Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)
1998-02-21 / 44. szám
1998. FEBRUÁR 21., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete wmm: i n Kiat» c A Benczúr-ház és emléktáblái A Meinl bejárata mellett újra olvasható a korábban leszedett tábla szövege, magyarázatokkal A telek, amelyről most szó esik, a mai Kossuth tér és Luther utca sarkán terül el. Kétszáz évvel ezelőtt ide épüjt a városháza, 1793-94 között. Markó Ádám főbírósága idején. A régi, „népsorszámozás” szerint az 1552. számú, jelenleg Luther utca 1., illetve Kossuth tér 8. számmal jelzett impozáns üzletház telke. Városháza korában járhatott itt menekülés közben a királyné és a trónörökös. A hagyomány szerint ugyanis Napóleon 1805 novemberében, majd 1809 májusában elfoglalta Bécset. 1805-ben Ungváron át jutottak el a menekülők Munkácsig, hogy a várban rejtsék el a szentkoronát; 1809 júniusában Nyíregyházán át jöttek, ezúttal a korona nélkül. A nyíregyházi források csak az 1809. évi menekülésről emlékeznek meg, tudván arról is, hogy a városházánál tartottak pihenőt. Később ehhez fűződött a korona ittjártának a legendája, a régebbi, nem ezen az úton járt menekülés analógiájára... Tény viszont az, hogy a városi privilégiumot is elnyert Nyíregyháza a 40-es évek elejére már kinőtte régi székházát: a majd 1872 óta ma is álló városháza telkére földszintes otthont építtetett. Ezt a régit pedig 1842-ben Benczúr Vilmos felvidéki pati- káriusnak adta el. O „minden környülálláshoz szükséges szobákkal” bővítette az épületet, gyógyszertárának pedig a Magyar Korona cégért választotta. Itt született, az evangélikusok anyakönyve szerint 1844. január 28-án Benczúr Vilmos és Laszgallner Paulina fia: Gyula Károly. Az édesanya majd egy 1883-ban rokonaihoz írt levelében így emlékezik: ez egy keddi nap reggelén, a patika melletti nagy szobában történt, amikor a közeli templomokban éppen hosszan harangoztak. Mire az ott örvendezők tréfásan emlegették, hogy ebből a fiúból biztosan nagy ember leszen. A csakugyan világhírűvé vált művész tiszteletére szülővárosában 1909. október 17-én ünnepségeket rendeztek. Délelőtt a vár- megyeházán 30 országos hírű művész műveiből összeállított kiállítást a Bessenyei Kör látta vendégül: gróf Vay Ádám főispán és Popini Albert, a kör főtitkára üdvözli a megjelent Benczúrt. Délután a városházán díszközgyűlés következik: Leffler Sámuel gimnáziumi igazgató ünnepi beszéde után adják át az akkoriban igen ritkán odaítélt díszpolgári oklevelet. Ezután vonulnak át a szülőházhoz: ott avatják fel a Kozák István gimnáziumi rajztanár szecessziós díszítésével ellátott emléktáblát, amelynek szövege megörökítette a nevezetes eseményt. Érdekes ennek az emléktáblának a sorsa. Az 1944. októberi harcok idején maga az épület a hasznavehetetlenségig romba dőlt. Annak a falnak egy töredéke állva maradt, amelyikben az emléktábla függött. Ide tartozik a városházi folytatás. Az 1946. augusztus 1-jei közgyűlés jegyzőkönyvében olvasható, hogy a Kossuth tér 12-i romépületről leszerelt műmárvány emléktábla F. I-né P. A. Kék községbeli lakos tulajdonából, közvetítő segítségével a városi mérnöki hivatalba hozták, ahol Fazekas László mérnök vette át, majd pedig a múzeum kezelésébe került. Átmenetileg a mai Luther utca 4. sz. emeletes, Palicz Bertalan-féle házban, az ott kiállító múzeum bejárata mellett volt látható, majd a költözéskor leejtették, összetörtén őrzik manapság. Felirata a mostani ünnepségen osztogatott szórócédulákon olvasható. (V. B. 111. 