Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-26 / 250. szám
12 TÁRLAT Megyénk művészei Tőkey Péter: Üzenet M egyénk képzőművészeinek legrangosabb seregszemléje a közelmúltban nyílt meg a nyíregyházi Városi Galéria termeiben. Az idei Őszi Tárlatot a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete égisze alatt rendezték meg. Az eredetileg regionális bemutatónak hirdetett kiállításra végül is huszonhét megyebeli alkotó küldte el három-három művét; a határon túliak jelenléte adminisztratív okok miatt meghiúsult. Az igen színvonalas, mintegy hatvan kompozíciót felsorakoztató tárlat anyagában találunk festményeket, szobrokat, kisplasztikákat, grafikákat, kerámiákat, iparművészeti produktumokat. A hagyományos technikák, témák mellett felbukkannak a jelenkori európai (és világ) művészeti irányzatok megoldásai, a klasszikus harmonizáltság mellett a meghökkentő, formabontó ötletek, ábrázolások. A látványos kiállítást november 3-ig még megtekinthetik az érdeklődők. Bíró Lajos: Király és királynő Gaál Ludmilla: Titokzatos suttogás Elek Emil reprodukciói Napkelet • A KM hétvégi melléklete A giliszta és a birtok Balogh József Egymillió-háromszázezer először! Egymillióháromszázezer másodszor! És harmadszor! A kalapács lecsapott, s három nyertes tárcsája maradt a magasban. Rövid számolgatás kezdődött, azután kiderült, hogy a felajánlott összeg — összesen 13 ezer forint — egy aranykorona századrészére elegendő. Ez pedig földre átszámítva két licitálónak 0,0003, egynek 0,0001 négyzetméter, vagyis két családnak 3-3 négyzetcenti, a harmadiknak egy négyzetcenti jutott. A többiek, akik hamar kiszálltak a licitálásból, egyességet kötöttek, s az egész területet megvették ezer forintért aranykoronánként. Egy eset volt ez a nyírmadai abból a sok tízezerből, amelyre 1135 árverezésen nyílt lehetőség megyénk falvaiban, városaiban. Ennyi alkalommal tartott földárverezést az öt évvel ezelőtt megalakult Megyei Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal. Az első kárpótlási törvény kihirdetése után nem úgy nézett ki a dolog, hogy ennyi árverezést kell tartani, mert a megszabott határidőig, 1991. november 16-ig viszonylag kevés kárpótlási kérelem érkezett. Amikor azonban egy parlamenti döntés a határidőt december 16-ig meghosszabbította, a kérel^ A földben mindig megvolt a pénz, csak a téeszben értéktelenedett el. mek száma megháromszorozódott. Közel hatvanezer kárpótlási kérelem érkezett. — Én se adtam be a papírokat, azt gondoltam, nem kell nekem a föld. Aztán mindenkitől azt hallottam, jobban járok, mint ha beszámítanák a nyugdíjba — mondta egy pályibokori hatvan körüli férfi, aki mellé leültem egyik nyíregyházi árverezéskor —. A földben mindig megvolt a pénz, csak a téeszben értéktelenedett el. Hátha ára lesz. A Ságvári földjének egy része került kalapács alá. A tsz-t is képviselték néhányan, s ajánlatot tettek az újdonsült tulajdonosoknak: bérbe veszik tőlük a földet, s búzában fizetik a bérleti díjat. Sokan kötöttek ekkor megállapodást, de többen voltak, akik maguk akartak belevágni a földművelésbe. Míg idáig jutott a kárpótlás ügye a törvény megjelenésétől, hónapok teltek el. Mivel? — 1992. augusztus 24-én tartottuk Nyír- kércsen az első árverést — mondja dr. Sve- da Béla, a megyei kárrendezési hivatal ve^ Egy fiatalembert a mentő vitt el, mert a tanyájukat körülölelő föld is kalapács alá került. yy zetője, aki