Kelet-Magyarország, 1997. február (54. évfolyam, 27-50. szám)
1997-02-12 / 36. szám
1997. február 12., szerda Jogról, erkölcsről 1997. január 27-én mind a helyi sajtóban, országos napilapban városunk képviselője, Baja Ferenc, az MSZP választmányának elnökeként nyilatkozott a Tocsik-Szokai-Boldvai üggyel kapcsolatban. Szerinte: „a Tocsik-ügyet vizsgáló parlamenti bizottság befejezte munkáját, működése a továbbiakban oka- fogyottá vált.” A megyei lap ugyanezen cikkében jelent meg az is, hogy: „a dokumentumban... Boldvai- val kapcsolatban elfogadhatatlannak tartották a politikai és erkölcsi ítéletalkotást az igazságszolgáltatási eljárás befejezése előtt.” Elképzelésem szerint egy független, demokratikus parlamentben megalakult bizottság tevékenységét addig végzi, amíg kitűzött célját el nem érte vagy tevékenysége értelmetlenné válik. A bizottságban a parlamentbe jutott pártok képviselői jelen vannak, a bizottság időnként bizalmas adatokhoz jut, titok- tartási kötelezettsége van. Ezek alapján a megalakult bizottság, illetve az ezt létrehozó parlament tisztének érzem azt, hogy a munka végpontját meghatározza, a bizottság tevékenységét lezárja vagy felfüggessze, nem pedig a bizottságba tago(ka)t, delegáló pártok bármelyikének. Az hogy mi erkölcsös, ,mi erkölcstelen a társadalom nagyobb csoportjainak véleménye határozza meg, nem kisebb csoportja, az erkölcsi ítéletet nem foglalják írásba. A jog az erkölcsi vélemény, viselkedési norma írásba foglalása, betartása. E gondolat- menet alapján bármilyen cselekedet erkölcsileg korábban megítélhető, mint jogilag, még akkor is, ha ez az érintett egyén vagy csoport számára hátrányos, kellemetlen. Ebből természetesen az is következik, hogy időnként a jogi és erkölcsi vélemény összeütközésbe kerülhet, de az esetek többségében az erkölcsi megítélés hatására a jog fog változni, alkalmazkodni, ellenkező esetben a társadalom meghasonlott- sága vagy ettől rosszabb, diktatúra kialakulása várható. Az erkölcsi megítélés és jog ellentmondása egyébként nem mostani probléma. A két kategória megléte óta fennáll, s az előző MDF-kormány idején is előfordult a politika erkölcsi megítélést befolyásolni akaró szándéka. Lehet, hogy az 1994-es választási eredmények alakulásában is szerepet játszott ez. Mint baloldali nézeteket valló állampolgár, ez késztetett véleményem megfogalmazására. Dr. Görögh Sándor, Nyíregyháza A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltét- lenül'ért egyet. A forradalmár Dandos Sírját a Kahler-bizottsáq sem találta a Dunántúlon Dandos Gyula a nyíregyházi Állami Kossuth Lajos Gimnázium IV. B. osztályos tanulója 1938. július 2-án Torockón született és 1957. február 10- én Szentgotthárdnál kapott halálos lövést. Anyját még 1944-ben és apját 1946-ban elvesztette. A teljesen árva cigánygyermek ezután állami gondozott volt haláláig. Életének utolsó négy évében Nyíregyházán lakott, s 1956-ban az ifjúság vezetője lett. Egyben tagja volt a városi és a megyei forradalmi bizottságnak. Ä megye legfőbb forradalmi vezetőivel együtt már 1956. november 6-án letartóztatták, s raboskodott a Sóstói út 2. sz. alatti börtönben és az NKVD ungvári börtönében. Átmeneti szabadon bocsátásakor jól felmérte, hogy ezentúl a hazájában csakis üldözött lehet, s ezért elhagyta Nyíregyházát. Tüdőtágulata miatt dr. Dévényi Zoltán tüdőgyógyász segítségével beutalást szerzett a szentgotthárdi Iskola Szanatóriumba 1957. január 