Kelet-Magyarország, 1997. június (54. évfolyam, 126-150. szám)
1997-06-30 / 150. szám
1997. június 30., hétfő HÁTTÉR Kelet-Magyarország 3 Két elnök közt gazdátlanul Elmaradt bérek februártól • Jobb egy sovány egyezség, mint egy kövér pór Györke László Tiszaadony (KM) — A hajdan volt tiszaszalkai Búzakalász Tsz 1993-ban szétvált: megalakult az önálló szövetkezet Tiszaviden, Ti- szaszalkán és Tiszaadony- ban. Ez utóbbi településen visszavették a korábbi Zöldmező nevet. A szövetkezet — Pécsik Zsigmond vezetésével — viszonylag jól prosperált, hiszen egészen tavalyig évente több mint egymilliós nyereséggel zárt. — Tavaly aztán — meséli Balogh Sándor polgármester — számunkra teljesen érthetetlenül nagy, tizennégymilliós hiány keletkezett. Jogutód nélkül — Ez év februárban — folytatja a polgármester — vezetőségi ülést hívtak össze, melyen elhangzott egy javaslat, hogy a szövetkezet jogutód nélkül szűnjön meg. Az április 18-ai közgyűlés előtt három nappal huszonegy szövetkezeti tag — csaknem húsz százalék — írásban kérte, hogy vegyék fel napirendi pontként a szövetkezet vezetésének visszahívására, illetve egy új megválasztására vonatkozó javaslatot. Tudomásom szerint új napirendi pont felvételére elegendő a tagság tíz százalékának szándéka. A közgyűlés az elnök javaslatát — miszerint jogutód nélkül szűnjön meg a szövetkezet — egyhangúlag elvetette és a százhúsz szövetkezeti tag közül kilencvennyolc jelenlévőből 95-en Geró Károlyra szavazott, akinek tagfelvételére is azon a gyűlésen került sor. Gerő Károly: — A megválasztásom után nem történt meg az átadás-átvétel, ezt ugyanis gyakorlatilag nem lehetett végrehajtani. A közgyűlés által leváltott elnök már nem, én pedig még nem intézkedhettem érdemben addig, míg a Cégbíróság a változást be nem jegyzi. Ebben az a veszélyes, hogy a mezőgazdaságra nem lehet lakatot tenni, mint egy üzemre, hisz az élő organizmus. Mindenképpen intézkednem kellett — állatokat eladni például, hogy ki lehessen fizetni a számlákat, hisz az élet nem állt meg. Ugyanakkor a könyvelésbe nem nyerhettem még betekintést sem. Május 21-én hozott döntés a Cégbíróság, mely szerint a Zöldmező Szövetkezet „változás bejegyzése iránt előterjesztett kérelmét hiánypótlási eljárás lefolytatása nélkül elutasítja”. Az indoklásból: „Az igazgatóság a napirend módosítását nem fogadta el.” (Balogh Sándor: — Tudomásom szerint nem is volt vezetőségi ülés.) A változás bejegyzésére irányuló kérelem az alábbiak miatt nem megalapozott: „Az 1992. évi I. tv. 21. paragrafusának 2. bekezdése szerint a közgyűlést — annak időpontját legalább 15 nappal megelőzően — a napirend közlésével írásban kell összehívni.” Tehát: „a közgyűlésen megválasztott új igazgatóság, elnök nem jogosult a szövetkezet képviseletére.” A Cégbíróság egyébként kötelezte a szövetkezet még hatályos igazgatóságát újabb szabályszerűen összehívandó közgyűlés tartására, melynek napirendjére vegye fel a kért javaslatokat. Bodnár Endre régi-új igazgatósági tag: — Csakhogy a régi vezetőségi tagok mindannyian lemondtak, az elnök gyakorlatilag egyedül maradt. Míg a procedúra újra lejátszódik, eltelik egy hónap. Közben a jószágot etetni-itatni kell, fejni kell, jön az aratás. Nem lehet felfogni ép ésszel, hogy miközben a szövetkezet fogyatkozik, az elnök vagyona gyarapszik. — Ehhez még