Kelet-Magyarország, 1997. szeptember (54. évfolyam, 203-228. szám)
1997-09-27 / 226. szám
( Video I Fészkes Hogyan lehet pénzt kipréselni egy állatkertből, valamint fejükre ejteni a nézőket? Nagyjából ez a fő kérdés, ami körül a Fészkes fenevadak című opusz forog. A történet nehézkes, kissé erőltetett, mint a hegymenet, a poénok fele pedig bár ne hangzana el. Azért egy Carrey-komédiához képest üdítően angol, holott igenis amerikai. Hiába - részben - a ködös Albion a helyszín, azért a stáb jó része bizony tengerentúli, ami meg is látszik az egész színvonalán. Hol vannak már a régi Monthy Python-os, Gyalog galopp-os, A hal neve Wandá-s idők, amikor negyedóra alatt többet nevettünk, mint amúgy egy éven át? A tétel, hogy vígjátékot készíteni nem nagy szám, jó vígjátékot viszont annál nehezebb, megint igazolást nyert. Igaz, hogy a rókamanguszta aranyos állat, Jamie Lee Curtis dekoltázsa káprázatosán szexi, Michael Palin vérforralóan pojáca, John Cleese pedig majdnem olyan pudingfejű, mint a legtöbb filmjében, Kevin Kline pedig egyszerre két szerepben is igyekszik elfogadhatót nyújtani - ez együtt is kevés. Mert csak ennyi. Kultfilm sohasem lesz, de többet ér, mint a legtöbb sorozat. ### Sz.M. Jó másfél évtizedes erőfeszítés után beérni látszik a Budapesti Fesztiválzenekar termése: a Philips Classics a magyar zenekart szerződtette zenekari Bartók-soro- zatának új felvételeihez. A lemezen a Csodálatos Mandarin, a Magyar népdalok, a Magyar képek, a Román néptáncok, az Erdélyi táncok és a Román tánc hangzik fel Fischer Iván vezényletével. ki ki ki ki ki n n n n n Kocsis Zoltán a Bartók- életmű zongoradarabjainak tudós kutatója és előadója. Kapcsolata a Philips Classics céggel nem új keletű, közös Bartók-zongorasorozatuknak immár negyedik lemeze jelent meg. Ezen a Zongoraszonáta, a Szabadban, a Kilenc kis zongoradarab és a Kis szvit szólal meg a magyar zongora- művész tolmácsolásában. ki ki ki ki ki Video Foncsor által homályosan A címében is félreérthető Tükröm, tükröm... (A tükör két oldala, 1996) két Oscar-díjra is jelölt, amerikai romantikus szerelmi komédia csak halovány nyomokban emlékeztet Streisand, a zenés komédia porondjának fanyar humorú, meghökkentően változatos mozgáskultúrájú, drámai érzékű rút kis kacsája, aki minden műfajban csodákra képes (Fanny Girl; Hello, Dolly; Mi van, doki?; Funny Lady; Ilyenek voltunk), sőt producer, forgatókönyvíró, rendező is (Hullámok hercege), második rendezésében azonban eddigi szerepeinek utánérzését ripacskodja újra. Elérzékenyül, amikor a romantikus szerelmi vígjáték és a pszichologizáló film elemeit összezagyválva saját kis házi múzeumot nyit alakításaiból. Filmbeli partnere Jeff Bridges, amúgy jó megjelenésű, magabiztos, a hollywoodi pozitív hősök ideális megformálója, de e „corpus” matematikatanáraként kissé lapos, mesterkélt és nyögvenyelős, néhol leplezetlenül közönséges. Adva van tehát két érett színész egymásra figyelő, felszabadult komédiázó kedve, de ez kevés, mert a film minden ízében az amerikai társadalmi elit női ideálképének megfelelni akaró, alapvetően ókonzervatív hollywoodi giccsszüret. Filmes ötletek (a tükör erőltetett többszöri feltűnése, a tévé beavatkozása a szereplők intim életébe, társkeresés számítógéppel, filmtörténeti értékű filmcímek és jelenetek sznob beépítése) próbálják a sztori érdektelen menetét feldúsítani, de még az amerikai filmekre annyira jellemző szobai fényár, esztétizáló