Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-04 / 257. szám
1996. november 4., hétfő HÁTTÉR, ÉVFORDULÓ Holnap választ Amerika Bili Clinton: az első elnök, aki a második világháborút követően született Bili Clinton. A fotó pénteken, még a kampánykörúton készült a kaliforniai Santa Barbarában Washington (MTI-Panorá- ma) — Bili Clinton, az Egyesült Államok negyvenkettedik elnöke 1946. augusztus 19-én született az Arkansas állambeli Hope-ban William Jefferson Blythe néven. Apját sosem ismerhette meg, mert a jóvágású, vidám természetű texasi kereskedelmi utazó közlekedési balesetben életét veszítette, amikor felesége négy hónapos terhes volt leendő gyermekükkel. A félárva kisfiút gyakorlatilag szigorú erkölcsű nagyszülei nevelték, mert anyja, Virginia Kelly sokat volt távol a Hope-i háztól: New Orleans- ban készült ápolónőnek. A kis Bili nagyapjától tanulta meg, hogy az emberek egyenlőek, és bőrük színe nem számít. A családi vegyeskereskedés is zömében feketék lakta körzetben működött. Négyéves volt, amikor anyja megismerkedett és összeházasodott Roger Clintonnal, egy helybeli autókereskedővel. (Bili akkor változtatta nevét Clintonra, amikor féltestvérével, Rogerrel elkezdett általános iskolába járni: azt akarta, hogy azonos néven emlegessék őket.) A család 1953-ban Hot Springsbe költözött. A légkört azonban hamarosan megmérgezte mostohaapja iszákossága, és a kamaszfiúnak nemegyszer kellett anyja védemére kelni. Bili Clinton a helyi középiskolában kóstolt bele először a politikába. Kiváló tanulmányi eredményeiért és közéleti szerepléseiért beválasztották az ,ifjúsági kormányba”, és Arkansas állam képviseletében feljutott egészen a fővárosig. A diákcsapat tagjaként olyan élményben volt része, amely talán egész életét meghatározta: találkozhatott és kezet foghatott imádott példaképével, John F. Kennedy elnökkel. Önvallomásában később elmondta: tizenhat éves korában úgy gondolta, hogy lehet belőle orvos vagy zenész (a lányok által körülrajongott, népszerű fiatalember kitűnően szaxofonozott), de végül is a politika mellett döntött, mert őszintén érdekelték az emberek problémái, és hajtotta a tenniakarás, a becsvágy. Bili Clinton 1968-ban szerezte meg első egyetemi diplomáját. Washington után Rhodes- ösztöndíjasként két évet töltött az angliai Oxfordban — ahol politikát, filozófiát és közgazdaságtant tanult —, majd a Yale Egyetem jogi karán szerzett képesítést. Ott ismerkedett meg későbbi feleségével, Hillary Rodhammel. Jogi diplomájával a zsebében 1974-76-ban a fayetevil- le-i Arkansas Egyetemen oktatott, majd rövid ideig magánpraxist is folytatott Little Rockban. Közben pedig elindult a politikai pályán, ám első próbálkozását — kongresszusi választási kampányát — nem koronázta siker. 1976-ban ráköszöntött a szerencse, és megválasztották az állam főügyészének. Két évvel később — harminckét éves korában — az ország legfiatalabb kormányzója lett. A következő kormányzói választásokon azonban ismét alulmaradt, miután sikertelenül próbálkozott adót kivetni a rendszámtáblák után. Tanulva hibájából és a csúfos kudarcból, visszafogta liberális ösztöneit, és nyitott a konzervatív érdekek felé. 1982-ben vissza is szerezte a kormányzói tisztséget. Két évvel később, 1992-ben valóra vált ifjúkori álma: a szavazatok negyvenhárom százalékával az Egyesült Államok elnökévé választották. Bili Clinton mindmáig rajong az olvasásért és a zenéért, szeret golfozni és szaxofonozni. Gyengéi közé sorolják, hogy imád enni, és nem veti meg az édességet sem. Rendkívül felkészült, széles