Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-23 / 274. szám
1996. NOVEMBER 23., SZOMBAT Napkelet • A KM hétvégi melléklete ff < .....A........... Markő Iván újra itt A szeretet, a szerelem, a hit, az öröm nem változik H a lemegy a függöny, a barátaimon kívül csak a kutyám visel el — fejtegeti a világhírű magyar táncos és koreográfus. A mondat sok mindent jelenthet. Azt is, hogy ameny- nyire alkalmasnak érzi magát a műhelyteremtésre, annyira alkalmatlannak a magánéletre. De azt is, hogy csak a táncos színpadi élete nyilvános, a magánéletéhez nincs köze a közönségnek. Esetleg azt is, hogy az állatok többet viszonoznak afelé. □ Hányszor lehet újra kezdeni egy pályát? — Ahány nap van az életben. A táncos minden reggel a nullpontról indul, amikor belép a gyakorlóterembe. □ Hányszor lehet társulatot változtatni? — Én nem változtattam olyan sokszor. Kezdtem a Magyar Állami Operaházban, innen kerültem Maurice Bejárt együttesébe. A nála eltöltött évek után Győrbe tértem vissza, ahol saját együttesem volt. Majd megint kimentem a világba, aztán visszajöttem. Budapesten ismét saját együttest alapítottam: a Magyar Fesztivál Balettet. □ Sok barát várta, amikor néhány évi önkéntes száműzetés után hazatért? — Szép számmal vártak az ellenségeim is, a szakmából és környékéről. Barátaim, persze, a szakmában is vannak, a civilek között azonban még inkább. Az utóbbiak sokat segítettek a Magyar Fesztivál Balett megalapításában. Kupa Mihály nélkül például aligha jött volna létre a mostani társulatom. A volt pénzügyminiszter nem pénzzel támogatott, hanem úgy, hogy raj-* ta keresztül kialakult a szponzorok köre. Méltányolták, hogy ebben a borzasztóan nehéz helyzetben, amikor leépülőfélben van nálunk a kultúra, fel akartam mutatni egy ellenpéldát. Ezzel teljesült a régi vágyam, hogy csak fiatalokból álló együttest hozzak létre. □ Kikből tevődik össze a társulata? — Hatan vannak, akik tavaly végeztek a budapesti balettintézetben, tizenhármán a korábbi években fejezték be tanulmányaikat. A pozsonyi Opera két fiatal szólistája jött még hozzám, meg egy Svájcban élő szerb táncosnő. Tehát tizenkilenc magyar és három külföldi van az együttesemben, valamennyien egyéves szerződést kötöttek a Magyar Fesztivál Balettel. Amikor kiválasztottam ezt a csapatot, úgy éreztem, hogy szinte kiált utánuk A Nap szerettei című koreográfiám. Fiatalokról szól és ezt a darabot senki más nem táncolhatja, csak fiatalok. □ Ezzel a művel indult a Győri Balett í 979-ben. Változott azóta a koreográfiája? — A világon semmit. És a gyerekek gyönyörűen táncolják. □ Az előadás stílusa nem változott ennyi év után? — A Nap szerettei örök emberi érzésekről szól. A környezet, a divat változik, de a szeretet, a szerelem, a munkához való viszony, a hit, az öröm nem változik. Az ember ember marad. □ És a program második darabja, a Bolero időszerű még? — A koreográfiám tizenegy éves, az az érzés viszont, amit Ravel zenéje kifejez, örök. Nevezzük vágynak, erotikának, szexusnak vagy kéjnek, lényegében nem más, mint a vérereinkben lüktető életerő. A Bolero az a darabom, amelyet a közönség állandóan kér. □ A műsor záró száma a Tánc az életért. Több mint fél esztendeje volt a bemutatója Budapesten, a Kongresszusi Központban. Mit jelent a cím? — Egy táncos életét mutatom be, de úgy, hogy a filmművészet és a táncművészet egyszerre van jelen a színpadon. A filmen látható a mester, a színpadon a tanítvány. Mind a kettőt én táncolom. A mester a diktátor, a kegyetlen, a maximalista. A tanítvány pedig meg akar felelni neki. Együtt gondolják végig az életüket. □ Meddig táncolhat egy táncművész? — A sors kegyetlen tréfája, hogy harminc körül érik be művészileg, amikor fizikailag kezd elindulni lefelé. Sokáig úgy