Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-02 / 1. szám
Kiváló ★★★★★ Figyelemreméltó ★★★★ Közepes ★★★ Gyenge Élvezhetetlen * Porkoláb Tibor kézikönyve első látásra nem tér el e műfajban írt munkák szokásos módszerétől. Bemutatja a címben megjelölt régió irodalmi emlékhelyeit, röviden ismerteti e helyekhez kötődő alkotók munkásságát. S mindezt az emléktáblákat, a szobrokat és az emlékházakat bemutató, a szöveghez illeszkedő fotók teszik elevenebbé. Közelebbről nézve azonban kiderül, hogy a szerző megújította az irodalmi kalauzok műfaji konvencióit. A közvetlen ismereteken túl képes volt a(z irodalmi) hagyományok kérdését is tematizálni. A könyv rendjét nem a földrajzi útvonalak szerinti haladás szabja meg, de nem is pusztán az időrend. Noha az alapstruktúrát ez utóbbi adja, a fejezetek tematikus egységekké szervezése a döntő. A fejezeteken belül ugyanis a leírások és az értelmezések rendjét az alkotókat összekötő, pontosabban annak vélt érintkezési pontok teremtik meg. Földrajzi térkép helyett tehát szellemi térkép bontakozik ki a könyv lapjain. Az irodalmi hagyomány így nem eleve adott szellemi valóságként jelenik meg, hanem megalkotónként és értelmezésre váróként. Ezt sugallja a kultusztörténeti szempont érvényesítése is. Porkoláb Tibor mindig rákérdez arra is, miért alakult ki kultusza egy-egy alkotónak, miért érezték fontosnak e régióban lakók, hogy néhány idekötődő művésznek emlékjelet állítsanak. S milyen képet rajzol a kultusz az alkotókról, ill. közvetett módon a szóban forgó hagyományról? Csak azt sajnálhatjuk, hogy az így szerzett ismeretek végül is nem lépik túl a fejezetek kereteit, s nem lesznek a fejezetek fölötti jelentésháló részévé. Hogyan változott egy-egy alkotó kultusza s a hagyomány az időben? S e kultusz mit jelentett a különböző időszakokban élők számára? Érdemes lett volna egy fejezetet szentelni az eltűnt emléktábláknak és szobroknak, vagy értelmezni a régiek helyére került újakat. A kultusztörténeti szempont csak így lehetett volna a jelentésképzés átütő erejű mozzanata. A hagyomány ugyanakkor mégsem a jelen önkényének kiszolgáltatott szellemi valóság. Erre utal a régió-elv érvényesítése. A megye- és országhatárok kijelölte tér helyett a többé-kevésbé szerves szellemi egységként értelmezett régió adja a vizsgálódás térbeli határait: a történeti Abaúj, Borsod, Gömörés Zemplén. így kerülhetett be a könyvbe Győry Dezső vagy Fábry Zoltán alakja. S a régió-elv következetes alkalmazása által jelenik meg Sárospatak újra e térség szellemi centrumaként. E két, egymást kiegészítő szempont tette lehetővé, hogy a könyvben a hagyomány visszanyerhette valódi szerepét: híd az egyenrangú partok, múlt és jelen között. (Porkoláb Tibor: Irodalmi emlékhelyek Abaúj- ban. Borsodban. Gömbi ben és Zemplénben. Miskolc. Bíbor Kiadó és Felsőmagxarország Kiadó, 1650 Ft) Lakner Lajos Figyelmet érdemlő, többszörösen különleges kvartettprodukció: le a kalappal a lányok előtt! Már a művek kiválasztása sem szokványos (sajnos), mivel méltatlanul ritkán szerepel a negyedszáz Mozart-kvartett valamelyike az ismertebb együttesek repertoárján. Csak óvatos feltételezés, hogy esetleg egy profi vonósnégyesnek ezek technikailag túl könnyűnek, amolyan iskoladaraboknak számíthatnak - csakhogy attól még zseniálisak. Ráadásul a lemezre játszott Porosz kvartettek közül a (K: 589.) B-dúr kivétel a „könnyűséget" illetően: formai és harrpóniai szempontból is a legmerészebb Mozart-művek egyike. Mozart három utolsó vonósnégyesét vagy II. Frigyes Vilmos porosz király megbízásából komponálta, vagy csak neki ajánlotta. Ez némi magyarázat lehet arra, hogy e művek bizonyítási vágyat, a hivatalos elismerést célzó ambíciókat sugallnak, különös tekintettel a csellószólamra (a király ugyanis jól csellózott). A Porosz kvartettek különlegességét nem kevésbé motiválhatta a szerző életének utolsó néhány évét meghatározó felülmúlhatatlan szellemi emelkedettség; de talán a nagy hatású öreg barát, Joseph Haydn befolyása sem elhanyagolható. „Az érzékeny lelkek párbeszéde" - ahogyan Goethe vélekedett a kvartett műfajáról - ezekben a művekben fokozattan érvényesül; akár a két halhatatlan mester kapcsolatában, akár a japán hölgyekből álló Lotus vonósnégyes tolmácsolásában keressük a párhuzamot. A nevük alapján kissé egzotikus benyomást keltő kvartett vagy nem jutott még el a Mozart-interpretációk sztereotip gyakorlatához, vagy már felülemelkedett azon. Lehet, hogy az európai iskolák megalapozottabb irányt mutatnak, de ezeknek a japán lányoknak éppen ennek az „akadémikus túlburjánzásnak” a hiánya lehet az egyik titka, ha nem erőssége; bár a csiszolatlanság bájánál azért itt már jóval több van. (Mozart: D-dúr és B-dúr vonósnégyes. Te,dec) ★★★★* Matisz László Talán még a horrorokon és thrillereken edzett filmrajongók is döbbenten és borzongva nézik majd Andrzej Zulawski 1981-ben kész.ült francia rémdrámáját. A 120 perces film néhány jelenete olyan, mintha Edgar Alan Poe ötlete nyomán Dosztojevszkij forgatókönyvéből Zola díszletei között Ingmar Bergman készített volna sokkoló kamaradarabot. Aki idegtépő krimit szeretne látni, csalódni fog, hiszen a klasszikus szerelmi háromszög korántsem a klasz- szikus sémák szerint alakul vérfagyasztó bűnügyi történetté. Aki a gyilkolás naturális ábrázolásában szeret gyönyörködni, hosszúnak és unalmasnak fogja találni a film bizarr lelkű szereplőinek bemutatását. Aki az emberi psziché sötét bugyrainak feltárása iránt érdeklődik, iszonyodva fog elfordulni a mocsokban fetren- gő elmebeteg emberek vérbe Video Hofftnann mesél A londoniak nagyon boldogok volnának, ha fele olyan szép operaházuk volna, mint a budapesti; a Magyar Állami Operaházban meg örülnének, ha negyedannyi költségvetésből gazdálkodhatnának, mint a Royal Opera House. Így esik meg, hogy a videofelvételek forgalmazásában érdekelt cégek nem budapesti, hanem a londoni Covent Gardenben készült felvételeket kínálnak a világ operakedvelőinek. Ott, ahol egy szereposztásban hirdetik Placido Domingo (Hoffmann), Luciana Serra (Olympia), Agnes Baltsa (Giulietta) és lleana Cotrubas (Antonia) nevét, a belépő hajlamos elfeledkezni a nagyvonalúnak távolról sem nevezhető főbejáratról és a pompázatosnak jóindulattal sem minősíthető nézőtérről. Különösen, miután felmegy a függöny, és eléje tárul a lenyűgöző gazdagságú díszlet. Ehhez most már nem kell Londonba utaznia a magyar operabarátnak sem, elég, ha egy hazai üzletben megvásárolja a Bohémélet, a Denevér, a Rózsalovag vagy a szóban forgó Hoffmann meséi videokazettáját. A Covent Garden-sorozat régebbi felvételeket tartalmaz, a Hoffmann meséi például az 1981-es előadást rögzíti. Nem mai videotechnikai minőségben, az viszont, ami a szalagon van, világ- színvonalú. Domingo tizenhét évvel fiatalabban. férfiassága és hanganyaga teljes birtokában - egymaga záloga a sikernek. Aki csak a „Három tenor” című üzleti vállalkozásból ismeri, képet kaphat arról, milyen volt akkor, amikor még operaénekesként ünnepelték őt a világ nagy teátrumaiban. Talán nem meglepetés, hogy nemcsak a hangja kitűnő, hanem szerepformálása is meggyőző. Egyáltalán, ez az előadás nem ismeri a „lefúrt lábú színészeket”. A hölgyek, akik - sorrendben.