Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-25 / 249. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Önkéntes és kötelező Nyugdíj: január 1-jétől már önmagunkról (is) gondoskodhatunk Kovács Éva Sok vihart kavart, komoly gazdasági és politikai viták tárgya volt, mára azonban mindezeknek vége: a Magyar Közlönyben megjelent, s immár hivatalosan is érvényes az az új nyugdíjtörvény, melynek megváltozott szabályai 1998. január 1-jétől lépnek hatályba. A változtatás sokak szerint elodázhatatlan volt, hiszen a jelenlegi rendszert szinte folyamatosan szidták, szapulták az érintettek, miközben maga az állami költségvetés sem bírta a folyamatos és egyre növekvő megterhelést. Lépni tehát muszáj volt, érdemi vita legfeljebb arról folyhatott, merre is irányuljon ez a lépés. Abban ma már teljes az egyetértés: a változtatásra elsősorban a finanszírozási rendszer módosítása miatt került sor. Az eddigi, úgynevezett felosztó, kirovó rendszer mellett életbe lép immár a tőkefedezeti rendszer, az a módszer, amikor a munkavállalók önmaguk is gondoskodhatnak majdani nyugdíjas éveikről. Virág Gyulával, a megyei Nyugdíjbiztosítási Igazgatóság igazgatójával a változtatásokról, megyénk nyugdíjasainak helyzetéről beszélgettünk. — Fontos tudni, hogy a társadalombiztosítási nyugdíj, mint intézmény, továbbra is megmarad — hangsúlyozta elöljáróban —. A munkáltatótól és a munkavállalótól továbbra is vonják erre a célra a pénzt. Csak emellett jöhet szóba a magánpénztári nyugdíjlehetőség, melybe a belépés a törvény szerint kizárólag azoknak kötelező, akik 1998. június 30-át követően először létesítenek munkaviszonyt, azaz először válnak „biztosítottakká”, és a negyvenkettedik életévüket még nem töltötték be. Az önkéntes vállalás mindenki más számára csak lehetőség, de semmiképpen nem kötelező módszer. O Ezek szerint nyugodtan mondhatjuk, hogy az önkéntes gondoskodás megkezdésének csak harminc éven alul van értelme? dig nyolcszázalékos nyugdíjjárulékot fizet. Ha magánnyugdíj-pénztárban is tag akar lenni, akkor a TB nyugdíj rendszerében egy százalékot, a magánnyugdíj-pénztárba pedig ’98. január 1-jétől hat, ’99-től hét, 2001-től nyolc százalékot köteles fizetni. A két összeg adódik össze, s ennek alapján állapítják majd meg az illető nyugdíját. O Van-e eltérés a kétféle járulék alapjának kiszámítása között? — Semmiféle eltérés nincs. A magánnyugdíj-pénztárba fizetendő járulék alap11 11 Arról, hogy mely pénztárat választja, bőven van ideje gondolkodni. — így is lehet fogalmazni, de az biztos, hogy a 47 éven felülieknek már erősen meggondolandó belépni bármely nyugdíjpénztárba is. O Mi a teendője annak, aki e módszer mellett voksol? — Aki magánnyugdíj-pénztárba kíván belépni, a nyugdíjpénztár konkrét megnevezésével a munkáltatójánál kell jelentkeznie. Arról, hogy mely pénztárat választja, bőven van ideje gondolkodni, hiszen a határidő 1999. december 31. Ha valaki belépett, de időközben netán mégis meggondolta magát, 2000. augusztus 31-ig minden következmény nélkül visszaléphet, visszajöhet a társadalombiztosítási nyugdíj rendszerébe. O Nem jelent ez majd számára bármiféle hátrányt? — Nem, hiszen a munkáltató a járulékot minden esetben a nyugdíjalapba fizeti. Ha az egyén, a munkavállaló csak a TB- rendszerben kíván részt venni, akkor 1998- ban hat százalék. ’99-ben hét, 2001-től peVirág Gyula: „Fontos tudni, hogy a társadalombiztosítási nyugdíj, mint intézmény, továbbra is megmarad.” Harasztosi Pál felvétele ja ugyanaz, mint a kötelező