14-én. Ugyanis 1947-1949 között a Nemzetközi Vöröskereszt révén élt és tanult Svájcban, s most is ottani ismerőseihez Dandos Gyula 1956 szeptemberében osztálykiránduláson (Halász Gábor xerox nagyítása megkopott amatőr fényképről) igyekezett. Sajnos terve nem sikerült. Állítólag második határátlépési kísérletekor lelőtték. Érthető, hogy senki sem kereste. így még nem ismerjük a sírhelyét, s nincs meg a holtteste sem. Pedig szerettük volna illően eltemettetni a nyíregyházi Északi temetőben, az 1956-os mártírok mellé. Ezért is fordultunk 1993. november 8-án az Igazságügyi Minisztérium Tényfeltáró Bizottságához, hogy: „tekintettel a nagy távolságra (Vas megye), más megyei ügyészségi nyomozóhivatal illetékességére, a hozzátartozók hiányára, az exhumálás, boncolás és szállítás költségeire kérjük szíves gyámolításukat és a jogi segítséget.” Dr. Kahler Frigyes elnök már 1993. december elsején válaszolt: „Tettem már lépéseket a sírhely felderítésére, azonban még válasz nem érkezett. Amint érdemi adat birtokába jutok, azt nyomban fogom közölni...”. Sajnos, a Kahler-féle bizottság működését 1994. december 31 -én megszüntették. így a sírhely ma sem ismert. A boncolás pedig nyomban tisztázhatná: lövés vagy testi bántalmazás okozta-e halálát. Ma csupán az biztató, hogy a vásá- rosnaményi Dandos Gyula Unitárius Cigányegylet felvállalta emlékének ápolását. Fazekas Árpád, Nyíregyháza Bécset fellobogózták Szaporodik a gulyát tartó gazdák száma Honfoglalásunk egy nagy nép- vándorlás része. A gyors mozgáshoz a ló segítette hátán ülve őseinket. A lassúbb haladáshoz viszont a szarvasmarhát használták, kerekes járműveikkel. E karavánokon a csa-n ládot, élelmet, zsákmányt, valamint az utánpótlást szállították a sereg után. A tudósok megítélése évszázadokon át eltérő a magyar szürkemarha eredetét illetően. Szélesebb körben az az elfogadott, hogy a letelepedett magyarok szarvasmarha állománya két típust képviselt. Egyrészt a helyben talált kis szarvú, kis testű brachiceros fajból, másrészt a nagy erővel bíró tömeges primigénius típus őspodoliai változatból, talán egy sikeres hibridizáció után előnyös szarvasmarhafajta kialakulásának lehetett az eredménye. Árpád-kori állattenyésztésünk legkiemelkedőbb teljesítménye éppen e fajta kitenyésztése, mind a hústermelés, mind az igavonás tekintetében. Majd egy évezreden át büszkeségünk és vagyonunk volt a magyarszürke. Évszázadokon át az ország egyik biztos bevételi forrásának számított. Bécs utcáit fellobogózták — mert ünnep volt — mikor a hízott magyarszürke gulyákat a vá- góhidjukra hajtották. Az idők folyamán e század közepére csaknem kihalt ez a betegségekkel szemben ellenálló és a talajviszontagságaihoz legjobban illeszkedő fajta. Újabban ismét felfedezzük. Országosan egyre szaporodik a gulyát tartó gazdák száma. Szatmárban is kapacitálok két gazdát, hogy kihasználatlan legelőkön — a juhok mellett —- „honosítsák vissza” a magyarszürkét. Figyelemre méltó szempont, hogy igénytelen, az időjárás viszontagságait kiválóan tűrő fajta. A tartása nem beruházás igényes, nélkülözhetetlen az istállótrágya termelése, biohústermelő, valamint idegenforgalmi látványosság is lehetne. Közismert, hogy a Hortobágy után Szat- már legelőin tartottak legtöbbet belőle. Információim szerint a nyugati ínyenc turisták, de vadászok is szívesen vásárolnák a különleges színezetű, kikészített bőrét, trófeájuk mellé kuriózumként fő helyre állítanák e szarvakat, több mázsa hústömeg ingyenes hátrahagyása mellett. Szűcs István, Nyíregyháza Harasztosi Pál felvétele Maqyarszürke tehenek Nem titokban 1997. február 7-én jelent meg Páll Géza kommentárja az Influenza kapcsán. Nem áll érdekemben a meglévő hiányosságok takargatása, de a tisztánlátás kedvéért néhány kiegészítést, módosítást szeretnék tenni. Évek óta, többször jelent meg a napilapokban és így ezen napilapban is a lakosságot érdeklő cikk, tájékoztatás az influenzával, a járvány természetével és a védekezéssel kapcsolatban. A lakosság és az egészségügy közös érdeke, hogy ismerjék a megelőzés módjait és kevesebb beteg kevesebb gondot jelentsen az ellátásban résztvevőknek is. Ezért kerül évek óta növekvő mennyiségű oltóanyag biztosítására sor az Országos Egészségbiztosítási Pénztár teljes támogatása mellett és növekvő választékban 50 százalékos ártámogatás mellett is. Az „ingyenesen” hozzáérhető oltóanyag nem a patikákba jut, hanem a háziorvoshoz, aki az általa ellátott betegek legjobb ismerője, gondozója és tudnia kell, mennyi az adott, védőoltásban részesítendő betege. Az már szervezés, idő és gyakorlat kérdése, hogy ez hogyan valósul meg és ebben nem akarok és nem is tudok vitatkozni, mert lehet, hogy ez gyenge pontja az elosztásnak. Azt azonban határozottan állítom, hogy nem titokban, súgva kerül kiosztásra az oltóanyag és a szűkös források mellett is évek óta növekvő mennyiségben került megyénkbe is. Kevesebb, talán már nincs is importból származó, 50%-os támogatás mellett igénybe vehető, de csak receptre kapható oltóanyag a megye gyógyszer- táraiban, ám ha az orvos felírja, a patikus rendeli, a nagykereskedő szállítani fogja azt, amire kereslet van, mert ez a piac szabályai szerint működik. Továbbra is azon leszünk, hogy minden információ eljusson azokhoz, akikkel együtt tudjuk csak meglévő problémáinkat megoldani. Dr. Hangyái Zsuzsanna, epidemiológiai osztályvezető ÁNTSZ megyei intézete Hol a centrum, komámasszony Egy jó év múlva újra választások lesznek. Már most folynak a nagy esély- latolgatások. A nagy össznépi társasjáték kezdetét vette. Ami abból áll, hogy találgatunk ki-kivel, koalícióban vagy anélkül, már most vagy később, hiteles lesz-e a frigy vagy csak olyan vadházasság van készülőben. Aztán előkerülnek régi pártkapcsolatok, ígérgetések, fogadkozások. Van akit már most a hűtlenség vádjával illetnek, mondják, mindig azzal köt házasságot, ahol nagy a hozomány. Van akit együttműködésre alkalmasnak taksálnak, e kívánatos szövetség már magasabb kategória. Ha jobbos vagy balos, az nem szalonképes. Legalábbis kifelé egyenlőre nem. Jönnek aztán majd a hagyományaikra hivatkozó régiek és a vadonatújak is. Magát mindegyik középen helyezi el, vagy még különösen jól hangzik, hogy az polgári jobbközép, vagy polgári balközép. Ezt a játékot úgy is nevezhetjük már is, hogy hol a centrum, komámasszony. Még nem álltak fel igazából a csapatok, de már folyik az ellenfelek gyengítése és köztük az ellentétek szítása is. Bevált régi módszer az is, amikor beépített „téglák” azt a feladatot kapják, hogy belülről bomlasszák ellenfeleiket. Hétpecsétes titkokat szivárogtatunk ki, manipulált népszerűségi listák látnak napvilágot. Más alternatíva nincs, csak mi vagyunk, mondja az egyik csoport, de igenis van, mondja a másik, azok mi vagyunk. Már felvonulnak hiteles személyiségek, ^ átörökölt frontemberek. Újra alakulnak platformok, frakciók, szövetségek. Titkos egyeztetések folynak valahol magánlakásokon, megkezdődnek az adatgyűjtések a riválisok magánéletéről, munkájáról. Jól időzített, egymást lejárató botrányok időszaka ez. Van és lesz itt kommunistázás, zsidózás, meg nemzeti színű pántlikázás is. A máglyák már e tervezett koreográfia szerint készülnek, csak a meggyújtásra várnak. Készülnek és egymás után látnak majd napvilágot az országot megváltó programok is. Hogy ezeket a választópolgárok mintha már hallották volna, az nem érdekes. Hátha amnéziában szenved az állampolgár is. így aztán nem csoda, hogy elölről kezdődik a vita a két- vagy hárompólusú demokráciáról, a fél és egész fordulatról a gazdaságban és még sok minden másról. Az eszmék, az ideák feletti viták csendesebbek. Egyre kevesebben vállalják szellemi múltjukat, egyre többen az ideológiáktól mentes pragmatizmusukat hangoztatják. A választópolgárokat mindezek igazán nem érdeklik. Csak szeretnének munkát, biztonságot, emberi életet. Mindez ilyen egyszerű. Oláh Gábor, Nyíregyháza Néma beregi telefon Olyan sok embert érintő közügyről szeretnék írni, aminek megoldására az illetékesek több hónapja még csak kísérletet sem tettek. A beregi térség új rendszerű telefonjairól szeretném tájékoztatni önöket abban a reményben, hogy ezáltal sikerül a helyzeten javítani. Közel fél éve kezdték telepíteni környékünkön az ún. RLL készülékeket, ami egy fix telepítésű rádiótelefon. A hagyományos vezetékes telefonok helyett alkalmazták ezeket a korszerűnek mondott új típust. A Márokpapiban felépített adótorony lenne hivatott továbbítani a telefonbeszélgetéseket, a környező 8-10 község készülékei ehhez a toronyhoz küldik a jeleket. Azaz csak küldenék. Már az első időszakban gyakran elromlott az adótorony, de sokáig türelmesek voltunk, gondolván, a kezdeti problémák természetesek, azokat hamar orvosolják. Nem így történt, sőt, ma már rendszeresek az üzemzavarok. Alig akad olyan nap, amikor ne lenne néhány órás kihagyás. Arra is volt példa, hogy három napig nem javították ki a hibát. Legtöbb családnak nagy anyagi áldozatot jelentett a telefon beszereltetése, de vállalták, mert nagy segítséget jelenthetne a távol tanuló vagy dolgozó családtagokkal való kapcsolattartásban. Jelenthetnek, ha működne a készülék. Tetézi felháborodásunkat, hogy ráadásul a MATÁV szakemberei türelmetlenül és fölényes hangnemben beszélnek a hibát bejelentővel, vagy érdeklődővel. Elvárhatnánk, hogy legalább elnézést kérjenek és próbáljanak elfogadható magyarázatot adni. Ehelyett arra hivatkoznak, hogy a szerződésben 72 órán belüli javítási kötelezettségük van, azt pedig betartják. Ez igaz, de akár másnap újra kezdődhet az újabb 72 óra. Természetesen a készenléti díj teljes Összegét számlázzák, nem veszik figyelembe a nagyon jelentős időtartamú kimaradást. Nagy a felháborodás az új telefontulajdonosok körében, és teljes joggal, hiszen bizonytalanná vált a kapcsolatteremtés lehetősége. Ennél még a régi kurblis telefon is biztosabb volt, mert annál legalább tudtuk, hogy van valaki a vonal túlsó végén. A MATÁV-szolgáltatás két szempontból is mesebeli. Elmondhatjuk róla, hogy hol volt, hol nem volt, de eszünkbe juthat Mátyás király ajándéka is, amit kapott is, meg nem is. Van készülékünk, csak éppen nem tudunk rajta telefonálni. Több száz család nevében: Szabó László, Tarpa, Rákóczi u. 1. .A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA. ■HEEEEHZO
