Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-27 / 226. szám
14 Map kelet • A KM hétvégi melléklete táreat Madarassy György képei Fürdőző A romániai Nagybányáról közel tíz esztendeje áttelepült, jelenleg Nyíregyházán élő és alkotó Madarassy György nemrég ünnepelhette ötvenedik születésnapját. E számunkra és önmagának is jeles dátumot törekedvén emlékezetessé tenni: a művész negyedszázados alkotói terméséből rendezett tárlatot megye- székhelyünk Benczúr Termében. A kiállítás „számszakilag” nem túl gazdag — mindössze tizenhét olajképről van szó —, de a kompozíciók tematikai és stílusbeli sokszínűsége szinte teljes keresztmetszetét adja a termékeny művészpályájának. A tárlatlátogatók a felsorakoztatott festmények között találhatnak gyönyörű aktokat, biblikus témájú művet, impresszionisztikus „virágosokat”, a századelő avantgardját idéző absztraktakat is. Golgota Éjszaka Portré Balázs Attila felvételei Várépítő peregrinusok A tagság felét Szabolcs-Szatmár-Beregből verbuválta a szövetség Még perzselt az augusztus végi kánikula, amikor nekivágtunk felkeresni Zemplént, a szabolcsi természetkedvelő embereknek oly kedves hegyvidéket. Abaújvárra tartottunk, fel, a szlovák határ mellé, Boldogkőváralja, Telkibánya szomszédságába. A háromszázhuszonhat lelket számláló falucska, alapítását tekintve Aba Sámuel- korabeli egyik neveztessége — legalábbis így mondják útitársaim — az, hogy este, kiállva a község alkalmatos pontjára, lehet gyönyörködni Kassa fényeiben. Merthogy miután hazatért a csorda, bezárt a két boltocska, a kocsma, megérkezett az utolsó helyközi buszjárat, szóval, amikor csönd ereszkedik a gyönyörű tájra, nos, akkor már egyéb néznivaló nemigen akad. Nappal viszont, ha nem is észbontó a nyüzsgés, a forgalom, érdemes alaposabban szétpillantani. Mi a Novum Castrum Ifjúsági Tábor házánál parkolunk le. Kígyós Valéria kalauzol bennünket, aki mint a Peregrinus Szövetség nyíregyházi szervezetének vezéralakja, a szövetség országos elnökhelyettese oroszlánrészt vállalt a tábor létrehozásában. ^ A latin szó jelentése: országjáró (fiatal) az általunk megjelenített tartalomban. 5? — A Peregrinus Nyíregyházán négy éve alakult meg. A latin szó jelentése, lehet, hogy nem hajszálra fedi az általunk megjelenített tartalmakat: országjáró (fiatal). A szövetség profiljába beletartozik a környezetvédelem, a természetjárás. A tagságunk ezt tudja, s az említett célok, tevékenységek érdekében verbuválódik. Bemegyünk a régi, de láthatóan alaposan felújított ház — ez a Novum Castrum (Új vár) tábor — udvarára. Műanyag asztal, néhány szék, betonozott járda — az egész környezet nem túl barátságos. Igen, ez már a szezonvég. A lakószobák egyikét ugyan ottjártunkkor is diákok használják, de ők nem a szó igazi értelmében táborozok, csupán a vakáció utolsó napjaira szállást kért vendégek. Nem sokat törődnek a renddel, Vali szigorú „parancsait” — ürítsék ki a szemetesvödröt, bent ne dohányozzanak — sem nagy lelkesedéssel fogadják. — Ha valaki be akar lépni a szövetségbe — folytatja az elnökhelyettes-lány a tájékoztatót —, le kell tennie az alappróbát. Ez két részből áll: egy história felidéző kérdéscsoportból, illetve önállóan végzett helytörténeti kutatási ismereteket feltételező vizsgából. Azt hiszem, ez a pró- bázás is sejteti: olyan emberekre számítunk a szövetségben, akiknek az érdeklődési köre egyezik programjaink szellemével, tartalmával. Az ország tizenegy megyéjében működik a Peregrinus, 6300 tagunk van; a tagság fele Szabolcs-Szatmár-Beregben. Ebben biztos, hogy szerepe van elnökünk, Szűcs Attila Zoltán személyének, aki