Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)
1997-08-16 / 191. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Táplálék A ki nem értesült róla, annak most elújságolom, hogy egy átlag magyar állampolgár naponta 3,9-szer eszik; ennél gyakrabban a tizenévesek, jóval ritkábban a harmincasok, különösen ritkán pedig a vállalkozók. A GfK Hungária Piackutató Intézet ezerfős mintán végzett felméréséből továbbá még az is kiderül, hogy a lakosság háromnegyed része reggel, délben és este rendszeresen étkezik, legfeljebb az a feltűnő, hogy a meleg étel rovására egyre többen hideget ebédelnek. Amiből máris több érdekes következtetés vonható le. Ugyanis, ha igaz a fenti állítás (magam egy kicsit mindig kételkedem az ilyen mintavételekben), akkor nehezen hihető, hogy ahol a tízmilliós népesség túlnyomó része naponta háromszor eszik, ott több milliónyi a létminimum alatt élők száma. (Tudniillik másfajta mintavételek meg úton-útfélen ezt az információt zúdítják a nyakunkba.) Mert ugye a létet és annak minimumát mégiscsak az éhezéssel vagy a nem éhezéssel mérhetjük leginkább (bár ennek a testi táplálékon túl azért még számos más összetevője is van). Azért sem mérvadó a táplálkozások számával mérni a létet, mert mint ez a mostani mintavétel is állítja, a vállalkozók nem étkeznek naponta háromszor. Amiből ugye az következnék, hogy akkor ezek a vállalkozók vannak a létminimum határán, vagy már azon is belül. Mielőtt nevetőgörcs fogná el a Tisztelt Olvasót e képtelenség miatt, hadd mondjam el, hogy ennek az állításnak én hitelt adok. Magam is számtalan olyan vállalkozót ismerek, aki jó, ha naponta kétszer vesz táplálékot magához, több okból is. 1. nincs ideje; 2. kissé elhízott; 3. fogyókúrázik; 4. az orvos megtiltotta neki a zabálást; 5. elkapta a korszerű táplálkozás kórja és státusszimbólummá lett az ő életrendjében az aszkéta táplálkozás. Azt állítani, hogy a vállalkozóknak csak napi kétszeri étkezésre telik, ugyebár több, mint képtelenség. Most jön a dolog másik oldala: aki háromszor vagy többször étkezik, az attól még lehet a létminimum határa alatt. Tessék csak megnézni például, hányszor étkezik egy kukázó, mégsem állíthatjuk, hogy jóllakott ember. Továbbá arról sem vagyok meggyőződve, hogy az a munkás,, aki zsíros kenyeret tarisznyázik zöld paprikával, egy kis tepertővel, meg néhány szem szilvával és azt egész napon át csipegeti, annak már gyöngy élete van, már ami az étkezést illeti. Viszont gyöngyélete lehet annak az olajszőkítőnek, aki bár kis bogyókat vesz magához kaviárral, finom sajtokkal naponta egyszer, mégis főbb értékes tápanyaghoz jut, mint aki egész nap kanalazza a lecsót. Mindeközben jut eszembe, az egyik sörmárkát „Jutalom a nap végén” címmel reklámozzák a tévében, s a munkások hűsítik magukat a habokkal. Ez a legutóbbi felmérés pedig azt állítja, hogy a 6 év előttihez képest a sör kedveltsége 34 százalékról 27 százalékra esett, Amiből pedig az következik: egyre kevesebb a munkás jutalma a nap végén. Rendezni közös dolgainkat AKTUÁLIS INTERJÚNK EU-ösztönzéssel tovább javulhat a magyar-román szomszédi viszony Péchy Ferenc A szerző felvétele lalatok profitképességével kapcsolatban és megbízást adhatnak az ország bármelyik részén lévő cég részvényeinek megvásárlására. O A magyar vállalkozóknak a külföldi, a megnyíló lehetőségek miatt leginkább romániai privatizációban való részvételét segítendő, épp most hoz létre a Magyar Fejlesztési Bank Rt. egy 1 milliárdos alapot. A várható magyar érdeklődésre miként készülnek fel Önök Szatmárnémetiben? — Már találkoztam az MFB delegációjával Bukarestben és ígéretet tettem, hogy küldünk ajánlat- csomagokat mind a brókercég, mind a Vállalkozók Egyesülete részéről. Ebben feltérképezzük régiónk, Szatmár és környéke azon lehetőségeit, amelyekben úgy ítéljük meg, érdemes beruházni. Az a véleményem, hogy egy beruházást elő kell készíteni. Nem elég külföldiként utazgatni az országban és szétnézni, hanem hozzá kell férni az információkhoz. Ebben viszont csakis a helybeliek képesek megfelelő segítséget nyújtani, akik olyan információkat tálalhatnak, amiből valamilyen konklúzió is levonható. Ilyen értelemben is partnerek tudunk tehát lenni. O A privatizáció törvényi feltételei ezek szerint már léteznek Romániában. — Természetesen. Elmondhatom, igen előnyös feltételek között lehetséges nálunk bekapcsolódni a privatizációba. Ha valaki részvénycsomagot vásárol és tulajdont szerez nálunk, akkor a törvény megengedi számára, hogy bármikor kivonhatja a tőkéjét a piacról. Ha például vett egymillió dollárért részvényeket, de egy fél év múlva meggondolja magát és eladja, az árfolyamnyereségből mindössze 4 százalékot kell fizessen be, mint kvázi nyereségadót. Ez szerintem egy vonzó feltétel a romániai részvénypiacon. O Mi a helyzet a földek privatizációjával? Romániában kerülhet külföldi tulajdonba termőföld? — A törvény szerint a külföldi beruházó megvásárolhatja a beruházáshoz szükséges földterületet. Tehát, ha épít egy gyárat, s ahhoz kell tíz hektár föld, azt megveheti. Mezőgazdasági hasznosítású termőföldet viszont nem vehet Romániában külföldi állampolgár. D Egy gondolat erejéig még térjünk visz- sza az európai magaslatokhoz. Mit jelent Ön számára a régiók Európájának jövőképe? — Számomra, de mondhatnám úgy is számunkra ez nagyon fontos gondolat, mert a mi megyéink a történelem folyamán sajnos olyan változásoknak lettek kitéve, amelyek megszüntettek bizonyos természetes kapcsolatokat. Tehát régiók lettek itt feldarabolva, amelyeket most újra kell alkotni nem másként, mint gazdasági és kulturális szinten. Az Európai Unió politikája, említett távlati célja, s az ehhez rendelt támogatási programjai segíteni tud nekünk, hogy ilyen irányban haladjanak dolgaink. Sok minden megvalósulhasson ebben a régióban is és az országhatárok egyszer valóban csak névlegesekké váljanak. A határainkon túl gazdaságfejlesztéssel foglalkozó szakemberek élénk érdeklődésétől kísérve zajlott le a közelmúltban Nyíregyházán a Szervezéstudományi Akadémia. A határon átnyúló regionális kapcsolatok fejlesztésében rejlő hatalmas lehetőségekre úgy látszik egyre inkább ráébrednek a szomszédos országokban is. A Romániából érkezett szakemberek között az egyik legtájékozot- tabb az a Péchy Ferenc volt, aki a nyíregyházi PRIMOM Alapítvány segítségével már több éve igyekszik adaptálni a magyarországi vállalkozásfejlesztési tapasztalatokat. A szatmárnémeti Vállalkozók Fóruma Egyesület elnökével — aki egyike az RMDSZ huszonhét képviselőjének a román parlamentben — a konferencia végeztével, hazautazása előtt beszélgettünk. — Az 1996. novemberi választások óta Romániában végre megindultak az igazi változások. Most következett be az a rendszerváltozás, amit 1989 decemberétől vártunk. Észlelik ezt már Nyugaton is, ahol más lett Románia imázsa. Az utóbbi hónapokban többek között Ausztriában a Magyarország 2000 konferencián voltam és számtalan Amerikában, Európában élő külföldi jelezte, hogy az új román kormány viszonylag rövid tevékenysége ellenére máris pozitívan változott Románia megítélése. A kedvező folyamatokat jelzi, hogy az új kormány egészen másként ítéli meg a határ menti, regionális együttműködést. íme, most már Szatmár megye — másik négy romániai megyével együtt — hivatalosan is tagja lett a Kárpátok Eurorégiónak. Ezzel beindulhatnak azok a határon átnyúló, közös programok, amelyeket az Európai Unió is támogat anyagilag. Többek között szó van egy példaértékű — PHARE CBC (cross board cooperation — határokon keresztüli együttműködés) néven — Brüsszel által meghirdetett programról, amelyben a határ két oldalán négy-négy megye vehet részt, s 5-5 millió ECU-t kap a magyar és a román fél is. Hál’istennek. ennek köa Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium keretében, azután a különböző városokban, ami Romániában még nincs meg. Most próbálkozunk vele, de én itt úgy érzem, nagy szükség lenne a magyar tapasztalatra, ami segíthetne a román fél felzárkózásában, és felkészülési idejének lerövidítésében. O Példa értékű kapcsolat már létrejött éppen Nyíregyháza és Szatmárnémeti között. szönhetően végre megindul a petei-csen- gersimai határátkelő modernizálása, amelyet annyi éve óhajtunk mindannyian. Erre a román fél 2,5, a magyar fél 1,7 millió ECU-t kapott. Ezzel párhuzamosan szintén egy PHARE-program, a CREDO indul be, 1999 végéig működve és ugyancsak a határ menti együttműködést támogatva. Cl A politikai feltételei tehát már megteremtődtek Romániában a határ menti regionális együttműködésnek. Ennek valóságos kibontakozásához azonban még egyéb feltételek is szükségesek. E téren mi a helyzet? — Pillanatnyilag nincs meg Romániában az az intézményes rendszer, ami működtethetné ezeket a határ menti programokat. A most lezajlott SZVT Akadémián tapasztaltam, hogy Magyarország sokkal előrébb tart ezen a téren. Itt már felálltak az intézmények, PHARE-irodák működnek — A nyíregyházi PRIMOM Alapítvány és köztünk, a szatmárnémeti vállalkozói központ között ötéves együttműködés alakult ki. Kovács István barátom segítségével sikerült kezdetben eligazodnom a PHARE-programokban. Majd a következő lépésként indult be éppen a Nyíregyházán látottak alapján Szatmárnémetiben is az az intézményrendszer, ami mondhatni páratlan Romániában. Először megalakult nálunk 1993-ban a Vállalkozók Egyesülete, amely azután létrehozta a Kis és Középvállalkozásokat Fejlesztő Alapítványt, mint működtető üzemi központot, majd kezdeményezésünkre megalakult egy bróJ kercég is, amely ugyancsak szatmárnémeti központtal működik most már egy éve. O Mi ennek a brókercégnek a feladata? — Fontos szerep hárul rá a romániai privatizációban való részvétel megszervezésében. Tudni kell ugyanis, hogy a román privatizációban a lakosság ingyenes részvényekhez jutott, amelyeket a legtöbben eladnak. Most alakult ki az a tulajdonosi réteg, aki megveszi ezeket a részjegyeket a lakosságtól. Ezt viszont csak brókercégen keresztül lehet megoldani, mert az képtelenség, hogy valaki egyik személytől menjen a másikig, s tízrészvényenként vásárolja fel a szükséges mennyiséget. Azért van a brókercég, hogy az ilyen megbízásokat teljesítse. Ez a külföldi cégeknek is így jó, mert ha megkeresik a céget, először is kaphatnak tanácsot a részvényárakkal, a válJjlÉSj| I Ä régiók lettek 1| feldarabolva, amelyeket újra keli alkotni gazdasági szinten,