Kelet-Magyarország, 1997. március (54. évfolyam, 51-74. szám)
1997-03-08 / 57. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Ki megy végül A KM hétvégi melléklete ’97. III. I A pénzügyminiszter itthon volt ugyan, mégsem ment, holott ő előbb megígérte a tüntetők képviselőinek. Általános érvényű megoldást akart, nem csak az őstermelőknek szólót. Ráadásul — gondolhatta — lesz még alkalma találkozni a tüntetés szervezőivel. Csakhogy időközben komolyabbra fordult a dolog: országos érdekvédelmi szövetséggé alakult az addigi csoportosulás, a helyzet pedig akként változott, hogy már a miniszter- elnök meghívására sem ment el tárgyalni a Parlamentbe a kiskőrösi delegáció. Lavinaszerű fejlemény görög. Egyébként még a patikamérleg is kileng, a „ki, kivel, hol tárgyal” témakörében. Mert nemcsak az szálka egyesek szemében, hogy a magas állami tisztségviselők nem mennek el tárgyalni, hanem az is, ha valamelyikük elmegy. Mint például amilyen gyorsasággal a kormányfő elment — a postabankvezérhez. Mert igaz, hogy a rémhír megrázott egy (nagy) bankot, de azóta a remegés már elmúlni látszik, ám a kérdés erősebben hallatszik: miért kell ajnározni annyit a bankokat. Szemléltetésként itt van ez a két esemény: 30 ezer ember egy hétvégén — egyelőre úgy tűnik, indokolatlanul — pánikot a bank előtt. Ez megér egy miniszterelnöki utat. Az, viszont, hogy ugyanennyi kistermelő közel négyszáz település határában egy hete tüntet és lelassítja az ország szinte minden főútjának forgalmát — még egy miniszteri utat sem érdemel, adott esetben Kiskőrösre. Legfeljebb üzenetek jönnek-mennek, meg levél, hogy jöjjenek ők Budapestre. Kapkodó, zaklatott a közélet. A hivatalban lévők számára síkos a pálya, nem különben azoké is, akik túlzott magabiztosságtól vezéreltetve hajlamosak elfelejteni: jobb egy kilencvenszázalékos kompromisszum, mint egy ütközet. Amelynek nem látszik a vége. Marik Sándor Sokszor egészen apró dolgok elegendőek, hogy a történések kiszámíthatatlan fordulatot vegyenek. Erre láthattunk látványos példákat a napokban. Mert általában nem figyelünk arra, hogy valamelyik miniszter egy-két napra külföldre utazik, vagy éppen fordítva: nem megy el oda, ahová elígérkezett. Általában. A mezőgazdaságért felelős miniszter sem gondolta volna, hogy néhány órás párizsi útja milyen felzúdulást kelt, parlamenti magasságokig hallatszott visszhangja. Mert miközben ő utazott, az utakon a gazdák tüntettek. Sokak szerint jobb lett volna, ha Kiskőrösre megy, s lemondja francia megbeszéléseit. Hiába tárgyalt jól helyettese a tüntetőkkel — mégis, gyanítom, sokáig nem felejtik el neki, hogy amikor itthon állt a botrány, a miniszter „kirándulgatott”. AKTUÁLIS INTERJÚNK Kiss Péter Nagy Gábor (ISB) felvétele Kikapcsolódásra, bálra invitálták a hét végén Nyírbátorba a munkaügyi minisztert, ám Kiss Péter természetesen itt sem lett „munkanélküli”, mert interjút adott lapunknak. — Nekem a munka nemcsak a megélhetés lehetőségét jelenti, hanem azért dolgozom, hogy a Magyarországon élő embereknek munkája legyen — magyarázza a miniszter saját értelmezésében a munka fogalmát. — A mindenkori munkaügyi miniszter — nevéből adódóan — felelős azért, hogy a kormány foglalkoztatáspolitikája hogyan alakul. □ Azt mondják a munka nemesít. Mi történik, akkor, ha nincs munka, ami nemesíthetné az ember lelkét? — Bizony úgy van ez, ahogy a kérdésben is szerepel, amikor már valakinek 3-4 hónapja nincs munkája, akkor gyakran előfordul a családban az a vita, amely arról szól, mi végre vagyunk a világban. Ezek a konfliktusok lelkileg megviselik az embert. Nemcsak arról van szó, hogy egzisztenciális gond a munkanélküliség, hanem lelki, családi, a kisközösségeket is feldúló probléma, ami olyan konfliktust visz a társadalom életébe, ami nem kezelhető egyszerűen segélyekkel, munkaerőpiaci támogatással. Ez nemcsak egy tárcának, egy kormánynak az ügye. Olyan kérdés, amelynek megoldásához társadalmi összefogás kell, hiszen minden tisztességes kormányzat, ország arra törekszik, hogy aki dolgozni akar, annak munkát tudjon adni. □ Szabolcs-Szatmár-Bereg megye a negatív statisztikákat vezeti nagyon sok területen, többek között a munkanélküliek számában is. Történik-e ebben valamilyen változás a közeljövőben Ön szerint? — Bízom abban, hogy igen. Akkor van esélye ennek a régiónak, ha itt is elindulhat a tőkebefektetés, a 3^4 százalékos gazdasági növekedés. Ez ad esélyt arra, hogy a foglalkoztatás csökkenése megálljon és ebből egy érzékelhető foglalkoztatás növekedés legyen. Most országosan azt tapasztaljuk, hogy nyolc év óta először van az a helyzet, hogy megállt a foglalkoztatás csökkenése. Picit javult a statisztika is, ami bizonyos fokig már azt mutatja, hogy stabilizálódott az az átalakulás, ami a rendszer- váltással, a piacgazdaság kialakulásával megkeződött és végre már a számok is azt mutatják, hogy nem csökken tovább a munkahelyek száma. A rendszerváltás időszakától kezdődően mintegy 1,2 millió munkahely szűnt meg. Ez egy óriási szám. Az elmúlt év volt az első, amikor egyensúlyba került a megszűnt és a keletkezett új munkahelyek száma. Itt a keleti régióban ehhez külön segítség kell, ezért is irányulnak ide az országos közmunkaprogramok. Úgy, ahogy az elmúlt évi egymilliárdos keretből Szabolcs-Szatmár-Bereg több mint háromszázmillió forintos támogatást nyert el, abban lehet bízni, hogy az ez évi négy- milliárdos keretből ennek szintén az egynegyedét, egyharmadát lehet felhasználni. — Mintegy ötezer ember foglalkoztatására nyújtottak be pályázatot SzabolcsSzatmár megyéből, aminek nagyon örülök, hiszen ez azt mutatja, hogy a helyi erőfeszítések meg vannak már ahhoz, hogy kitörjenek. Mi pedig biztosítjuk hozzá a pénzeszközöket. Egyrészt a foglalkoztatási alapból, másrészt pedig a területfejlesztési programok során. A napokban számoltuk ezt össze, hogy az a pénzeszköz, amit a területfejlesztési törvény, illetve a decentralizált foglalkoztatási alap idehoz a megyébe, az mintegy négymilliárd plusz a korábbiakhoz képest. Ha ehhez hozzávesszük az országos közmunkaprogramokból elrégiókban nem érzékelhető a gazdasági változás, addig programokat indít. Ilyen az országos közmunkaprogram, amivel az elmúlt évben másfélszer annyi embernek tudtunk közmunkát kínálni, mint amit ’95-ben. Országosan is így van ez, hogy a megelőző évi 87 ezerrel szemben 140 ezer embert tudtunk közmunkában foglalkoztatni 1996-ban. Azt tervezem, hogy 1997-ben 170-190 ezerre emeljük ezt a számot. A közmunkaprogram olyan kell legyen, hogy ne csak arra törekedjen, hogy munkanélkülieket foglalkoztat néhány hónapra, hanem e munkák által olyan infrastruktúra épüljön, amelyik kedvez a munkahelyteremtésnek, amelyik idevonz- za a befektetőt, ipari parkot létesít, vállalkozói övezetet, utat épít és ezzel kedvezőbb infrastruktúrát teremt a gazdálkodók számára, tehát egyszerre két feladatot is megold. Munkát ad segély helyett. — Ebben az évben is elindítjuk a tartósan munkanélküliek képzésére és kiemelt támogatására irányuló programunkat. Erre 1,2 milliárd forintot fordítunk