hozzátartozik — veszi át a szót Balogh Sándor —, hogy Pócsik Zsigmond ötödmagával ki akar válni. Tudomásom szerint ehhez a tagság kétharmados beleegyezése is kell. De nem is ez a legnagyobb gond, hanem az, hogy amióta ez a helyzet előállt, romlik az állomány, apad a vagyon. Pócsik Zsigmond pedig tíz százalékon vásárolja meg a külső tagoktól az üzletrészt. Elfolyt pályázat Bodnár Endre: — Tavaly pályázaton jelentős összeget nyert a szövetkezet. Az úgynevezett reorganizációs pénzből semmit nem újítottak fel, nem is tudni hová tűnt. A pénzfelhasználás szabálytalanságát az FM-hivatal vizsgálata is megállapította. Az emberek február óta nem kapnak bért. Lassan már nincs kinek megfejni a teheneket. Gerő Károly: — Ha megszűnik a szövetkezet, 30-40 embernek vész el a munkahelye, s gyakorlatilag elveszítik vagyonukat az emberek. Kiss Gyula tehenész, aki otthagyta a telepet: — Két gyermekem van, és fél éve egy fillér bért nem láttam. Nem értem, ha ’93-tól ’95-ig tudtak gazdálkodni, most miért nem megy. Működésképtelen Pócsik Zsigmond: — Én alávetettem magam a Cégbíróság döntésének. Ha a döntés más lett volna, akkor megtörtént volna az átadás. Véleményem szerint a szövetkezetnek ez a formája nem életképes, hiszen bérelt földön nem lehet nyereséges az állattartás. Szerintem tulajdonosként, tulajdonosi szemlélettel kell alulról szerveződve olyan szövetkezetét létrehozni, olyan tagokkal, akiknek saját földjük, gépeik vannak, s a feladattal meg tudnak birkózni. — Ami az elmaradt béreket illeti — én magam sem kaptam február óta — annyit tudok mondani, hogy a pénz mozgásban van, le van számlázva. A Hajdúbét Rt., mellyel lúd-bértartásra van szerződésünk, korrekt partner, ám a banki átfutással is számolni kell. Amint pénzt látunk, kifizetjük a béreket is. A pályázati pénzzel kapcsolatban azt tudom mondani, hogy a tavalyi év rendkívül rossz volt több szempontból is, ráadásul a tb-t és az adót is be kellett fizetni, a jószág teleltetése is sokba került. Szerintem mindenkinek jobb lenne egy sovány egyezség, mint egy kövér pör. Kozma Zoltán gépkezelő: — Se apánk, se anyánk, olyanok vagyunk, mint a mostohagyerek. Égig érő gizgazok... A szerző felvétele A tengert szerette volna látni. Ülni a parti homokban. szemlélni a végtelen vizet, ahogy a láthatáron ráhajlik az ég, és megfürdik benne. Várni a hullámokat, a ritmust görgető végtelen időben, a dagály és apály hatalmát. De hamar kilódítja önmagát: neki ez a végtelen róna- ság a tenger, s ameddig ellát, a nyárfasor. Péter Pál után a búzatábla egyetlen szőke, hullámzó tenger. Pár éve a közös volt ilyen. Most szinte neki susognak a kalászok, egyenként hallja mindegyiket, s látja a bólogató fejeket. „Bólints János, az a dolgod, / mit érsz? most kell megmutatnod...!]’ — hallja a tréfás strófát. És ő a búzakalászra bólint, az éltető erőre, amely csak akkor válik azzá, ha betakarítják. Manapság komoly próbatétel ez. Hajdan, a kézi kaszás módszerrel ráment szinte az egész nyár az aratásra, meg a cséplésre. Emlékek dagasztják, ahogy visszagondol a búzatarlón sorba rakott keresztekre. A cséplőgép hatalmas dongóhoz hasonlító zümmögésére, s ahogy a tö- rek. a pelyva röppent szerteszét, úgy teltek meg a zsákok. O csak alányúlt és vitte. Hol van már az? Nemrég még gépesített volt minden mozzanata a búza- termesztésnek. A