szobabelsők sem tudják feledtetni az üres pózolásokat, a zavaró stílus- és magatartás-keveredéseket, a valódi környezetüktől elszakított szövegek retorikai tűzijátékait. Amilyen a kezdet, olyan a vég: csúfos, nevetséges, bántóan félreérthető. Miután Jeff szerelmi hevületében a szálloda felébresztése után a parkolóban, mindenki szeme láttára majdnem magáévá teszi Rose-t, egy emeleti ablakból megszólal egy együttérző olasz imitált áriája, Curtis Sorentói emléke. (Intercom, 122 perc) ## Szűk Balázs CD Gyönyörű Kinek van manapság ideje és főleg kedve verset hallgatni Magyarországon? Nem különböző rendezvényeken, irodalmi esteken, hiszen az ilyen alkalmak szinte teljesen megszűntek, hanem hangfelvételről, mely elfoglaltság csendet, elmélyült nyugalmat igényel. Hol vannak azok az idők, amikor Mensáros László vagy Latinovits Zoltán irodalmi estjeikkel, versmondásukkal lázba hozták a hallgatóságot, és egy-egy vidéki kőrútjukat diadalmenetté változtatta a közönség rajongó szeretete! Azért tolulnak fel bennem ezek a kérdések, mert a Varietas Delectat CD- sorozat első darabja versekkel lepi meg az érdeklődőket. Rögtön leszögezhetjük, hogy ez a „változatosság” valóban „gyönyörködtető”. Vörösmarty Mihály „ A vén cigány” c. versét sorrendben Ódry Árpád, Somlay Artur, Gábor Miklós és Latinovits Zoltán előadásában hallhatjuk, míg Edgar Allen Poe „A holló” c. művét Gábor Miklós, Kállai Ferenc és Latinovits Zoltán tolmácsolja. A választék oly nagyszerű, hogy Gábor Miklós és Kállai Ferenc két különböző fordításban is felmutatja a magyar költők fordítói zsenialitását, és igazi csemegeként hallgathatják Poe alkotását az angolul is értők, Beregi Oszkár eredeti nyelvű előadásában. A verseket hallgatni megrendítő gyönyörűség. Miközben a művek szépségét élvezzük, azon is elmerenghetünk, hogy a régebbi korok művészei (Ódry, Beregi) a mai ízléshez képest mennyivel másképpen, kicsit „éneklő” hangsúlyozással, elsősorban talán a vers ritmikai és akusztikai megformálásával törődve, beszédük tisztaságára fokozottan figyelve mondták a verset. Somlay Artúrt hallgatva „A vén cigány” meglepően „mai”-nak hat ennyi idő múltán is. Versmondásából a megfáradt ember mindenbe beletörődött, végtelen és reménytelen lemondása, szomorúsága rendít meg elsősorban. „A vén cigány” Gábor Miklós előadásában a kiégett, mindenben csalódott intellektus lázas és gúnyos leszámolása a világgal, aki talán a „Lesz még egyszer ünnep a világon”-t sem hiszi igazán. Ugyanaz a vers Latinovits Zoltán megformálásában a kiábrándult és megrendült férfi fájdalmas, szinte zokogó keserűsége, melyben „Ez a nyomorú föld hadd forogjon keserű levében” gondolata dominál, de a vers befejező sorait meggyőződéssel, szinte imádságos hittel közvetíti. Rohanó korunkra, életünk zaklatottságára jellemző tény késztet a kissé profán észrevételre: Latinovits fél perccel rövidebb idő alatt mondja el Vörösmarty Mihály versét, mint Somlay Artur. Poe „A holló” c. művét és a csodálatos fordításokat hallgatva mintha drágakövek között válogatnánk. Szász Károly, Lévay József, Kosztolányi Dezső, Babits Mihály és Tóth Árpád fordításai között csak a hallgató kényes ízlése, de inkább a pillanatnyi hangulata tudna minőségi különbséget, tenni.. A.,régebbi fordítások enyhén kísérteties, antik szépségükkel hatnak, míg az újabbak nagyszerű nyelvi megoldásaikkal és a mai korhoz közelebb álló hangvételükkel nyűgözik le a hallgatót. A fordítások