központilag és meg kell mondjam, nyilván ennek a pénznek a nagy részét azokban a megyékben költjük el, ahol amúgy is feszült a foglalkoztatási helyzet, tehát Borsodban, Szabolcsban, Nógrádban, Békésben, Hajdú-Biharban. Filozófiánk lényege, hogy ma már a helyi válságkezelésen túl meg van a lehetőségünk arra, hogy a gazdasági paramétereket javítsuk. Tehát olyan foglalkoztatási támogatásokat teremtsünk, ami a munkáltatónak érdekévé teszi a foglalkoztatásbővítést, a ma munkanélkülit pedig esélyhez juttatja az elhelyezkedésre. □ A megyénkben élő emberek nagy része mezőgazdaságból él és ez jelenti számukra a munkahelyet. Az utóbbi napok tüntetései, demonstrációi azonban azt igazolják, félnek az emberek e munkalehetőségek esetleges elvesztésétől. — Úgy gondolom, az adó- és tb-jogsza- bályok szükséges kiigazítása meg kell törOlyan támogatás kell, ami érdekké teszi a foglalkoztatás bővítését. tt ténjen a következő egy-másfél hónapon belül. Erre a kormány vállalt kötelezettséget. Két lényeges probléma van, ami miatt a gazdák okkal türelmetlenek és demonstrálnak. Az egyik, hogy az adó- és tb-rendszer- ben olyan változások következtek be, ami őket váratlanul érte. Ezek között számos volt olyan, ami szakmailag nem kivitelezhető, hibás, ezeket korrigálni kell. Azt gondolom, hogy a kormánynak és adott szerveinek amelyek ezzel foglalkoznak, ezt önkritikusan ki kell mondania. A másik lényeges momentum pedig, hogy nem lehet egyik napról a másikra új követelményeket, új változó szituációkat teremteni, hiszen a gazdák jó része meg sem ismerhette a változásokat, □ Kiss Péter munkaügyi miniszter hisz a csodákban? — Egy munkaügyi miniszternek általában praktikus embernek kell lenni, én nem hiszek a csodákban. Abban azonban hiszek, hogy az ember a munkájával csodákra képes. Teljesítményünkkel, munkánkkal, szívósságunkkal mindent meg tudunk változtatni, ha ehhez a partnerek is hozzájárulnak. nyerhető egymilliárdos pénzt, akkor ez az az ötmilliárd körüli összeg a szabolcsiak számára a felzárkózás esélyét hozhatja, amely megteremtheti a gazdálkodók jobb működési feltételeit. □ Optimisták lehetnénk, ha az országos mutatókat hallva arra gondolunk, hogy egyre csökken a munkanélküliségi ráta. Ez azonban csak statisztika, amely egy szellemes mondás szerint olyan, mint a bikini, mindent megmutat, csak a lényeget takarja el. — Az a statisztika, amivel az újságok operálnak, valóban eltakarja a lényeget. Az elmúlt év negyedik negyedévében 9,2 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, ami az Európai Unióban 10,9 százalékos. Miközben ez az átlag kedvezőnek tűnik, emö- gött nagyon komoly feszültségek vannak. Három lényeges feszültséget említenék, első helyen éppen a regionális különbsége^ Az ötmilliárd körüli összeg a szabolcsiak számára a felzárkózás lehetőségét hozhatja, yy két. Amíg Nyugat-Magyarországon, Budapesten 4-5 százalékos a regisztrált munka- nélküliség és bizonyos munkahelyekre vonatkozóan munkaerőhiány van, addig Ke- let-Magyarországon vannak kistérségek ahol 30-50 százalékos a munkanélküliség, vagy akár ezt is meghaladó. A második a tartós munkanélküliek magas aránya, a harmadik a pályakezdők ügye. Most nyilvánvaló, hogy mind a háromra a gazdaság növekedése nyújthat megoldást. A kormány úgy gondolja, hogy amíg a keleti . „—I— .Ilii -TI ■ Minden tisztességes kormányzat arra törekszik, hogy aki dolgozni akar, annak munkát adjon, yy Régiónknak is van esélye Nyolc év óta először megállt a foglalkoztatás csökkenése az országban j Szondi Erika