téeszek legsikeresebb ágazatának számított, jövedelmező volt, el lehetett adni. Most meg?! Csak az ár kötött. Minden más mélységes találgatás. De addig le kell aratni valahogyan, az sem lesz könnyű. Komoly költséget jelent majd a termesztőnek. Innen nézve még haszonnal is kecsegtet. János is tudja. Még tárolni is kell ha van hol egyáltalán. A búzavetési kedv manapság nem elegendő. Félő, hogy megint csak elkótyavetyélő- dik a jó. közepes termés. Valakik majd jól járnak, meggazdagszanak belőle. Egy biztos: azok nem a termelők lesznek. János is hiába húz- gálja a bajuszát és hajtaná a bögölyöket tovább. Mindenhez hitel kell, s a hitel még mindig egyeseknek van, és drága, nem igazán segíti a kistulajdonost. Komótosan nekiáll kaszálni a táblaszéli gazt, hogy minél kevesebb ocsú kerülhessen bele. Pedig nem ő fogja kenyérnek megőrölni, és me g - sütni. Ez a g o n dosság megmaradt. Mindennek meg kell adni a módját, így ennek is. Az övére ne mondhassák azt, hogy gyommagvakkal van tele. Csak Marcsa lenne itt. De jó lenne együtt nézni ezt a szelíden hullámzó tengert. Marcsa nincs. Aratóbálok jutnak eszébe, meg aratóversenyek. Most majd újra divatba jönnek, mert markos legények, és szemrevaló menyecskék mindig voltak, akik úgy tudtak örülni az ég áldásának, amiket belecsúrgatott ezekbe a búzaszálakba. Majd elmegy Marosához, pár szál virággal a kezében, s elmormolja amit látott, az aranyló tengert, amire mindig vágyott. És a benedvesedő szemen megint áttör az aggódás: csak le ne verje a jégesőbe! ne gyújtsa a villámlás, s megriadva teszi le a kaszát. Lehúzódik a fasorba. Tű! erős neki már ez a napsütés. Lángol a nyár, vibrál a levegő, a villanyvezetékek szinte ráhajlanak a búzatáblára. Lehunyná a szemét, hogy az ég kékségében megőrizze az érett búzatáblát. Helyette leszakít egy kalászt, morzsolja, kipréseli a szemeket. Megfúj- kálja, hogy a szálkák messze repüljenek, s kibuggyanva a toklász fogságából ott fény lenek a gyönyörű, fiatal, világosbarna / búzaszemek. Mondják, az Úr maga arcát teremtette a meg egyik behorpadó végébe. Elismerően csettint: acélos búza, szép búza, jó búza, s dörmögné még hozzá a jelzőket, amelyeket még az apjától hallott valamikor. ■y^ önnyű szellő surran. Felborzolja a búza- X\- táblát. Hullámzik, akár a tenger. Ezért a tengerért már érdemes élni, pen- dülni a napok idegeket tépő húrjain, s hallgatni, ahogyan a búzakalászok háladallamaikat dúdolják a Teremtőnek. «y ___ JÉL mim Z Cr Jr fir 3« 9r Piacvesztés A z ember nem tudja már, kinek higgyen, annyiféle információ, vélemény látott napvilágot a zsurki vodkagyárról. Beszélték, hogy a környezetvédelmi miniszter is érdekelt a dologban, aztán, hogy a záhonyi képviselő bulija, a múlt héten arról írtak a lapok, hogy egy ukrán maffiával szövetkezett kft.-é, akik ellen büntető eljárás folyik. Gondolkodhat rajta a jóhiszemű olvasó, kinek is lehet igaza, melyik állítás is az igaz. A napokban, még a vodkagyár tulajdonosainak sajtótájékoztatója előtt beszélgettem a dologról a záhonyi fejlesztési kft. vezetőjével, aki már csak hivatalánál fogva is kénytelen mindent tudni, ami abban az övezetben történik, hiszen rajtuk keresztül köttetnek az üzletek, s közreműködésükkel valósul meg minden beruházás. Érdekes és tanulságos volt, amit a vezető elmondott. És már csak amiatt is