Kelet-Magyarország, 1997. augusztus (54. évfolyam, 178-202. szám)

1997-08-16 / 191. szám

MAGÁNVÉLEMÉNY Táplálék A ki nem értesült róla, annak most elújságolom, hogy egy átlag magyar állampolgár naponta 3,9-szer eszik; en­nél gyakrabban a tizenévesek, jóval ritkábban a harmincasok, különösen ritkán pedig a vállalkozók. A GfK Hungária Piackutató Intézet ezerfős mintán végzett felméréséből továbbá még az is kiderül, hogy a lakosság há­romnegyed része reggel, délben és es­te rendszeresen étkezik, legfeljebb az a feltűnő, hogy a meleg étel rovásá­ra egyre többen hideget ebédelnek. Amiből máris több érdekes követ­keztetés vonható le. Ugyanis, ha igaz a fenti állítás (magam egy kicsit min­dig kételkedem az ilyen mintavételek­ben), akkor nehezen hihető, hogy ahol a tízmilliós népesség túlnyomó része naponta háromszor eszik, ott több milliónyi a létminimum alatt élők száma. (Tudniillik másfajta min­tavételek meg úton-útfélen ezt az in­formációt zúdítják a nyakunkba.) Mert ugye a létet és annak minimu­mát mégiscsak az éhezéssel vagy a nem éhezéssel mérhetjük leginkább (bár ennek a testi táplálékon túl azért még számos más összetevője is van). Azért sem mérvadó a táplálkozások számával mérni a létet, mert mint ez a mostani mintavétel is állítja, a vál­lalkozók nem étkeznek naponta há­romszor. Amiből ugye az következ­nék, hogy akkor ezek a vállalkozók vannak a létminimum határán, vagy már azon is belül. Mielőtt nevetőgörcs fogná el a Tisztelt Olvasót e képte­lenség miatt, hadd mondjam el, hogy ennek az állításnak én hitelt adok. Magam is számtalan olyan vállalko­zót ismerek, aki jó, ha naponta két­szer vesz táplálékot magához, több okból is. 1. nincs ideje; 2. kissé elhí­zott; 3. fogyókúrázik; 4. az orvos megtiltotta neki a zabálást; 5. elkap­ta a korszerű táplálkozás kórja és stá­tusszimbólummá lett az ő életrendjé­ben az aszkéta táplálkozás. Azt állí­tani, hogy a vállalkozóknak csak na­pi kétszeri étkezésre telik, ugyebár több, mint képtelenség. Most jön a dolog másik oldala: aki háromszor vagy többször étkezik, az attól még lehet a létminimum határa alatt. Tessék csak megnézni például, hányszor étkezik egy kukázó, mégsem állíthatjuk, hogy jóllakott ember. To­vábbá arról sem vagyok meggyőződ­ve, hogy az a munkás,, aki zsíros ke­nyeret tarisznyázik zöld paprikával, egy kis tepertővel, meg néhány szem szilvával és azt egész napon át csipe­geti, annak már gyöngy élete van, már ami az étkezést illeti. Viszont gyöngyélete lehet annak az olajszőkí­tőnek, aki bár kis bogyókat vesz ma­gához kaviárral, finom sajtokkal na­ponta egyszer, mégis főbb értékes táp­anyaghoz jut, mint aki egész nap ka­nalazza a lecsót. Mindeközben jut eszembe, az egyik sörmárkát „Jutalom a nap végén” címmel reklámozzák a tévében, s a munkások hűsítik magukat a habok­kal. Ez a legutóbbi felmérés pedig azt állítja, hogy a 6 év előttihez képest a sör kedveltsége 34 százalékról 27 százalékra esett, Amiből pedig az követ­kezik: egyre ke­vesebb a mun­kás jutalma a nap végén. Rendezni közös dolgainkat AKTUÁLIS INTERJÚNK EU-ösztönzéssel tovább javulhat a magyar-román szomszédi viszony Péchy Ferenc A szerző felvétele lalatok profitképességével kapcsolatban és megbízást adhatnak az ország bármelyik részén lévő cég részvényeinek megvásárlá­sára. O A magyar vállalkozóknak a külföldi, a megnyíló lehetőségek miatt leginkább ro­mániai privatizációban való részvételét se­gítendő, épp most hoz létre a Magyar Fej­lesztési Bank Rt. egy 1 milliárdos alapot. A várható