263/1943). Az 1920-ban elhunyt Benczúr halálát követő évben a nagyszabású országos emlékünnepségekből kellően kiveszi részét Nyíregyháza is. 1921 áprilisában, a Szép- művészeti Múzeumban lefolyt nagyszabású emlékezésben az ország kormányzója, a királyi hercegek, á művészeti, a politikai és társadalmi közélet jelesei között található a nyíregyháziak küldöttsége is. Ennek folytatása Nyíregyházán június 19-én következik. A budapesti vezérszónok, Beöthy Zsolt akadémikus, a Pázmány Péter tudományegyetem esztétikai tanszékének vezető professzora itt is felolvassa nagyhatású emlékezését. Ezt a helybeli ügyvéd, lapszerkesztő sasi Szabó László himnikus méltatása követi, Vietórisz József pedig elszavalja Benczúr lelke című ódáját. A két ünnepély műsorának teljes szövege bibliofil ritkaságként jelent meg. A gyászoló család tagjai ez alkalommal magukkal hoztak több Benczúr-festményt, rajzot, relikviát, egy itt létesítendő Ben- czúr-szoba berendezésére. Ezek Bencs Kálmán polgármesternek fogadó szobáját díszítették a városházán. A második világháború után, megfogyatkozott számban ugyan, a Jósa Múzeumba kerültek, s manapság külön Benczúr-teremben állandó kiállításként láthatók. Itt említendő még, hogy ugyancsak 1921-ben a Művészeti Lexikon szerint az ünnepségekkel párhuzamosan alakult meg Budapesten a Benczúr Társaság. Tagjai egykori Benczúr-tanítványok. A konzervatív művészi irányt képviselték. (Jelvényük látható e szöveg mellékleteként.) Nyíregyházán majd 1941-ben állítják fel galántai Fekete Gézának kemény mészkőből faragott Benczúr-szobrát, az 1962 óta már a művész nevét viselő téren. Ili A Kelet-Magyarország 1993. május 29-i száma hosszabban foglalkozik ezzel a Benczúr-sarokkal. Abból az alkalomból, hogy annak az átmeneti épületnek, amelyben akkor már a Meinl cég nyíregyházi fiókja működik, meg vannak számlálva napjai. Azzal az emléktáblával együtt, amelyet az ideiglenesen felhúzott ABC falára 1968-ban az Idegenforgalmi Hivatal helyezett oda Dienes O. István szövegével. Ugyanis hosszú előkészület és tárgyaló sorozat után már bizonyos, hogy a térhez illő, nagyobb szabású üzletház épül a régi telekre. A cikk azzal a reménnyel fejeződik be, hogy a most még látható emléktábla felkerül majd az új épületre is; hogy városunk múltjának becses emlékét továbbőrizze, hirdesse a következő évtizedekben is. Lám, az öt éve megfogalmazott jámbor óhaj most, február 20-án valóra vált. A Meinl-bejárat mellett újra olvasható az akkor leszedett emléktábla szövege, eligazító magyarázatokkal. Csak így tovább Városvédő Egyesület! Margócsy József A KM VENDÉGE A kitüntetett elnök Lefler György Az élet gyakorta önéletrajzokat írat velünk, legyen bár utunknak az apróbb avagy nagyobb állomása. A toll, amíg szép csöndben kisorjáz bennünket, egy kicsit önmagunkra is figyeltet: mit és miképp tettünk a világban! Ám különösen igaz lehet ez, ha az eltelt éveket nem is a saját, hanem már a mások tollába mondjuk. Noha sohasem volt az a hetvenkedő fajta, Széles Lajos nyugdíjas városi tanácselnököt mégis