társadalom- biztosítási nyugdíjé, azaz a mostani szabályok szerint a személyi jövedelemadóval közel azonos összeg. O Magánpénztár, önkéntes pénztár. Mi a különbség? — A magánnyugdíj-pénztár nem azonos a már korábban is működött önkéntes nyugdíjpénztárakkal. Az előbbinek megalakulása, működése, felügyelete és szabályzatai az 1997. évi 82. törvényben olvashatók. Ez azt is jelenti, hogy megalakulásuk engedélyhez kötött és a befektetett tőkére állami garancia van, az egyének által befizetett pénz tehát nem veszhet el. A második kategóriába tartozó pénztárak között közszolgálati és teljesen magánvállalkozásként működő is létezik, ezek a pénztárak nem tartoznak a fenti törvény hatálya alá. véve, — húsz százaléka illeti meg őket. Fontos hangsúlyozni, hogy a jogszabály csakis azokra vonatkozik, akiknek házastársa tizenöt éven belül halt meg, vagy az özvegyi nyugdíj folyósítása bármilyen ok miatt tizenöt éven belül szűnt meg. Szeretném felhívni ezúton is a figyelmet arra, hogy a jogszabály automatikusan érvényes, tehát ha valaki már részesült bármennyi ideig is özvegyi nyugdíjban, semmiféle teendője nincs, mert az Országos Nyugdíj- folyósító Igazgatóság ezt minden kérés nélkül megadja, és az erről szóló határozatot is valamennyi érintettnek postázza. Ezért kérjük és javasoljuk, hogy január elsejéig mindenki legyen türelemmel, s csak akkor jelentkezzen hivatalainkban, ha özvegyi nyugdíját addig az időpontig sem kapta meg. O A változásokról szóló híreket megyénkben is sokan várják figy- lemmel, hiszen régiónk az alacsony nyugdíjak miatt is nevezetes... — Szabolcs-Szatmár megye lakosságának közel egyharmada részesül a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól valamilyen nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban. Az 1997. január 1-i adatok szerint a Nyugdíjfolyósító Igazgatóságtól ellátásban részesülők száma 183 774 fő volt, mely szám természetesen állandó mozgásban, változásban van. A folyósított ellátások átlagolt összege 15 036 forint volt, de az az átlag tartalmazza a különböző folyósított járadékok összegét is, mely színvonalában alacsonyabb, mint a különböző nyugdíjak színvonala. O Sokan tartanak attól, hogy megváltozik, rosszabb lesz a nyugdíj megállapítáásnak módszere... — Az új nyugdíjtörvényben lényegében a nyugdíjak kiszámítása, megállapítása a korábbi időhöz képest változatlan, ugyanmmm Kérjük és javasoljuk, hogy január elsejéig mindenki legyen türelemmel. O Az összes szabály közül a legnagyobb vihart talán az özvegyi nyugdíjak témája okozta. Mi a január elsejétől életbe lépő változás lényege? — Legfontosabb, hogy 1997. január 1- től mindazok az özvegyek, akik jelenleg valamilyen ok miatt — akár saját jogú, viszonylag magas nyugdíjuk miatt sem — részesülnek özvegyi nyugdíjban, a jövő év elejétől húszszázalékos mértékű özvegyi nyugdíjra lesznek jogosultak. Magyarán: az elhalt házastárs nyugdíjának — az évenkénti rendszeres emeléseket is figyelembe A nyugdíjak kiszámítása lényegében változatlan, ugyanazok a tényezők érvényesek, yy azok a tényezők — elért szolgálati idő, kereset — érvényesek. Ami a figyelembe vehető kereseteknél változás, de ez már 1997. január 1-től így van, hogy nemcsak a fő- foglalkozásban elért keresetet lehet figyelembe venni, hanem mindazokat a kereseteket, személyi juttatásokat, amelyek után nyugdíjjárulékot fizetett az igénylő. A járulékfizetés felső határa természetesen a jövőben is maximálva lesz, melyet évente külön kormányrendeletben állapítanak meg. A