a jó ügy iránt teljességgel elkötelezte magát. ^ Házkeresőben jártak a Balatonnál Pécs környékén, amíg rátaláltak Újvárra, yy (Attila hasznos kezdeményezéseiről — bár ő maga testi valójában nincs a társaságunkban — igen sok szó esik. Megtudom: az ő ötlete volt a tábor megteremtése, kifejezetten hátrányos helyzetű, kevéspénzű fiatalok számára. Általános és középiskolás, főiskolai hallgató egyaránt igénybe veheti az olcsó szolgáltatást. Nem volt könnyű rátalálni a helyre, mely a környezetvédelmi, turisztikai, helytörténeti irányultságnak egyaránt megfelel, és mellesleg szép is. Házkeresőben jártak még a Balatonnál, Pécs környékén, mígnem két esztendeje rátaláltak a Nyíregyházától száz kilométerre levő abaújvári ingatlanra.) — Megtetszett a régi épület — idézi fel Tamás, aki amolyan kísérőként szegődött mellénk tábornéző túránk során. — A faluban nagyon sok az idős ember; az átlagéletkor nem járhat messze a hetventől — jegyzi meg Vali. — Ebből a házból is kihaltak a lakók. Amikor felfedeztük, üresen árválkodott. De ha szétnézünk a községben, még sok be- deszkázott, fóliázott ablakú, roggyant ke- rítésű, romlásnak indult építményt láthatunk. Szóval, a jelenleg már komfortossá tett Novum Castrum borzasztóan nézett ki, amikor megvásároltuk. A múlt nyáron hárman rettenetesen sokat dolgoztunk, hogy fogadásra késszé tegyük a három szobát, a melegítőkonyhát. A berendezés — matracos vaságyak — puritán, csak a legszükségesebb dolgokkal vagyunk felszerelve, de — és ez már szinte luxus — nyilvános visszahívható telefonunk van. A legnehézkesebb a tisztálkodás, a fürdés megoldása. A táborban még nincs mosdó, az Öregek Napköziotthonába járnak a gyerekek zuhanyozni. Ezért külön kell fizetniük 500 forintot hetente, ami a teljes tábori részvételi költség (szállás, étkezés, programok) kilencede. (A néhány százezer forintért szponzori pénzekből megvásárolt ház, a hatszáz négyszögöles telekkel — aminek a célszerű hasznosítása még csak tervszinten létezik — jelenleg a vételi ár többszörösét éri. A „társadalmi munka”, plusz a 400 ezer körüli ráfordítással millió fölé szökött a tábor értéke. Persze, a dolog lényege, mint oly sok más esetben, most sem monetáris természetű. A történet ugyanis arról szól: valakik összeszövetkeztek nemes célok érdekében, s most, hogy már eredményeket tudnak felmutatni, nyilvánvalóan nem hagy alább a lendületük.) — Tavaly fogadtuk az első táborozókat — kezd valamiféle számvetésbe Vali. — Ők a Peregrinus tagjai közül kerültek ki. Négy turnusban kétszáz diák érkezett Abaújvárra, idén három fordulóban száz gyerek. A csoportokkal a táborfőnökön kívül külön vezető foglalkozik; rendben megy minden, a tervezett programok szerint. A Szalajka Expedíció mint vándortábor számított különlegességnek, de a hely- történeti tematikájú szintén sokakat érdekelt. Az ifjúsági turnusban részt vevők különböző kézműves foglalkozásokon ügyeskedhettek, kaptak ízelítőt színművészeti ismeretekből, volt multimédiás elfoglaltságuk, tanultak klasszikus és néptáncot. Szabályozott minden, felügyelet van mindig, nem kell aggódniuk a szülőknek. A reni- tenskedőket azonnal hazaküldjük. ^ Mindenestül 5000 ezer forintot kell fizetni egy heti ellátásért. (Kiderül a beszélgetés során: mindenestül 5000 forintot kell fizetni egy heti ellátásért. Sátorozni is lehet, tágas a tér, sokan elférhetnek. A házban harmincán lehetnek fedél alatt. Most, hogy már sokan tudnak az abaújvári lehetőségről, komolyan kell foglalkozni a fejlesztés kérdéseivel. Pályázatok, szponzorok keresése, na, meg az önerejű lelkesedés és munka. Ez ad a jövőt