Kelet-Magyarország, 1997. december (54. évfolyam, 280-304. szám)
1997-12-13 / 291. szám
Események Karácsonyi vásárt rendez az evangélikus egyházközség ma Nyíregyházán a gyülekezeti teremben, melynek bevételéből a gyülekezet rászoruló tagjait kívánja ajándékokkal megsegíteni. A vásáron a hívek által felajánlott ruhaneműket, cipőket bocsátják kedvezményesen áruba. ❖ Egyházközségi mini zsinat volt tegnap Nyíregyházán, a római katolikus plébánián. Az egyházmegyei zsinat 199-ben lesz, erre kezdődött el a készülődés az evangelizáció kérdéseinek megvitatásával. ❖ Adventi sorozatot tartanak december 15 és 19 között minden este fél hattól a rozsréti evangélikus Betlehem gyülekezeti házban (Hajnal utca 40). Karácsonyi koncert lesz december 19-én és 21-én a nyíregyházi római katolikus társszékesegyházban. Az év utolsó vasárnapja a Szent család napjának ünnepe. Hagyománnyá vált, hogy ezen a napon — december 28-án — a délelőtti fél 11-kor kezdődő nagymisén a házassági évfordulójukat ünneplő házaspárok megújítják esküjüket és a miséző pap megáldja őket. Az idén rajtuk kívül azokat is várják a nyíregyházi római katolikus nagytemplomba, akik ebben az évben különleges kegyelemben részesültek. Arra kérik a szülőket, vigyék el kisgyermekeiket erre a misére, ahol a betlehemi oltárnál Jézuska- áldásban részesülnek. Lelkigyakorlat Adventi lelkigyakorlat kezdődik hétfőn Nyíregyházán, a római katolikus társszékesegyházban. Az idén tudós vendége lesz a hétfőn, kedden és szerdán 17 órakor kezdődő szentmise keretében tartandó lelkigyakorlatnak: dr. Bolbericz Pál személyében. Az ország lakói négy évvel ezelőtt, Antal József miniszterelnök temetésén láthatták, ő végezte a temetési szertartást. Ismertsége azonban nem ekkor kezdődött. Bolberitz Pál 1941-ben született, 1966-ban szentelték pappá Esztergomban. Teológiai doktorátust a Budapesti Hittudományi Karon, filozófiai szaklicenciátust Rómában a Gergely egyetemen szerzett. 1978 óta a Hittudományi Kar filozófiai professzora, jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karának dékánja. A tudós pap és népszerű lelkipásztor elkötelezett ember. Nézeteit nem a divatok és rendszerváltozások diktálják. Ma is azt vallja, amit korábban: a keresztény katolikus világnézetet az Egyház tanítása szerint. Az Elkötelezetten című kötetben összegyűjtött írásai, cikkei, tanulmányai ezt a szellemiséget sugározzák. Erősítenek, hogy hitünkben mindig állhatatosak maradjunk. Főbb művei: Isten, ember, vallás; Lét és kozmosz; Sorsközösség Krisztussal. Bolberitz Pál KM-reprodulció „Zsidó egyetemet alapozunk...” Beszélgetés Schoner Alfréddal, az Országos Rabbiképző Intézet rektorával ?$$$ 'X X ' , "í gggS SS| '■ Marik Sándor Schöner Alfréd: ismert név a magyar közéletben. A rendszerváltozás előtt negyven évesen a magyarországi zsidóságot, mint felekezetet képviselte a parlamentben. Most az Országos Rabbiképző Intézet rektora, 2002-ig szóló megbízatással. Közben volt egy bő fél évtized, amíg hallani sem lehetett róla — alijázott családjával, azaz Schöner Alfréd: „Nagy tapintattal és türelemmel...” A szerző felvétele kivándorolt Izraelbe. Jelenleg magyar-izraeli kettős állampolgárként él és dolgozik Budapesten. Felesége felváltva tartózkodik itthon és otthon. Gyermekeik itt születtek, de már jobbára oda kötődnek. Nem mindennapi sors. Már akkor sem, ha csak a felvázolt 90-es éveket nézzük. A hosszabb életút azonban szinte regénybe illő — tűnt ki a beszélgetésből, amelynek színhelye a meglepően puritán rektori dolgozószoba volt. — Nyíregyházán születtem, most ötven éve — foglalta össze elsőként az életrajzi adatokat. — Szüleim mindkét ágon Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyeiek, édesanyám tarpai, édesapám csengeri illetőségű. Szüleim szegény, de boldog emberek voltak, s ami különösen ritka: földművelő paraszt zsidók. Ám az évszámokból kikövetkeztethető az is, nem adatott meg számukra, hogy egész életük nyugodt és békés legyen. Nagyon megszenvedték a holocaustot. Két szülőm családjaiból harminckilencen