Kelet-Magyarország, 1997. október (54. évfolyam, 229-254. szám)
1997-10-25 / 249. szám
Napkelet • A hit világa 1997. OKTÓBER 25., SZOMBAT Ciceró nyelvén A közeljövőben új, 15 000 szóval bővített latin szótár jelenik meg a Vatikánban, hogy az egyházi nyelvet hozzáigazítsa a modern élet követelményeihez — tudta meg az AFP a szótár kiadójától, a Vatikáni Könyvtártól. Az új szótár forgatói így megtudhatják, hogy a „juvenes voluptarii” (play- boyok) „wischium”-ot (whisky-t) isznak és látogatják az éjszakai mulatóhelyeket, hogy végignézzék a „sui ipsi- us nudatores”-ek (strip-tease táncosnők) műsorait. Cicero nyelvén a samponnal történő hajmosás „capitilavium”, a toalett „cella intima”, a videokazetta „instrumentum telehornamentis exceptori- um”, az ufó pedig „rés inexplicata vo- lans”. Az új latin szótár szerint a spray „liquor nubilogenus”, a ragasztószalag „fasciola glutinosa” és a tenisz „manubriati reticuli ludus”. A Lexicon Recentis Latinitas (ez a címe az új szótárnak) egy szakértői csoport nyolcéves munkájának eredményeként készült el. A csoport munkáját Carlo Egger abbé, a világ egyik legismertebb latin szakértője irányította, aki rendszeresen segít II. János Pál pápának a hivatalos egyházi dokumentumok megszerkesztésében. Rohodi pillanatkép Harasztosi Pál felvétele Dicsérjük az Urat... Nemzetközi Egyesület Pünkösdista Egyház Isten Gyülekezete Misszió — hirdeti egy márványtábla a Botpaládról Kispaládra vezető úton Kispalád faluszélén. Évekkel ezelőtt Kopasz Jenő meggyőző munkája eredményeként a tiszaháti települések cigány lakossága körében egyre többen érezték úgy, keresniük kell Istenhez vezető utat. Lukács Miklósné és Orgován Lászlóné az első percektől részesei voltak a szervező munkának. Akkor még a gyülekezeti foglalkozásokat egyes tagok lakásán tartották. Ahogy gyarapodott a gyülekezet létszáma, úgy fogalmazódott meg az igény: szükség van gyülekezeti helyiségre. Összefogtak a helyiek, de segítettek a pécsi E ülekezet tagjai, sőt a külföldiek is. wy tudtak megvásárolni Kispaládon egy régi parasztházat, melynek felújításában szinte mindenki tevékenyen közreműködött. Az asszonyok maguk szőtte szőnyegekkel borították a termet, akadtak akik széket hoztak, s ide került még a Kopasz Jenő idejéből származó szószék is. A gyülekezet pásztora és fia gondoskodnak a zenei aláfestésről. Hiszen a gyülekezeti órák nagy része közös énekléssel telik el. A merítkezés (keresztelkedés) folyamatán a gyülekezeti tagok egy része Pécsett esett át. Tartják a kapcsolatot más gyülekezetekkel, s a település református gyülekezetével is. Nagy gondot fordítanak arra, hogy az idősebbek mellett a község fiataljainak is biztosítsanak lehetőséget Isten dicséretére. Molnár Károly „Eljött hát ideje az építésnek...” Örömünnepet ültek a helybeliek a felső-szabolcsi Komoró községben Eljött hát ideje az építésnek, mert nincs jobb az ember számára, minthogy örömét lelje munkájában — olvashatjuk az ószövetségi prédikátor könyvében. Anno Dó- mini 1997. első szeptemberi vasárnapján örömünnepet ültek a felső-szabolcsi Komoró községben. Sokan jöttek együtt ünnepelni. Ki épített házat már, s megérte annak meleg hajlékká válását, az sejtheti csak, mint jelent a salamoni érzés: templomot emelni az Úr nevének. Midőn bölcs Salamon előkészül a templomépítkezéshez, őszintén kitárja gondolatainak és szívének kincsestárát: azt gondolom magamban, hogy én építek házat az én Uramnak. Károli fordítása híven visszaadja egy nagy és szép gondolat születését, a belső tusakodás eloszlását s a szándék elhatározássá érését. Előbb magába száll a templomépítő, majd kilép magából, elindul a jószándékok ösvényén. Mihelyt találkozik az első értő és segítő társsal, tudja már: építendő templomára is érvényes az Úr ígérete: Meghallgattam imádat... Fölszenteltem ezt a templomot... ott marad a nevem örökre, szemem és szívem is ott lesz mindig. És ennyi bőven elég. Egy templomalapító álma jut eszembe az istenes Ady rejtélyes verscíme: Ite, mis- sa est / Elmondanám naponként szebben... A fiatal Szováti Tamás fényeslitkei plébános, a templomtalan filiáján, Komoró községben jó másfél évvel ezejőtt'kis szentegyház emelésébe kezdett. Ő nem a szomorúságnak szentelte, hanem az evangéliumi örömnek, a bizakodó imának és a fölcsendülő éneknek. Kezdetben annyijuk volt csak, mint a Szent családnak Betlehemben. Ám ki kezdetben volt, fölkarolta a fáradozók nemes törekvését, s megnyitotta az áldozatkészség zsilipjeit. E kisded istenhajlékban igazán emberközelből hangzik a jézusi tanítás legszebbje: Az Úr elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek... Az örömhír az iskolakápolnás Komorónak szól: mostantól kezdve római katolikus szentegyháza van, ahol örömtelibben zeng a harang hívó szóval és ahol bizonyára könnyezve hallgatják majd az igét, az első énekes evangéliumot. Ó mai Máriák és Márták, sürgő-forgók és a jobbik részt választók. Ó, mai Máték, kik indultatok a kérő-sürgető szóra, otthagyva a ma mindenütt jelenlévő materiális számvetést a gyűjtögetést, beleépültetek szinte a templomba, mint ama balladabeli asszony az erős várba. Hosszú borulat után fölfénylik a nap, izzik a réz a toronytesten, ércesen és bízón szól két szép harangja: vivo voco, hívom az élőt, temetem a holtat, megtöröm a villámot. Itt van hát a fölszentelés napja, az a szép, fényes nap. Bosák Nándor püspök kis körmenetben járul a Jézus szíve templom ajtajához. Ősi latin ének köszönti. Szemközt a ogy mióta ültek egymással szemben! Konfirmáció után, mint már teljes jogú egyháztagok, lejöttek az ifjúság részére kijelölt kórusról, és elfoglalták helyüket a férfi, illetve a női traktusba, s azóta egyikük sem telepedett máshová. A férfinak — pontosabban a fiúnak, mert akkor még az volt — tetszett a lány, ám nem annyira, hogy kereste volna az alkalmat a megismerkedésre. De valahogy azért jó volt, hogy minden vasárnap ott van, s úgy vette észre, a lány is számon tartja már őt: egy-egy pillantása mintha azt árulta volna el, hogy regisztrálja a jelenlétét. Ezután ebbe a kárpátaljai városba bejöttek az oroszok és sok magyart elsodort a sors: ki az anyaországba menekült, kit elhurcoltak, ki Isten tudja, hová lett, de ők ketten továbbra is ott hallgatták az Igét egymással szemközt. Később a férfi megházasodott, a nő férjhez ment, de nem változtattak helyet, ebben az eklézsiában a nemek szigorúan elkülönültek egymástól, házaspárok nem ültek össze. Mivel a férfi hétről hétre látta a nőt, úgy vette észre, hogy semmit sem változik. Es évtizedek múlva furcsálkodva töprengett rajta, hogy lám, már idős asszonyként látja maga előtt és milyen különös, hogy ez az a hajdani csinos lány. Mennyire megnyugtató volt, mikor újra és újra ott látta, A komorói katolikus templom Bent gergelyvízzel hinti meg az oltalmazó falakat, a kövezetét, végül az oltárt. Kis máglyákat gyújt rajta, hadd gyulladjanak föl a szívek. Lám, a keleti végeken templom épült kőből, Krisztus benne a szegletkő. Keletek templom, színes szentélyablakán, Jézus szívén át az oltárra esik a pir- kadati napsugár. Az ég a földdel érintkezik itt és érintkezik az imára hajló emberrel, hisz ahogy a költő mondja: égi, földi virágzás tükre Isten teremtménye. Jöjjetek, hívek, jöjjenek Jézus kis gyermekei! Amint az ének szárnyal bemegyek szent templomodba. Futva jöttem elibéd. Fehér fényű szentegyházban drámai eretemplomban s valamiért úgy gondolta: ugyanígy van ezzel az asszony is. Néha egyikük különböző okokból elmaradt néhány hétre, s a másik szemében örömszikra villant, mikor ismét megjelent. De még mindig nem ismerték egymást. Mármint személyesen. Először a férfi özvegyeden meg, s nem tudta miért, de jólesett volna, ha párjának a temetésén ott látja azt a bizonyos asszonyt, azonban hiába kereste a szemével, három vagy négy vasárnap a templomból is hiányzott. Hanem amikor az asszony férje távozott el az élők sorából, a férfi idejekorán tudomást szerzett róla. Elment a gyászszertartásra, s mintha hála sugárzott volna az özvegy személyből amikor észrevette. Amint elhangzott az ámen és a sírt is fel- hantolták, ő odalépett a gyászolóhoz: — Áldás, békesség! — és bemutatkozott. — Áldás, békesség! — viszonozta az asszony. — Fogadja részvétemet! — Köszönöm — és életükben először szorítottak kezet. Azután valahogy úgy alakult, hogy együtt indultak el a temetőből. Nem tudták meddig, hová mennek így, egymás mellett lépkedve. Az is lehet, hogy igen soká, és nagyon messzire. Bállá László Kovács Bertalan felvétele jű stációképek. Mi is önfeledten megyünk, mint a cirenei Simon, mígnem rádöbbenünk: a segítségnyújtás tehet csak Krisztus követővé. Borsi Antal művész tanár ke- resztút képeinek ez a legszebb üzenete. Fali feszületé a küldetésvállalás és a megváltó szeretet fölemelő megfogalmazása. Templomos táj a felső-szabolcsi. Mintha jézusi menyegzőre volnánk hivatalosak: kézimunkáit kendők füzérében őszirózsák szépülnek. A legünnepibb mégis a fehér. Jézus is hófehéren lakozik a komorói katolikus templomban. Lépjünk be az ajtaján: fehér imádsággal csordul ajkunkra. Bakajsza András Kinevezés II. János Pál pápa, a római katolikus egyház feje a kárpátaljai római katolikus hívek apostoli adminisztrátorává nevezte ki Majnek Antal ferencrendi szerzetest, a Kárpátaljai Római Katolikus Apostoli Kormányzóság püspökét. Ezt jelentette szerdán a Kathpress osztrák katolikus hírügynökség. A 46 esztendős, budapesti születésű Majnek Antalt a Kapisztrán János ferences rendtartomány küldte 1989-ben missziós munkára Kárpátaljára, ahol a lakosság mintegy négy százaléka — hatvanezer lélek —• római katolikus vallású. A római katolikusok nyolcvan százaléka magyar nemzetiségű. A Szentszék 1992-ben vette fel a diplomáciai kapcsolatokat a függetlenné vált Ukrajnával. A Kárpátaljai Római Katolikus Apostoli Kormányzóságot 1993-ban hozták létre, melynek előbb segédpüspökévé, majd püspökévé nevezte ki Majnek Antalt a pápa. Ukrajnában több mint ötmillió görögkeleti rítusú katolikus (görög katolikus) hívő is él, akiket Miroszlav lvan Lu bácsi vszjáj lembergí bíboros érsek kormányoz. A bíboros 1991-ben tért vissza hazájába római száműzetéséből.