— egymást múlják felül, nemcsak énekelnek, hanem játszanak is: tökéletes kidolgozottsággal és - következésképpen - nagy művészi erővel. Olyannyira, hogy a harmadik felvonásban Cotrubas drámai jelenete elhalványítja Domingo sugárzását. E hagyományos felfogásban rendezett, pazarul kivitelezett előadásnak egyetlen hiányossága van csak: hogy nem a nézőtérről lehetünk részesei. (NVC Arts/Warner Music Visw'ú **** Túri Gábor fúló acsarkodásától. Ha ez mind igaz, kinek fog tetszeni a „Birtoklás”? Azoknak az erős idegzetű, mégis érzékeny nézőknek, akik előítéletek nélkül közelítenek valamennyi műfajhoz, szeretik a beskatulyázhatatlan, nehezen megfejthető, sémákat elvető alkotásokat, és valódi örömöt éreznek, ha fantasztikus színészi alakításokat láthatnak. (Francia thriller. Rendezte: Andrzej Zulawski. Főszereplők: Isabelle Adjani. Sam Neill) ★★★★★ Győrfi Lajos A Budapesti Fesztiválzenekar Bartók-sorozatának újabb lemezén a Fából faragott királyfi és a Táncszvit kapott helyet. A zenekar a balett eredeti, teljes változatát szólaltatja meg a Csodálatos mandarinéhoz hasonló tiszta vonalvezetésű, pontosan tagolt, szenvedélyes előadásban. Bartók e művében a folklór, a tündérmesék és a természet hatalmát hívta segítségül az őt foglalkoztató problémák megoldásához. Fischer Iván karmester elsősorban a művet átszövő színeket, álomszerűséget és humort domborítja ki. A Buda és Pest egyesítésére írt, különböző népzenei vonatkozásokat tükröző Táncszvit a zenekar tolmácsolásában egyszerre rusztikus és modern, mesteri kádenciával záródva. (Philips Digital Classics) ★★★★★ M. P. Ki volt a Habsburg-ház nőtagjai közül az, aki először válaszolt magyarul az őt köszöntő országgyűlési küldöttségnek? Mária Dorottya, az utolsó magyar nádorné, akinek nevét Budapest belvárosában utca őrzi. Elegáns, sárga papíron nyomott könyv kíséri nyomon életét képekben és szövegben. A Fabiny Tibor teológiai tanár által összeállított, magyar és német nyelvű kötet kiterjedt osztrák és magyar levéltári kutatásokra támaszkodik. Az 1797-ben született és 1855-ben meghalt württembergi Mária Dorottya három évtizedes magyarországi működése a krisztocentrikus gondolkodás előtérbe helyezésével új korszakot nyitott a hazai protestanzitmus életében. A magyarpártoló főhercegnő a szabadságharc bukása után közbenjárt a császárnál az elnyomás enyhítése érdekében. Az egykori rajzok, nyomatok révén az olvasó nem csak az ő életével, hanem annak helyszíneivel és a kor jeles személyiségeivel is megismerkedhet. (Mária Dorottya. Enciklopédia Kiadó. 1100 Ft) ★★★★ Sass Ágota A modern magyar grafikában a század elején meghatározó szerepet játszó stílusirányzat az expresszionizmus mellett a szecesszió volt. Reprezentatív jellegét elsősorban a könyvművészet és az illusztráció területén követhetjük nyomon. Gellér Katalinnak ezt a területet feldolgozó nagyívű tanulmánya a napokban jelent meg. Amennyire a feudális Magyarország jellegzetes építészeti stílusa a barokk volt, úgy a polgárosodó parasztság a népi szecessziót részesítette előnyben. Ennek a stílusnak ornamensei rokonságot mutatnak a népművészet díszítéseivel, annál is inkább, mert hazai vonulata belőle építkezik. Nagy Sándor. Kós Károly. Toroczkai Wigand Ede grafikáit a kopjafák, a népi motívumok, a kalotaszegi falusi építészet, az erdélyi gótikus fatemplomok egyszerre dekoratív és konstruktív szerkezetű formavilága ihlették. Kozma Lajosnak, a hazai szecesszió talán legsokoldalúbb alakjának mai napig kedvelt ex librisei is az erdélyi formakincsből és a somogyi pásztorfaragások és hímzések ornamentikájából merítenek. A Rippl-Rónai József nevéhez köthető magyar szecessziós illusztráció 1895-ben született meg. A szerző ettől a momentumtól követi nyomon azt a negyedszázadot, ami a magyar könyvművészet és illusztráció legfényesebb korszaka volt. Jeles, méltatlanul elfeledett mesterek munkásságára is rávilágít. így a szimbolista elemeket és a japán dekorativitást ötvöző Tichy Gyula és Sassy Attila felfedezésre váró grafikáira. Az új stílust népszerűsítő nyomdák - Kner. Tevan - vidéken működtek. A Te van Kiadó gondozásában megjelent, Divéki József fametszeteivel illusztrált művek, így a Ludas Matyi vagy a Dorottya ma a könyvárverések legkeresettebb darabjai közé tartoznak. (Gellér Katalin: A szecessziós könyvillusztráció Magyar- országon. Miskolci Galéria) ★ ★★★★ Tarczy Péter 2
