Kelet-Magyarország, 1996. november (53. évfolyam, 255-280. szám)
1996-11-23 / 274. szám
AKTUÁLIS INTERJÚNK Népszerűtlen szerepben Megalapozott gazdasági fejlődés indul meg jövőre, ígéri az államtitkár Nyéki Zsolt A kormány szigorú gazdaságpolitikájának, végső soron a magyar társadalom önmegtartóztató (már ami a többséget illeti...) életvitelének köszönhetően a gazdasági fejlődés küszöbére érkeztünk, derült ki dr. Akar László, a Pénzügyminisztérium politikai államtitkárának tájékoztatójából, amelyet a Baloldali Önkormányzatok Közösségének vendégeként tartott Nyíregyházán. Optimizmusához az előadást követő beszélgetés során is ragaszkodott. □ Ne vegye kötekedés- nek, de a jó hírek időzítése, a várható fejlődés deklarálásának időpontja mintha ismerős kronológiát követne, akár a parlamenti ciklus második felét, a választások közeledtét is jelezheti. — Nézze, a magyar gazdaság 1989-ben nagyon nagy pofont kápott, amely csak részben írható a rendszerváltás számlájára. A korábbi gazdasági rendszer és környezet széthullása után a magyar termékek többségére nem volt szükség, legyen az autóbusz vagy textilipari termék, ez a kilátástalan- ság gyűrűzött tovább az élet minden területére. Közép-Európa országai az általános válság kezelésére különböző módszert alkalmaztak: míg a lengyelek és az akkor még együtt döntő csehszlovákok számunkra szokatlanul kemény megszorító intézkedéseket vezettek be, addig Magyarországon felemás megoldást követtünk. A belső fogyasztás nem a GDP csökkenésének arányában esett visz- sza, vagyis folytatódott a régi hagyomány: össztársadalmi szinten többet fogyasztottunk, mint amennyit megtermeltünk, ez pedig súlyos egyensúlyi problémákhoz vezetett. Ezen változtatott a jelenlegi kormány, amikor meghirdette kiigazító politikáját, amely valóban meghozta a várt eredményt, hálátlan feladat jut, mint egy nagy családban a szigorú kasszafelelősnek. Saját felméréseink szerint a hazai közvélemény a középmezőnybe sorol minket, s ezt én jelentős, jelzésértékű eredményként értékelem. A tárcaközi bizottságok működéséért a szaktárcák felelnek, bár kétségtelen, a Pénzügyminisztérium is részt vesz a munkában, s ilyenkor a költségvetés szabta korlátokat kell érvényesítenie. Itt nem lehet helye érzelmeknek, világos számok vannak. □ Amelyeket mégis ritkán tartanak, követnek a döntéshozók. Akar László ^ Nincs helye az érzelmeknek, a költségvetés szigorú korlátokat szab. jj így valós fejlődésről beszélhettem. Valakinek vállalnia kellett végre a népszerűtlen szerepet. □ Az már igaz, népszerűtlenségből nem szenvedtek hiányt, s nemcsak a társadalom, hanem a többi minisztérium is előszeretettel mutogat az Önök tárcájára, amikor pénztelenségre hivatkozva kénytelenek megtagadni egy-egy támogatást. A szabolcsiak előtt legutóbb az Agrárrendtartási Hivatal hivatkozott a nehézkes tárcaközi egyeztetésre az alma értékesítéséhez adott támogatás ügyében. — A világ legtöbb országában elvégzett közvélemény-kutatások és az ezek alapján felállított népszerűségi listák arról árulkodnak: a pénzügyisek sehol sem szerepelnek az élen. Kisebb csoda, hogy nálunk Med- gyessy Péter olyan kedvező pozíciót foglal el ezen a ranglistán, amilyenről a legutóbbi felmérések tesznek tanúbizonyságot. Egy pénzügyminiszternek minden időben az a — Szűkös források mellett gyakran fordul elő, hogy év közben mégis másképp használjuk fel a pénzt, mint ahogy azt elterveztük, s adott célra nem marad elegem- dő forrás, ilyenkor enyhítjük a feszültséget a törvény módosításával. Ez történt az alma esetében is, vagyis a késlekedés nem a munkatársaink hozzáállásán múlik, ők egy törvény adta mozgástéren belül cselekedhetnek, s egy ilyen művelet bizonyos átfutási időhöz kötött. De tudni kell azt is, hogy a világ minden országában kevés a pénz az igényekhez képest, erre van egy jó mondás: jó költségvetés nincs, csak elfogadott. Mi nem a magunk szempontjait képviseljük, csupán közvetítők vagyunk az adófizetők és a pénzfelhasználók között. Egy másik találó hasonlat szerint a költség- vetés nem más, mint egy cső, ahová befolynak pénzek és ahonnan kifolynak pénzek. □ Ön említette a nettó államadósságunkat, amelyben az orosz kintlevőségünk is szerepel. Mi nem titkoltan nehezményezzük, hogy ennek rendezésénél előbb jött szóba a fővárosi metró bővítése, mint mondjuk az M3-as autópálya építése. telezések esetében, mondjuk a hadiszállításoknál is olyan megoldásokat választottunk, amelyek egyébként megjelentek volna a kiadási oldalon, mert a Magyar Honvédség modernizációs kényszere közismert dolog. Azt tartom nagyon fontosnak, hogy az orosz adósság behajtása eredményes, hiszen mindenki tudja, Oroszország többször kért átütemezést, fizetési problémákkal küzd, ezért önmagában a tény, hogy a kintlevőségeinket — akár konkrét bevételként, akár elmaradt kiadásként — realizálni tudjuk, komoly segítséget nyújt az államháztartásnak. □ Javuló egyensúlyi helyzetről beszélt. Milyen adatok támasztják alá érvelését? — Hogy csak a legfontosabbakat említsem: a fizetési mérleg hiánya 1994- ben a GDP 10 százaléka volt, most 4,5 százalék körül mozog, az államháztartási hiány a maga 4 százalékával szintén kevesebb mint fele a két évvel ezelőtti értéknek,'a nettó áffam- adósság csökkent, jelenleg 14 milliárd dollár, ami egy átlagos év összes exportbevételének felel meg. Az állam belső adóssága két év alatt 10-12 százalékkal csökkent. Ez nem kozmetikázott adatsor, hiszen a független hitelminősítő intézetek is jó befektetői országként tartanak nyilván bennünket. □ Itthon viszont számon kérik Önöktől a gazdasági növekedést, ha már a cseh és a lengyel példát említette, ezek az országok ugyanis tartós növekedést produkálnak. — Amikor a lengyelek és a csehek az egyensúlyi helyzet javításával, a kiigazító politikával küszködtek, akkor náluk sem lehetett szó gazdasági növekedésről. Azt pedig kimondottan elismeri a szakma, hogy Balázs Attila felvétele ^ Talán elég erős a gazdaság a társadalmi feszültséget enyhítő _____intézkedésekhez. ,, Magyarországon a kiigazító program közben nem csökkent a GDP, sőt, talán egy picit növekedett. Ahol viszont lépni kell, az a beruházást segítő politika és a vállalkozói oldal erősítése, s talán elég erős a gazdaság néhány, társadalmi feszültséget enyhítő intézkedéshez is. □ Itt bizonyára a csaknem húszszázalékos nyugdíjemelésre gondol. Nem tartja ezt már választási előkészületnek, hiszen egy közel hárommilliós szavazótábor szimpátiája döntő tényező lehet a politikai csatározásban. — Nemcsak a nyugdíjak emelésére gondoltam, a foglalkoztatáspolitika is a preferált területek közé kerül jövőre, s a családi pótlékok emelésére szánt 7,5 milliárd forint sem vádolható üres szimpátiakeltéssel. A nyugdíjak rendezése egyébként érdekes történet, mert ha csekély mértékben emeljük, akkor a társadalom széles rétegét hozzuk nehéz helyzetbe, ha viszont magas az emelés, akkor nem kerülhetjük el a politikai töltetű döntés vádját. Úgy gondolom, hogy a gazdaság helyzete most valóban lehetővé teszi a 19,5 százalékos nyugdíjemelést. ^ Az adósság behajtása eredményes, komoly segítséget nyújt az államháztartásnak, — A kormány végső döntése értelmében az orosz államadósság terhére nem építünk metrót, viszont elköteleztük magunkat az M3-as autópálya építése mellett. Természetes törekvésünk, hogy az orosz adósság minél nagyobb hányadát készpénzként szerezzük meg a jövő évi költségvetés forrásaihoz, s bár a pénz nincs felcímkézve, annak felhasználása nyomon követhető az autópálya építésénél is. Az egyéb ellentéMAGÁNVÉLEMÉNY Gyöngyélet Egyáltalán nem meglepő viselkedés a fagyöngy nevű, fákat gazdanövényként használó cserjétől, hogy muk- kanás nélkül éli meg a kidőlt törzs halálát. A vékonyabb ágak már rég letöredeztek, némely fák esetében körös-körül újra hajtottak és vígan élnek. A törzsön nem búvik elő újabb rügy és bimbó, egyedül a fagyöngy zöldell kemény, pozsgás levelekkel. Van miből élnie, a halott törzs nedvei még évekig táplálják. Valamikor mindennek szabott ára volt, amelynek mértékét igen magas helyen állapították meg. Ha pedig valaminek tói—ig árat határoztak meg, az már maga volt a liberalizmus. Ugyan ki hitte volna akkoriban, hogy kedden más ára lesz a húsnak, mint pénteken. De hát lehet, mivel a húsipar és a kereskedelem kicsúszott a mindenható állami kezekből. Alig van valami, ami mégis ott maradt. Itt van mindjárt a zsíros energiaszektor. A kormányülésen mégiscsak eldőlt, hogy mennyi lesz az ára. Hogy mennyibe kerül az előállítása, azt biztosan nem tudja a magas grémium, hiszen bármekkora a hatalma, nem tudja befolyásolni — mondjuk — a távfűtőműveknél a hatékony létszám- gazdálkodást. Viszont a befolyása megmaradt, így lehet nála lobbizni. Előállítói, fogyasztói, szakszervezeti, munkaadói, munkáltatói, érdekegyeztetői, önkormányzati, tulajdonosi stb. oldalról. Istenem, de jól meg lehet élni ebből. Elnézést, ha valakiről vétkes figyelmetlenséggel megfeledkeztem volna. És ez a harc nem a végső. A most meghatározott árakkal mindenki elégedetlen, így hamarosan újabb feszültség támad majd, amit feltétlenül orvosolni kell. A bányászok érdekeit védők ki fogják verekedni a drágább szén további fejtését, az atomerőművi dolgozók érdekeit védők a magasabb fizetést, a táv- hőszolgáltató cégek a tisztesebb készenléti díjat a fűtés nélküli hónapok átvészelésére, és akkor jöhet az összecsapás a szolgáltatók érdekeit védő szervezetekkel. így van ez a piac olyan szektoraiban, ahol nem a kereslet és kínálat szabályoz, hanem — a mégoly jó szándékú — érdekvédelem, lobbizás, és központi szabályozás. Viszont nincs mit tenni addig, amig az ebből élők hatalma elegendő az állapot fenntartásához. A fagyöngy is időtlen időkig elél a kidőlt törzsön, sőt a dalos sárgarigók, ízletes bogyójából táplálkozván, ragadós magját átviszik a sarjadó új fácskákra, így kihalásának veszélye fel sem merül. Ésik Sándor □
