Kelet-Magyarország, 1997. július (54. évfolyam, 151-177. szám)

1997-07-26 / 173. szám

HITÉLET Fehérgyarmaton A református templomban vasárna­ponként délelőtt 10 órakor kezdődik az istentisztelet, csütörtöki napokon este bibliaórára várják a gyülekezet tagjait. A római katolikus templomban va­sárnap délelőtt fél tízkor és este hat­kor kezdődik a szentmise, hétközna­pokon este hattól vehetnek részt a szertartáson a hívek. A görög katolikus kápolnában va­sárnap reggel fél kilenckor kezdődik a szent liturgia. Tiszavasváriban A református templomban vasárna­ponként délelőtt 10 órakor kezdődik a felnőttek számára az istentisztelet. A gyermekek istentisztelete ugyaneb­ben az időben kezdődik a gyülekezeti házban. Hét közben szerdán és pén­teken tartanak istentiszteletet este fél hattól. A görög katolikus templomban va­sárnap reggel fél nyolckor utrenye, fél kilenckor szentmise, fél 10-kor a szentmihályi kastélyban szentmise, 11-kor a templomban szentmise, dél­után fél háromkor vecsernye kezdő­dik. Hétköznapokon este fél hétkor kezdődik a szent liturgia, pénteken az előszenteltek liturgiája, szomba­ton este 7-kor a misét vecsernye kö­veti. A római katolikus templomban va­sárnap délelőtt 10 órakor kezdődik a szentmise. A hétköznapok közül hét­főn, szerdán és pénteken reggel hét­től, szombaton este hattól vehetnek részt a hívek misén. Vásárosnaményban A római katolikus templomban va­sárnap reggel 9-kor, a gergelyiugor- nyaitepmlomban fél 11-kor, a vitka- iban fél 12-kor kezdődik a szentmise, hétköznapokon Vásárosnaményban reggel fél nyolctól vehetnek részt a szertartáson a hívek. A nagydobosi Perényi-kápolnában minden hónap második vasárnapján 14 órától, a pe- rényitanyai művelődési házban min­den hónap negyedik vasárnapján tar­tanak szentmisét. Görög katolikus szertartás a hónap harmadik vasárnapján 11.30-kor kezdődik naményi a római katolikus templomban. A református templomban vasár­naponként fél 11-kor, a gyülekezeti teremben délután 3 órakor kezdődik az istentisztelet. Vasárnap délelőtt fél 11-kor gyermekóra kezdődik a gyü­lekezeti teremben. Dudás Miklósra emlékeztek Máriapócs (KM) — Emlékező szent­misét tartottak július 15-én dr. Du­dás Miklós szerzetes püspök halálá­nak 25. évfordulója alkalmából a máriapócsi görögkatolikus kegy­templomban. A szentmisét dr. Ke­resztes Szilárd hajdúdorogi megyés­püspök vezette. A liturgián sokan vettek részt; eljöttek paptársai, köze­lebbi és távolabbi ismerősei, de olya­nok is, akik ma már történelemnek számító cselekedeteit olvasmányok­ból, levelekből ismerik. Szülőházát emléktábla jelzi, és egyházi múzeum lett. Nevét itthon és külföldön az ál­tala tartott népmissziók és lelkigya­korlatok tették ismertté. Dr. Dudás Miklós a Szent Bazil Rend magyarországi regionális főnö­ke, a hajdúdorogi egyházmegye má­sodik püspöke 33 évi kormányzás után 1972. július 15-én hunyt el. Holttestét a kriptában helyezték örök nyugalomra Máriapócson. Szü­letésének 95. évfordulóját október 27-én tartják. Napkelet • A hit világa 1997. JÚLIUS 26., SZOMBAT Hálaadás Hermánszegen Kétszáz éves a szatmári település református temploma Hermánszegi templombelső Archív felvétel A Szatmári Református Egyházmegye egyik legkisebb faluja, gyülekezete Her- mánszeg. A település nevét egykori német származású Hermanról kaphatta. Valószí­nű, hogy a reformációt Jánkról vehette be a település. A korábbi templom a temető­vel átellenben fából épült, 1796-ban Bar- kóczy Ferenc és János grófok 150 ölnyi földet adtak templomhelyül, ahová a her- mánszegiek közköltségen egy