Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)

1996-11-04 / 257. szám

1996. november 4., hétfő KULTÚRA A „katasztrófa" éve Budapest(MTI) — Akiket érdekel az ismeretterjesz­tés, már tudják, hogy a Du­na Tv-ben a hét minden napjára jut számukra alapos és élvezetes műsor. Pet- rovszki Zoltán, a Duna Tv Filmosztályának vezetője azt állítja: a hazai és a nem­zetközi ismeretterjesztő fil­mek kínálatában egyre in­kább az utóbbiak javára bil­len a hangsúly. Ennek — mint általában —, anyagi okai vannak, egyre keve­sebb jut itthon a saját gyár­tásra. Ami a külföldi kíná­latot illeti: választásuk szempontja a minőség, a tartalmi mélység és hiteles­ség. Igen fontos és állandó­an visszatérő téma számuk­ra a környezetvédelem. Globális kérdéseket vet fel két saját gyártású magazin- műsoruk e területről a Kár­pát-medence és hazánk vi­szonylatában (Dunatáj, Tal­palatnyi zöld). Az a 22 részes, egyen­ként 15 percből álló soroza­tuk, amely beszélgetésekre épülve a természet és a tár­sadalom köréből vet fel globális ökológiai kérdése­ket, idén a Nemzetközi Napenergia Társaság mé­dia-díját kapta. (Út a jö- vőnkbe) A természettudományos ismeretterjesztő filmek ki­választásához alapelvük: az ismeretterjesztés során leg­hatékonyabb egy téma en­ciklopédikus bemutatása a részekre szakadt és szako­sodott tudományágak mik­roklímájából. Kulturális műsoraik során alapelv az értékszemlélet. S hogy mi számukra az érték? Ami a humánumot gazdagítja. A mindennapok kultúrája e látókörbe ugyanúgy bele­tartozik, mint a „magyar kultúra”. Mit nyújt a Duna Tv 1997-ben? Alapelveik nem változnak e téren. 1997, ha tematikusán kívánunk prognosztizálni, a „kataszt­rófa” éve lesz, ahogyan 1996 a „víz” éve volt. Múl­tunk természeti, társadalmi, történelmi katasztrófáinak fonalára fűzve, sokfajta is­meretterjesztő műsor kerül a nézők szeme elé. A tragi­kus végű Titanic-tól az ókori kultúra legendáiból kibontakozó sivatagi Atlan­tiszig szélesedik e skála... Hírcsokor A Csalóka... ...szivárvány című színmű kerül bemutatásra a máté­szalkai művelődési köz­/ pontban. Tamasi Áron nép­szerű darabját november 6- án mutatja be a Szatmárné­meti Északi Színház. (KM) A kisvárdai... ...művészetek háza is Thá- lia csarnoka lesz a jövő hé­ten, november 5-én. A Mandala Dalszínház a Sza­bin nők elrablása című ze­nés darabot viszi színre. (KM) Képzőművésznek... ...századunk második felé­ben címmel nyílik kiállítás a nyíregyházi Városi Galé­riában november 6-án 13.30-tól. A tárlatot Ger­gely Mariann művészettör­ténész nyitja meg. (KM) Koncert... ...várja a zene barátait a VMK hangversenytermé­ben november 5-én 19 órá­tól. A Nemzeti Filharmónia hangversenybérleti első koncertjén Verdi Requiem- je hangzik el. Közreműkö­dik a Debreceni Filharmo­nikus Zenekar és a Kodály Kórus. Vezényel Massimo Niccolai. (KM) Bábszínházi... ...előadás lesz Nyíregyhá­zán a Kölyökvárban no­vember 10-én 10 órától. A matinén a miskolci Csoda­malom Bábszínház a Csala- vári Csalavér című mesejá­tékot mutatja be. (KM) Magyarosan Feketeország Minya Károly Nyíregyháza — A kiugró közéleti események lenyo­mata azonnal megmutatko­zik szókincsünkben. így került a csúcsra a sikerdíj összetétel, de természete­sen az eredeti kellemes je­lentéstartalmától jócskán eltért használati értéke, ki­fejezetten rosszalló lett. Ez­után következett rögtön a tocsikol és sikerdíjtalan szavunk. Azonban még ennél is nagyobb ívű szóka- rierre láthatunk példát — sajnos — a „fekete” kifeje­zés esetében. Mintha Babits Fekete ország című verse kezdene köznyelvi normá­vá válni napjainkban, ami­ben fekete minden, a fák, az állat, az elme, a vér, „min­den fekete, de nem csak kí­vül/ csontig, velőig fekete”. Igaz, nem egészen abban az értelemben feketedünk mostanság, ahogy a költő használta. Nem újkeletűek ezek a kifejezések, az Értelmező kéziszótár a következőket tartalmazza: feketeáru, fe­keteár, feketepiac, fekete­üzlet, feketefuvar, fekete­kereskedelem, feketevágás, s még egy szólásunkban is előfordul: Hátra van még a feketeleves. Már az egybe- írás is jelzi, hogy itt a feke­te nem színt jelent, hanem valami mást, nevezetesen valamely törvénytelen, en­gedély nélküli, titkos dol­got. Sajnos napjainkban nőtt ezen összetételek száma, azonban most már szemé­lyekre vonatkozóan. A fe­ketemunkát azok a gyakran külföldi személyek végzik, akikről feketeukránok cím­mel olvashattunk e lapban. Az ellenzék állítása szerint a feketegazdaság fekete­kormányt hozott létre. Bíz­zunk abban, hogy ez sem vádként, sem valóságként nem folytatódik tovább, s nem leszünk feketeország feketeemberekkel — egy­beírva! Szép háttér a filmezéshez Sikeres szezont zárt a millecentenárium évében a Sóstói Múzeumfalu Bodnár István «WWWWWWWWWVWWWiWMÄWWÄWWWWWWWWWWWWOTWVWWWVWW« Nyíregyháza (KM) — Bezár­ta kapuit november 1-től a megye egyik leglátogatot­tabb közintézménye, a Sóstói Múzeumfalu. A skanzen ebben az évben re­kordot állított fel, 61 ezren lá­togatták. Az évről évre bővülő szabadtéri múzeum az idén to­vább gazdagodott, a kisdobro- nyi református templom, a csarodai parókia, a nagyhalá­szi magtár, a kisvárdai kovács­műhely és a cigányház jelenti a gyarapodást. Ám a téli „pi­henő” alatt sem áll a munka, épül a kiállításokra is alkalmas fogadóépület, a gyulaházi re­formátus parókia. A sok vendég annak is kö­szönhető. hogy több hangula­tos rendezvény igyekezett ki­csalogatni az érdeklődőket — mondja Páll István, a múze­umfalu igazgatója. A már ha­gyományosnak számító május elsejei majális és a gyermek­napi pünkösdölő mindig nagy tömeget vonz, hiszen a szép környezetben a látványos programok mellett akár egy egész napot el lehet tölteni. Nagy érdeklődést váltott ki a millecentenárium alkalmából rendezett első Néptánc Feszti­vál, amelynek az egyik házi­gazdája ez az intézmény volt. A tajvani, izraeli, olasz, len­gyel, szlovák és a többi táncos produkcióit rendkívül sokan látták, hiszen még a Nyírségi Ősz nyitó eseményén is részt vettek. A kézműves-bemutató iránt egyre többen érdeklőd­nek. Az intézmény nyitottságát jelzi, hogy rendszeressé váltak és bővülnek a különböző tábo­rok. Igazán jó otthonra lelt itt a hagyományőrző tábor, amely­ből kettőt is rendeztek. Jó kör­nyezetül szolgál elődeink élet­tere az életmódtáborhoz, hi­szen az egészséges életmód­hoz a régiektől bizonyára sok jó tanácsot kaphatnánk. Jubi­leumhoz érkezett a cigány tánctábor, amelyet 15. alka­lommal rendeztek meg. Nagy érdeklődést váltott ki októberben az 1000 éves ma­gyar iskola rendezvénysoroza­ta, amelynek egyik rendezője szintén a múzeumfalu volt. Látványos kiállítás mutatja be a megye régi iskolai emlékeit, a tanszerektől a bizonyítvá­nyokig. Ez a bemutató a bara­bási iskola épületében látható, és állandó kiállításként őrzik meg. Egyre ismertebb a sóstói skanzen külföldön. Ennek bi­zonyítéka, hogy az egyik ame­rikai alapítvány lengyel