Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-16 / 191. szám
1997. AUGUSZTUSIÓ., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete Közjegyzőt kap Nyáregyháza Somogyi Gyula és kora awXawaq A magyar igazságügy központosított szervezetének 1871. évi felállításával a magyar királyi törvényszék e vidéken Nyíregyházára került. 1872-ben kezdi meg működését: az ügyészséggel, a járásbírósággal, a telekkönyvvel és a börtönnel együtt. 1874- ben a m. kir. közjegyzőségek megszervezésével tovább bővült az állami törvénykezési eljárás. Ennek a királyi hivatalnak első, miniszterileg kinevezett közjegyzője lett Somogyi Gyula, nyíregyházi ügyvéd. A közjegyzőség nem új hivatalféleség, de most lett állami szervezet tagja. Már a középkorban voltak olyan különleges megbízatással felruházott központok, amelyek oklevelek kiállításával, másolásával és hitelesítésével foglalkoztak, végrendeletek felvételére, tanúsítványok kiadására, hagyatéki eljárások lefolytatására, okiratok, értéktárgyak megőrzésére hivatottak. Ezek azok a bizonyos hiteles helyek, többnyire egyházi szervezetek, méltóságok székhelyén, ahol ténykedésüket, állásfoglalásukat a király által nekik adományozott, mindenki számára hitelességet biztosító és bizonyító hiteles pecséttel láthatták el. Az új hivatalt 1874-ben, a XXXV. törvény léptette életbe; az alaptörvényt azóta többször módosították, de feladatkörének lényege alapjában véve ma is ugyanaz. Első közjegyzőnk, Somogyi Gyula, aki a múlt század közepén már jómódú tirpák családban nevelkedett. Édesapja Márton, anyja Zsiska (Siska) Julianna. 1845. szeptember 8-án született, a 383. számú házban, a tokaji, később Rákócziról elnevezett utca és a Kis tér sarkán. Ezt negyed- százada bontották le, hogy helyet kapjon ott a Kelet áruház. A nagytömegű házban mindig a család tagjai laktak, a Ráczi utcai oldalon a közjegyzői iroda külön bejárata nyílt. Utolsó éveit Somogyi a Síp utca 16. sz. házában töltötte, onnan is temették nagy részvéttel 1935. február 11-én bekövetkezett halála után, életének 90. évében. Ma két hete, lapunk hasábjain volt szó a helybeli professzori iskoláról. Hogy annak betiltása után is működött egy nyelvi és tudományos, gymnazialista osztály, latin különórákkal. Ezt látogatta all éves SoSomogyi Gyula kir. körjegyző Archív felvétel mogyi és az 1856/57. évben a II. évfolyamból kitünően vizsgázva, magasabb tanulmányokra Sopronba kerülhetett. Ott is jogászkodott, a szükséges köz- és váltóügyvédi képesítést Eperjesen és Debrecenben kapta meg 1869-ben és 1870-ben. Közben afféle gyakornoki minőségben szerez a pénzügyminisztériumban és a legfőbb ítélőszék hivatalaiban gyakornoki tapasztalatokat. Aztán 1872-től már élete végéig, szülővárosában lakik és tevékenykedik. 1875. április 12-én nyitja meg királyi hivatalát, amelyet kereken 50 esztendeig vezetett. Hivatalos munkája mellett kifejtett társadalmi-közéleti tevékenységének csak mozaikjai férnek bele ebbe a dolgozatba. Nagyon hamar tagja lett a városi képviselő-testületnek, majd a megyei törvényhatóságnak is. Már az első években sikeresen járt el (az általa vezetett bizottsággal) a városnak egy régóta húzódó, kedvezőtlen fordulatokban is bővelkedő kölcsönügyletének szerencsés befejezésében. Legmaradandóbban őrzi emlékét a nyíregyházi állandó, kőszínház felépítése. Ehhez, Ku- bassy Gusztáv ékszerész telekszomszédjával ajánlotta fel a szükséges területet, és ezért 15 darab 200 forintos részvény lett a fizetségük. Somogyi törhetetlen lelkesedése magával ragadta a lakosságot és a 154 részvénytulajdonos annak tudatában adta anyagi támogatását, hogy az ilyen vállalkozás alig vagy egyáltalában nem szokott osztalékot fizetni. És mégis vállalták az áldozatot a város érdekében. Ezért is látható ma méltó helyen Somogyi bronz emlékportréja, az 1894. február 6-án megnyílt színházépület emeleti dohányzójának falán Sebestyén Sándor alkotása (1981). Nemcsak kulturális célokért harcolt. Az Érkertnek a színház mögötti telkein készítettek a Korcsolyázó Egylet tagjai számára megfelelő jégpályát: ezt majd a nyolcvanas években, a Nyíregyházi Torna és Vívó Egylet kék-fehér színeiben, a Jég utca szélén volt bányató partján klubházzal, melegedővel, kantinnal működtetik nagyjég elnevezéssel. Ez a NYTVE eleinte csak a vívókat, tornászokat gyűjti maga köré, később majd labdarúgócsapata lesz híres a Somogyi Gyula emléktáblája a színházban Balázs Attila felvétele kelet-magyarországi bajnokságban. A működés akadozik, de Somogyi nem fárad, újra szervezkedik, újra készítenek alapszabályt, végül mégiscsak megerősödnek és élnek — lényegében a második háborúig. 1884-ben a 48-as függetlenségi párt elnökeként még képviselőjelöltséget is vállal a júniusi választásokon, s miután nagy szavazattöbbséggel legyőzi a Dunántúlról importált antiszemita-párti jelöltet, ősszel már nem ment el a parlamentbe. A pótválasztás is terv szerint zajlott le és Somogyi zavartalanul folytathatta városi szolgálatát minden téren. — A Takarékpénztár Egyesületnek igazgatásában évtizedeken át vezető szerepet kap: 1891-től elnökigazgató. Megismerkedik a korszerűnek látott szabadkőműves mozgalommal. Talán ő az első nyíregyházi, aki tagságra jelentkezik — akkor még a debreceni Haladás elnevezésű páholyban. Az evangélikus egyház vezetőségében minden célirányos kezdeményezés támogatója. A gimnázium tanácsában fáradozik a főgimnáziumi rang elnyeréséért, az építkezés két ütembeli megvalósulásáért, majd a Kossuth-név felvételéért. A templom másik oldalán az evangélikus elemi iskola központi épületéért harcol. Lelkesíti a város vezetőségét a közvilágítás villamosítására és szervezi a lakosságot a magánházak ilyen ellátására is. Megözvegyülve másodszor is megházasodott: gyermekei, azok unokái városunknak lettek hasznos polgárai. Nyolcvanéves, amikor 1925 nyarán nyugdíjba vonul. Irodáját a nem sokkal előbb Felvidékről kiüldözött Horthy Istvánnak adja át, aki még három évig a régi helyiségben hivataloskodik. Majd 1928 nyarán költözik át a törvényszék tövébe, a megvásárolt és Valkó Pál építész által célszerűen átalakított vendéglőépületbe, az akkor Kossuth tér 7. sz. házába. A megnövekedett, megyeszékhellyé is vált Nyíregyházán a minisztérium 1892- ben még egy közjegyzőséget állított fel. Ide a szintén helybeli Kovách Eleket (1860-1947) nevezték ki. Ő 1893-ban nyitotta meg irodáját, 1930-tól fia, Dénes (1901-1973) a hivatalos helyettese, aki 1933-tól már önálló közjegyző — a háború utáni gyökeres jogügyi átszervezésekig. Fergeteges tánccal ünnepel a falu Hatvan évvel ezelőtt alakult a szatmárököritói táncegyüttes Hatvan esztendő nemcsak egy emberöltőnek elég, hanem egy hagyományőrző együttesnek is. Mennyi minden történt a hat évtized alatt! A történelem megtépázta a közösségeket, s a háború után sem volt mindig ildomos a hagyományokat ébren tartani. Szerencsére — olyan ez, mint valami mese — a fiatal Gellért Dezső olyan kislányt választott magának, akit Németh Lili bárónő tanított táncolni. így aztán, ha a közelében akart maradni, neki is táncolni kellett. Nem, mintha nem szívesen tette volna! <— 1967-ben úgy éreztük, meg kell menteni azt a hagyományt, ami körülvett bennünket. Nyolc párt verbuváltunk az utcagyerekekből, s mindig más gyermek lakásában kezdődött a tanítás — idézik a régi emlékeket. — Kiderült, hogy hiányzik a megfelelő ruha, ezért hiába kész már a produkció, színpadra is lehetne lépni vele, ha a korhűség csorbát szenvedne — mondja Dezső bácsi. — De ez sem jelentett akadályt, mert a gumicsizmát befestettük pirosra, a szülők pedig saját költségükön beszerezték a ruhákat. A házi szőttes kötényeket a feleségem szőtte. Egymást követték aztán a fellépések. Az együttes mindenütt sikereket ért el. Köszönhető volt ez a hagyományok hűséges átvételének, a formakincs lelki- ismeretes megőrzésének, a lelkesedésnek. Voltak, akik lenézték a munkájukat, de ők inkább Rábai Miklósra emlékeznek, aki azt mondta: „Az Állami Népi Együttes már lassan balettot jár, de a hagyomány itt van a maguk táncaiban.” Gellért Dezső megszerezte a C kategóriás táncoktatói minősítést, 1978-ban a Népművészet Mestere kitüntetést. Ököri- tófülpösön alig van olyan ház, amelynek lakói közül egy-két ember ne táncolt volna Dezső bácsi és Margit néni valamelyik „csapatában”. Huszonöt éven át tartották életben a Fergetegest. S aztán jöttek a fiatalok. A Fergetegesből egyesület alakult, s ők valahogy kimaradtak a munkából. A fiataloké lett a terep... Cserhát József a fergeteges Táncegyesület elnöke. Kint nagy a hőség, ezért a hűvös szobában idézzük az elmúlt éveket. Nincsen sok ideje, hiszen a 16-án sorra kerülő jubileumi ünnepség még naAz egyesület tagjai Az első csapat — 1968-ban gyón sok munkát ad. — Három éve alakult meg az egyesület. Voltaképpen a szükség kényszerítette ki az átalakulást. Egyszerűen támogatók nélkül maradt az együttes. Saját lábunkra kellett állni, hogy ne zilálódjon szét a társaság, ne szakadjon meg az a hagyomány, amely éppen hatvan évvel ezelőtt született meg, és Dezső bácsi, valamint Margit néninek köszönhetően megőrződött mindmáig. Pillanatnyilag biztos támogatónk a helyi és a megyei ön- kormányzat, a többi esetleges. Sokat kell kilincselni, amíg összejön az életben maradáshoz szükséges pénz. így is vannak gondjaink bőven. Megtanultunk egy új táncot, de még nem tudunk a színpadra lépni, mert nincsen pénzünk ruhára. A Fergeteges a legrégibb magyar Amatőr felvételek hagyományőrző együttes. A tizenhét alapító tagból ma már csak heten élnek. Császár József mindössze harmincéves, agilis fiatalember. A ’94-es választások után a polgármester nem tartott igényt a munkájára, ezért jelenleg a Pá- tyod-Szamosangyalos községi körjegyzőségen előadóként dolgozik. Nem tagadja, hogy rossz a kapcsolata a polgármesterrel, s ennek az együttes issza meg a levét. A nézetkülönbséget azonban a mostani alkalomra félretették, mert mind a ketten úgy gondolják, hogy a hatvanesztendős jubileum igazából nem az együttes, hanem a falu ünnepe. Biztosan eljön ötszáz vendég meg százötven táncos Lengyelországból, Nyíregyházáról, Nagykállóból, Mátészalkáról. S a díszvendégeknek kijáró helyen bizonyára ott ül az a két ember is, akiknek a mai táncosok oly sokat köszönhetnek. Ott dobog az életük az utódok tánclépéseiben is.