a közelgő „hetvenke- dése” apropóján, azaz hetvenedik születésnapja alkalmából köszöntötte e héten a megyeházán a közgyűlés elnöke. A jeles eseményre meghívást kaptak az ünnepelt barátai, a város vezetői. A Matol- cson született és máig is e vidék fiaként, Fehérgyarmaton élő közéleti ember küzdelmesen gazdag életpályát mondhat magáénak, amelyből kimagaslik az 1970 májusi nagy árvíz idején tanúsított felelős helytállása. — Szegény parasztcsalád fiaként jöttem a világra 1928. március 19-én — kezdett élettörténetébe az ünnepelt. — Akkoriban bizony hamar munkára értek a gyerekek, jómagam is 16-17 évesen már a matolcsi híd építésén dolgoztam, de voltam cséplőgépnél, aztán ellenőr, majd terményfelvásárló. A falumban, 1950-ben az első választáskor, tanácselnök lettem, majd egy évre rá már járási tanácselnök-helyettes ként dolgoztam egészen 1 958-ig, azt követően pedig a járás tanácselnökeként tevékenykedtem. Fehérgyarmaton a város tanácselnöki tisztét 1984-től ’89-ig töltöttem be, s innen mentem nyugdíjba is. Mindez persze nem jött csak úgy magától sokat kellett a munka mellett tanulnom. Az életem legnehezebb, de egyszersmind legreményteljesebb időszaka az árvízhez kapcsolódik. Éjszakánként még ma is gyakran előjön az a borzalmas kép, vagy elegendő nappal csak lehunynom a szemem, hogy újra megelevenedjen a szörnyű tragédia. A gyarmati református templom tornyából egy világot elborító tenger látványa fogadott, mindenünnen a bajok és jajok visszhangjaival. A menekülő állatok sírását, a tehenek bő- gését a mai napig megtartotta fülem. Aztán a kétéltű járművek dübörgése már reménytelibb volt. Az pedig egyenesen lélekemelő, miként fogott össze az ország, jött a segítség mindenhonnan. Akkor és ott az emberségünk győzött a bajon! Ezt a mai napig felemlegeti példaként, merthogy egy hasonló akarat és szolidaritás ma is jó szolgálatot tenne. Pedig — képletesen szólva Elek Emil felvétele — megint- csak árvíz alatt vagyunk és segítő kézéit kiáltunk. Akkortájt viszont még meghallották a sikolyt: csak e térségben 28 ezer embert kellett kimenekíteni; négy hónap alatt 2900 új lakást építettek fel, röviddel rá összesen 3500-at; 1100 ház felújítását végezték el; 82 közintézményt varázsoltak a pusztító áradat helyén. Varázslat volt az, valóban! Nagyon kemény, céltudatos varázslat. Széles Lajos négy cikluson át ország- gyűlési képviselőként is a segítségére volt szűkebb hazájának. Az árvíz során akkora tekintélyre tett szert, hogy az 1971- es választáskor a párt jelöltje mellé másodikként az ő nevét is látni kívánta a nép. Ez az óhaj aztán oly erősnek bizonyult, hogy a szavazást követően már az élre került. Sokat kellett talpalni. Pestet járni bármi eredményért. De megérte, mondja, mert csak így maradhatott és erősödhetett meg ott a vasút, épülhetett meg a matolcsi közúti és vasúti híd, és sorolhatnánk még. Széles Lajosnak több lehetősége is lett volna arra, hogy a szülőföldjét messze- hagyja, ám ő ragaszkodott e vidékhez, s megmaradt ott, ahol ma is nagy tiszteletnek örvend, és hetvenévesen sem bánja és bántja, sőt örül, ha egyszerűen Lajcsiként keresik,, szólítják. A kitüntetett a megyei közgyűlés Emlékplakettjét kapta, aminek minden bizonnyal együtt örül majd a családja, három gyermeke és négy unokája.
