Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)

1998-01-31 / 26. szám

Könyv A „hatra hat” önkénye még kinevezik a városi tanács osztályvezető-helyettesének, rá pár napra pedig letartóztatják. 1958. január 20-án ítélethir­detés, két év börtön. Aztán, vá­ratlanul, a Legfelsőbb Bíróság kilenc hónappal a két év letöl­tése előtt szabadlábra helyezte. Följebbviteli tárgyalás 1958. szeptember 9-én, s az eredmény a korábbi ítélet hatályon kívül helyezése. Ám a rendőrség ve­zetőit nem olyan fából faragták, hogy egyszerűen tudomásul vegyék a legfelsőbb bírósági döntést. Házkutatás ismét, közbiztonsági őrizetbe veszik, azaz internálják. Roboghat vele a rabszállító autó, most Tö­kölre. A vácinál is durvább megaláztatások, kínzások, ve­rések. Önkény a „hatra hat” önkényre - hat hónaponként vagy meghosszabbították az internálást, vagy hazaengedték a kényszerlakót. Ez az ő ese­tében 1959. február 19-én kö­vetkezett el. Újra otthon. Da­rukötöző, majd könyvtáros. Amikor a börtönbeli őrmester­rel összetalálkozik, az, mielőtt otthagyná, ennyit mond neki: „Maga az! B... meg! Azt hiszi, most szabadabb”. Itt s így fejeződik be Bihari Sándor számadása. Ez a csatta­nószerűség azonban nem jel­lemző a könyvére, amelyik a poénokat, a szellemes fordula­tokat éppúgy kerüli, mint ahogy a felelősségre vonás indulatát is. Valóban igaznak és pontos­nak látszik a szerző önjellem­zése: szinte teljesen hiányzik belőle a bosszúvágy. Leírásai ezért is tárgyszerűek, főként a börtöntársak portréi elevenek, szemléletesek: magyarázatai, reflexiói higgadtak, egyszerű­ek. Stílusa annyira híján van a finom, választékos kifejezé­seknek, különösen pedig a költői fordulatoknak, mintha még börtönbeli ímokoskodásá- nak emlékei is kísértenék. Mintha így szándékozna hű lenni múltjának egy darabjá­hoz. (Orpheusz - Felsőmagya- rország. 349 Ft) ★★★★1/2 Márkus Béla Kisgyőr szülötte, Miskolc ne­veltje, a Debrecenben tanári diplomát szerzett költő, Bihari Sándor mintha tudósítást írna, beszámolót. A Boíjúláncon hír­adás nem az eltelt negyven esz­tendőről, hanem annak csupán egytizednyi részéről. Szerep- vállalása az 1956-os forrada­lomban október 25-e után kez­dődött. A városi pártbizottság régi titkára kereste, szervezik a nemzeti bizottságot, a tanács helyett ez fogja a várost vezetni, vállalja-e, hogy tagja lesz. Vál­lalta. Aztán november 3-án azt kérdezték, vállalja-e az újonnan alakult párt megyei intéző bi­zottságának tagságát. A válasz végleg elmaradt. 1957 legelején CD Interaktív verstan Magas szintű szellemi játék során ismerkedni, barátkozni összetett, nehéz verstani kérdésekkel, avagy a tudást ilyen módon tovább mélyíteni, aligha volt eddig módja diáknak és tanárnak. Arra meg főleg nem, hogy a legmodernebb „játék”, a számítógép segítségével bővüljenek az irodalomtudomány e területéről az ismereteink. Most erre lehetőség nyílik. Szuromi Lajos Debrecenben élő irodalomtörténésznek a mintegy ötödfélszáz éves magyar hexameterről és magyar disztichonról nemrég napvilágot látott könyve (amely rövid válogatást tartalmaz a szerző négykötetes munkájából) most CD-n teljes egészében megjelent. A CD a kezdettől, Sylvester Jánostól napjainkig olyan antológiát tartalmaz, amely repre­zentatív hexameteres verseket közöl 1945-ig, illetve válogatást ad a mai költészetből. Minden verssorhoz egy ritmikai leírósor kapcsolódik. A jelek alapján tíz stabil táblázat készíthető egy- egy költő összes verséről, illetve egy-egy versére. A jelkereső alapján pillanatok alatt tetszőleges ritmikai ismerethez jutunk a négy kötetbe tagolt munka egyes részeinek (Költemények, Eposzok I. és II., Disztichon) bármelyikéről, s egyetlen „moz­dulattal” megtekinthető - a köteten belül egy-egy kiválasztott költőre nézve is - a keresett ismeret. A ritmikai-metrikai jelek leírása az általános részből azonnal lehívható. A CD-nek - a könyvváltozathoz képest is - számos más előnye van. Szövegsorok és metrikai sorok nyomtatásra készen, rögzítve vannak rajta, s ugyanez az adatbázis szerepel (kisebb karaktereltérésekkel) a leíró metrikai sorok alapján működő program számára, amelyben a táblázatok készülnek, illetve a jelek alapján információk kérhetők. Különleges lehetőségeket kínál az általános részben található „Saját adatbázist” készítő program. Ebbe közvetlenül bekerül a teljes szerzői adatbázis, amely azonban formálható, alakítható, bővíthető, s mindez a teljes CD anyagára érvényesen nyomtatási szempontok szerint szabadon változtatható. E rugalmas program révén ugyanúgy végezhetők részvizsgálatok az iskolai gyakorlatban (pár soros diákalkotások összehasonlító vizsgálata, akár játékos formában is), amint alkalmas a számtalan elemző lehetőséget magában rejtő óriási adatbázis magas szintű tudományos kutatásra is. (Szuromi Lajos: A magyar hexameter és a magyar disztichon. Magyar Felsőoktatás Szerkesztősége - PC-CD Interactive Multimedia; Nemzeti Tankönyvkiadó) ★★★★★ A. L.- Oké, légy szíves, öld meg a ganét! - kéri a fogtündérre váró, babáját szorongató szösz­ke kislány a rosszarcú bácsitól, aki eddig saját bevallása sze­rint 26 embert nyírt ki, de szemmel láthatóan talpig be­csület. Talpig Becsületet nem kell biztatni, hiszen ha életben akar maradni, ölnie kell. Ölni pisztollyal, késsel, puskával, vasdoronggal, lehetőleg gyor­san és hatékonyan, mivel a vadonatúj bérelt börtönbe in­vitált, hasonlóan rosszarcúak közül csak a három életben maradó jogosult a 10 millió dolláros célprémiumra. A Szindikátus könyörtelen: az íratlan szabályokat felrúgó bűnözőket el kell takarítani a föld színéről. Moon, a főgo­nosz, játékos ember, s egzoti­kus zenét hallgatva figyeli, hogyan lövik egymást halom­ra, akik borsot merészeltek törni a munkáltató bűnszö­vetkezet orra alá. Babázó kis szöszke papájáért izgul, telt keblű, ám agyatlan felnőtt baba égő hajjal pusztul, telt keblű babára vadászó, igen randa em­ber kilyuggatódik, platinafogú fekete kalapos hasonlóan vég­zi. Öld, ki tudja, meddig ölhe­ted! A golyózáporban egyre fogynak az esélyesek, a tíz kicsi négerből már csak hár­man maradnak, de a szabályok folyton módosulnak: kettőnek meg kell halnia. Iszonyat, gyű­lölet, cinizmus, mámoros gyil­kolás, néha különös párbeszé­dek, itt-ott megkapó, váratlan, szokatlanul emberi gesztu­sok... És közben szól a mam­bó. (Öld, ahogy éred. Amerikai akciófilm. Főszereplő: Chris­topher Lambert) +++ Gy. L. Video Gyilokmambó —'------------------------- - / A 80 éves Lou Harrisont köszöntő „A Port­rait” (Portré) című CD minden bizonnyal nagy érdeklődésre tarthat számot a tág értelemben vett zenehallgatók körében is. Lou Harrison zenéje ugyanis annak a modern, napjainkban oly divatos gon­dolatnak jegyében született, amely a világot teljes egésznek s benne a földrészek, népek és népcsoportok kultúráját egyenrangúnak tekinti. Az amerikai zeneszerző kezet nyújt Ázsiának, amikor jávai gamelánzenekart imitál a Concerto In Slendro című három- tételes hegedűversenyében. Kezet nyújt Európának, amikor műveiben kizárólag hagyományos európai hangszereket hasz­nál. Kezet nyújt az amerindiai kultúrának, amikor a Las Symphony-ban három co- yote-történetet „dolgoz fel”. És ugyanúgy kezet nyújt az amerikai könnyűzenének és komolyzenének. Minden esetben az érthetőséget és a hangulatot keresi, zenéje mégsem veszít tartalmából. A néhány hangból álló Elegy to the Memory of Calvin Simmons című gyászzene a maga rövidségében és egyszerűségében is mély és elgondolkodtató. Ez a zene a világ ellentéteit nem felfedezni, nem magyarázni akarja, hanem kibékíteni és feloldani. Megértés és derű sugárzik Lou Harrison nyugodt arcáról a kísérőfüzet címlapján. Ezt a nyugalmat árasztja zenéje is, s ez a béke költözik minden hallgatójába, aki nyitott szívvel ül le meghallgatni az elfogadás és megértés zenéjét. (California Symphony, vez.: Barry Jekowsky. Poly­gmm) ★★★★★ Kocsis Gábor 2 Van stílusa, egyénisége, hu­mora - talán ezért foglalkoz­tatják többet a kelleténél Whoopi Goldberget. Nem cso­da, ha számos fércműhöz adja a nevét. Néha viszont bejön neki is. A Csendestárs, a Bíborszín meg az Apácashow óta talán a legjobb találat, bár így is ha­táreset. A fekete bőrű színész­nő elviszi a vállán a filmet, róla szól, érte történik minden. Tár­sai között számtalan olyan szí­nész tűnik fel, akiket gyakran látunk mellék- meg epizódsze­repekben, ám a nevük sohasem jut eszünkbe. (Pedig nem rosz- szak, sőt.) A történet? Itt kezdődnek a komplikációk! Mit tudunk mi, magyarok a tőzsdéről? Majdnem annyit, amennyit a baseballszabályokról - vagyis irtó keveset. A Wall Street kü­lön kontinens. Külön (ember) állatfajokkal. Olyan szabályai vannak, mint a dzsungelnek. Ölni és győzni. Alaptörvény - a film alapján -, hogy a tőzsde hímvilág. A másik: fehérnek kell lenni. E kettő alkotja a siker ajtajához tartozó kulcsot. És szinte mellékesen a tehet­ség, az iskolázottság, mindaz, ami hozzátartozik az emberhez a hétköznapi viseletre hordott luxusöltönyök és kosztümköl­temények mellett. A Whoopi Goldberg meg­formálta Laurel Ay­res befek­tetési ta­nácsadó. Si­keres, tehet­séges, ám nő. Önállósítja magát, de csak kudarcok érik. Ekkor jön a jó tündér, egy má­sik kettes a személyi szám elején, egy titkárnő, közép­korú, ám jófej(ű). Inspirálására Ayres kitalál magának egy társat, Robert S. Cutty-t, akivel takarózhat, mert férfi, mert ex­kluzív, mert senki sem ismeri. Kitalálja és megteremti, ezáltal pedig dőlni kezd neki is a lé. Ám vannak, akik ezt nem nézik jó szemmel, például a gonosz sajtó bértollnokai meg egykori munkáltatói. A Cutty-Áyres- kettős sikert sikerre halmoz, ám a kalamajkák