hihető a történet, mert alig volt eddig olyan, a megye bármelyik részének fejlesztésével kapcsolatos tájékoztató, ahol ne mondta volna ugyanezt a megyei fejlesztési tanács elnöke, aki a megyei közgyűlés elnöke is. Az irigység a tettes. Párttól, vallástól, ideológiától függetlenül, csak úgy, egymagában az irigység. A fejlettebb országrész irigysége. Mert mi, itt keleten abból a bizonyos területfejlesztési alapból valamivel többet kapunk, mint a fejlettebb nyugati rész. Mondják: nem múlik el olyan országos értekezlet, ahol ne kerülne napirendre, s hiába érvelnek a keleti végek azzal, hogy ez csupán egy alap a sok közül, hogy bezzeg ők többszörösét viszik haza a gazdaságfejlesztési alapból, a mezőgazdasági, vagy az idegenforgalmi alapból, az nem számít. Csak a területfejlesztési. Es így kerül bele a területfejlesztési miniszter, akit még elfogultsággal is meg lehet gyanúsítani, hiszen innen került a tárca élére. A helyzet tisztul. Az amerikai vodka elhódította előlünk Ukrajnát és Oroszországot, lassan, de biztosan piacot fogtak a lengyelek, a németek, sőt már a szlovákok is. Mi pedig beakasztunk annak, aki tenne valamit, s közben arról beszélünk, hogy a keleti piacot nem szabad elveszíteni. Balogh József Kommentár Számolt Péter-Pál B ár a déli országrészeken már „kóstolgatják” a kombájnok az őszi árpát, az igazi aratáskezdet a még e melegebb tájakon is csak a Péter-Pál utáni héten lesz. Nem beszélve északkeleten fekvő és több mint ötezer hektáron víztől, legalábbis sártól csillogó megyénkről, ahol —- miként az egyik termelő mondta a minapi búzafaj- ta-bemutatón — még nagyon sokat kinn kell aludnia aratásig a búzának. A földművelésügyi tárca adatai szerint országszerte rendelkezésre álló kombájnok nagyobb része ötévesnél öregebb és műszaki állapotuk igen változó. Ezért az összesen 1,8 millió hektár kalászos gabona nyári betakarításához legkevesebb negyven napra lesz szükség. Az össztermés várhatóan megközelíti a hétmillió tonnát, amiből a búza mennyiségét 5 millió tonna felettire becsülik. A METÉSZ véleménye szerint viszont a ténylegesen betakarítható mennyiség ennél jóval kevesebb lesz, és csak a felvásárlási árak letörésére készülő gabonamaffia érdekében jeleznek előre a ténylegesen várhatónál nagyobb termést. A termésbecsléssel kapcsolatos polémiáknál is figyelmeztetőbb tény az értékesítés körüli bizonytalanság. A tőzsdei árak zuhanását nem tudják figyelmen kívül hagyni a felvásárlók, akik úgy érvelnek, hogy ha tavaly a nemzetközi piaci viszonyok hatására időközben megemelték a szerződésben rögzített árakat, akkor nem méltánytalan az idén fordítva módosítani a megállapodásokat. Egyes hírek szerint bizonyos gabonaforgalmazók az országban már erősen fontolgatják a javuló terméskilátások következményeként kedvezőtlenné vált szerződéseik felbontását. Más források szerint ennek lehetőségét az érintett körökből cáfolták, de hozzáteszik: az idén kínálati piac van, s gondjuk lesz az eladással a szerződéssel nem rendelkezőknek. A gabonafronton jelenleg patthelyzet alakult ki, a felvásárlók tonnánként legfeljebb 18-19 ezer forintos árat szeretnének elérni, a termelők pedig legalább 22-23 ezer forintost. Valószínűleg a két szélső érték között lesz a megoldás kulcsa. Galambos Béla Útbaigazítás Ferter János rajza Törő István tárcája Kalászok
