Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-24 / 20. szám
Napkelet • A KM hétvégi melléklete mmmmsmmmimmmmmmimffimmMxmmmmmmmmsimmmmmmsiíi táriat Vincze László alkotásai Táj A közelmúltban nyílt meg a vásárosnaményi művelődési központ galériájában a Szamoskéren 1934-ben született Vincze László képeinek tárlata. A tehetségét korán bontakoztató művész iskoláit szülőfalujában, majd a debreceni református kollégiumban végezte. Ezt utóbbi helyen kezdte tanulni a szakmát Félegybázi László szigorú, határozott, jó szándékú irányításával. A jó indítást követően a kvalitásos ifjú gond nélkül került be a főiskolára, ahol egy idő után átirányították a tanári szakra. A tanárképző főiskolán 1956-ban szerzett diplomát. Esztergomban kezdte a pedagóguspályát, majd egy idő után teljes energiájával a festészet felé fordult. Kitartó, következetes szorgalma, szakmai munkája tökéletesedése eredményeként 1964-ben tagja lett a Művészeti Alapnak. Magát realista, természetszerető festőnek tartja; érdekli az ember, a táj, a bennünket körülvevő világ tárgyai. Főleg olajjal dolgozik, illetve ak- varelleket készíts, melyek technikai fel- készültségének magas fokát mutatják. Vidéki ház Csendélet Városban Elek Emil felvételei Tőmondatban a hazaszeretet Régen az egyenruhák fenyegettekmost saját magunkat sodorjuk veszélybe Egészen biztos, hogy nem az idei tél vájta bele a fogait a Szatmárcsekébe vezető útba. Ahogy elhagyjuk Túristvándit, hánykolódik az autó, kerülgetjük a kátyúkat. Talán azon a végzetes téli napon is ilyen rossz úton haladt a szekér, amely bevitte Kölcseyt a gyarmati vásárba, s onnan haza. Jóval hidegebb lehetett, mint most van, mert megfázott a költő, s hamarosan meg is halt. Amikor a helynévtáblához érünk, nagyot dobban a szívem: itt született nemzeti énekünk, a Himnusz! Ezen a világtól elzárt településen, amely létével bizonyítja azóta is, hogy lehetséges az egész nemzethez szólni akkor is, ha nem vagyunk a fősodorban, ha a fővárostól való távolságunk nem csökken, hanem inkább növekszik. Fejlődésünk mai iránya ugyanúgy kirekeszt, mint annak idején Kölcseyt, aki talán egy kicsit önkéntes száműzetésének helyszínéül is választotta Szatmárcsekét. A helységnévtáblánál magyar vizslakutyák kergetőznek. Végétért a vadászat. Az egyik vadász berakja a vezetőülés mellé a fácánt, a kutyák vidáman felugrálnak a teherautó platójára. Mintha éreznék a tavaszt. Az ugyan még messze van, de gyönyörű napsütés simogatja az arcokat, jó a hangulat, megpezsdül bennünk is a lélek. 55 Vannak, akik minden évben elzarándokolnak ide, hogy köszönetét mondjanak. Szatmárcseke a Himnusz születésnapján megtelik ismerős idegenekkel. Vannak, akik minden évben elzarándokolnak ide, hogy köszönetét mondjanak. Kinek is? Kölcseynek is, mert megírta nemzeti énekünket, meg a sorsnak is, amely őket magyaroknak születni engedte. Nagy szavak? Talán. De szükségesek. A református templomban zajlik az ökumenikus istentisztelet. Az emberek úgy éneklik a Himnuszt, ahogy régen hallottam utoljára. Hirtelen megértem: valóban képes eggyé kovácsolni az embereket az ének, a közös dalolás. A templomi ünnepség után egy rövid beszélgetésre sikerül Bölcskei Gusztáv református püspököt megkérni. O Az Európai Unióba igyekszünk. A megnyíló nagyvilág nem változtatja meg a hazáról, a hazaszeretetről kialakult felfogásunkat? — Azt gondolom, hogy az európai ház képe azt is magában rejti, hogy ebben a házban vannak szobák. A közfalakat nem lehet kiütni, ha az ember jól akarja érezni magát. Ha európai módon akarunk magyarok, s magyarként akarunk európaiak lenni. Nem hiszem, hogy ez bármelyik más nemzet esetében is feloldható lenne. Ha