Kelet-Magyarország, 1998. február (55. évfolyam, 27-50. szám)

1998-02-13 / 37. szám

Napkelet • A hit világa 1998. FEBRUÁR 14., SZOMBAT Hitélet Lelki gyakorlat Lelkigyakorlat lesz görögkatolikus hívek számára Leányfalun február 23-án (hétfő nagyböjt kezdete) déltől 26. (csütörtök) reggeli utánig. A lel­kigyakorlat vezetője dr. Kiss Andor új fehértói esperes parókus. Mozgástér Megjelent Az egyház a társadalom­ban című új sorozat első kötete: Az egyház mozgástereiről a mai Ma­gyarországon. A kötet a Magyar Ka­tolikus Püspöki Kar Média Bizottsá­ga megbízásából végzett empirikus kutatás eredményeit tartalmazza: ho­gyan vélekednek az emberek ma az egyházról. A kötetet február 10-én mutatta be a Magyar Katolikus Püs­pöki Kar titkárságán Gyulai Endre püspök a kutatást irányító szakem­berekkel: Horányi Özséb professzor­ral, Tamás Pál szociológussal és Tompa Miklós szociológussal. Lelki nap Hitoktatói lelkinap lesz ma, február 14 -én szombaton Nyíregyházán 9.30-tól 15.30-ig, melyre ezúton is szeretettel hívja és várja a görög ka­tolikus egyház az egyházmegye összes katekétáját. Meghívott előadó dr. Udvardy György, az Országos Hitoktatási Bizottság ügyvezető igaz­gatója. Témák: A Szentlélek-év jelen­tősége életünkben és a hitoktatásban. 2. Beszámoló a készülő Nemzeti Ka- teketikai Direktóriumról, az OHB működéséről, valamint időszerű gya­korlati kérdésekről. Egy százalék Eddig 51 egyház vagy felekezet kért és kapott az Adó- és Pénzügyi Ellen­őrző Hivataltól technikai adószámot a személyi jövedelemadó második egy százalékának felajánlásához. A felekezetek egyes intézményei és szer­vezetei a társadalmi szervezetek tá­mogatására fordítható első egy szá­zalékért pályázhatnak. A Pénzügymi­nisztérium becslése szerint az idén az egyházakat megillető egy százalékok összege valamennyi adózó felajánlása esetén mintegy 5,5 milliárd forintot tenne ki; február 15-ig pedig mintegy 6-800 ezer adózónak kell bevallást készítenie. A négy nagy történelmi egyház technikai adószáma: Magyar Katolikus Egyház: 0011 Magyarországi Református Egyháza: 0066 Magyarországi Evangélikus Egyháza: 0035 Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége: 0358 Farsang Farsangi bált rendez ma a nyíregyhá­zi Bujtosi Szabadidő Csarnokban a görögkatolikus egyház. Az immár hagyományossá vált katolikus bál 18 órakor vecsernyével kezdődik a püs­pöki templomban, 19.30-kor lesz püspöki megnyitó a szabadidő csar­nokban, ahol másnap hajnali négy órákor áll a bátyus bál. A belépőjegy ára 300 forint. Hittanverseny A Szent Atanáz Hittudományi Főis­kola Kateketika Tanszéke, a Hajdú­dorogi Egyházmegye és a Miskolci Exarchátus Hitoktatási Bizottságai, valamint a Hajdúdorogi Görög Ka­tolikus Gimnázium országos hittan­versenyt hirdet felső tagozatos diá­kok részére. A verseny időpontja március 28., 10 óra. Helyszín: görög­katolikus gimnázium, Hajdúdorog, Ady E. u. 23-25. A verseny várható hittan anyaga: 5. osztály: Szertartás­tan és Ószövetség. 6-7. osztály: Szer­tartástan, Ószövetség és Újszövetség. 8. osztály: Szertartástan, Ószövetség, Újszövetség és Egyháztörténelem. drill és Metód A nyugati szlávok politikai egyesüléséből született nagy morva birodalom már a 9. század elején elérte a politikai és kulturális fejlődésnek azt a fokát, ahol a keresztény­ség fölvétele elkerülhetetlenné vált. De minthogy bajor hittérítők vezették őket a hitre, politikai függőségbe kerültek a né­met birodalomtól. Ezt mindenképpen el akarták kerülni. Ratiszláv, a nagy morva birodalom uralkodója egy nem német ke­reszténységet szeretett volna megvalósíta­ni. Úgy látszott, kívánsága teljesül, amikor a bizánci kormány egy csoport misszioná­riust küldött szét térítő munkára. Két test­vér különösen kimagaslott közöttük: a már pap Konstantin és Metód, aki szerze­tes volt. A két testvér a császári tisztviselő, Leó családjából származott.'A fiatalabbik, Konstantin (szerzetesi nevén Kürillosz=Ci- rill), először szülővárosában, Tesszaloni- kében, majd Konstantinápolyban nyerte kiképzését. A császárváros tudós köreiben csak úgy emlegették, mint a filozófust. 858-ban felhagyott a tanítással, és egy ide­ig abba a kolostorba vonult vissza, amely­ben bátyja, Metód (keresztnevén valószí­nűleg Mihálynak hívták) már sok év óta szerzeteskedett. Morvaországba 863 elején érkeztek meg a görög missziósok. Konstantin drága ajándékot vitt magával: a szláv nyelvre fordított evangéliumi szakaszokat (periká­pákat) és ugyancsak szláv nyelvű liturgi­kus szövegeket. Ezeket ő maga tette át gö­rögből. Az írásjeleket is (glagolica) ő szer­kesztette hozzá (cirill betűs írás). A testvé­rek a magukkal hozott misszionáriusokkal egyetemben három évig működtek áldáso­sán. Térítő munkájuk azonban nem na­gyon tetszett a bajor püspököknek. Főleg a liturgia szláv nyelvét kifogásolták. A ri- tuskérdés ugyanis — római vagy bizánci — akkoriban még meglehetősen mellékes ügynek számított. Ratiszláv álma a német birodalomtól független, önálló morva egyház volt. Cirill és Metód jól tudta, hogy csak a keresz­ténység egyik nagy központjában tudnák ezt a valláspolitikai kérdést kielégítően rendezni. Fölkerekedtek hát és Rómába mentek. Szent Kelemen ereklyéit is ma­gukkal vitték, így a pápa, II. Hadrián nagy ünnepélyességgel fogadta őket. Fényesen megvédték missziós módszereiket, és a pá­pa jóváhagyta szláv misét. Cirill kevéssel ezután megbetegedett és 869. február 14-én, 42 éves korában meg­halt. Testét a Szent Kelemen bazilikában helyezték nyugovóra. Itt tisztelik őt mind a mai napig. A szlávok közti görög misszió lelke Ci­rill volt. Korának egyik legtudósabb gö­Cirillt és Metódot ma, február 14-én, Ci­rill halálának évfodulóján ünnepli a ke­resztény világ. rögje. Megnyerő személyiség; a sikerben is megőrizte egyszerűségét. Nem csoda tehát, ha a morva új keresztények szerették a két testvért. Sokkal figyelemre méltóbb, hogy maguk a rómaiak és a pápa környezetében élő papok is meghajoltak Cirill meggyőző ereje előtt, pedig a két testvér missziós módszereit a hagyománytól eltérőknek ta­lálták. Metód — öccsének haláláig — csak rit­kán került előtérbe. Azután azonban ti­zenhat éven át kellett pannon-morva egy­házát az ellenség ellen védelmeznie. A kis- ázsiai Olümposzon álló kolostor magánya mindig vonzotta. De haldokló testvérének megígérte, hogy kitart a kemény missziós területen. A testi fájdalmakhoz, börtön­höz, üldözésekhez és az általános bizony­talansághoz még lelki szenvedések is járul­tak. Ellenségei megrágalmazták, eretnek­séggel vádolták. A kétség, hogy talán ma­ga a pápa is elhagyta; Wichingnek, az áru­ló nyitrai püspöknek a cselszövései (saját fennhatósága alá tartozó püspök volt) csak növelték az érsek szenvedéseit. Me­tód nemes, önzetlen személyiség volt. Nagyságát ellenségei is kénytelenek voltak elismerni. A két testvér már gyermekkorától jól beszélt szlávul, bár görögnek született és műveltség, érzelem dolgában is megma­radt görögnek. Ennek ellenére hiányzott belőlük a bizánci szűkkeblűség. Mélyen meg voltak győződve, hogy minden nép hivatott az üdvösségre, és Krisztus minden emberért meghalt. Ez szabta meg térítő munkájukat is. Cirill a saját egyéni filozó­fiai teológiai elveiből vezette le ezt az egyetemes látásmódot. Számára a filozófia az isteni és emberi valóságok bölcsességét jelentette, ami minket embereket Istenhez tesz hasonlóvá. Lényege a szophia, a világ szemlélődő látása, amely eljuttat az isteni­hez. Az emberszerető Krisztus mindenkit el akar vezetni az igazság ismeretére, és ré­szesíteni szeretne a szophiában, akár gö­rög, akár barbár. Csak ebből az igazán katolikus elgondolásból nézve lesz érthető a két testvérnek a szláv liturgiáért folyta­tott harca. „Vajon nem süt-e a nap ugyan­úgy mindenkire? nem szívjuk-e mindnyá­jan ugyanúgy a levegőt?” — mondták el­lenségeiknek Velencében. Cirill és Metód aligha tudta volna ezt az egyetemes, tág felfogást koruknak bizánci gondolkodásmódjából, még kevésbé a nyugaton divatos gondolkodásmódból le­vezetni. A két testvér mind a gazdag népi liturgiáért való küzdelmében, mind pedig a nép nyelyének az istentiszteletbe való be­vezetésében az őskeresztény hagyomány örököse volt. Egyedül ők sugallhatták azt a váratlan kijelentést, amellyel VIII. János pápa 880-ban a szláv liturgiát jóváhagyta: „Aki a három fő nyelvet: a hébert, a görö­göt és a latint teremtette, Ugyanaz alkotta az összes többi nyelvet is a saját dicséreté­re és dicsőségére.” Van kiút Az öngyilkosság gondolata sohasem származik Istentől. Hiszen nem kívá­nom én a bűnös ember halálát — így szól az én Uram, az Úr, hanem azt, hogy megtérjen útjáról és éljen. Ezé- kiel 18,32. Isten minden feltételt megteremtett már ahhoz, hogy a két­ségbeesettek segítségre találhassanak. Minden olyan gondolat az ördögtől származik, amely arra akarja rávenni az embert, hogy vessen véget életé­nek, amely egyszeri és megismételhe­tetlen. Senki sem zárhatja ki azt a le­hetőséget, hogy teljesen kilátástalan­nak tűnő helyzetbe nem hallgat-e a kísértő hangjára. Átkozd meg az Is­tent, és halj meg. Jób 2,9. Naponta bíztat így a Sátán, sohase hallgas­sunk rá! Hiszen Isten az ördögöt kez­dettől fogva embergyilkosnak nevezi, bár személyesen sohasem gyilkos, mégis minden gyilkosság, öngyilkos­ság mögött ott van a Sátán. Judást először Mestere elárulására vette rá, majd az öngyilkosságról is meggyőz­te. A Sátán Magyarországon évente 4500-5000 személyt győz meg az öngyilkosságról. Sajnos egyre több köztük a fiatal. Számtalan könyv, film erősíti meg felelőtlenül azt az elképzelést — kü­lönösen a tizenévesekben —, hogy az úgynevezett önként vállalt halál elfo­gadható út. A rokonszenves hősnek, aki mosolyogva mond búcsút ennek a rossz világnak, gyakran adnak a szájába álomszerű elképzeléseket, il­lúziót a halálról. A halál azonban egyáltalán nem romantikus jelenség, és nem is örök nyugalom. A Biblia szerint a halál a félelmek királya, az utolsó ellenség. A halál után ítélet vár ránk, mert Isten szent és nem tűri a bűnt, aki pedig eldobja az életét, a legnagyobb bűnt követi el. Van kiút az öngyilkosságból, mert Isten szeret. Higgyünk Isten szavá­nak, valljuk meg neki bűneinket, kér­jük segítségét, merjünk hozzá kiálta­ni. Hiszen ő úgyis mindent tud ró­lunk. Akik befogadták Jézust, nem érzik magukat többé magányosnak, megvetettnek, mellőzöttnek, becsa­pottnak, fölöslegesnek, nem gyötri őket többé a bűntudat sem. Nem lát­nak többé okot arra, hogy életüket eldobják maguktól, még akkor sem, ha korábban meg is fordult a gondo­latukban. Mózes ötödik könyvéből a harmin­cadik fejezet tizenkilencedik versében üzeni Isten: Élőtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot. Vá­laszd hát az életet... Szalai László