Kelet-Magyarország, 1996. december (53. évfolyam, 281-304. szám)

1996-12-24 / 300. szám

Napkelet • A KM ünnepi melléklete 1996. DECEMBER 24., KEDD Énekes zarándokok M« Magyar Lásiió Bár II. János Pál pápa beutazta már a nagyvilágot, s így a hívek számtalan országban találkozhattak vele, az igazi élményt mégis az jelenti az em­berek számára, ha az őskereszténység földjén, Rómában misézhetnek együtt a katolikus egyház első számú vezetőjével. A közelmúltban ebben a szerencsében lehetett része a nyíregy­házi Görög Katolikus Hittudományi Főiskola több tanárának és diákjá­nak, illetve a Görög Katolikus Litur­gikus Vegyeskarnak. Emlék Rómából Amatőr felvétel — Az Ungvári Unió 350. évfordu­lója alkalmából rendeztek Rómában zarándoklatot, amelyen 13 görög ka­tolikus püspök vett részt Európa or­szágaiból, illetve Amerikából. 1646- ban ugyanis a Munkácsi Egyházme­gyéhez tartozó ortodox papok csatla­koztak Rómához — magyarázza dr. Ivancsó István teológiai tanár. — Za­rándoklatunknak másik motívuma is volt: a máriapócsi kegykép három­száz évvel ezelőtt könnyezett először. Többször jártam már Rómában, ta­nulmányokat is folytattam az örök városban, ezért is szolgálhattam cso­portvezetőként a hallgatókat, illetve azt a vegyes kart, amelynek tagjai a tanárképző főiskola hittan tanári szakos leány és fiú hallgatói is. A mostani látogatáskor engem a törté­nelem két pillanata ragadott meg leg­inkább. Nagy zarándoklat volt Ró­mában 1900. március 6-án, a Vályi János és Firczák Gyula vezette kül­döttség szerette volna kieszközölni a magyar görög katolikus liturgikus nyelvet. Sajnos, ez csak 1965. no­vember 19-én valósulhatott meg: a római Szent Péter bazilikában dr. Dudás Miklós hajdúdorogi megyés­püspök először végzett teljes magyar nyelvű görög katolikus liturgiát. Jó érzés volt, hogy őseink nyomában járhattam. Bődi Gábor IV. éves teológiai hall­gató három évvel ezelőtt a szeminári­ummal már járt Rómában. — Szám­talanszor vissza lehet térni Rómába, s az ember mindig talál újabb és újabb felfedeznivalót ebben a csodá­latos városban. Most is megtekintet­tük a történelmi emlékeket, a bazili­kákat, a katakombát, gyönyörköd­hettünk az antik Rómában. A zarán­doklat többi résztvevőjével közös li­turgián vettünk részt a S. Maria Maggiore bazilikában, majd az Orosz Kollégium (Russicum) templo­mában. A Szent Péter bazilika akusz­tikáját is kipróbáltuk az eperjesi és az ungvári kórussal közösen, ugyanis másnap a pápai misén énekelhet­tünk. II. János Pál pápa jelenlétében nagyon jól sikerült a szereplésünk, engem nagyon megragadott, hogy „egy szájjal és egy szívvel” énekeltek a különböző országokból érkezett kórusok. Az elsőéves Nyirán János számára még minden új volt, hiszen először járt az olasz fővárosban. — Felejthe­tetlen élmény marad a nyüzsgő város, a csodálatosan megvilágított Trevi- kút, a Vatikáni Múzeum, a Sixtusi kápolna. Bár a pápai misén az egy­házfőt nem láthattam, átragadt rám is az a tiszteletteljes és örömittas fo­gadtatás, ahogyan a hívők köszöntöt­ték. Remélem, még többször is visz- szatérhetek ebbe a szép városba. Szerintük a hit belső tartás Vallásos emberek karácsony alkalmából a magukból sugárzó szerétéiről Előnyt még sohasem jelentett. Rómában vadállatok közé vetették, a hugenották ki­végezték, az anglikánok bebörtönözték, a japánok, a kínaiak mint testidegent kiül­dözték, a szocializmusban megbélyegez­ték, de még most is sokan valami csoda­bogárnak nézik a templomba járó, a vallá­sukat gyakorló embereket. Mi az, amiért sokak mégis vállalták? A válasz: a hit. Nagy Eszter középiskolai tanártól, refor­mátus hitoktatótól, Nagy Sándortól, az ISOBAU főmérnökétől, aki a római kato­likus vallást gyakorolja és Venczák Zol­tántól, a Dunaholding nyíregyházi irodá­jának vezetőjétől, evangélikus presbitertől kérdeztük: mit jelent nekik a hit? Az elvetett mag — Szüleim 1927-ben házasodtak össze. Volt akkor egy júniusi vagy júliusi fagy és lefagyott szinte minden. Attól kezdve 1981-ig, 54 éven át mindig édesanyám sü­tötte a kenyeret. Láttuk ahogyan hozzáké­szült, ahogy levezényelte, mert körülötte voltunk és bennünket is befogott a mun­kába, ez már önmagában egy vallástétel volt. — Egy másik dolog az emberek imaéle­te, mert az mindenképpen meghatározza egy család életét, hogy a szülők hogyan tartják az Isten előtt a gyermekeiket. Kö­zépiskolás tanítványaimtól meg szoktam kérdezni, mi inspirálta szüleiket, hogy beírassák hittanra, vagy akár etikaórára, mert az egészségügyi szakközépiskolában oktatunk keresztény etikát is. Tavaly az egyik gyerek azt válaszolta: az édesanyja azt mondta, eredj fiam, rosszat úgy sem fogsz tanulni. Tehát ha a szülő nem is tud­hogy egyszülött fiát adta érte, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök éle­te legyen. Ebben hinni és ezt megélni úgy gondolom egy keresztyén ember életének legfőbb célja és törekvése. Sok kis öröm — A keresztyén ember számára karácsony közeledtével kell tudatosulnia még jobban: Veczán Zoltán Nagy Eszter ta, mit jelent a keresztény etika, legalább a fiát segítette, támogatta. Én hiszem, hogy az elvetett mag kicsírázik az ő életében, mint ahogy az enyémben is tette. — A mi korosztályunk életében volt egy olyan időszak, amikor nem volt kockázat- mentes vallásosnak lenni, főképp temp­lomba járni. A gondviselés hozta úgy, hogy nekem ebből soha nem volt problé­mám. És hogy milyen a gondviselés? Bead­tam annak idején a jelentkezésemet pártis­kolára, filozófiát akartam tanulni. Nem vettek fel. Szerintem ez is azt mutatja, hogy nekem nem volt ott semmi helyem, a tanulást viszont a következő évtől az EL- TE-n folytattam. Ezt is a gondviselés olyan korlátjának tulajdonítom, ami irá­nyítja az övéinek a sorsát. — A gyermek- és ifjúkori élmények tör­ténéseit igazán akkor értettem meg, ami­kor Jézus élete, személye, megváltó, szaba­dító szeretete az én életemben is valósággá lett. Valamennyi tanítványomnak már a legelső találkozásunkkor megtanítom a Biblia két üzenetét. Az egyik: Pál apostol tanítványához, Timóteushoz így szólt: a teljes írás Istentől ihletett, hasznos a taní­tásra, a feddésre, az igazságban való neve­lésre. A másik János evangéliumában ol­vasható: Mert úgy szerette Isten a világot, minden nap ünnep számunkra, minden nap karácsonyi tiszta szívvel kell embertár­saink, családtagjaink felé fordulni. — 1996. karácsonyán több környezet- védő egyesület, szervezet emelte fel szavát a fenyőerdők indokolatlan számú kiirtása ellen. A fák kivágásával kapcsolatban más is eszembe jutott: a legjobb formájú, leg­szebb levelű fenyőfa is elhullatja tűleveleit 2-3 hét alatt a bérházak 20-22 fokos melegében — szeretetünktől övezve. Hiába nőtt éveken keresztül, lombo- sodott, formálódott; gyökerétől elvá­lasztva nem él sokáig. Legyen 1996. karácsonyának ez az üzenete: a krisztusi gyökerétől megfosztott em­beri élet idővel elhullatja leveleit, el­szárad, terméketlen váz marad. — A magyar népről sokan állítják, hogy — talán múltja, országunk földrajzi elhelyezkedése miatt is — pesszimista, reményvesztett. Ha a krisztusi, benned élő reménységgel, a mindennapok szeretetteljes ünnepé­nek „szemüvegével” nézed a világot, észreveszed a sok kis apró örömöt, más oldalról közelíted meg éle­ted eseményeit, úrrá tudsz lenni a nehézségeken. — Életemben a bizonyosság­gá vált hit adott erőt, remény­séget, kitartást akkor, amikor nem tudtam elfogadni a mun­kahelyi, társadalmi hatalom szűklátókörű arroganciáját; ak­kor, amikor olyan emberek aláztak meg, akik esténként nem mernek nyugodt lelkiismerettel a tükörbe nézni, akkor, amikor kilá­tástalannak tűnő harcot folytattunk az ügy megoldásáért. — Legjobb hosszú távú befektetés a krisztusi út követése — mindent megkapsz, amire szükséged van. Sokszor nem akkor, amikor elképze­led, nem olyan ütemben, ahogy sze­retnéd — ezen az úton meg kell ta­nulnod türelemmel várni. — És furcsa, de ennek az útnak életemben nem lesz vége. Végző főis­kolásként, a nagybetűs ÉLÉT előtt csoporttársaimmal együtt célokat tűztünk ki magunk elé, boldog csa­lád, munkahelyi sikerek, saját autó, családi ház stb. Mindezek elérése életem egy-egy állomása volt, azonban megpihen­ni a krisztusi úton nem lehet. Vissza a forráshoz — Nekem a hit elsősorban belső biztonsá­got, belső tartást jelent. Vallásos család­ban nőttem fe, de érdekes módon csak fel­nőtt fejjel tapasztaltam meg, milyen ereje és milyen fontossága van az életemben a hitnek. Ha példával akarnám illusztrálni, talán egy vitorlás hajó árbocához hasonlí­tanám, amire a vitorlákat fel lehet rögzíte­ni és lehet mindenféle széljárásban kormá­nyozni ezt a vitorlást. A családi életemben mindenképpen fontossá vált, mert hát vannak jó és rossz dolgok, amik az embert érintik az életben és ilyenkor van hova forrásként visszanyúlni. Egy másik nagyon fontos dolog a Krisztussal való kapcsola- torn. Ez talán akkor vált számomra érzék­letessé, mikor a gyerekek kicsik voltak, s sok olyan dologhoz hozzá­nyúltak, amihez nem kel­lett volna. Semmivel nem tudtam tőlük elvenni, mert az erőszak mindig valami törést, sírást okozott a gye­reknél. Rájöttem arra, hogy ha egy számára fontosab­bat adok, akkor el tudom venni a nála lévő dolgot. — Úgy érzem, úgy tudok a környezetemre hatni, ha többet adok, ha saját ma­gamat adom nyitottan, őszintén, szinte lemeztele- nedve a másik ember előtt. Akkor kapok valamilyen visszajelzést, s akkor meg­tapasztalhatom a másik nyíltságát. Ennek az önáta­dásnak, vagy a másik em­ber felé való kitárulkozás­nak a szépsége — ha egy­szer az ember ezt megta­pasztalja — rendkívül nagy élmény és na­gyon sok olyan dolgot elhomályosít, ami addig az embernek sokkal fontosabb volt. Ezt az érzést nap mint nap táplálni kell. Nekem ez jelen pillanatban a Szentírás fo­lyamatos ismerete, megérintése és megfo­gása. A korábban jól ismert részletek egé­szen más dolgokat mondanak ma az én számomra, sok esetben forrásként szerepel egy-egy probléma megoldásához. Én ezt próbálom a saját környezetemben a gyere­keimnek, a családomnak továbbadni. — A másik szó, ami hit mellett nekem nagyon fontos, a szeretet. A Szent Pál-i szeretethimnusz minden szava megnyug­vást jelent nagy bajaimban, gondjaimban, hiszen minden olyan fogalom benne van, ami rendkívül emberi, csak abban a pilla­natban, amikor gyakorolnunk kell a szere- tetet, ez soha nem jut eszünkbe. — Közvetlen környezetemben tudják ró­lam, hogy vallásos, templomba járó ember vagyok. Nem titkoltam a rendszerváltás előtt sem, talán emiatt egy kicsit megkü­lönböztetett, talán elnyomott társasághoz tartoztam. A rendszerváltás után éppen Martyn Péter felvétele Nagy Sándor Elek Emil felvételei emiatt úgy éreztem, ebből nem szabad, hogy nekem előnyöm legyen. Meg attól, hogy valaki templomba jár, vagy bizonyos külső jeleket visel, attól még nem vallásos. Csak a magunkból sugárzó szeretet tud vallásossá tenni valakit, vagy azt a kör­nyezetet, amiben élünk. A másság elfo­gadása nagyon fontos a munkahelyi kör­nyezetben, a magánéletben és mindenütt. S talán akkor, ha másként elfogadjuk a másikat és próbáljuk benne a jót is meg­látni, akkor elértük a krisztusi gondolatot, hogy kövessük őt a szeretet útján. Balogh József

Next

/
Oldalképek
Tartalom