tudású, érdeklődő ember — ízig-vérig politikusi alkat, génjeiben hordozza a közjót szolgáló és a közszereplést biztosító, szenvedélyes cselekvési hajlamot. Erőtől duzzadó, energiával teli, ragyogó elme. Roppant közvetlen, barátságos, elbűvölő és bőbeszédű típus, akiről még egyik legkíméletlenebb politikai ellenfele, Newt Gingrich republikánus házelnök is azt mondta egyszer, hogy határtalanul élvezi a társaságát. Bírálói mindazonáltal a szemére vetik, hogy fegyelmezetlen és az ellentétek embere: mindenkinek a kedvében akar járni, illegeti magát, mint a szélkakas, és hagyja magát sodortatni a szemben álló érdekek által. Személye körül gyakran összecsapnak a szélsőséges indulatok: vannak, akiknek lesújtó erkölcsi véleményük van róla, simulékony- nak, álszentnek, csapodámak, korruptnak és megalkuvónak tartják. O az első amerikai elnök, aki a második világháború után született. A negyvenes-ötvenes éveiket taposó „baby boom”-nem- zedék vérbeli, modem megtestesítője: a korszak ideológiai kötöttségektől megszabadult, vargabetűket leíró és csapongó gondolatvilágú, XXI. század felé tekintő képviselője. Ha novemberben ismét őt választják meg a Fehér Ház lakójának, akkor Franklin Roosevelt elnök óta — fél évszázad elteltével — ő lesz az első demokrata párti politikus, akinek sikerült a kettős bravúr. Az elnöki házaspárnak egyetlen gyereke van, Chelsea nevű lányuk tizenhat éves. Bob Dole: nincsenek nagy ívű víziói, harmadszorra inkább a tényekben hisz A republikánusok hetvenhá- rom éves elnökjelöltjét a század egyik kiemelkedő amerikai szenátorának tartják. Bob Dole — teljes nevén: Robert J. Dole — harmincöt éves kongresszusi pályafutás után vált meg a törvényhozástól, hogy elhagyva a Capitolium számára bensőséges hangulatot árasztó folyosóit, teljes energiáját az elnökválasztási küzdelmeknek szentelje. Russelben, egy kansasi kisvárosban született 1923. július 22-én. Szülei nem voltak tehetős emberek, keményen meg kellett küzdeniük a mindennapi betevő falatért és a hattagú család boldogulásáért. A harmincas évek nagy gazdasági válsága őket is megviselte. Bob Dole már egészen fiatalon, gyerekfejjel megismerte a munka kérgeskezű kényszerét. A puritán russelli házat a takarékos célszerűség, a forró kansasi por, a tél csontig hatoló hidege és a szorgos munka szelleme hatotta át. Apja hallgatag, szófukar ember volt. Bob Dole-t átlagos tehetségű tanulóként tartották nyilván a középiskolában. Olvasni nem szeretett, a szülői házban is ritka volt a könyv, mint a fehér holló. Ellenben kitűnt atlé- tikus termetével, munkában megedződött izomzatával. A második világháború alatt önként jelentkezett a hadseregbe. 1944-ben besorozták, és az európai hadszíntérre került. A következő év áprilisában, egy csöndes, napfényes délutánon szakasza egy olasz állás ellen indított rohamot. Bob Dole jobb oldalát srapnel szakította szét, kilenc óráig fetrengett gyötrő fájdalomban, Bob Dole, kampánykörútja utolsó programjainak egyikén, pénteken Ohióban AP-felvételek mire társai kimentették a pokolból. Gipszágyához bilincselve, magatehetetlen tetszhalottként tért haza az olaszországi domboldalról. Három éven át az élet-halál küszöbén lebegett, de makacs küzdeni akarása végül is legyűrte a csüggedtséget és kétségbeesést. Csaknem hatvan kilogrammot lefogyott. Háborús sérülése és kínkeserves felépülése gyökeresen átformálta egyéniségét, és örökre rányomta bélyegét személyiségére. Betegágyában rászokott az olvasásra, s a kényszeredett tétlenségéből fakadó bezártság és unalom mind inkább arra sarkallta, hogy politikai