református lelkész Tegyetek tanítványotokká minden népet A Magyarországi Református Egyház iskoláinak küldetésnyilatkozata Jézus Krisztus missziói parancsa: te­gyetek tanítványotokká minden népe­ket...” (Máté 28,19) nem csupán az egy­háznak szól, hanem a családnak és az is­kolának is. A református iskola jó lehető­ség arra, hogy segítse a szülőket és a gyü­lekezeteket abban, hogy valóra válthassák a gyermek kereszteléskor tett ígéretüket, amely szerint úgy nevelik és neveltetik őt, „hogy ha majd felnő, a konfirmáció alkal­mával ő maga önként tegyen vallást a Szentháromság Istenbe vetett hitéről a gyülekezet előtt”. A református iskola keresztyén közösség. Olyan hitvalló (lehetőleg református) pe­dagógusokat feltételez, akik hivatásukat Istentől kapott küldetésnek tekintik. Élet­példájukkal, minden megnyilvánulásukkal keresztyénné, krisztusi emberré kívánják nevelni a tanítványaikat. A Magyarországi Református Egyház református vallású diákjaiból öntudatos, hitvalló magyar reformátusokat kíván ne­velni iskoláiban. 1. Reformátusokat, tehát olyan keresz­tyéneket, akik életének zsinórmértéke a Szentírás; elfogadják ősi hitvallásainkat, a Heidelbergi kátét és a II. Helvét hitvallást, tudják, hogy Isten választotta ki őket, s ha Tőle kérnek segítséget, a Lélek alkalmassá teszi őket feladataik elvégzésére. 2. Olyan magyar reformátusokat, akik a magyar kultúrát — elsősorban rendkívül gazdag anyanyelvűnket és népi kultúrán­kat — megbecsülik, azt tisztán megőrizni, gazdagítani és továbbadni kívánják, isme­rik és szeretik hazájukat, az itt élők és a határainkon kívülre szorult magyarok múltját, jelenét, értékeit; szívesen vallják magukat magyarnak, s családjukért, egy­házukért, hazájukért komoly áldozatra ké­szek. 3. Öntudatos, hitvalló magyar reformá­tusokat, akik tudják, hogy kiben és miért hiszen, képesek önállóan, logikusan gon­dolkodni, cselekedni, törekednek önma­guk és környezetük megismerésére, meg­óvására; jellemük, erkölcsi ítélőképessé­gük és ízlésük fejlesztésével a jó és a rossz, az igaz és a hamis, a szép és a rút egyre biztosabb megkülönböztetésére; a valódi értékek felismerésére és tiszteletére; a kü­lönböző tudományterületeken és művésze­tekben alapos ismeretek megszerzésére; testi-lelki-szellemi harmóniában történő életvitelre; embertársaik segítésére; a hit ajándékának elfogadásához szükséges is­meretek, élmények, tapasztalatok meg­szerzésére; felelős helytállásra. 4. A református iskola úgy tudja elérni fenti nevelési céljait, hogy megismerteti növendékeit a Biblia igazságaival és az egyháztörténet máig érvényes tanulságai­val; a hiteles krisztuskövetés vonzás sze­mélyes példáját nűvelői által is a tanulók elé állítja; hitéletének közösségi alkalmai révén a gyülekezeti életben való felelős részvételre indít; növendékeiben felkelti a tudásvágyat és megalapozza a magasszin­tű önművelés igényét; növendékeit a tudo­mányok segítségével rávezeti a teremtett világ megismerésének és megőrzésének fontosságára; a kultúra időtálló értékeinek közvetítése által fogékonnyá teszi őket a szépre; a reál és humán tudás átadásával kifejleszti bennük a józan, kritikus és ön­álló gondolkodás és a felelős cselekvés ké­pességét; gondosan ápolja az anyanyelvet és a magyar nemzeti hagyományokat; megérteti tanítványaival, hogy a világ megismeréséhez elsősorban saját nyelvü­kön, kultúrájukon keresztül vezet az út; rendszerességével és következetességével a személyes és társadalmi szintű kötelesség­tudat és áldozatvállalás mintáját állítja nö­vendékei elé.

Next

/
Oldalképek
Tartalom