magyar érdeklődésre miként ké­szülnek fel Önök Szatmárnémetiben? — Már találkoztam az MFB de­legációjával Bukarestben és ígére­tet tettem, hogy küldünk ajánlat- csomagokat mind a brókercég, mind a Vállalkozók Egyesülete ré­széről. Ebben feltérképezzük régi­ónk, Szatmár és környéke azon le­hetőségeit, amelyekben úgy ítéljük meg, érdemes beruházni. Az a vé­leményem, hogy egy beruházást elő kell készíteni. Nem elég külföldi­ként utazgatni az országban és szétnézni, hanem hozzá kell férni az információkhoz. Ebben viszont csakis a helybeliek képesek meg­felelő segítséget nyújtani, akik olyan információkat tálalhatnak, amiből valamilyen konklúzió is le­vonható. Ilyen értelemben is part­nerek tudunk tehát lenni. O A privatizáció törvényi felté­telei ezek szerint már léteznek Ro­mániában. — Természetesen. Elmondha­tom, igen előnyös feltételek között lehetséges nálunk bekapcsolódni a privatizációba. Ha valaki rész­vénycsomagot vásárol és tulajdont szerez nálunk, akkor a törvény megengedi számára, hogy bármi­kor kivonhatja a tőkéjét a piacról. Ha például vett egymillió dollárért részvényeket, de egy fél év múlva meg­gondolja magát és eladja, az árfolyamnye­reségből mindössze 4 százalékot kell fi­zessen be, mint kvázi nyereségadót. Ez sze­rintem egy vonzó feltétel a romániai rész­vénypiacon. O Mi a helyzet a földek privatizációjá­val? Romániában kerülhet külföldi tulaj­donba termőföld? — A törvény szerint a külföldi beruhá­zó megvásárolhatja a beruházáshoz szük­séges földterületet. Tehát, ha épít egy gyá­rat, s ahhoz kell tíz hektár föld, azt meg­veheti. Mezőgazdasági hasznosítású termő­földet viszont nem vehet Romániában kül­földi állampolgár. D Egy gondolat erejéig még térjünk visz- sza az európai magaslatokhoz. Mit jelent Ön számára a régiók Európájának jövő­képe? — Számomra, de mondhatnám úgy is számunkra ez nagyon fontos gondolat, mert a mi megyéink a történelem folyamán sajnos olyan változásoknak lettek kitéve, amelyek megszüntettek bizonyos természe­tes kapcsolatokat. Tehát régiók lettek itt feldarabolva, amelyeket most újra kell al­kotni nem másként, mint gazdasági és kul­turális szinten. Az Európai Unió politiká­ja, említett távlati célja, s az ehhez rendelt támogatási programjai segíteni tud nekünk, hogy ilyen irányban haladjanak dolgaink. Sok minden megvalósulhasson ebben a ré­gióban is és az országhatárok egyszer va­lóban csak névlegesekké váljanak. A határainkon túl gazdaságfejlesztéssel fog­lalkozó szakemberek élénk érdeklődésétől kísérve zajlott le a közelmúltban Nyíregy­házán a Szervezéstudományi Akadémia. A határon átnyúló regionális kapcsolatok fejlesztésében rejlő hatalmas lehetőségekre úgy látszik egyre inkább ráébrednek a szomszédos országokban is. A Romániából érkezett szakem­berek között az egyik legtájékozot- tabb az a Péchy Ferenc volt, aki a nyíregyházi PRIMOM Alapítvány segítségével már több éve igyekszik adaptálni a magyarországi vállal­kozásfejlesztési tapasztalatokat. A szatmárnémeti Vállalkozók Fóru­ma Egyesület elnökével — aki egyike az RMDSZ huszonhét kép­viselőjének a román parlamentben — a konferencia végeztével, haza­utazása előtt beszélgettünk. — Az 1996. novemberi válasz­tások óta Romániában végre meg­indultak az igazi változások. Most következett be az a rendszerválto­zás, amit 1989 decemberétől vár­tunk. Észlelik ezt már Nyugaton is, ahol más lett Románia imázsa. Az utóbbi hónapokban többek kö­zött Ausztriában a Magyarország 2000 konferencián voltam és számtalan Amerikában, Európá­ban élő külföldi jelezte, hogy az új román kormány viszonylag rövid tevékenysége ellenére máris pozití­van változott Románia megítélése. A kedvező folyamatokat jelzi, hogy az új kormány egészen másként ítéli meg a határ menti, regionális együttműködést. íme, most már Szatmár megye — másik négy romániai megyével együtt — hivatalosan is tagja lett a Kárpátok Eurorégiónak. Ezzel beindul­hatnak azok a határon átnyúló, közös programok, amelyeket az Európai Unió is támogat anyagilag. Többek között szó van egy példaértékű — PHARE CBC (cross bo­ard cooperation — határokon keresztüli együttműködés) néven — Brüsszel által meghirdetett programról, amelyben a ha­tár két oldalán négy-négy megye vehet részt, s 5-5 millió ECU-t kap a magyar és a román fél is. Hál’istennek. ennek kö­a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium keretében, azután a külön­böző városokban, ami Romániában még nincs meg. Most próbálkozunk vele, de én itt úgy érzem, nagy szükség lenne a ma­gyar tapasztalatra, ami segíthetne a román fél felzárkózásában, és felkészülési idejé­nek lerövidítésében. O Példa értékű kapcsolat már létrejött éppen Nyíregyháza és Szatmárnémeti kö­zött. szönhetően végre megindul a petei-csen- gersimai határátkelő modernizálása, ame­lyet annyi éve óhajtunk mindannyian. Er­re a román fél 2,5, a magyar fél 1,7 mil­lió ECU-t kapott. Ezzel párhuzamosan szintén egy PHARE-program, a CREDO indul be, 1999 végéig működve és ugyan­csak a határ menti együttműködést támo­gatva. Cl A politikai feltételei tehát már meg­teremtődtek Romániában a határ menti re­gionális együttműködésnek. Ennek valósá­gos kibontakozásához azonban még egyéb feltételek is szükségesek. E téren mi a hely­zet? — Pillanatnyilag nincs meg Romániában az az intézményes rendszer, ami működ­tethetné ezeket a határ menti programo­kat. A most lezajlott SZVT Akadémián ta­pasztaltam, hogy Magyarország sokkal elő­rébb tart ezen a téren. Itt már felálltak az intézmények, PHARE-irodák működnek — A nyíregyházi PRIMOM Alapítvány és köztünk, a szatmárnémeti vállalkozói központ között ötéves együttműködés ala­kult ki. Kovács István barátom segítségé­vel sikerült kezdetben eligazodnom a PHARE-programokban. Majd a követke­ző lépésként indult be éppen a Nyíregy­házán látottak alapján Szatmárnémetiben is az az intézményrendszer, ami mondhat­ni páratlan Romániában. Először megala­kult nálunk 1993-ban a Vállalkozók Egye­sülete, amely azután létrehozta a Kis és Kö­zépvállalkozásokat Fejlesztő Alapítványt, mint működtető üzemi központot, majd kezdeményezésünkre megalakult egy bróJ kercég is, amely ugyancsak szatmárnéme­ti központtal működik most már egy éve. O Mi ennek a brókercégnek a felada­ta? — Fontos szerep hárul rá a romániai pri­vatizációban való részvétel megszervezé­sében. Tudni kell ugyanis, hogy a román privatizációban a lakosság ingyenes rész­vényekhez jutott, amelyeket a legtöbben el­adnak. Most alakult ki az a tulajdonosi ré­teg, aki megveszi ezeket a részjegyeket a lakosságtól. Ezt viszont csak brókercégen keresztül lehet megoldani, mert az képte­lenség, hogy valaki egyik személytől men­jen a másikig, s tízrészvényenként vásá­rolja fel a szükséges mennyiséget. Azért van a brókercég, hogy az ilyen megbízásokat teljesítse. Ez a külföldi cégeknek is így jó, mert ha megkeresik a céget, először is kap­hatnak tanácsot a részvényárakkal, a vál­JjlÉSj| I Ä régiók lettek 1| feldarabolva, amelyeket újra keli alkotni gazdasági szinten,

Next

/
Oldalképek
Tartalom