Kelet-Magyarország, 1998. január (55. évfolyam, 1-26. szám)
1998-01-02 / 1. szám
Az Annales-paradigma, avagy A történetírás kérdőjelei Kosáry Domokos és Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia volt és jelenlegi elnökei. Véletlen, hogy mindketten történészek? A mai európai történetírás négy nagy historiográfiai forradalom, paradigmaváltás egymásutánjában alakult ki. Cikkünk e folyamat állomásait és mai vonatkozásait tekinti át egy új könyv kapcsán. □ F.RÓS VILMOS ___________ Az első váltás a keresztény egyházatyák, kitüntetten Szent Ágoston nevéhez fűződik, akik az alapvetően a historikus ókor után először kísérelték meg a történelem átfogó, egységes értelmezését, a történetfilozófiát. A második nagy paradigmaváltás a humanizmus és a reneszánsz idején jelentkezik, de egészen a 16-18. századig elhúzódik. Ez a periódus a forrásokon alapuló kritika iránti érzék kialakulásának időszaka. Fő jellemzője, hogy eredeti dokumentumok (oklevelek, feliratok, érmék) felhasználásával kísérli meg a múlt rekonstrukcióját, s a jezsuita forrásgyűjtő iskola a segédtudományok (diplomatika, numizmatika, kronológia, topográfia) művelésével megveti a forráskritika alapjait is. A történetírás harmadik nagy forradalmát a 19. századi historizmus hozza magával. A historizmus végképp megszabadítja a történetírást retorikus maradványaitól, s végérvényessé válik a filozófiától és a teológiától történő emancipálódása is. Ekkor alakul ki a történettudomány intézményrendszere, megindulnak a nemzeti forráskiadványok, létrejönnek a történész-folyóiratok és társaságok, kialakul az egyetemi szemináriumi rendszer, ahol - a szakszerű történészképzés keretében - az oktatás fő feladata a kútfőkritika s az ennek alapjául szolgáló segédtudományokban való jártasság elsajátítása. Az utolsó nagy paradigmaváltás a 20. században megy végbe, amikor a nagy történetiskolák (New History, Annales, Past and Present, Geschichte und Gesellschaft) megkísérlik a „tudományos” történetírás kialakítását. Az elsősorban a filológiai kritikára összpontosító historizmussal szemben a történelmi folyamatok mélyén meghúzódó általános törvényszerűségek, trendek, hosszú távú struktúrák felderítésére. valamint elméletalkotásra törekedtek. A segédtudományokban való jártasság elsőbbsége helyett inkább a rokontudományokkal (szociológia, pszichológia, antropológia, emberföldrajz, néprajz, régészet, közgazdaság) való együttműködésre helyezték a hangsúlyt, mondván, hogy ezek teszik lehetővé a társadalom, gazdaság, lelki élet stb. elméleti szempontú megközelítését. Fontosnak tartották a forrásbázis kibővítését, s az okleveleket favorizáló 19. századdal szemben a nem okleveles jellegű vagy nem írásos források (összeírások, választói névjegyzékek, periratok, imakönyvek, térképek, légi felvételek, bútorok, élelmiszerek) alkalmazását szorgalmazták. A szcientista iskolák lényeges eleme még a földrajzi szemlélet is, hiszen az állami-nemzeti, azaz politikai keretekre koncentráló historizmussal szemben szerintük inkább egy történetileg- földrajzilag szervesen létrejött egység (régió, szekció) a történelmi élet lefolyásának igazi színtere. Marc Bloch e szcientista történetírói iskolák egyikének, az „Anna- les”-nek volt a megalapítója, s magyarul nemrég megjelent művében (A történelem védelmében, avagy a történés: mestersége. Századvég-Osiris) az új történetírással kapcsolatos teoretikus nézeteit fogalmazza meg. Főbb gondolatai közül talán a jelen és múlt összefüggésének bonyolult problémáira, a determinizmussal kapcsolatos nézeteire, az analitikus megközelítésre való buzdításra vagy a komparatiszti- ka fontosságának hangsúlyozására utalhatunk, de lényegesebbnek tűnik az a felvetés, mi az Annales és Bloch mondanivalója a mai történész számára, s vajon érvényes lehet-e még az általuk követelt paradigma. Természetesen