olyan törekvés lenne az európaiság, hogy erről mondjunk le, ez képtelenség lenne. Nagyon sokan más országba kényszerülnek, mert itthon nem tudnak érvényesülni. Az európai reformátusság számára sohasem volt kérdés az Európához való tartozás, hiszen a debreceni kollégiumi diákok végzés után Európa egyetemeire mentek, s onnan visszatértek az eldugott falvakba tanítóskodni. O Akkor a nagyvilág nyílt ki előttünk, most viszont Magyarország is kinyílik a nagyvilág előtt. Ez azért új helyzet. — Az reális veszély, hogy az uralkodó (ál)kultúrák megjelennek nálunk is. Ezeket megfelelően kell kezelni. Fontos, hogy azokat az értékeket, amelyeket a magyar kultúra adott a nagyvilágnak ne szégyelljük, hanem adjuk át, mert ezek jelentik a magyarság lényeget. Szabó István filmrendező siet vissza Budapestre, de azért szívesen kötélnek áll. Főképpen azért, mert őt is foglalkoztatják a magyar kultúrával kapcsolatos aggodalmak. O Most, hogy az Európai Unióba igyekszünk, Ön szerint milyen esélyei maradnak a hazaszeretetnek? — Úgy gondolom, hogy az európai kultúra különböző kultúrák együttese. Mi nem megyünk Európába, hanem őrizzük a magyar kultúrát, de nem is fogadnának bennünket olyan tisztelettel, ha nem a magyar kultúrával érkeznénk. Én azt tartom igazi hazaszeretetnek, ha mindenkit, aki szereti a magyar kultúrát, tisztelettel fogadunk. Nem a kizárás a hazaszeretet, amit nagyon sokan annak tartanak. Rögtön arra gondolnak, hogy kit kellene ebből a kultúrából kizárni. Ez nem hazaszeretet. O Azzal, hogy megnyílunk Európa számára, nem fenyegeti a nemzeti hagyományokat a beolvadás veszélye? — Ez a veszély mindig fenyeget, így volt ez a török, az osztrák, a német és az orosz időkben. Azzal a különbséggel, hogy régen a különböző egyenruhák fenyegettek, most saját magunkat sodorjuk veszélybe, ha nem vigyázunk. Váradi Szilvia középiskolás diák. Nehezen találja a szavakat, hiszen nem magyarázza, inkább éli a hazához való kötődést. — Számomra nagyon fontos a Himnusz, mert az az egész népnek a jelképe. A debreceni Református Gimnáziumba járok, s ott belénk nevelik a hazaszeretet. Szerintem mindenképpen ki kell tartanunk a haza mellett, itt kell élnünk, nem szabad elhagynunk. Nagyon sokan más országba kényszerülnek, mert itt nem tudják kamatoztatni a tudásukat. Ezen a helyzeten mindenképpen változtatni kellene. A szatmárcsekei református temető fej- fakultúrája eredetét a néprajztudomány még nem tisztázta. Erre vonatkozóan többféle magyarázat létezik. Csónak alakúnak és ember alakúnak is mondják a csekei fejfákat, sőt a két formát ötvözve, csónakban fekvő emberalak szimbolikájáról is beszélnek. Nemcsak a túlélés a fontos, amire most törekszünk, hanem a megtartás is. 55 Úgy tűnik, mintha áprilisi napsütés simogatná a fej fákat. Kölcsey sírja a temető legmagasabb helyén áll. Köroszlopos, hatszög alakú párkánnyal összefogott, elől TÓTH ÁRPÁD: A titkár úr frakkja A bőrkoffer, amin szétnyíltan ott hevert a bambuszfonatú hotelszéken, olyan volt, mint egy vicsorgóra szétleffent irdatlan cápaszáj, amelyből a gyöngéd Gondviselés most tessékeli újra napvilágra a lenyelt Jónást. A Gondviselés ezúttal a titkár úr volt, aki a koffer viaszosvászon ínye mögül most halászta ki a frakkját, a legéteribb érintésű őrzőangyal ujjánál is féltőbb gonddal emelve maga elé a reprezentatív darabot, mely hivatva volt minden Jónásnál ékesebb prófétasággal hirdetni a kis dél-amerikai spanyol városban a titkár úr tengerentúli európai eleganciáját és tekintélyét. A titkár úr ugyan voltaképpen csak másodtitkára volt az altitkárnak, de hát ezt ezeknek a zsivány dél-amerikaiaknak nem muszáj tudni. A fő dolog az, hogy