csinos tégla­templomot építettek, melynek alapján 1797. május 15-én tették le és az épületet 1799. augusztus 9-én fejezték be, Dányádi András gondnok, Simái Mihály főbíró és Simái László egyházfi buzgalma folytán. A templom nyugati végén áll a négyszögű fatorony, vagyis harangláb, melyben két harang található. Az egyiken ez áll: „a hérmánszegi ref. egyház saját költségén öntette 1855.” A másikat a rajta lévő írás szerint „a Hérmánszegi Ekkla a maga költségén öntette 1812.” Ez elhasadt és új­ra öntette Csepelyi Antal, 1870-ben Mán- don. Folyó év június 29-én hálaadó istentisz­teletet tartottak a gyülekezetben a 200 éves, felújított templomban. A felújítási költségeket a szatmári egyházmegye, az önkormányzat és a gyülekezet biztosította. Eredeti szépségében pompázó templom­ban a hálaadó istentiszteleten az igét dr. Bölcskei Gusztáv egyházkerületi püspök, a zsinat lelkészi elnöke hirdette. Az ünnepi istentiszteletre egybegyűltek többsége a templomon kívülre szorulva hallgathatta a tanítást. Az egyházközség gondnoka tar­tott beszámolót az elvégzett munkákról. A közelből és a távolabbi gyülekezetből ér­kezőket jóleső érzés töltötte el látva a szé­pen felújított templomot, a gyülekezet örömét, élniakarását, és megtapasztalva vendégszeretetüket. Az ünnepségen Szécsi András nyugdíjas lelkipásztor és családja úrvacsorái kannát és kenyérosztó tányért adományozott a gyülekezetnek, így emlékeztek a közel két évtizedes hermánszegi szolgálatukra. Erre a jubileumra emlékezve Dányádi Gyula gondnok és kedves felesége gyönyö­rű úrasztali, szószéki, mózesszéki térítőt adományzott Isten dicsőségére az egyház- községnek. A Himnusz és a 194. ének el­éneklése után minden kedves jelenlévő sze- retetvendégségre nyert meghívást. Istennek legyen hála az áldott hermán­szegi vasárnapért, a templom megújulásá­ért, az adományozók adományáért, Dá­nyádi Gyula gondnok és Bartus Zoltán lel­kipásztor és az asszonytestvérek áldozatos munkájáért. Szalai László, lelkész A második Apáczai Csere Balázs Ferenc lelkész a falukutató mozgalom előfutára volt Iskolai végzettsége szerint „csak” unitári­us lelkész volt, valójában író, költő, iroda­lomszervező, világjáró, a falu kulturális és gazdasági felemelésének fáradhatatlan szószólója és a falukutató mozgalom elő­futára — a két világháború közötti erdélyi magyar kisebbség szellemóriása. Egyik ké­sőbbi méltatója — Mikó Imre — joggal nevezte ezt az apostoli lélekkel megáldott férfiút „Erdély második Apáczai Csere Já­nosának”. Életútja kísértetiesen emlékez­tet XVII. századi lelki rokonára, a sors ne­ki is csupán néhány esztendőt előlegezett arra, hogy hozzákezdjen álmainak megva­lósításához, s elhintse eszméinek magvait. Balázs Ferenc 1901. október 24-én szü­letett Kolozsváron, édesapja dr. Balázs Fe­renc, postai tisztviselő a székelyföldi Cse- hétfalváról származott. A Szamos-parti szülővárosban, a Berde Mózes utcai elemi iskolában ismerkedett meg a betűvetéssel. Gimnáziumi tanulmányait az Unitárius Kollégiumban (a mai Brassai Sámuel Líce­umban) végezte. A nyári vakációkat cse- hétfalvi rokonainál töltötte. E festői szé­kelyföldi településen került közel a falusi emberek leikéhez, s szerette meg a falusi életformát. Korán jelentkezett irodalmi te­hetsége, s a népi kultúrához való erős von­zódása. Hatéves korától írt verseket, diák­lapokat szerkesztett, népdalokat és -balla­dákat gyűjtött. Érettségi után beiratkozott a kolozsvári unitárius teológiára. Szívós akarat, vita­szellem, széles körű műveltségre való tö­rekvés, s népe szolgálatának, fölemelésé­nek