az Annales sem maradt változatlan megalapítása óta, különösen a Le Goffék által fémjelzett „nouvelle histoire” (1974) fogalmazott meg az alapító atyák kánonjától elütő programot például a mindennapi élet témái - szerelem, család, nők, betegség. játék, ünnep, halál, outsiderek - feldolgozásának célkitűzésével. A legnagyobb kihívást mégis a hetvenes évektől teret nyerő posztmodem jelentette számára, amely tagadta a történetírás strukturalista, scientista jellegét, s egy új historizmus és esztéti- cizmus jegyében a narráció, a történeti elbeszélés nyelvi megjelenítő, formai, majdhogynem retorikus elemeinek rehabilitációjához tért vissza. Legszembetűnőbben mindez a történeti antropológia, a mikrotörténelem, az új kultúrtörténet területén jelentkezett. Egyik teoretikus összefoglalását Clifford Geertz adja az úgynevezett „sűrű leírás” kategóriájával. Az Annales természetesen megpróbált szembenézni az új pradigmatikus kihívással, lényegében ennek adaptációjára törekedett az 1974-es mani- fesztum is, mindez azonban jelentős eltávolodást jelent mondjuk a braüdeli „longe durée” eredeti programjától. Az utóbbi évek számaiban pedig megjelentek a kiátkozott politikatörténet témái is, tekintve, hogy a francia társadalom érdeklődése megélénkült a nemzeti identitás kérdései iránt, s ez újfent felvetette a második világháború alatti kollaboráció, a francia szélső- jobboldal, a népfront, az antiszemitizmus, de például a francia gyarmati magatartás, s így Algéria kérdéseit is. Ember a lenyérnyt kamerával /. Bevezetés a handycamológiába Emlékeik felelevenítésére a fényképek mellett vagy helyett ma már egyre többen nézegetik maguk készítette videofelvételeiket. A nyolcvanas évek második felétől a nagy világcégek - a hatalmas üzleti siker biztos tudatában - elárasztották a szórakoztató-elektronikai piacot a legkülönbözőbb rendszerű és minőségű amatőr célú videokamerákkal. A Perem négyrészes sorozata az újfajta eszköz tulajdonságait és használatának lehetőségeit veszi számba. Q I AITOS LÁSZLÓ__________ Kezdetben a professzionális, elsősorban a televíziós műsorgyártásban használatos hordozható, jobbára Beta- rendszerű kamerák mintájára megjelentek a házi videózásban általánosan elterjedt VHS-kazettákra dolgozó kamerák. Később a VHS-rendszer továbbfejlesztéseként elkészült az S-VHS, amely már félprofesszionális igények kielégítésére is alkalmasnak bizonyult. De ezek a készülékek túl nagyok, túl nehezek voltak, és a szaporodó automatikák ellenére használatuk némi ismeretet és készséget igényelt. Az igazi áttörés az amatőr- és hobbicélú videokamerák robbanásszerű elterjedése a handycamek megjelenéséhez köthető. Ezek a fényképezőgépnél alig nagyobb, kis súlyú, nyakba akasztva hordható, egy kézben elférő és két ujjal kezelhető, többségükben teljesen automatizált kompakt videokészülékek - kamkorderek: kamerák és videomagnetofonok egyben - kereskedelembe kerülésük pillanatától óriási sikernek örvendtek. Az automata fényképezőgépekhez hasonlóan rendkívül egyszerű használatuk, eleve hozzá nem értőknek tervezettségük és viszonylag alacsony áruk széles körben közkedveltté tették a handycameket. Voltak - elsősorban művészek -, akik a mozgókép forradalmasítóját, a mindenki számára elérhető „filmkészítés” lehetőségét, a polgári kontroll mindig, mindenütt jelen levő és mindent rögzíteni képes szemét látták az új technikában, mások szabadidejük kellemes eltöltésére és emlékeik rögzítésére alkalmas szórakoztató elektronikának, esetleg jómódúk fitogtatására alkalmas eszköznek tekintették a kis kamerát. Magyarországon többnyire még státusszimbólum, nyugati turistáktól ellesett divat a nyakban fityegő maroknyi kamera. A nyugati világgal ellentétben nálunk nem kötődik hozzá sem médiaideológia, sem napi gyakorlat. Nyugat-európai és egyesült államokbeli sikere idején itthon