természetesen nagyban meghatározzák a művészek előadói stílusát is. Számomra talán Lévay József és Tóth Árpád fordításában, Kállai Ferenc és Latinovits Zoltán előadásában hangzott a legszebben a Lenóra elvesztésén érzett fájdalom örökkévalóságát megjövendölő történet. Nagyon szép ajándék a versszeretőknek. (Hungaroton Classic) ***** Kulcsár Imre CD Szenvedély, románc A „csupán” szép zenére áhító, kikapcsolódást kereső zenehallgató és a szakmuzsikus egyaránt szívesen hallgatja majd Leila Josefo- wicz új CD-jét (Bohemian Rhapsodies) mert a tökéletes technikai és zenei megvalósításon túl a lenyűgözően érzékeny együttesmuzsikálás Sir Neville Marriner karmesterrel és a Szt. Martin Akadémia Zenekarával bizonyára magával ragadja majd. Josefowicz érett hegedűjátékának intonációjában nem lehet hibát találni. Erőteljes előadása sosem erőszakos, de hegedűhangja telt és bársonyos. Virtuozitása fantasztikus: a legapróbb díszítőelemekig minden tökéletesen kidolgozott a játékában. Az előadás lényegileg ragadja meg a művek jellemzőit: Leila Josefowicz érdekes egyéniségén átszűrve élménnyé válik a hallgató számára a felhangzó kompozíciók minden pillanata. A művek sorrendje átgondolt: Sarasate „Carmen fantáziája” után talán úgy érezhetjük, hogy ezt már nem lehet fokozni - mégis, Saint Saéns „Rondo Capriciosó” -ja és Sarasate „Zigeunerweisen”-je csodálatos lírai mélységeivel és könnyed eleganciájú strettáival a kivételes tehetségű Leila Josefowicz újabb oldalait tárja elénk. Massenet „Meditációjá”-ban édesen dalol a hegedű, az egész CD egyik legszebb lírai pontjaként. Ravel „Tzigane”-jának kíséret nélküli első szóló részében a szinte tökéletes intonációnak, a recitatív és táncos jelleg, líra és szenvedély magas szintű ötvözetének részesei lehetünk. A Sir Neville Marriner által vezetett zenekar fantasztikus színeivel, állandó intenzív jelenlétével sohasem hivalkodik. Úgy ragyog Leila Josefowicz. művészete a művek során át, mint drágakő csillogása egy hozzá méltóan értékes és szép foglalatban. (Philips Classics) Szűcs Lajos Kiváló #**#♦ Figyelemre méltó Közepes *## Gyenge ** Élvezhetetlen *-J Könyv Titokzatos n ■ -u............iri"iiiiirriii"íFíi-ir A manapság igencsak kaotikus könyvvilágban nem meglepő, ha egy jószemű kiadó Száz rejtély a magyar irodalomban címmel reprezentatív, albumszerű kiadványnyal jelentkezik. A borsos árból ítélve a szerkesztők nyilván abból indultak ki, hogy akadnak olyan olvasók, akik nemcsak a médiasztárok magánügyei iránt fogékonyak. Az igényes népszerűsítéshez méltó, olvasmányos formában megfogalmazott, kétoldalas portrék a kiválasztott írók „titkaiba” vezetik be a gyanútlan olvasót. Mert hogy kik a reménybeli befogadók? Középiskolások, egyetemisták s az irodalom bánt érdeklődők. Nos, ez a megcélzott réteg valóságos kalandregényként élheti át költőink és íróink viselt dolgait. Ugyanis itt nem pusztán talányokról van szó, hanem érdekes, meghökkentő életfordulatokról, egyben a korról is, amelyben az elemzett személyiség élt. (Például arról, hogyan működött a cenzúra a szocializmusban.) Anonymustól Szabó Lőrincig, Janus Pannonius- tól Illés Endréig, Balassi Bálinttól Sarkadi Imréig és Illyés Gyuláig csaknem nyolcvan szerző került terítékre. (Á lajstrom sosem lehet teljes, mert a mű beszél Matheika Jánosról, de nem szól az ugyancsak az egykori Szovjetunióban raboskodó Lengyel Józsefről. Négy fejezetet szentel József Attilának, de nem említi Radnóti szörnyű végzetét. Taglalja Dsida Jenő szerelmeit, de mellőzi például .Juhász Gyulát, miként kimarad a sorból Krúdy Gyula, Kassák Lajos, Devecseri Gábor.) A hangzatos, bulvárlapokba illő címeket-felcímeket alkalmazó könyvet (A világmindenség első fröccse - Vörösmarty a fóti szüreten; Ágyban, párnák közt - Szend- rey Júlia, a frigid múzsa; Cselédregény - Veri a Vajda a feleségét; Nemecsek a Broadway-n - Molnár Ferenc, a színműírás hetérája stb.) neves irodalomtörténészek (Hegedűs Géza, Kerényi Ferenc, Lukácsy Sándor, Nemeskürty István, Szörényi László, Tverdota György stb.) írták. A két szerkesztő, Halmos Ferenc és Sipos Lajos, valamint a recenzens is csak abban bízhat, hogy az a kör, amelyiknek e gyűjtemény szól, előbb-utóbb előveszi a hányatott sorsú alkotók eredeti munkáit: a cenzúrázás nélküli szövegeket (Gesta Könyvkiadó. Ára 2850 Ft) Karádi Zsolt A televíziós szappanoperák divatja idején olvasnak-e egyáltalán az asszonyok? Aki egykor elhevert a heverőn, ma inkább a számítógép klaviatúráján pötyög unottan, s még korunk csodája, az Internet használata is az unatkozó háziasszonyok társaságában teljed a legrohamosabban. Bizony, inkább kicsit a múltba vezet a felütés, s mintha nagyanyáink antik könyvszekrényének izgalmasan poros polcain turkálnánk Bozzay Margit, Bródy Lili, Erdős Renée, Földes Jolán, Tormay Cécile, Zsigray Julianna és mások, csupa eltemetődött név között. írni szerencsére írnak a nők; egy tudós hölgy, Várdy-Huszár Agnes, a pittsburghi egyetem száműzetésben fölnőtt irodalomprofesszora például trilógiába kezdett. Ennek első része, a Mimi - a szerző édesanyjáról, a szabolcsi földbirtokoslányról, Gödény Mimiről - vie románcáé - regényesített életrajz a bestseller számos kellékével. Mi is kell hozzá alapvetően? Hát hogy legyen jó mesélő a szerző, de állítólag a nők eredendően azok. Hogy ne bolygassa nagyon az időrendet, az elbeszélői pozíciót se variálja, bonyolítsa túl, hogy a beszédmódja is legyen egyszerű, ne dekonstruáljon, ne rontsa tovább az egyébként is silány nyelvet, akarjon lenni inkább hótrealista. Történelmi háttérrel lehetőleg, és kellenek még jó meg rossz alakok tragikus sorsfordulatokkal, no meg szerelemmel. Mégse higgye senki emberfia, hogy a Mimi talmi, csupa Csók, könny, Júlia. A couleur locale: a szabolcsi földbirtok, a balkányi urak időtöltése, a cselédlakások nyomora, a füredi Anna-bálok forró estélyei, a jó nevű Baár-Madas Gimnázium erkölcsi szigora, a korabeli Debrecen társadalma nem csak kul- túrhistóriai ismeretterjesztéssel szolgálnak, a világnak erről a pereméről különösen érdekfeszítőek. Olyan társadalmi közeget, olyan erkölcsöket, olyan Magyar- országot idéz a regény, amit évtizedeken át az álszent hallgatás pókhálója homályosított. A nyilas rémtettekről, az üldözöttek megbecstelenítésének legváltozatosabb módszereiről pedig kiderül, még mindig nem mondtak el róla mindent, s azok a lapok, bizony, egyenesen megrendítőek. A szolidaritásról úgyszintén nem tudunk még eleget - van ugyan két alapszíne a műnek, itt a hazugság, a kegyetlenség, ott a tisztaság meg a hűség, ám az ellenállási mozgalom leírásával - esterházysan - kap egy vajszínű árnyalatot a történet. Mert a Mimi nem lila, nem csecsemőrózsaszín, nem is borítójának kombinékék színét viseli, a Mimi vajszínű. Nem bűntény, ha egy könyvnek neme van. A Mimi egy jellegzetesen polgári műfaj méltó redivivusa. (Csokonai Kiadó, Debrecen.) *** n n n Pozderka Judit