nyugdíj összegének megállapításánál a kereseteket az 1988. január 1-től kell figyelembe venni a nyugdíjazást megelőző napig azzal a kikötéssel, hogy legalább ezen időtartam felére van keresete az igénylőnek. Ha nincs, 1988 előtti időt is figyelembe kell venni. Megjegyzem, hogy emiatt az igénylők hátrányos Helyzetbe nem kerülnek, hiszen a régebbi kereseteket a minden évben megállapított valorizációs szorzószámmal hivatalból felszorozzuk. A szolgálati idő számításánál 1998 évtől annyi változás történik, hogy ezen időponttól csak azokat az időket lehet szolgálati időként figyelembe venni, amelyek után bizonyítottan nyugdíjjárulék-fizetés történt, illetve az különböző nyilvántartások alapján bizonyítható. MAGÁNVÉLEMÉNY Sorok között A zöldségesstandnál mindjárt rám kerül a sor. Nézem az árakat, unalmamban figyelem az előttem sorakozók rendeléseit: „Egy kiló banánt kérek” mondja öt vásárlóból négy, s többnyire saját kezűleg emelnek ki a ládából egy banánfürtöt, ami aztán rendre súlyosabb az eredetileg el- képzeltnél. Nem számít, legalább is látszólag készségesen fizetik ki a kétszáz forintot meghaladó cehhet. Néhányan még kérnek a banánhoz pár darab narancsot, de a jóval kevesebbért kínált, egy másik ládából magát kellető — végre igazán szép — almát mintha észre sem venné senki. Pedig itt van a szezonja pár hónappal később, már a hűtőházból kikerülve nyilván csak drágább lehet. Talán pont ezért nem kell? Mert viszonylag olcsó és ezért valahogy olyan snassz dolog almát venni? — töprengek magamban. Lehetséges, hogy az emberekben még mindig ott él a néhány évvel ezelőtti mámor emléke, amit egy-egy — „az ABC-be banán érkezett” — hírt követő, eredményes tülekedés végén éreztek. Netán pontosan fordított a helyzet, s inkább drágállják az alma nyolcvanforintos bolti árát? A városiak nyilván hozzászoktak ahhoz a nosztalgikus, ám mindenképpen elfelejtendő almaárhoz, amelyért ma már lének sem szívesen adják el lerázott gyümölcsüket a megtermelésébe jogosan vagy oktalanul több és több pénzt beleölő termelők. Esetleg inkább arról lenne szó, hogy nem sikk hazaállítani manapság egy fürt banán súlyától ugyan háromszorta több, ámde mégis csak környezetünkben tömegével termett, sorsát zsákba gyömöszölve végző, „ipari alapanyaggá” degradálódott jonatánnal? Azt azért még sem gondolnám, hogy a gyerekek szégyellik: nekik „csak” almát, s nem banánt, narancsot, avagy kiwit, avokádót, spanyol körtét, görög szőlőt és mit tudom én hol termett barackot csomagolt tízóraira édesanyjuk! Ennyire nem lehetünk bután nagyravágyók, másokat majmolok! Mert, hogy az oly nagyon áhított fejlett világ sem ilyen. Egy brit háziasszony például legfeljebb kipróbálja a reklámozott külföldi árut, s ha csak ugyanolyan minőségű, mint a hasonló hazai termék, a továbbiakban még akkor is kitart az utóbbi mellett, ha az egy kicsit drágább a külfölditől. Ha elfogadhatóan akarunk élni ebben az országban, nekünk magyaroknak is el kell jutni a nemzeti rátartiságnak arra fokára, ahová az angolok, dánok, franciák és a többiek már eljutottak. Miért ne kezdhetnénk például éppen a saját almánkkal, amiből hál’ istennek már nem csak „a jonatán ”, de számos új, különböző zama- tú, illatú fajta terem meg szűkebb hazánkban is? Igaz, egyik sem olyan hosszúkás, mint a banán, de jó, egészséges, és magyar. Ha többet vásárolnánk belőlük a déligyümölcsök rovására, állítom nem sorakozna annyi léalmával rakott teherautó a feldolgozó üzemek előtt, lehetne látni olykor derűs termelőt is.