otthon, a gumiárukonszernnél ez idő szerint ő tudott legjobban spanyolul, meg mutatós és simamodorú fiú is volt, tehát őt érte az a kitüntetés, hogy a legújabb nyersanyag-szállítás megbeszélésére őt küldték át az óceánon ezekhez a körmönfont senorokhoz, akik legutóbb alaposan becsapták a kövér és kopasz első titkárt, mert nem tudott eligazodni pösze sziszegésű, őrült hadará- sú idiómájukon, s különben is, saját bevallása szerint, imponálni sem tudott a dupla nemesi nevekkel agyonaggatott hidalgó- leszármazottaknak. A titkár úr egymás után szedte elő a cethal gyomrából a gondosan elraktározott kincseket: a frakk után ragyogó mellű ing jött, divatos gombok, selyemharisnya, lakktopán. Mikor fél óra múlva nagyköveti pompával, hanyag lakk-recsegéssel, monoklisan, cilinderén nyolc vakító ref- leksz tündöklésével kilépett a hotel ajtaján, a piszkos néger groom csaknem hanyatt esett ijedtében, és a bérkocsi ajtókilincse helyett a nem kevésbé megijedt liberiás kocsis hátul zsebének a leffentyűit kezdte rángatni, mintha oda akarná betessékelni ezt a szörnyű, hatalmas európai törzsfőnököt. A titkár úr elégedetten ejtette magát a kocsiba, amely előtt a két szürke öszvér azonnal szorgalmas trappba kezdett a színházépület felé, ahol ezúttal kakasviadal és a riszáló csípőjű gitártánc helyett komoly és ünnepélyes gyűlés készült, a nagy gumitárgyalás, magának a polgármesternek az elnöklésével. Két oldalt a kocsi felé suta, boglyas pálmák hajtogatták alázatos, illatos kontyukat, árnyékról árnyékra adva a gumirelep nagyhatalmú vendégét. Fenséges ünnepi gőggel lépkedett fel a kis színház lépcsőin a titkár úr. Az előcsarnokban valami megzavarta. A tükör, mely előtt nyakkendője csokrát megigazította, fátylas tisztaságú, sűrűn moszkitópettyes üveglap volt, s fölötte a Calderon de la Barca mellszobrának hiányzott a fél bajusza. Viszont a kiváló spanyol klasszikus aranyozott gipszajkai közé nagy szakértelemmel volt odaragasztva egy elszívott cigarettának a csutkája. A titkár urat az előcsarnokban senki sem várta. Idegesen simított egy utolsót fényesre lapított frizuráján, s orra és tenyere egy időben választotta szét egy poros szagu plüssfuggóny szárnyait. Odabenn megdöbbentő látvány várta. Ünnepélyes fekete ruhák komoly csöndje helyett tiszteletlen zsivaj és tarkaság. Az egyik úrnak cilindere volt ugyan, de viszont fenn is tartotta a fején, hátratolva a koponyája búbjára. A háttérben több ingujjas kar gesztikulált. És a titkár úr előtt a polgármester hajolt meg, tökéletes szertartásossággal ugyan, de szürke mellényének kedélyes domborodása körül egy nagyobb szabású feketekávé-katasztrófa árterületének pontos térképével. A titkár úr egyszeriben őrült zavarba keveredett nagyköveti pompája miatt. Egyedül ő viselt ünnepi díszt az egész színházban. Dadogott valamit, amit maga sem értett világosan. A polgármester hadarva válaszolt, ebből aztán még kevesebbet értett. Nagyon halványan az az impressziója volt, hogy a polgármester is dadog. Vagy talán téved, s inkább az történt, hogy zavarában megrendült a spanyol tudománya, s most ki lesz szolgáltatva ezeknek az agyafúrt banditáknak? Leült, s kínosan próbálta fölcsavarni az agyát és a figyelmét. A tárgyalás megindult, s mindenki valami természetellenes ideges gyorsasággal hadart. Olykor meg, egy-egy pillanatra, úgy rémlett a titkár úrnak, hogy dermedt csöndekké fagy a füledobját locsoló zsivaj. Egyszerre női hang riasztotta meg. Az asztal túlsó felén egy csinos ültetvényes hölgy beszélt, nagy lobogópiros vállkendőben, s a titkár úr határozottan érezte, hogy a hölgy szavaiban elfojtott, kuncogó vihogás bujkál. Kétségbeesetten konstatálta, hogy
