta a kétezres elvesztését: korrekt. Kováts Dénes cijéből a megengedettnél gyorsabban hajtó fiatalember. HudákMi- hály szimata nem csalt, amikor felnyittatta vele a csomagteret, mert műanyag, zömében benzinnel teli kannák sorakoztak benne, miképp az utastérben is. Hamar elismerte a sofőr, hogy Ukrajnából hozta az árut, de próbálkozása nem sikerült a dolog helyszíni rendezése érdekében, csak a rendőrt bosszantotta fel... Más csapat, más autó. A travimós Opelben Bernyiscsek Mihály és Tóth Zoltán zászlósok már videokamerákkal mérik menet közben a gyorshajtók sebességét, s rögzítik az egyéb, kirívó szabálysértéseket is. Az autóban eíöl-hátul mini videokamera, a jobb oldalon ülő rendőr előtt a kis tévé: okos műszerek. Jól láttuk az előttünk, s a mögöttünk haladókat is, tisztán kivehető annak a sofőrnek (bal)cselekedete is, aki a szabály ellenére kezében tartotta mobil telefonját. A megyeszékhelyről a 4-esen Debrecen felé indultunk, amikor a nagy sor, a záróvonal és a kanyar ellenére vad és gyors előzésbe kezdett egy Ford. Alig tudtunk a nyomába szegődni, hátborzongató volt manővere. Száguldott tovább nagy sebességgel, így a követés érdekében a szirénát is be kellett kapcsolni, végül sikerült Gyorshajtók A múlt évben kirívó gyorshajtás miatt 1076 feljelentést tettek a rendőrök. A helyszínen 6572 személyt bírságoltak meg összesen 9 miliő 66 ezer forintra. Ez azt jelenti: fejenként átlagosan 1380 forintot fizettek a szabálysértők. Cseppet sem mellékes: a balesetek egyik leggyakoribb oka a gyorshajtás... TÖPRENGÉS Lehetőségek, pártában A ti városotoknak van hangulata — mondta a napokban egy külföldi ismerősöm, aki időnként megfordul itt, Nyíregyházán, de, mint az üzletemberek általában, mindig rohan. Most kijött a lépés és sétáltunk egyet a belvárosban. Közben arról is beszélgettünk, mitől lehet szép egy ilyen stílusú település. Megegyeztünk, jobbára nem az új létesítmények, hanem a hagyományokat őrző szép épületek, a főtér barátságossága alakítja leginkább az összbenyomást. Még így, utólag is el lehet töprengeni azon, vajon miért kellett annyi ellen- véleménnyel megküzdeni városi építésznek, kertésznek mire hozzányúlhattak a Kossuth térhez. Volt, aki időközben bele is fáradt a hadakozásba, s azóta másutt kamatoztatja tehetségét. Pedig azoknak lett igazuk, akik kardoskodtak a sétálóutcáért, kiálltak a főtér megnagyobbítása mellett. Most él a tér, a gyakori programok sajátos hangulattal telítik. Jól sikerültek az át(vissza) színezések, remekül illeszkedik a városképbe az új egyházi épület az igazságügyi palota mellett, s ha sikerül a Centrum Áruházat ügyesen felöltöztetni, talán a Metropolt is elfogadjuk majd átszabott „öltönyében ”. Nem ilyen sikeres mindenütt a régi épületek megóvása. A Szarvas utca polgári házaiból hovatovább már nem marad mutatóba sem, pedig legalább egyet meg kellene óvni, ha már egy sort nem lehet. Néha a buldózer túl hamar nekiront jobb sorsra érdemes épületeknek. Hány éve például már, hogy üres telek tátong az Iskola utca sarkán! Talán nemsokára indul az építkezés, kíváncsian várjuk, telitalálat lesz-e az isi Alighanem megpecsételődött a Dózsa György utcai mozi, a Kispipa étterem sorsa. Értékes telek alakul ott, különösen, hogy már befalazott ablakokkal, lelakatolt | kapuval várja sorsának beteljesülését mellettük az 1880-ban épült, Európához címzett régi szálloda és étterem, ahol hajdanán Benczi prímás is muzsikált tizenhat „legényével”. Ezt az épületet talán még akkor is sajnálni fogom, ha — mondjuk — olyan szépet emelnek helyén, mint az Átrium a Víz utca sarkán. Persze vannak még lehetőségek pártában: a Jókai tér és a művelődési házzal átelleni terület, amelyeket hamarosan beépítenek. Ezek majd ugyancsak átrendezik a belváros képét. Csak reménykedem, hogy nem süllyed le csupán pénzkérdés színvonalára az, ami majd ezeken a foghíjakon történik. N emrégiben eljutottam Bécsbe. Vendéglátóim elvittek nosztalgiavacsorázni abba a gyönyörű szállodába, amelynek a millennium idején épült ikerpár- I ja Budapesten, a Kecskeméti utcában — volt. Az Erzsébet Szállót „korszerűsítették”, helyén már évtizedek óta huzatos üveg-beton falak mögött szállhat meg, vacsorázhat a kedves vendég. Nem kellene ahhoz Kocsis Zoltán, hogy a különbséget zongorázni tudja. Ilyesmik is eszembe jutottak azon a laza órán, amellyel ismerősön ajándékozott meg két út között Benczúr és Krúdy városában, az én városomban. Marik Sándor Üldözés sziiBná^iy