mellesleg a hivatal megalakulásának első percétől dolgozik a kárpótlás ügyén. — A megyében 125 mezőgazdasági nagyüzem, 9 állami gazdaság, illetve az Erdő- és Fafeldolgozó Vállalat (jelenleg Nyírerdő Rt.) földjét érintette a kárpótlás. A szövetkezeti földekből egymillió-kétszázezer aranykorona értékű kelt el. Ez közel százezer hektár és 28 597 állampolgár tulajdonába került. Ha a kárpótlás számadatait nézzük, kiolvasható belőle a föld szeretete. Mi igazolná ezt jobban, mint az az adat, hogy a vagyoni kárpótlás során megállapított két és fél milliárd forint értékű kárpótlási jegy közel egyharmadáért, 871 359 000 forintért vásároltak az itt élők termőföldet. Bár igaz, nem csak az itt élők licitáltak, hiszen részt vehettek az itt élőkön kívül külföldi állampolgárok, s az ország más területén élők, akiket itt ért vagyoni sérelem. De ez is okozott olykor és itt újabb sérelmeket. Nyíregyházán egy fiatalembert a mentő vitt el az árverezésről, mert a kijelölt területek között szerepelt a tanyájukat körülölelő föld, amit még a Rákosi-rend- szerben sem vettek el tőlük. Molnár Gábor árverezésvezető javaslatára a licitálók természetesen azonnal megszavazták, hogy erre a földre senki nem jelent be igényt. Van példa arra is, amikor a falu lakói saját magukat fosztották meg a földszerzés lehetőségétől. Tyúkodon 13 táblát jelöltek ki árverezésre, ám ebből hármat korábban bérbe vett valaki, s mivel sok pénzt fektetett bele, kérte: erre a területre — míg nincs bírósági döntés —, ne licitáljanak. Az emberek nem nyugodtak bele, azt mondták: akkor a többire se! Pedig a tíz táblát már évek óta sajátjukként művelhetnék, azt a hármat pedig megkapják a bírósági döntés után. Találgatunk Sveda Bélával és árverezéseket vezető munkatársaival, hány hektár lehet az árverezésen szerzett legkisebb és legnagyobb terület. A legkisebbet találgatni sem kell, azok a nyírmadaiak, akik felverték egymillió-háromszázezerre egy aranykorona értékét, annyi földet szereztek, amennyit a mutatóujjuk hegyével eltakarhatnak, de előfordult másutt is, hogy a számítógép is csődöt mondott, mert akkora terület jutott volna valakinek, hogy ha megfordul benne a giliszta, a szomszéd félj elentheti birtokháborításért. — Nem tudunk rá válaszolni, melyik a legnagyobb terület, amit egy állampolgár megszerzett, elsősorban az 1-es kárpótlási törvény hiányosságai miatt — mondja a hivatalvezető —. Több árverezésen vettek részt meghatalmazással ellátott személyek, s róluk csak találgatni lehet, hogy megbízóik számára licitáltak, vagy felvásárolták a kárpótlási jegyeket, s saját maguknak vették a földet. Volt is néhány helyen elégedetlenség miatta. Sőt, egy botrány híre is bejárta akkor az országot. Nagyecseden történt, hogy elment az árverezésre egy mátészalkai ügyBelebukott egy kormány és nem segített azokon sem, akiken szeretett volna. véd és a nála lévő kárpótlási jegyekkel licitálni kezdett. Neki sok jegye voít, a helybelieknek kevés, s akkorára nőtt a népharag, hogy ki akarták üldözni a kultúrház- ból, s hogy nem verték meg, személyes testőrének köszönhette, aki a levegőbe lőtt, s így csillapította a kedélyeket. SZÍKI KÁROLY: Sorsok tengeren is túl Vallomások az óhazáról és az új honról, a magyar szülőföldről Észak Amerikában. Vancouver A világ egyik legszebb fekvésű városában, a csodálatos Vancouverben él tizenkétezer magyar. Költőknek, professzoroknak, kétkezi