szak­embereket küldött ide marke­ting tapasztalatcsere céljából. Az intézmény bekapcsolódha­tott a PHARÉ-programba, ami anyagi támogatást jelent. Érdekes, hogy a fiatal, háza­sulandó párok egyre szíveseb­ben keresik fel az esküvő nap­ján a sóstói látványosságot, hi­szen a szép környezet a filme­ken, videofelvételeken szép háttérül szolgálhat. De mint Páll István elmondta, jövőre annak sem lesz akadálya, hogy az itt felépített templomban adják össze a párokat! Néhány napja a Múzeum­falu Csipkerózsika-álmát alussza, de az élet természete­sen nem állt meg, javában folynak az állagmegőrző mun­kálatok. Azt is jó tudni, hogy amennyiben valamilyen cso­port télen akarja felkeresni, annak sincs semmi akadálya. Előzetes bejelentés alapján bárkit szívesen fogadnak. Uszkay Mihály, az etnográfus Mizser Lajos Nyíregyháza — Ma már ke­vesen ismerik IJszkay Mihály, a 23 éves korában meghalt fia­talember nevét. 1824-ben szü­letett (Tisza-Kerecsenyben ne­mesi családból. Ősei Szatmár- ból származtak Beregbe. Ta­nulmányait Sárospatakon kezdte, majd Máramarosszi- geten jogot tanult. Ez azonban nerrt elégítette ki: orvos szere­tett volna lenni. Ezért Pestre utazott. Gyakran megfordult Kossuth környezetében. Ha­marosan rájött, hogy az igazi szakterülete nem a jog, de még az orvostudomány sem, ha­nem a „népisme”. Ez ma nagy­jából a néprajznak és a szoci­ográfiának felel meg. A kor ismert szerkesztője, Vachot Imre felkarolja a tehet­séges ifjút, és a „Magyarföld és Népei Eredeti Képekben” című folyóiratában rendszere­sen közli írásait. Sajnos, nem sokáig, mert Uszkay Mihály 1847-ben Pesten meghalt. Kossuth Lajos a Pesti Hírlap­ban gyászkeretes jegyzékben búcsúzik el tőle. Ő is megje­lentette Uszkay néhány írását. Cikkeinek témája szülőföldje, a beregi Tiszahát. Nagyon jó megfigyelő, a jelenségek mö­gött mindig megmutatja a lé­nyeget, akár a népviseletről, szokásokról, népi mestersé­gekről stb. van is szó. Mivel ügyes keze volt, cikkeinek il­lusztrációit is maga készítette. Népköltési gyűjteményét csak részben adta ki. Ő mutat rá elsőként arra, hogy nincs szép, illetve csú­nya nyelvjárás, hiszen mind­egyikük a nemzeti nyelv része, legfeljebb szokatlanságról le­het beszélni. ír a nép minden­napjairól, az ott élő emberek erényeiről és hibáiról. Olykor fel is sóhajt: „Lelkes szabadi­tói az emberiségnek! Bár szál­lanátok e vidék köznépeihez is...” Nagyon szerette azt a tá­jat, ahol született — beleértve az éltető-romboló Tiszát is. Mindezeket ő kissé visszafo­gottan fogalmazza meg: „Ho­nunk azon vidékei között, mellyek áldást s jólétet adnak lakóiknak, a Tiszahát — ha nem egészben, legalább némi részben — fontos helyet igé­nyelhet...” Bizony, nagyon jó lenne, ha Uszkay Mihály „népisme”-i dolgozatai egy kötetkében újra napvilágot lát­hatnának. Jubileum Nyíregyháza (KM-B.U —- Jubilál a nyíregyházi Váci Mihály Városi Műve­lődési Központ. Tizenöt . évvel ezelőtt adták át az űj épületet. A jubileum alkal­mából november 21 -én gá­laműsort és találkozót ren­deznek, amelyre szeretettel vájják az érdeklődőket. Az egész napos műsor reggel óvodások déleiőttjévei kezdődik, majd a kisisko­lások programja követke­zik. Este 18 órakor köszön­tő hangzik el, az intézmény művészit csoportjainak: műsora következik. Fellép, a Szabolcsi Koncert Fúvó­szenekar , a Primavera ba­lettegyüttes, az Igrice Nép- táncegyüttes a Szabolcst Szimfonikus Zenekar,-; ■ ................... .................... Szigetről szigetre Délkelet-Azsiában (1.) Manilái utcakép A szerző felvétele Cséke Zsolt Manila — Délkelet-Ázsia jobbára katolikusok által la­kott országa, a Fülöp-szigetek, utazásom idején nem éppen a legbiztonságosabb úticél. Az errefelé megfordult világjárók körében jól ismert storyk a tu­risták kirablásai, a szinte min­dennapos utcai lövöldözések, a zsebtolvajok és a feketéző nepperek agyafúrt trükkjei. Jó, ha a magamfajta hátizsákos vándor is felkészül a lehető legrosszabbakra. Pénzem uta­zási csekkre van átváltva, és még némi aprópénz (peso) la­pul a zsebemben. (Az utazási csekk használata azért hasz­nos, mert lopás vagy elvesztés esetén a bank visszatéríti az el­tűnt összeget.) Néhány perc, és megérke- zek Manilába, a 6,5 milliós metropoliszba. Közel éjfélre jár, így csak taxival juthatok el a vékonypénzű turisták leg­kedveltebb szálláshelyére, a Malate Pensionba. Régi fogá­somat alkalmazom a taxishié­nák ellen: megvárva, amíg a legutolsó utas is elhagyja a re­pülőteret, a hoppon maradt so­főr már reális árért is hajlandó elfuvarozni a Citybe. Ugyan a ravasz taxisom, bízva az előre kialkudott összeg felsrófolha- tásában, minden megpróbál. Felemlegeti a magas megélhe­tési költségeket, nehéz családi helyzetét és tizenkét gyerekét, de állnom kell a sarat. Még ha mindez igaz is volna, nem se­gíthetek, mert nincs mögöttem jómódú szponzor, vagy busá­san jövedelmező otthoni állás: utazásom filléres magánvállal­kozás. Turistaszállónk bejáratát fegyveres őr vigyázza (pedig itt tényleg a legszegényebb utazók laknak), és a másnap reggeli lapokat böngészve to­vább fokozódik a bizonytalansá­gom: sikerül-e az ország főbb szigeteit bejárva továbbjutnom Indonéziába, majd onnan Pá­pua Új Guineá­ba? Tehát nézzük a legfrissebb hí­reket a bűnözés­ről híres-hírhedt Manilából: „Az Agaw-armas szervezet bandái biztonsági őröket megtámadva jutottak újabb lőfegyverekhez...; Svéd szülők hatéves lányát kísérel­ték meg elrabolni a déli órák­ban...; A különböző intézmények őrei ezentúl acélsisakban és golyóálló mellényben teljesí­tenek szolgálatot az utcákon... No azért ha már itt vagyok, nem futamodhatok meg. Manila, a Pásig folyó üledé­kével feltöltött mocsaras sík­ságon létrejött főváros, nem a legszebb látnivalója a 7107 szigetből álló országnak. Po­ros, bűzös utcái, szemetes si­kátorai nem túlságosan ven- dégcsalogatóak. Errefelé talán csak az Ermita negyed öröm­lányainak bájait kereső férfiak érzik jól magukat. Van is belő­lük bőven, mind a nyugat-eu­rópai, mind a tengeren túli or­szágokból. Ez nem véletlen, mert Thaiföld után Ázsiában a Fülöp-szigetek a szexturizmus második legnépszerűbb orszá­ga. Számomra érdekességet in­kább az Intramurosban, Mani­la legrégibb városrészében ta­lálok. E helyen a spanyol hó­dítók két templomot és több erődöt is építettek az általuk indiánoknak nevezett Fülöp- szigetiekkel. Az Intramuros 6 méter magas, 2-3 méteres fa­lai rideg tekintetüket ma is a városra vetik. A betolakodók innen tartották ellenőrzésük alatt a környék lakóit, az indo­néz-maláj népek közé tartozó flippínókat. Antropológiai csemege, hogy a szigeteken elsőként megtelepedő embe­rek néger és az úgynevezett aetas (itas) csoportok voltak, akik mintegy 30-^40 ezer esz­tendővel ezelőtt, még a jég­korszak idején kerültek át az ázsiai kontinensről. A kisdobronyi templom haranglábbal Páll István felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom