Kelet-Magyarország, 1997. november (54. évfolyam, 255-279. szám)
1997-11-17 / 268. szám
1997. november 17., hétfő HATTER Megelőzés csak összefogással A feladat: előadásokat tartani az iskolákban a fiataloknak, általában középiskolásoknak Rohamléptekkel a semmibe. Balázs Attila illusztrációja Cservenyák Katalin »©»»XOOOOWWOWOWÍCGWOWOe'XWJOOWWWCOOOOMOOOWOOCOOOOOOWOOMMOOOOCO* Nyíregyháza (KM) — Cigi? Vodka? Konyak? Sör? Kávé? — kérdezi a házigazda, amelyre lelkesen bólogat a vendég: ebben a sorrendben jó is lesz... Valljuk be: nem veti meg az italt a magyar, és előkelő helyen állunk a dohányzásban is. A helyzetet súlyosbítja, hogy egyre jobban terjednek — főként a fiatalok körében — a könnyű és a kemény drogok. Tíz—tizenkét százalékuk már bizonyítottan kipróbált valamilyen szert... A szenvedélybetegségek megelőzése volt a témája annak a háromnapos konferenciának, amelyet a múlt héten rendeztek Nyíregyházán orvosok, pedagógusok, pszichiáterek, ön- kormányzati vezetők és képviselők, a rendőrség e területen tevékenykedő munkatársai, a megelőzésben részt vevő szakemberek részére. A legfontosabb cél az volt, hogy egyesítsék erőiket, összehangolják, koordinálják munkájukat. Nincs ismerete A tapasztalatokról három résztvevővel beszélgettünk. Elsőként egy fiatalemberrel, Salamon Zsolttal, aki a Gyermekvédő Liga munkatársa, kortárs segítő: — A mi feladatunk, hogy előadásokat tartsunk az iskolákban a fiataloknak, általában középiskolásoknak. Ez a téma mindenkit érdekel. Igaz, van olyan osztály, amelyik először ellenkezik. Mi — a képzésünk során — azonban megtanultuk, hogyan lehet felkelteni mégis az érdeklődésüket. Legszívesebben „kettesben” maradunk a diákokkal, mert így olyan kérdéseket is feltesznek, amelyeket a pedagógus jelenlétében nem mernének. Sajnos, sok fiatal „bulinak" tartja, ha kipróbálhatja a drogokat. Kialakulnak társaságok, amelyekbe csak úgy tud beilleszkedni valaki, ha ő is drogot használ. Csak a jó oldalát nézi a dolognak, nincs ismerete arról, mekkora veszélyt jelent számára. Nem mi döntjük el, fog-e drogot használni egy fiatal vagy sem. viszont mi adjuk hozzá az ismereteket, amelyek alapján dönthet. A felkészítés a lényeg. Hogy ellent tudjon állni a kísértésnek, a rábeszélésnek, hogy tisztában legyen vele, ezek a szerek őt rombolják. Nem lehetünk ott mellette, amikor megkínálják. Győrfi Mihály nyírszőlősi evangélikus lelkész, aki a Fila- delfia Alapítvány képviseletében volt jelen a rendezvényen: — Alapítványunk egy Tensing csoportot működtet. Magyarra fordítva ez azt jelenti: „tizenévesek énekelnek." Ez egy közösség, amelyben a szo- cializálódás végbemehet. A gyerekek maguk írják, alakítják az életüket, bevonva mindenkit: a társaság körülöleli és felkarolja tagjait. Vannak köztük szellemi fogyatékosak és zárkózott fiatalok. A zárkózott kinyílt, mert megoldást talált a problémájára, mert volt kivel megbeszélnie; a szellemi fogyatékos kislány már nem céltalanul biciklizik az utcán, mert tartozik valahová. Az előadás, az ének ezután már csak a ráadás, de nem ez a lényeg. Hiszen olyanok is énekelnek, akik nem tudnak énekelni. A jényeg a közösségteremtés. És működtetünk egy ifjúsági lelkisegély telefont. RÉV a neve, s a száma: 06-80- 200-072 (ingyen hívható!). Pénteken és szombaton reggel kilenctől hajnali ötig hívható. A fiataloknak általában fenntartásaik vannak mindenféle szervezett dologgal szemben. Mi úgy szerveződünk, hogy a gyerekek egymásnak szólnak a lakókörzetükben, az iskolájukban: kortás segítővé lépnek elő. A nagytestvér O Olaszországban nagytestvérnek hívják azt a fiatalt, aki maga köré gyűjti a környezetében céltalanul csellengő gyerekeket. megkedvelteti magát, s személyes példamutatásával viszi be őket olyan helyekre, ahová maguktól soha nem mennének. Célokat tűz, vezetgeti őket a szépre, a jóra. — Jó lenne nálunk is ilyen, csak nincs hozzá elég ember. Mert a segítőnek is onnan valónak kell lennie, hogy elfogadják, legyen bizalmuk hozzá. A kívülről jött embert nem szívesen látják. Bradács Mária, a Váci Mihály Művelődési Központ igazgatója: — Az intézményben eddig is több olyan programot szerveztünk, amely a megelőzést szolgálja, életvezetési tanfolyamokat. pedagógusoknak tréningeket, alkohol ellenes klubunk van, de az összes közösségi lehetőség is egyfajta prevenció. Az eddigi beszélgetések során is kiderült: mindenki a megelőzést és nem a gyógyítást teszi az első helyre a fontossági listán. Én pedig mindenek elé helyezem a munka koordinálását. Sokan úgy gondolják, fontosabb a pénz. Meggyőződésem, azt a keveset, ami a különböző szervezeteknél van elcsöpögtetve, össze kell hozni, s célirányosan felhasználni. Ne szervezzen két cég két helyen ugyanarról a témáról rendezvényt csak azért, hogy szerepeljen. Szervezzünk egyet, de az legyen nagyszerű, és a maradék pénzből mérjük le a hatását! Az ÁNTSZ, a rendőrség, az iskolák, azok az intézmények, amelyek a szabad idő eltöltésében tevékenykednek, álljanak csatasorba valamennyien, egy cél érdekében. Összefogni — erről szólt ez a rendezvény is. — Nem az a lényeg, ki szervez valamit, hanem a cél. Fogjunk össze és csináljuk meg. Városi, megyei szinten pedig legyen egy olyan ember, aki ezt koordinálja. Meggyőződésem: ha jó célra pályázunk, nyerünk rá pénzt. Veszélyben — Veszélyben azok a munka- nélküli fiatalok vannak, akiknek sok a szabad idejük. Borzasztó nagy összefogásra van szükség — munkaügyi központok és iskolák között — hogy ezek a fiatalok értelmes dolgokat csinálhassanak. Ha több pénzt kapnánk arra, hogy különböző képzéseket szervezzünk, már sokat léphetnénk előre. Csak egy példa: egy évben és egyetlen egyszer kaptunk támogatást a képzőműves szakiskola indítására. Az itt végzettek között nem egynek már önálló fazekasműhelye van. Y Ya valam> finomat l—l akartok enni, egyszer jt A elviszlek benneteket anyámhoz falura. Olyan lekváros derelyét még nem ettetek, olyan nincs is a világon. Bejártam a fél Európát, de anyám lekváros derelyéjének nem találtam párját. A baráti társaság megille- tődve hallgatta a háziasszony nosztalgiaperceit. Néhányon inkább a pohárban buborékoló pezsgőre figyeltek, s azt kortyolgatták nagy szorgalommal, s méltányolták a barátnő gyermekkori ízeket idéző szavait is. De a lekváros derelye felkeltette a kíváncsiságukat. — Anyám szemenként szedegeti, válogatja a legízlete- sebb szilvaszemeket. Aztán, a titkát csak ő tudja, érleli, várakoztatja a jobb sorsra érdemes szilvákat, egy vékony, ritka szövésű terítőbe rakja és órákig napoztatja az ablakban. A kedvcsinálás ezzel lényegében be is fejeződött, de néhány nap múlva, amikor ismét összejött a három családot tömörítő társaság, a háziasszony döntésre vitte a dolgot. Elvégre miért is ne mennének el az alig nyolcvan kilométerre fekvő szatmári faluba, ha már ennyire invitálják őket. ágot. Hamarosan előkerült az elmaradhatatlan szilvapálinka is. Az anyja többször is félre akarta hívni a lányát, hogy valamit súgjon neki, de sehogyan sem sikerült. Annyira körülrajongták a hamar jókedvre derült barátok. Már a harmadik-negyedik körnél W Lekváros derelye Sajnos a mamának nincs telefonja, így csak egy futtában írt levélben tudatta, ne lepődjön meg, ha néhány barátjával ezen és ezen a napon arra járnak. Jó lenne, ha bemutatná a régi, feledhetetlen, derelyés tudományát, mert ő eldicsekedett vele. A választ már nem várta meg, az idő is elég rövid lett volna erre. A jelzett napon a társaság szépen elindult a lekváros derelye víkendre. Az édesanyja szeretettel fogadta a lányával, vejével érkező társastartottak a barackpálinkaivók, a finom házikolbász is előkerült a padlásról, mert itt még a padlás az ilyen finomságok igazi otthona. Egyre többször került azonban szóba az ominózus derelye, aminek még nyoma sem látszott. Aztán elérkezett a nagy pillanat. A mama mint egy szobor, megjelent az ajtóban a nagy tál dere- lyével. — Na itt van a finom, semmi mással nem mérhető derelye — kiáltott fel boldogan a háziasszonyi szerepet betöltő hölgy. De hamar el is hallgatott. Nézte a tálat. De még külsőre sem hasonlított a régi, gyermekkori dere- lyékre egyik sem. Hát még az ízük... Ekkor villant az agyába, valamikor az anyja panaszkodott, hogy kipusztultak a régi, híres szilvafák. Már a liszt se olyan, mint régen, semmi se olyan. Az ember már egy tisztességes derelyét se süthet a mai világban. Ezért integetett olyan baljós, titokzatos arccal az anyja, hogy megsúgja neki... De a vendégek, a jóféle szatmári szilva