odáig gyű­rűznek, hogy a fiktív férfinak meg kell jelennie a maga testi valójában. Meg is jelenik, ez­úttal újabb nőt láthatunk a vásznon, aki férfi. (Vagy férfit, aki nő?) S persze győz. Nem könnyen, de tarol. A történet nem túl frappáns, poénból is elkelne több, de összességében - ha nincsenek nagy elvárásaink - van egy film, aminek van eleje és vége, s a közte levő idő is néha egész gyorsan röpül. (Amerikai film. Forgalmazza a MIRAX) ★★★ Sz.M. Könyv Lencsefőzelék A gasztronómia helyett a fotóesztétika helyzetéről beszélni sokkal hálátlanabb feladat. A fotográfiának más művészeti ágakhoz képest megnyilvánuló mellő­zöttségét jól jelzi az is, hogy a Fotóelméleti szöveggyűjteménnyel nem újdonságot tartunk a kezünkben, hanem a nyolcvanas évek elején megjelent kötet változatlan kiadását. Igaz, legalább kezünkbe vehetjük (ez egyúttal legnagyobb erényeinek egyike), hiszen az akkori kétszázas példányszám a szakmán kívül másnak ezt aligha tette lehetővé. Miközben az amatőr fotózás követhetetlen méreteket öltött világszerte, mikor szinte már mindenkinek van fényké­pezőgépe, és rengeteg a fotózás technikájával foglalkozó munka, elméleti téren alig történik valami, pedig a képiségnek soha nem volt akkora kultusza, mint manapság. A három klasszikusnak számító szerzőn (Roland Barthes, Susan Sontag, Vilém Flusser) kívül magyarul csaknem a semmivel egyenlő, amit olvashatunk. A szerkesztők pontosan érzékelik, hogy az idő több szempontból is túllépett a köteten, előszavukban felsorolják a hiányosságokat, majd mindent ugyanúgy hagynak. A külföldi szakkönyvekből tallózott írások mellől elmaradtak az illuszt­rációk, csakúgy, mint a szerzők bemutatása. Az átdolgozást fő­leg az azóta elterjedő jelenségek, az elektronikus fotó vagy a multimedialitás indokolta volna. Igazságtalanok volnánk persze, ha nem értékelnénk azokat a kérdésköröket, amelyek mentén szerveződött az összeállítás, mivel ezek hasonlóan „ megoldat­lanok”. A történeti áttekintés a fotó és a festészet bonyolult hatásösszefüggéseit vizsgálja. A második fejezetben egymásnak ellentmondó véleményekből (Coburn, Rodcsenkó, Tzara, Dali) próbálhatjuk leszűrni, miben áll a fotó önazonossága. Végül filozófiai-esztétikai tanulmányok következnek a fotónak térhez és időhöz való viszonyáról, hitelességének problémájáról. Két eltérő megközelítés vitáját követhetjük végig, az egyik szerint a fotó a tökéletes realizmus, a dokumentáció legalkalmasabb eszköze, a másik viszont ebben a funkciójában nem, csak abszt­rakt, kísérleti jellegében tartja művészetnek. A könyv főként oktatási célokat szolgál, mégis inkább az érdeklődés felkeltésére alkalmas, rendszerezett tudásszerzésre kevésbé. Néhol híg, néhol sűrűbb, mint az összecsapott főzelék, ám a jelenlegi állapotok miatt, az újramelegítés ellenére, még mindig frissnek hat. (Fotóelméleti szöveggyűjtemény. Összeállította: Bán András és Beke László. Enciklopédia Kiadó, 980 Ft) ★★★1/2 Aczél Ákos-----------------------------------------------­" figyelő 6 a Video ^őzsdemázli Kiváló ★★★★★ Figyelemre méltó ★★★★ Közepes ★★★ Gyenge ★★ Élvezhetetlen * . CD ■ A megértés ■ zenéje _______

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom