Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-16 / 191. szám
Alpápák A Vatikán szóvivője tagadta, hogy II. János Pál pápa helyetteseket szándékozna kinevezni, tehermentesítendő magát az egyház kormányzásának nehéz feladata alól. „A pápának nem áll és soha nem is állt szándékában különleges jogkörrel felruházni bíborosokat, hogy vicepápát csináljon belőlük” — mondta szemlátomást indulatosan Joaquin Navarro Valis. Meglepőnek nevezte, hogy egy lap több oldalon át foglalkozik olyasmivel, ami minden alapot nélkülöz. Az II Giornale című milánói lap pénteki számában hosszan cikkezett arról, hogy a pápa ugyan nem szándékozik lemondani, de különleges jogokat akar átruházni három bíborosra az egyház kormányázását illetően. A lap szerint a három „alpápa” Joseph Ratzinger bíboros, a Hittani kongregáció vezetője, Angelo Sodano bíboros, az Államtitkárság vezetője (kormányfő), és Eduardo Martinez Somalo, a Megszentelt élet és az apostoli élet közösségei kongregációjának vezetője lenne. II. János Pál állítólag már elhatározta volna egy olyan, saját kezűleg írt dokumentum megfogalmazását, amelyben engedélyezné egyfajta „koronatanács” felállítását. Ez mentesítené őt a napi ügyek vitelétől és lehetővé tenné számára, hogy „a pápaság e kényes szakaszában” teljesen a kereszténység szellemi vezetőjeként betöltött szerepének szentelje magát — állította az újság. Az II Giornale megírja azt is, hogy már volt példa a vicepápaságra, amikor 1984-ben Agostino Casaroli bíborost különleges hatalommal ruházták fel Vatikán vár os kormányzására. — A három helyettes kinevezése közvetve válasszal szolgálna azoknak is, akik már hosszabb ideje állítják, hogy a pápa lemondani készül vagy kényszerül erre előbb-utóbb egészségi állapota miatt — írta a Milánóban szerkesztett olasz lap. Búcsú Szűz Mária mennybe vételének napja kiemelkedő helyet foglal el a mária- pócsi búcsúk között: nem ritka, hogy százezren, vagy annál is többen zarándokolnak eí a kegyhelyre. A holnapi búcsúra ezúttal is nagy tömegeket várnak az ország egész területéről, s a határainkon túlról is. A szent liturgiát, amely délelőtt 10 órakor kezdődik, dr. Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspök végzi. Fesztivál A hétvégén volt Schwäbisch Gmünd- ben (Baden-Württemberg tartomány) Karlheinz Stockhausen „Litánia 97” című kompozíciójának ősbemutatója az Európai Egyházzenei Fesztivál koncertsorozatának keretében. A szeptember 14-ig tartó rendezvény műsorán még 23 hangverseny és három mise szerepel. „A darab nem olyan bonyolult, de rendkívüli követelményeket támaszt az előadókkal szemben, ami a koncentrálást illeti” — vélekedett saját művéről a 68 éves zeneszerző. A Süd- funk kórusát Rupert Huber vezényelte. Az ősbemutató alatt Stockhausen — több mint 250 kompozíció szerzője — feszült figyelemmel kísérte az Ágoston-rendi barátok templomának hajójából a világoskék csuhába öltözött kórus szereplését. A szombat esti nyitó hangversenyen elsőnek Mozart „Vesperae de Dominica” című kompozíciója csendült fel, hagyományos előadásmódban. A szünet után Stockhausen 1968-ban keletkezett művét, az „ES”-t hallhatta a közönség az „Aus den Sieben Tagen” ciklusból. Napkelet • A hit vilaga 1997. AUGUSZTUS l6., SZOMBAT István, a szent király Istvánt kétségek is gyötörték — nagy alkotását, a keresztény királyságot még ingatagnak érezte. Legendájának tanúsága szerint Szent István az újonnan megtérített országot Szűz Mária oltalmába ajánlotta. Sok festő — közöttük Maulbertsch több freskón is — megfestette ezt a témát KM-reprodukció Szerdán, augusztus 20-án ünnepeljük Szent István kirány napját. Akkor lesz majd szó a királyról, az államalapító Istvánról, ezúttal kereszténység meghonosítójáról, a szentről lesz szó. Arról az államférfiről, aki nagy érdemeket szerzett az ország katolikus egyháza érdekében kifejtett munkájával is. Szerzetes papokat hívott be Bajorországból, Csehországból, Olaszországból, éspedig bencéseket, kiváltképpen a clunyi reform követőit, Dél-Magyaror- szágba pedig a görög bazilita rend férfi és női tagjait. Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) apátságot alapított. Sok kolostort létesített, amelyek missziós központjai és gyújtópontjai lettek a vallásos s kulturális életnek. Elrendelte a vasárnap megszentelését és minden tíz falu számára templom építését. Saját költségén emelt Esztergomban, palotája közelében egy gyönyörű székesegyházat, Veszprémben egy női apátságot, és felépíttette Budán a Szent Péter és Pál templomot a székeskáptalannal együtt. Más templomokat gazdagon megajándékozott, javaikat közvetlen védelme alá vette. Ami a keresztény vallással és keresztény törvénnyel nem volt összeegyeztethető, az ellen hadat üzent, és büntetéssel sújtotta. Ebben ő és pogány ellenlábasai egyformán koruk gyermekei voltak. Mind- azáltal nem nyúlt a régi mondákhoz és énekekhez, amelyek a pogány ősöket és hősöket dicsőítették; a pogány korból származó népszokásokat megőrizte, ha az új hittel nem ellenkeztek, vagy megtöltötte őket keresztény tartalommal. E tekintetben a bölcs alkalmazkodás módszerét követte: enyhébb, józanabb, eredményesebb volt, mint Magyarország első hit- hirdetői. Gondolt Európa és a keresztény világ egységére. A keresztény magyar szellemet külföldön is jelenvalóvá tette: Jeruzsálemben bencés kolostort, Rómában zarándokházat, Konstantinápolyban díszes templomot építtetett. Egyik fő munkatársa, a 993-ban Prágából érkezett Asztrik szerzetes útján II. Szilveszter pápához fordult, jogai megerősítéséért és a teljhatalom kieszközléséért. Célja az volt, hogy a keresztény királyság méltóságára emelkedjék, nemkülönben, hogy már eleve kizárjon mindenféle függőséget a német birodalomtól és a szomszédos bajor egyháztól, és országa egyházát az állammal szorosabban egybekapcsolja. Asztrik valóban kieszközölte urának a koronát, az előtte hordozott keresztet és azt az apostoli kiváltságot, hogy püspökségeket alapíthasson, s egyházi főméltóságokat nevezhessen ki. Az 1000. év karácsonyán kenték föl és koronázták királlyá Istvánt Esztergomban. Ez egyenlő volt szuverén királyi méltóságra emelésével és apostoli küldetésének elismerésével. A pápától kapott előjogra támaszkodva, birodalmának szilárd egyházi szervezetet adott: tíz egyházkerületet alapított (12 volt tervbe véve), köztük két érsekséget: Esztergomban és Kalocsán, valamint nyolc püspökséget. Közel hetvenéves korában — all. században ritka magas kor —. 42 évi uralkodás után halt meg Mária mennybevitelének napján, akit oly bensőségesen tisztelt, és akinek tiszteletére több templomot épített. Halála előtt neki ajánlotta az országot. Az egész nemzet gyászolta. Temetésére az egész országból sereglettek az emberek Székesfehérvárra. Ott, az általa alapított gyönyörű bazilikában — mely éppen akkor készült el, és ebből az alkalomból gyorsan felszentelték — helyezték ünnepélyesen nyugalomra földi maradványait. László király 1083. augusztus 20-án pápai engedéllyel a magyar püspökök, apátok és előkelők jelenlétében oltárra emeltette Istvánt, Imrével és nevelője, Gellért Csanádi püspök földi maradványaival együtt. Ez akkor egyenértékű volt a szentté avatással. István tisztelete nemsokára elterjedt az ország határin túl is. Különösen Scheyernben és Bamberg- ben, a bajor hercegi házzal való házassági kapcsolata következtében; azután Aachenben és Kölnben, ahová egyes ereklyéi is elkerültek; Montecassinóban, főleg a bencés rendnek tett kiváltságai miatt, és a belgiumi Namurban. XI. Ince pápa 1686 novemberében — Buda visszafoglalása alkalmából — az egész Egyházra kiterjesztette szeptember 2-ára helyezett ünnepét. Ma a világegyház augusztus 16-án, a magyar egyház augusztus 20-án (mint Magyarország fő védőszentjét) ünnepli. Május 30-án a mai napig sértetlenül fennmaradt Szent Jobb ereklyét tiszteljük. Szenvedélybetegségek Talán sokan gondolják azt, miért foglalja el az amúgy is kevés helyet a Kelet-Ma- gyarország hit világa rovatában az alkoholizmusról, szenvedélybetegségről szóló írás. Van így is elég gondja népünknek, egyházainknak, miért kell még ezzel is terhelni magunkat. Ennek gyógyítása az egészségügy feladata, ne ártsuk bele magunkat abba, ami nem a mi dolgunk. De így van-e ez? Ha szétnézünk gyülekezetünkben, lakóhelyünkön, családunkban azonnal testközelbe kerülünk ezzel a problémával. Nincs olyan templomba járó, aki maga közvetlenül vagy valamely hozzátartozója révén ne volna érintve. Sokan hordoznak sebeket magukban egy-egy alkoholbeteg férj, gyermek vagy feleség miatt. A hittanórákon és gyermekalkalmakon tucatszám jelennek meg a szülők alkoholizmusától szenvedő és veszélyeztetett fiatalok. Ezek tények, és mint keresztyének, akik ismerjük Jézus Krisztus hatalmát, nem mehetünk el mellettük szótlanul. Jézus is megállt kora szenvedő, társadalomból kiszorított, perifériára került emberei előtt. Vállalta a közösséget a vámszedővel, leprással, paráznával. O azt mondta: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek.” (Mt. 9.). Nem taglalta, saját hibájából vagy természet szerinti betegségtől szenvedve. Meggyógyította azt, aki meg is akart gyógyulni. Mi sok esetben elintézzük ennyivel: magának szerezte, ő lássa kárát. Miért nem tudta a mértéket. Az alkohol rendszeres fogyasztása rabjává teszi fogyasztóját, felőrli akaratát, ezáltal tehetetlenné válik vele szemben, vagyis áldozata. Mit tehetünk ellene? Szögezzük le: megváltoztatni vagy megszabadítani mi nem tudjuk, de odavihet- jük a szabadító Jézus Krisztushoz. Az első lépésben másként kell viszonyulnunk az alkoholizmusban szenvedőkhöz. Megvetés, közöny vagy gúny helyett szeretettel kell feléjük fordulni. Sajnos gyakrabban kiveti, megbélyegzi, mint segíti környezete. Aki segítséget próbál keresni, sokszor megkapja: reménytelen eset. Ezáltal a kifelé kapaszkodót visszataszítjuk a mélybe. Pedig a környezetünkben vált alkoholistává, hiszen ezért mindent megteszünk. Ünnepnap, vendégfogadáskor nem maradhat el az asztalról az alkohol. A tizenéveseket így biztatjuk: igyál fiam, milyen ember lesz belőled. Ez a fajta viszonyulás az alkoholhoz a keresztyének között is gyakori. Meg kell látnunk, hogy józan, mértékletes a másik egészségét figyelembe vevő életmódra van szükség. Az igére kell figyelnünk: „jó tehát nem enni húst, nem inni bort és nem tenni semmi olyat, amin testvéred megütközik (Róma 14,21). Fel kell fedeznünk, hogy a víz is ital. Lehet beszélgetni egy csésze tea vagy kávé, és üdítőital mellett is. Fontos dolog, hogy a szenvedélybetegek és családtagjaik felé szeretettel tudjunk közelíteni, a környezetnek is gyógyulásra van szüksége. Jézus hívja az alkoholtól és egyéb szenvedélytől megkötözötteket és a tőlük szenvedőket egyaránt. „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.” Élni kell a lehetőséggel, elindulni a hívó szóra, nekünk segíteni kell elindulni annak, aki szabadulni szeretne. A gyülekezeteknek szeretettel kell befogadniuk a szabadulást keresőket és a már megszabadultakat. Szem előtt tartva: „Amit tehát szeretnétek, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is ugyanazt cselekedj étek velük” (Mt 7,12). Balogh Tihamér, esperes Ritka lelet Egy amerikai professzor ritka leletre bukkant, kézirattöredékekre egy „elveszett evangéliumból”, amely Jézus Krisztus és tanítványai közötti beszélgetéseket tartalmaz. Paul Mirecki vallástörténész, aki a Kansasi Egyetemen tanít, biztos abban, hogy az általa összeállított szöveg hiteles beszámoló Krisztus tanításairól. Az Újszövetség négy evangéliumán kívül a tudósok vagy hat elveszett evangéliumot ismernek el. Legutóbb 1945-ben Egyiptomban találtak rá Tamás evangéliumára. Az újabb evangélium töredékeit 1991-ben véletlenül lelte meg Mirecki professzor a berlini Egyiptomi Múzeumban, de mostanáig tartott a dokumentum. összeállítása. „Ez egészen biztosan régi, IV. vagy V. századi kézirat”, mondta a Reuter tudósítójának Paul Mirecki, aki paleográfus is, régi írások szakértője. Maga az evangélium az I. vagy a II. században íródott. A görög betűt használó ősi egyiptomi kopt nyelven feltehetően a gnosztiku- soknak nevezett keresztény kisebbségi csoport tagjai írták a ritkaságszámba menő „dialógus-evangéliumot”. A Jézus és tanítványai közötti párbeszéd valószínűleg már a feltámadás után zajlott le. Az amerikai professzor szerint a kézirat bizonyság arra, hogy a korai kereszténységen belül voltak kisebbségi csoportok, amelyek idővel vagy beleolvadtak a nagyobb, a katolikus vagy a keleti ortodox egyházakba, vagy pedig kihaltak, gyakran üldöztetés következtében. Mindössze 15 oldal maradt meg ebből az evangéliumból, amely feltehetően ortodox könyvégetés áldozata lett feltehetően az V. században.