hatására és persze a kötelező udvariasság miatt is egymás szavába vágva dicsérték a csodálatos lekváros derelyét. Csak ő és a mama tudta, közönséges bolti, mirelit lekvá- rosderelyét kaptak a vendégek. Mert jó-e vagy rossz, falun is nagyot változott a világ... Kisült a cipó E zer cipót süttetett a hétvégén a belügyminisztérium harmincezer forint értékben. Akár az ismert gye- rekversikét is elénekelhették volna: ...kisült-e a cipó...? De nem tették, mert kisült a cipó annak ellenére, hogy a METÉSZ. a Mezőgazdasági Termelők Érdekvédelmi Szövetsége által a minisztérium elé rakott 95,4 mázsa gabona minősége nem érte el az emberi fogyasztás határát. Történt ugyanis, hogy a szövetség szolidaritást vállalt a november 3-i tüntetés letartóztatottaival, s azokkal, akik ellen szabálysértési eljárás indult. A büntetés kifizetésének eredeti módját választották a gazdák: a kirótt összeg ellenértékének megfelelő mennyiségű búzát rakodtak le pénteken a Belügyminisztérium lépcsői elé. Gondolt egyet a minisztérium, s hogy ne vesszen kárba a termény, a hajléktalanoknak süttetnek belőle kenyeret. Igenám, csakhogy a malomban az őrlés előtt megvizsgálták a búzát, s kiderült: rovarfertőzöttsége miatt elfogadhatatlan. A vizsgálatok során a búza egy kilogrammjában ugyanis négy bogarat találtak. Ezért a BM vezetői külön vásároltak kenyérnek való búzát, amiből a cipót sütötték. Politikai manipulációnak tartja a férges búzáról felröppentett hírt Zsikla Győző, a szövetség alelnöke. A BM sajtóosztálya cáfolja ezt és egyben pontosít, hiszen a MÉ- TÉSZ szerint az I. Magyar Hengermalom állította ki a minősítő tanúsítványt, ezzel szemben a Budai Hengermalomban vizsgálták meg a terményt. Úgy vélem, nem nehéz eldönteni a kérdést, hiszen a pecsét egyértelműen beszél. Ugyanakkor a bogarak számát lehet ellenőriztetni egy másik malomban is. Mindezek mellett dicsérendő mind két fél gesztusa, mert egy nemes ügy érdekében cselekedtek: kenyeret adni a hajléktalanok kezébe. Az viszont már elgondolkodtató, hogy egyes gazdák fertőzött búzát kevertek a szállítmányba. Egy jó érzésű állat sem eszi meg az ilyen takarmányt. Lám, így válik a1 pozitív előjelű jótett negatívummá. Sipos Béla Ebadta kölyke Ferter János karikatúrája Szeme a búzának E gy kevés novemberi csapadék ide, egy kis kései jégeső oda. a tavalyi őszi vetésterületnek legfeljebb háromnegyedét vetették el a megyében, s azt is sok helyen késve. Nem is lehet nagyon csodálkozni ezen, ugyanis augusztus eleje óta nem áztak meg tisztességesen az októberi búza vetésidőre éppen csonttá keményedett földek, hogy az értékesítési gondoktól kedvük szegett gazdákról már ne is szóljunk. Az őszi aszály közvetlen hatásaként voltak táblák, amelyeknek a talaját egyáltalán nem lehetett vetésre alkalmassá tenni. Nem egy eke tört össze a gépekben egyébként sem dúskáló megyénkben. Közvetett hatása pedig az lehet a szárazságnak, hogy különösen a perctalajú szatmári, beregi részeken egyszerűen képtelenek voltak a rendelkezésre álló eszközökkel olyan vetőágyat készíteni, amelyben úgy tud szépen csírázni a mag, hogy meg is erősödjön még a tél beállta előtt a belőle kikelt növényke. így könnyen bekövetkezhet, hogy még a csökkent vetésterületnek is esetleg csak a fele marad meg, s terem kenyérnek valót jövőre. Az meg külön szomorúsága a gazdáknak, hogy a nem túl sok jóval kecsegtető kalászos területeikbe annyi pénzt öltek rögöt aprító energia formájában, mint máskor két őszszel. A kistermelők ráadásul sokat kaptak ettől az esztendőtől: a búzájukat bármi áron voltak kénytelenek értékesíteni, a napraforgójuk „befürdött”, az almájuk lének ment el nagy nehezen. Nem csoda, ha a gyakran rosszul megválasztott tenyészidejű, későn érő kukoricájukat lábán próbálták megszáríttatni a természetfelelőssel, mert a mesterséges szárításra már nem is maradt pénzük. Nem is csoda, ha ők aztán alig vetettek most. Vékonyka pénztárcájukhoz képest drágállották a fémzárolt vetőmag árát, így sok a saját termésből történő visszavetés. Ez, a műtrágyázás helyett alkalmazott „sózással” együtt eleve eldönti a jövő évi termést. Ha csoda nem történik, jövőre könnyű és gyors lesz az artatás megyénkben. Ahogy mondják szeme lesz még a búzának. Galambos Béla