gondoltam, hogy harmincöt körül érem el a maximumot. Jövő márciusban leszek ötven, elég szépen elhúztam hát az időt. Nem kényszerített rá senki, de úgy éreztem, hogy a Tánc az életért olyasmivel foglalkozik, amit még nekem kell elmondanom. Ezért vállaltam azt az őrültet, hogy huszonöt-harminc percet táncolok a színpadon. Ez még húszévesen is kemény feladat. □ Maximalizmusát hogyan viselik el a tanítványok? — Szeretjük egymást. Azt hiszem, így érzik jól magukat. Különben is tudják, hogy odafigyelek rájuk és ezért hálásak. Részlet a Nap szerettei című koreográfiából □ A próbákon láttam, hogy külön foglalkozik mindenkivel. Ezt Bejart-tól tanulta? — Nem. A Jóistentől szoktam tanulni. A fontos dolgokban őt keresem és kérdezem meg saját magamban. □ Feltöltődött a győri periódus és a most kezdődő új feladat között? Vagy menekült? — A menekülés erős szó. Ahhoz, hogy tisztázni tudjam magamban, meg tudjam emészteni az engem ért tragédiát, el kellett mennem. □ Önt nagyon szerették Győrben. — Remélem, most is szeretnek. Nem hiszem, hogy a közönség megváltozott, hiszen nem csináltam semmi olyat, ami miatt megváltozhatott volna. Bízom benne, hogy megértették Győrben, miért kellett elmennem. □ Megnézi a Győri Balett mostani előadásait? — Megmondom őszintén, hogy nem. Ha én valamit lezárok, azt nem szoktam kinyitogatni. De ha a mostani együttesemet meghívják Győrbe, mondjuk a sport- csarnokba, akkor lemegyünk. Akár rövid icfőré is szolgálom ezt a csoidálátos közönségét, de a Győri Balettel befejeztem az együttműködést. □ A fővárosi balettrajongók november 8-a óta láthatják a Magyar Fesztivál Balett társulatát Budán, a MOM művelődési házban. Nyárra pedig már aláírták a szerződést a Bayreuthi Ünnepi Játékokra. A magyar városok közönségével mikor kötnek szerződést? — Azt kérdezi, hogy miért tekintjük mostohának a vidéki érdeklődőket? □ Eehet így is mondani. — Egy évtizeden át dolgoztam vidéken, bár amit Győrött csináltunk, talán nem volt vidékies produkció. Kötődöm tehát ehhez a sajátos közeghez. Most is azon töröm a fejem, hogy miként lehetne tavasszal országos turnéra menni. Jó volna Miskolcon, Debrecenben, Nyíregyházán, Békéscsabán, Szegeden, Kecskeméten, Salgótarjánban, Tatabányán, Győrött, Szombathelyen, Zalaegerszegen, Kaposvárott, Pécsett, Veszprémben vagy Székesfehérvárott fellépni. Még nincs semmi konkrétum, ez csak belső terv. Ha Pesten rendben zajlanak az előadások, akkor lehet majd Pesten kívül is folytatni. Remélem, lesz fogadókészség. □ Ha már városokat hozott szóba, hol érzi magát legjobban a világon? — Magyarországon, Jeruzsálemben és Párizsban. Az elsőt nem kell magyaráznom. Jeruzsálemben azért, mert úgy érzem, jelen van az Isten. Párizsban meg azért, mert a hangulata és kultúrája nagyon közel áll hozzám. □ Sok fiatalt indított el a pályán. Büszke rájuk? — Büszkeséget nem érzek, örömet annál inkább. Abban biztos voltam, hogy nerp dolgoztam hiába. Azért csinálom, mert van értelme a számomra, és ez azt jelenti, hogy mások számára is értelme lesz. Csak akkor csinálok valamit, ha biztos vagyok benne, hogy jót csinálok. Különben hozzá sem fogok. □ Nem tévedett soha? — Szakmailag soha, emberileg sokat. H Most mi a legfontosabb az életében? — Az, hogy szeretem az együttesem. Tudom, hogy nem érdemtelenül szeretem őket, mert ugyanolyan odaadóan dolgoznak, mint én. □ Meddig marád velük? — Ameddig csak lehet... László Zsuzsa Markó Iván a km vendége Mindig is pap akartam lenni Dankó WüháSy Halló! Dr. Ivancsó Istvánt keresem. — Sajnos most ment el... — Nem tudom adni, Budapesten tart előadást... — Sajnos nincs itthon, dolgozik. Próbálja meg este fél nyolckor, a híradót sosem mulasztja el. — Valóban, az utóbbi két évben nagyon kevés a szabad időm — mondja, mikór