lagzi-videokon- tárok „menő cucca” és külföldre utazgató tehetősek aktuális hobbija volt a handycam. Napjainkban azonban már egyre inkább jelen levő és elérhető technika, amelyet ugyanakkor, ha értelmes és értékes tevékenységre kívánjuk fölhasználni, alaposan meg kell tanulnunk. A boltok polcain sorakozó kis kamerák többsége nem más, mint tipikus szabadidőeszköz. A gyártók olyan vásárlóknak készítik ezeket akiknek a „videózgatás”, „kamerázgatás”, családtagjaik, kirándulásaik „megörökítése” egyféle szórakozás, kikapcsolódás, pihenés. Ennek megfelelően kezelésük egyáltalán nem igényel foto- és videotechnikai ismereteket, bárki örömét lelheti bennük. A csalódás veszélye csak azokat fenyegetheti, akik tanulásra, munkára, a képi kommunikáció elsajátítására és gyakorlására, próbálják alkalmazni ezeket, az alapvetően más feladatra szánt hobbiszerkezeteket. Hiszen e készülékek tervezőinek célja a teljes automatizálással, a számos szórakoztató, azonban a rögzítés szempontjából felesleges szolgáltatás beépítésével éppen a tanulás és koncentráció nélküli játék biztosítása és nem a mindenki számára elérhető vizuális kommunikációs eszköz létrehozása. A tudatos képalkotás - „filmkészítés” - igényével föllépő, tevékenységükkel nemcsak önmaguk, hanem mások számára is élményt adni igyekvő videoamatőrök a kézikameráknál sokkal kisebb, bizonyos jellemzőivel a professzionális képrögzítés világát idéző készülékcsoportban, az igazi amatőr handycam-ek csoportjában találhatnak elvárásaiknak megfelelő eszközt. Az amatőr handycamek a professzionális hordozható videokamerákat imitálják, az azok által nyújtott lehetőségeket igyekeznek természetesen némileg alacsonyabb szinten és minőségben biztosítani. Hatalmas előnyük lehet a kreatív videósok szemében, hogy ezek - a szabadidő-han- dycamekkel ellentétben - kezelőjüknek megadják a tanulás, a kísérletezés és a szabad képalkotás lehetőségét azáltal, hogy automa- tikáik, szolgáltatásaik kikapcsol- hatóak, hatástala- níthatóak. Ennek köszönhető az is, hogy az oktatásban, a félprofesz- szionális fölhasználás területén és független videó- művész körökben egyaránt alkalmazzák őket. A két nagy handycam- csoportot részben videorendszereik eltérő volta is megkülönbözteti. A Magyarországon forgalmazott szabadidő- handycam-ek többsége VHS-C, illetve S-VHS-C rendszerű, míg az amatőr handycamek többsége VIDEO 8, VIDEO Hl-8 és VIDEO PRO HI-8 rendszerű. A VHS-C rendszer tulajdonképpen az asztali VHS-készülékekben működő videorendszer handycamre alkalmazott változata. Képrögzítési elve és minőségi mutatói megegyeznek azzal, olyannyira, hogy a VHS-C rendszerű handycamben használatos kisméretű VHS-C kazetták - egyszerű adapterbe helyezve - lejátszhatóak bármely otthoni VHS-videomagnón. Egyszerűség, könnyen kezelhetőség, számos szórakoztató szolgáltatás és VHS-minőség jellemzi a VHS-C rendszerű kamerákat. A VIDEO 8 önálló, kifejezetten kiskamerás fölhasználásra kifejlesztett rendszer. Tervezői nagyfelbontású, sugárzásminőségű, televíziós alkalmazásra is megfelelő képrögzítés létrehozására törekedtek. Ma már videocso- portok, kistelevíziók kedvelt munkaeszközei e rendszer csúcskészülékei. Azonban kommersz, „palifogó” VIDEO 8-asok is bőven találhatók a kamerapiacon. Mind a VHS-C, mind a VIDEO 8 rendszernek léteznek följavított, „félprofesszionális” változatai. Ilyen az S-VHS-C, valamint a VIDEO HI-8 és PRO HI-8. Ezek közül talán a HI-8- asok tekinthetők a legsikeresebbnek. Megfelelő választásunk és örömteli tevékenységünk legfontosabb biztosítéka annak belátása, hogy a handycam a vizuális közlés új és nagyszerű lehetőségével gazdagíthatja életünket, amelyet fantáziánk és kreativitásunk minél nagyobb fölszabadításával, nyílt figyelemmel és másokat bevonó alkotói igényességgel használhatunk ki igazán. (A következő rész: január 17-én)