vágya — ezek voltak az ifjú Balázs Fe­renc jellemének alapvonásai. A teológia mellett előadásokat hallgatott a tudo­mányegyetemen, a zeneakadémián énekó­rákat vett, pszichológiai, szociológiai és néprajzi tanulmányokat olvasott, tanulta az eszperantó nyelvet és fizikumát erősí­tendő, vívóedzésekre járt. A teológus Ba­lázs Ferenc hamarosan vezéregyéniséggé vált. Az önképzőkör elnökévé választot­ták, kollégiumi szobája az újjáéledő erdé­lyi magyar irodalom megszületésének böl­csőjévé lépett elő. Volt ösztöndíjas az oxfordi unitárius te­Balázs Ferenc Beregszászi Szabó Tibor rajza ológián, kerékpáron bejárta Anglia nagy részét, tanulmányozhatta az új világot, a berkeley unitárius papnevelő intézet igaz­gatójának segítségével, a míg hazafelé tar­tott az újvilágból, a keleti országokkal is­merkedett meglehetősen sajátos módon. Japán, Korea, Kína, India, Irak, Palesztina és Egyiptom voltak útjának állomásai, s azzal fejezte ki rokonszenvét a keleti or­szágok népei iránt, hogy közben megta­nulta nyelvüket is. Szülőföldjén, a székelyföldön legszíve­sebben diákok nevelésével foglalkozott, s közben hódolhatott írói munkásságának, a vallást az emberi jóság, tisztesség, szere­tet hirdetésének, az egyetemes emberi fej­lődést elősegítő eszköznek tekintette. So­kat tett tengernyi gondja mellett is a falu- közösségek szervezésének, s olyan megol­dandó feladatokat tűzött maga elé, mint a jég elleni biztosítás, a gazdaköri cséplő­gép, a tejszövetség, a búzavetőgép, a műt­rágyázó, a gyümölcsfaültetés, a főtér par­kosítása, a téli tanfolyam, a nőszövetség és felsorolni is lehetetlen mi minden, a ját­szótértől a kenderfonásig, a hitelszövetke­zettől a gazdaköri műhelyekig. Egyre súlyosbodó tüdőbaja miatt 1934- től idejét többnyire szanatóriumban töl­tötte. Már halálos betegen írta meg Zöld árvíz című regényét, mely 1936-ban jelent meg Kolozsváron. Nészkői népnevelői te­vékenységét nem tudta tovább folytatni. Felesége kislányukkal, a kettős nevű Eni- kő-Solvejggel visszament Amerikába, de egyedül hamarosan visszatért, s az utolsó hét hónapban férje mellett volt. Az orvostudomány tehetetlen volt a gyógyíthatatlan kórral szemben. Életének utolsó heteit egy kis szoba-konyhás tordai házban töltötte. Közel a sírhoz, lázasan is dolgozott: verseket írt, s befejezte megkez­dett vallásfilozófiai művét. 1937. május 22-én váltotta meg a halál szenvedéseitől. Balázs Ferenc korán kettétörött pályájá­nak korszakalkotó eredményei előtt halá­lának 50. évfordulóján tisztelettel adó­zunk. Az általa kitaposott ösvényen tört előre Magyarországon a népi írók mozgal­ma, s bontakozott ki a népfőiskolái háló­zat. Egy kétoldalú nacionalizmussal fertő­zött korban a mészkői példával megmu­tatta, hogy a népek közötti testvéri együtt­működést is meg lehet valósítani. A hűsé­ge, szülőföldjéhez való tántoríthatatlan ra­gaszkodása (hányszor mehetett volna kül­földre, ahol jobb körülmények várták), népének fölemeléséért vállalt önfeláldozá­sa ma is változatlan erővel sugározza az erkölcsi példát, gondolatainak, eszméinek modern korunkra is érvényes elemeit so­kaknak kell(ene) követniük itthon is, Er­délyben is, noha nyilvánvaló, hogy Balázs Ferenc-i életpálya egy töredékének a meg­valósítása fanatikus, a jóért, szépért, fel­emelőért önzetlenül buzgólkodók seregét igényli. És ilyenekből egyelőre nagy a hi­ány... A hatvan éve elhunyt Balázs Ferenc ne­vét vette fel a beregi népfőiskola, Tisza- szalkán utcát neveztek el róla, emléktáblá­ja Vásárosnaményban és Tiszaszalkán van. k

Next

/
Oldalképek
Tartalom