végre sikerül leülnünk beszélgetni. — Ritkán fekszem le éjfél előtt. Bár elsősorban pap vagyok, hisz mindig is az akartam lenni. Tavaly szeptembertől önálló teológiai tanárként tevékenykedem a Szent Atanáz Görög Katolikus Hittudományi Főiskolán. Az elmúlt tanévben a Római Pápai Keleti Intézet affiliálta főiskolánkat, ami azt jelenti, hogy a neves egyetem egyik „leányintézete” lettünk. S én vagyok a püspök úr megbízásából a két intézet között az összekötő. A kapcsolat megpecsételését jelentette, amikor néhány nappal ezelőtt a Keleti Intézet rektora első alkalommal kiosztotta végzős hallgatóinknak az általuk kibocsátott diplomát. Ezzel véglegessé vált, hogy az iskolánk az egyetemi képzés alsó fokára lépett. Mi az előnye a kapcsolatnak? A követelményeket ők diktálják, például azt, hogy milyen szinten kell oktatni, és milyen tudományos munkát kell végezni. Később a professzorok kölcsönös cseréjéről is szó lehet, de ez az együttműködés megadja a továbblépés lehetőségét az önálló egyetemhez. Lassan, megfontoltan, de nagy lelkesedéssel beszél hivatásáról. Minden mondata határozottságot és nagy műveltséget tükröz. Bár ahogy belemelegszünk, egy kicsit zavarba is jön, s szabadkozik, nem akarja, hogy szavai dicsekvésnek tűnjenek. — Nyírturán születtem, de a zempléni hegyek között nőttem fel, amire mindig nosztalgiával gondolok. Budapesten végeztem az egyetemet, majd két évig ösztöndíjasként tanultam a római intézetben. Három évig Nyíregyházán tevékenykedtem, mint püspöki titkár. Innen kerültem Debrecenbe. S itt elidőzünk egy kicsit. Nagyon jól érezte magát a cívis városban. Jó kapcsolatot alakított ki a fiatalokkal, az egyetemistákkal. Emlékezetes marad számára, amikor Romániában kitört a forradalom, s még lőttek, mikor Temesvárra átvittek 20 mázsa gyógyszert. Másik nagy élményt ' <. az jelentette, amikor a délről idekerült menekültekkel foglalko- 1 zott. A debreceni kilenc évhez kötődik az első újság indítása is. Ami talán nem volt véletlen... — Igen, azt hiszem, az „íráskényszert” nagyapámtól örököltem — erősíti meg. — A század elején ő indította el a legelső magyar nyelvű görög katolikus lapot Békesség címmel. Ezt élesztettem én fel Debrecenben. Következő állomás Mátészalka volt, ahol már önálló egyházközséget vezettem. Megszerettem Szálkát, a sok-sok hittanóra mellett működtettünk cserkészcsapatot, népfőiskolát, Kolping-családot. Rengeteg jóbarátra leltem, és természetesen itt is kiadtunk egy helyi újságot. Aztán a szolgálat a megyeszékhelyre szólított. Az eddigi sokszínű életem „egysíkúvá” vált. Bár ’81-től folyamatosan bejártam tanítani a főiskolára, most ez lett a fő foglalkozásom. Mindez magával hozta, hogy a tudományos munkába is nagyobb hévvel kellett bekapcsolódnia. A heti 18 óra tanításon túl könyvei is jelentek meg. Folyamatosan írja a teológiai jegyzeteket, rendszeresen közöl cikkeket a Görög Katolikus Szemlében. Aktívan részt vett a főiskola tudományos folyóirata, az At- hanasiana beindításában, melynek éppen most készül a negyedik száma. — Mindaz, amit végzek, fárasztó és időigényes, de örömmel teszem a dolgom — mosolyodik el. — Persze ehhez egy csodálatos családi háttér is tartozik. Tizenöt éve kötöttem házasságot feleségemmel, aki orvosként jelenleg Mátészalkán dolgozik. Három gyermekünk született, Bazil nyolcadikos, István ötödikes és Veronika másodikos. S hogy mi az ami még kiegészítheti a róla alkotott képet? A beszélgetés végére kiderül, perfekt tud olaszul, németül, de jó néhány nyelven olvas teológiai szakirodalmat. Sokat segít munkájában a technika, szívesen dolgozik a Számítógépen. Szeret utazni. Sok előadást is tart, aktív szervezője történelmi konferenciáknak. Dr. Ivancsó István Balázs Attila felvétele □ MTI-felvételek