pályára adva a fejét — a nyilvánosság és az ismertség uszályán — kitörjön szűkre szabott életének béklyóiból. Sérülése következtében jobb karja teljesen megbénult, bal kezének ujjai is félig érzéketlenek. Életmódját mindenestől át kellett szerveznie: újra meg kellett tanulnia öltözködni, enni, járni — bele kellett szoknia kényszerű helyzetébe. Tisztában volt vele, hogy soha többé nem tud írni — csupán nevét tanulta meg gyötrelmek árán papírra kanyarítani, még a számítógép kezelésére sem képes. Egyetemi tanulmányait úgy végezte, hogy az előadásokon fejben jegyzetelt. A kényszerből fokozatosan erény lett, agya átállt az információk tömegeinek folyamatos befogadására és raktározására. Agysejtjei valóságos jegyzettömbökké alakultak át, rögzítve a törvénytervezetek, magánbeszélgetések és kongresszusi alkuk részleteinek milliárdjait. Sokszor ámulatba ejtette munkatársait, amikor agya rejteké- ről rég feledett információkat bányászott elő. Az Arizonai Egyetemen folytatott tanulmányai elvégzése után visszatért Kansasba, ahol először a helyi törvényhozásban szolgált, majd megyei ügyész lett. A szövetségi képviselőházba 1960-ban választották be. Nyolc évvel később elnyerte az állam szenátort mandátumát. 1971-73 között Richard Nixon felkérésére a Republikánus Párt Országos Bizottságának elnöke volt, 1976-ban pedig Gerald Ford oldalán alelnökjelöltként indult a választásokon, de alulmaradtak. Elemző, megfontolt és gyakorlatias elme. Nincsenek nagy ívű víziói, inkább a cselekvésben, a tényekben hisz. Figyelmes hallgató — szenátorként naponta tanácskozások tucatjain vett részt —, de hamar megunja az értelmetlen szócséplést, és türelmét elveszítve odébbáll. A törvényhozási iszapbirkózásokban és karcsavargatásokban megedződött, kifinomult érzékkel bír a politikai hatalommal való manőverezésre. Nehéz kordában tartani, rendkívüli akaratereje átütő: gyűlöli a tőle függetlenül szabott korlátokat, az ideológiai és bürokratikus kényszermezsgyéket. Rossz szónok, stílusa száraz, fakó. Személyiségéből fakadóan ki nem állhatja a hosszú beszédeket, összes porcikája tiltakozik az előre gyártott, írott szövegek ellen. Második felesége, Elizabeth Dole tizenhárom évvel fiatalabb nála: a korábbi republikánus kormányzatokban kétszer is betöltött miniszteri tisztséget, jelenleg az Amerikai Vöröskereszt elnöke. Bob Dole első házasságából származó lánya, Robin negyvenegy éves. Ketel-Magyarország fi A nagy embermentő Fazekas Árpád Revisnyei Reviczky Imre Izsák 1896. november 4-én született Bánóc községben (Zemplén megye) a Fő utca 1. sz. alatti Reviczky-kúriá- ban földbirtokos, nemesi családból. A legsikeresebb magyar embermentő születésének 100. évfordulóján vizsgáljuk meg, hogy milyen ember volt ez a humanista katona, illetve tekintsük át röviden működésének megyei vonatkozásait. Reviczky Imre alezredest büntetésből és megszégyenítésként nevezték ki a keleti fronton elkövetett kisiklása után az Észak-Erdélyi X. Közérdekű Munkaszolgálatos zászlóalj parancsnokának Nagybányára 1943. május 1-jén. A katonai karrier tekintetéből lealacsonyító beosztásához azonban akkor rendkívüli hatalom is társult: lehetett 40 000 ember számára az élet vagy a halál ura. Ő az előbbit választotta. Reviczky lelkében fokozott együttérzés alakult ki az elnyomottakkal szemben. Ezen empátia egyaránt megnyilvánult minden jogfosztott, elnyomott ember iránt (magyarok, románok, szer- bek, politikai üldözöttek). Számára csupán kétféle ember létezett: jó és rossz! Már biztonságban érezhette magát az az üldözött, aki a zászló- aljába