maradtak Auschwitz és Mauthausen gázkamráiban, nagyszülők, szülők, apróságok. Én kései gyerek voltam: szüleim mindketten elvesztették párjukat, második házasságban éltek. Édesapám 46, édesanyám 44 éves volt, amikor megszülettem. A szörnyűségek után kezdtek új életet. Nehéz volt így kezdeni a beszélgetést Schöner Alfréddal, de eredendően barátságos magatartásával a megtörténteket — legyenek is azok bármilyen megrázóak — fél évszázad távlatából a jövőbe tekintve feloldotta. — Nyíregyházáról régen elköltöztek szüleim Budapestre, kevés is az emlékem onnan, hiszen alig több, mint egyéves voltam. Keletmagyarországi gyökereimet ennek ellenére felvállalom — mondta. — Eszmélésem idején vallásos nevelést kaptam Budapesten, ahol később a hitközség Anna Frank gimnáziumába jártam. Majd hat év tanulás következett a rabbiképző diplomájáig, amit az EL- TE-n emeltem egyetemi fokozatra könyvtártudományból. Élve a lehetőséggel, hogy éppen akkor hirdettek először lelkészeknek posztgraduális művészettörténeti képzést, abból szereztem újabb négy év tanulás után kitüntetéses doktorátust. A bőséges tudás birtokában egy évtizedig Szegeden, majd Budán és Újpesten gyakorló rabbi. 1985- 90 között a budapesti Dohány utcai Zsinagóga főrabbija volt, egyben három és fél esztendeig országgyűlési képviselő. A magyar- országi rendszerváltozás sorsfordulást hozott személyes életében is: családjával Izraelbe távozott. Nem akármilyen időben: 1991- ben, az Öbölháború idején vette fel az izraeli állampolgárságot. Kvalitásait mutatja, hogy egyszerre három egyetem professzora, Haifában, Tel-Avivban és Jeruzsálemben. Művészet- és művelődéstörténetet, bibliai és poszt-biblikus irodalmat tanított. — Mi hajtott, sarkallt egy fiatalon kiemelkedően sikeres pályát befutott embert, hogy elhagyja a szülőföldjét? — kérdeztem. — Elsősorban a cionizmus — válaszolta. — Az embernek alapvető joga kell, hogy legyen a saját identitásának meghatározása. Demokráciában megadatik az a lehetőség, hogy az ember válasszon, miképpen akarja megélni zsidóságát: vallási, nemzetiségi alapon vagy hagyományként. A családommal nemzetiségi alapon láttuk jónak megélni, ezért mentünk Izraelbe. Befolyásolt elhatározásomban — bár nem ez volt a lényeg — a rendszerváltozás után átmenetileg kialakult hangulat, amely akkor a zsidóságot fenyegető levelekben is megnyilvánult. Szerencsére ez csak rövid ideig tartó „kilengés” volt. Haza-, illetve (átmeneti?) visszatérése Budapestre hivatásával függ össze. A Mid- reset Jerusalajim — a jeruzsálemi konzervatív rabbiképző, és annak igazgatója, dr. Smuél Glick —, évek óta segíti a budapesti Pedagógiumot, oktatókkal, tematikákkal, programokkal. Kézenfekvő volt, hogy neves professzorainak egyikét támogassa, amikor Schöner Alfrédot másodszor is felkérték Budapestről az országos rabbiképző vezetésére. — Izraeli körülményeim csak a második hívás idején tették lehetővé, hogy jöjjek — mondja, majd kicsit részletesebben indokol: lányunk időközben férjhez ment, fiunk letöltötte katonaidejének javát az izraeli hadseregben. A felkérés nagyon megtisztelő, óriási kihívás nekem. Lényeges fejlesztések előtt áll ugyanis a rabbiképző: a magyarországi zsidó felsőoktatás újraszervezése történik, lényegében zsidó egyetemet alapozunk. Áz intézmény, amelynek most vezetője vagyok, százhúsz esztendős, és az egyik legjobb nemcsak Európában, hanem a nagyvilágban is. (Az izraeli kulturális minisztériumtól legutóbb mi kaptuk meg a Farasz Sazart, amelyet évenként a világ akkor éppen legjobbanak tartott zsidó pedagógiai intézményének ítélnek oda.) — A rabbiképző arra ad lehetőséget, hogy a zsidó vallás hagyományai tovább éljenek — mondja záró gondolatként a rektor. — Olyan új formákat kell találni a hagyomány értékeinek feltétlen tiszteletben tartása és megélése mellett, amelyek segítségével színesíteni tudjuk az ősi, klasszikus tartalmat. Célom, hogy lerakjam itt annak a szemléletnek az alapjait, amely egy évezredek óta az istenhiten alapuló zsidó hagyomány nagyon nagy tapintattal és türelemmel történő tanítása és elfogadtatása. A budapesti rabbiképző intézetben jelenleg 95 hallgató tanul három fakultáson: a rabbinikus tudományok (azaz zsidó teológia), a judaisztikai tanárképző\ valamint a szociális munkásokat képző fakultáson. (E két utóbbi második, „MA” fokozata a rabbiképzés, ami heti 44 órában történik.) A magyar mellett a héber (a jiddis) és az angol nyelv tudása kötelező. Januártól újabb fakultás indul, amelynek keretében zsidó liturgiát oktatnak majd (lényegében kántorokat, tóraolvasókat, előimádkozókat képeznek). 1998 szeptemberéig kívánják létrehozni a művelődéstörténeti tanszéket. Ez posztgraduális tanulásra nyújt majd lehetőséget, ami egyben világi képzést is jelent. Ezzel a tagozódással lesz a régi épületeit hamarosan újra birtokba vevő intézmény teljessé. Neve is kibővül: Országos Rabbiképző Intézet — Zsidó Egyetem. A Messiás előhírnöke volt „Jánosnak fogod hívni... és sokan fognak örülni az ő születésén.” — adja hírül az Úr angyala Zakariásnak. Aztán megjelöli roppant feladatát: tegye fogékonnyá az embert az Úr iránt. „Vajon mi lesz ebből a gyermekből?” — kérdezték az együtt ör- vendezők, midőn a kis jövevényt fölvették a választott népbe. A jövendölő apa him- nikus szavai szerint: „...a magasságos Isten prófétája leszel... hogy előkészítsd útját, és népét az üdvösségre tanítsad.” (Ká- roli édes anyanyelvi szóval illeti a várva várt Üdvözítőt:” ... meglátogatott minket a magasságból való csemete.”) Az előhírnök próféta előbb önmagát készíti föl a pusztai élet kemény iskolájában. Választott tanítója az aszkézis, hogy bátran suhogtassa majd a sistergő szavak ostorát a nyársat nyelt gőgösökön, mígnem elveszítik gőgjük szarvát. (Ninivésedő korban — majdcsak 2000 év után — a próféta-költő Babits beszél hasonlatosan: „... mint Ő súgja, bátran szólhassak...”) Amikor elhangzik az Úr föllépésre indító szava (anno Domini 29-ben), Keresztelő János szóvá lényegül, világot jelentő, kiáltó szóvá — a lelkek szíkföldjén. Ahogy a nagy messiási próféta, Izajás láttatja szemléletes szóképekben: „Ami görbe, legyen egyenessé, (ami göröngyös, legyen síma úttá...” Hogyne gyűlölték volna a görbe úton ügyeskedők, hogyne agyarkodtak volna a néven nevezettek: „Viperák fajza- ta”. Hogy a patvarba idéznék fenyegető alakját a hatalom és gazdagság ezredvégi vámszedői, mikor szemükbe mondja: „Ne követeljetek többet, mint amennyi jogos.” Ma is tele a szérűskert manipulátorokkal és altatóbűvészekkel: maradjon csak taka- rítatlan a szérű, pelyva a búzával elegyest. Akkor is nyugtalan és aggodalmaskodó volt az istenadta nép, hát feszülten vára- kazott a megváltóra. Ámde a Keresztelő — méltatlanságát hangoztatván — azonnal elhárítja a messiásságot: „... eljön az, aki hatalmasabb nálam... Szórólapátja már a kezében...” Tudja a helyét, feladatát, nem tolakodik, mint a mai haszon — és hatalommegtartók és előkészítők, kik kiáltoznak úton-útfélen: méltó vagyok, méltó vagyok, ki lenne más a (szakértő) messiás. Előhírnök-Jánostól pár mondatot ismerünk csupán. Ő is (telibe)találó képekben beszél, mint az adventi liturgia első nagy alakja, Izajás. Tömören, csattanósan szól, ahogy az önhitt farizeusokhoz szólni kell. Szokatlan az önmeghatározása: három nem vagyok után annyit mond, hogy pusztai szó vagyok, lángoló szó. Jézus prófétánál is nagyobbnak mondja a daróc- ban járó, vadmézen élő, bornemissza Keresztelőt. Elnémítása után is meg-megriad- nak a hatalombitorló heródesek, a Szent János fejét tálon kínáló szélkakas-fejek. Pedig már jézusi lélek, elvárja a felebaráti segítségnyújtást. Nem féltékenykedik a Messiásra, midőn „mindenki hozzá tódul”. Csak előfutárnak tartja magát, aki örül a Megváltó fenomenális sikereinek. „Neki növekednie kell, nekem kisebbed- nem.” Ez volt ő: ez a „csak”. „Csak tanúságot kellett tennie a világosságról.” Ó, ha mi is kitudnánk mondani: csak az ügy számít! Hajnalodik. Ünneplőbe öltöztetett lélekkel készüljünk a világosság fogadására. Bakajsza András Napkelet • A hit világa 1997. december 13., szombat