illetően reményt.) Nyughely, arccal napkeletnek Barangolás Tamási Áron szülőföldjén Erdély hegy-völgyeit járva akaratlanul is átérződik a tájon a közös családi föld melege, amit annak idején honfoglalóink az egész összmagyarságnak megálmodhattak. Mintha valamiféle különös gondviselés óvná a nagy világnak eme kis szigetét, a fenyvesek koszorúzta hegyek, a füves és sziklás havasok közötti, elpusztíthatatlannak teremtődött Székelyföldet. Erdélyhon népének Tamási Áron is valamiféle különös ajándékául adódhatott száz évvel ezelőtt, hogy fájdalmukat csillapítsa majd, a szegény székely népet képviselje, bármerre is járjon, ékes szószólójává legyen, írásaival művészi magaslatra emelve e táj és e nép egyszerű és tiszta életét. A Hargitán jártamban gyakran ráismerek az általa emlegetett hegyekre, növényekre, vizekre. Itt élénkebh színű a virág, zöldebb a zöld, itt szomjoltóbb a forrásvíz, érezni az emberek szavaiból, hogy magyarabb a magyar. Farkaslaka a neve annak a székely falunak, amely bölcsője lett a tiszta forrásból feífakadó, szavakból katedrálist építő nyelvmesternek. Elbeszélő gondolatai egyedüli szépprózánkban, átütően költői, zenei rangú. „Énlaka fölött Firtos lova hátán lehajtott fejjel elaludt a gondviselés” — Ehhez hasonlót csak a népköltészetben találni: „Olyan bánat a szívemen, kétrét hajlik az egeken.” írásművészete élete alkonyáig megmarad forrásüdeségűnek, hegyipatak- tisztaságúnak. A patak tiszta vizet visz a jövő felé — írja önvallomásában. Máshol pedig azt: emberek élnek a hegyen, akik hisznek abban, hogy a hegyi patak eléri a tengert, és az igaz szándék a győzedelmet. A Szőke Nyékót mi is megtaláljuk hamar, amint átzubog Farkaslaka szívén, a templomos csöndű hosszú Nagy utcára lelve, csak az áttetsző patakvíz a hargitai vulkáni kövekhez csapódó loccsanását hallani. A szokatlanul merészen emelkedő, majd hirtelen lejjebb lejtő aszfaltozatlan utca mentén takaros házak tövében ünneplőbe öltözött, kispados asszonyok néznek ránk befogadóan. Vasárnap délután van, mise utáni időszak. A 238-as szám alatt tábla jelzi az író deszkapalánkkal védett szülőházát, ami ma már emlékház. Ilyen kis székelyháznak képzeltem én el. A tizenegy megszületett testvér közül az egyetlen ma is élő 87 éves Erzsiké néni mintha csak várna bennünket. Az ajtók már tárva vannak. A sötétruhás, fekete fejkendős asszony még mindig fürge mozgású, készségesen vezet bennünket, szívesen beszél. Kegyelettel térünk be a nagy írónk szülőházának udvarába, szívdobbantó élmény átlépni e hajlék küszöbét. Az egyszerűen takaros tisztaszobában eredeti bútorok: bevetett ágy, kredenc, asztal és körötte székek, szé- kelyes hímzésű párnák, térítők, rongyszőnyeg. A falon körbehelyezett tablók sora a már elhunyt Sipos Ferenc nevű sógort dicséri, ő volt az Erzsiké néni férje. A szobát körbejárva elsősorban Tamási Áron életútját ismerhetjük meg, a képekből, szavakból, de sok-sok részletet megjegyezhetünk az egész család életéről, sorsáról, Erzsiké néni kiegészítéseiből. A nagy családi és szólóképeket Tamási Áron-gondolatok gazdagítják körül, néhány közülük már régóta szállóigévé híresedéit. A szoba bejáratánál: „Megfogadom, hogy a szegények és elnyomottak zászlaját fogom örökké hordozni bármerre vezéreljen is az utam.” Vagy a másik közismertebb: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.” Beljebb pedig: „Középen tűz örök emberi, körül gyertyák: a kor eszméi: ez az irodalom, mondom én...” És talán a legszebb a végén: „Miénk a fény, amit lelkűnkbe fogadunk, s a föld, amelyen élünk és meghalunk.” Áron szobája után megnézzük a Gáspár