kerülhetett, ugyanis lép- ten-nyomon tapasztalhatta vigyázó gesztusait. Barátja és munkaszolgálatosa, a nyíregyházi Solt Sándor ezt így fejezte ki annak idején: „a baja a mi végzetünket is jelenthette volna.” Együttérzése, humanitása ugyanakkor mentes volt minden számítástól, haszonleséstől vagy kapzsiságtól. Nagybánya városában a festőiskola szomszédságában, a Petőfi Sándor u. 1. sz. alatt lakott, s nem fogadta el a dúsgazdag Stein- feld Béla malomtulajdonostól a felajánlott villát, hanem ugyanazon a telken lévő egyszerű és rendbe hozott házban élt feleségével. Felesége, Gavallér Lenke (1901-1977); a családban Lilly) mindenben egyetértett vele, s nem csupán szemlélte férje állandó lelki vívódását, hanem bíztatta és bátorította is ekként: „Imrécske, segítenie kell, a jó Isten megáldja érte.” Ugyanis mindketten hithű katolikusok voltak. Lélektanilag is nehezen érthető, hogy egy szépen dekorált törzstiszt miért nem követte a Horthy hadsereg tisztjeinek gond nélküli életét, mulatozásait, miért vett önként ilyen súlyos terheket a vállára? Állandóan érezte és jól tudhatta, hogy körül volt véve spiclikkel és fasiszta érzelmű beosztottakkal. Mégis, csak azokat az elvakult kerettagokat intézte el, akikkel végképpen nem tudott szót érteni. (A frontra irányította őket.) A jogfosztott munkaszolgálatosokkal szemben is az úr vagy fiam megszólításokat használta. Például 1944. október 15- én a Horthy-proklamáció közös meghallgatása után így szólt: Uraim, önök mostantól kezdve szabadon rendelkeznek önmagukkal, önök szabadok, hiszen én a Kormányzó Úrral esküdtem fel. Szólnunk kell röviden Reviczky Imre szabolcsi kapcsolatairól. Reviczky Imre hadnagy esküvője 1920. december 26-án Nyíregyházán volt, a római katolikus templomban. A tanúk: Gavallér Ágoston és Kállay Elek voltak, s a vacsorát a Kossuth Lajos u. 47. sz. alatti Gavallér házban rendezték. Szolgált alezredesként 1942. augusztus-1943. április 30. között a nyíregyházi Damjanich laktanyában, mint az ezredpótkeret kiképzésének a parancsnoka. Majd a II. világháború után a 65. számú Szatmár-Bereg-Ugocsa megyei kiegészítő parancsnokság vezetője lett Mátészalka székhellyel. A megyék közigazgatási összevonásakor 1947-ben a Sza- bolcs-Szatmár megyei kiegészítő parancsnokság élére nevezték ki. Ez volt a második hivatásos katonai szolgálata városunkban. Itt lett ezredes: 1947. július 1- jén. A legfontosabb barátai, a volt munkaszolgálatos nyíregyházi Solt Sándor (1900-1986) és Földes József (1924-1988) voltak. Emlékezetének hű elősegí- tője volt Zóber Jenő, a közelmúltban elhunyt hitközségi vezető. Egyetlen fiuk Ádám (1921-1993) utászhadnagyként a megyénk aknamentesítését végezte alakulatával, Mátészalkán együtt lakot szüleivel, s Reviczky Ádámné (a Tímár községből származó Dányi Éva) 1945 októberében itt szülte meg Katalin nevű leányát. Reviczky Katalin most aktív részt vállalt a nagyapja születésének 100 évfordulója tiszteletére Budapesten 1996. október 2.-november 8. közötti ünnepségsorozat (emlékkoncert, fotókiállítás, koszorúzás, tudományos emlékülés és hadtörténeti kiállítás) megszervezésében. A Talmud szerint: „Aki egy lelket megment, olybá tekintendő, mintha az egész világot mentette volna meg.” Tény, hogy Reviczky Imre alezredes (posztumusz: vezérőrnagy, 1991. december 15-től) a gondjaira bízott 40 000 munkaszolgálatos közül 20 000 ember életét megóvta. Itteni tisztelői a nyíregyházi emléktábla (Bessenyei tér 15.) megkoszorúzásával 1996. november 4-én 11 órakor róják le kegyeletüket. Emléktábla Nyíregyházán KM-archív