munkásoknak egyaránt kínált új hazát 1956 októbere után British Columbia legnyugatibb szárazföldi pontja, ahonnan tovább már csak hajózhat az ember. Magyarország egyik legkeletibb falujából került ide, a világ legnyugatibb városába Baraksó János. A kedves arcú és beszédű, mosolygó szemű professzor hihetetlen egyszerűséget őriz ma is. Mintha nem lenne mögötte negyven évnyi pusztában való bolyongás. A bukott forradalmat is (az idegen földbe kapaszkodó fájdalmat) mintha a homokba kapaszkodó akácok erejével és az ég felé törő soproni fenyők karcsúságával őrizné. Amikor álmairól beszél és a megszelídült hatvan éves múltról, saját világába menekül, s ott egészen mélyen megmártózik egy rövid időre és szemében könnycseppekkel tér visz- sza ismét. — Szülőfalum Nagyhalász, és hiába minden bolyongás, a szegény Szabolcs a leggazdagabb nekem — emlékezik. — Sopront is gyorsan megszerettem, mert az új világ mindig nagy titkokat és lehetőségeket rejt magában. Ha Vancouverből hazagondolok — amit igen gyakran teszek — sosem csak külön gondolok az egyikre, mert rögtön helyet követel a másik is. Szívemben hordozom mindkettőt és ez így van rendjén. Valószínű, hogy igazságsze- retetemet még Nagyhalászból hoztam, szüleimtől örököltem és Sopron adott lehetőséget, hogy kiélhettem azt. A forradalom kitörése után azonnal megválasztottak a forradalmi bizottság vezetőjének. Október 26. után honvédelmi összekötő lettem és feladatom volt, hogy a legfelsőbb honvédelmi vezetéssel tartsam a kapcsolatot. Igazából harcok nem voltak Sopronban, bár annak rendje és módja szerint mi is felvonultunk a város védelmére november 4-én. Ekkor egy gyalázatos árulás történt a hadseregben: az ütőszegeket kiszedték a lövegekből és így az orosz tankokkal szemben teljesen védtelenekké váltunk. Az ellenállás percek alatt szétzüllött, többen még aznap este átszöktek Ausztriába. Nem akartam hinni, hogy ez így történt, maradtam hát egy kis időre, hogy megértsem: ez nem álom, hanem valóság. És akkor már nem volt mit tenni, menekülnöm kellett, ha nem akartam, hogy fejem vegyék. így hagyták el hazájukat a soproni erdészeti és bányamérnöki kar hallgatói és a geodéták. — Kanada nyújtott segítő kezet. Azt ígérték, hogy a British Columbia Univer- sityn befejezhetjük tanulmányainkat. így kerültünk mi soproniak Vancouverbe. Az ötödik évfolyam elvégzése után elvégeztem a bányamérnöki szakot is, ahol földkémikus szakon diplomát szereztem. Hosszú évtizedekig megbecsült kutatója voltam egy nagy cégnek, majd saját vállalatot alapítottam. Földkémiai kutatásaimat széles körben elismerik. Volt egy ideám, egy kísérletem, amely valóra vált: a növények kisugárzásából nagy valószínűséggel meg tudjuk állapítani, hogy milyen ásványi anyagok rejlenek a föld mélyén. Mindezzel az utóbbi évtizedben rendkívüli eredményeket értünk el. — A szakmai sikerek — azt gondoltam — majd mindenért kárpótolnak. De a hazát nem pótolja semmi. Erre döbbenek rá nap mint nap, gyorsan pergő éveimben. Én úgy gondolom, a magunkfajta ember, aki tele van honvággyal, sosem találja meg a hazáját. Az mindig és örökké hiányzik. Nekem nagyon sokáig rémálmaim voltak és még ma is vannak. Legutóbb például azt álmodtam, hogy kétéves unokámmal át akartam szökni a határon. A gyermek végtelenül éhes volt, s nem tudott tovább menni. Édes kukoricát kerestem neki, s próbáltam megértetni vele, hogy ez igen jó táplálék és ha megeszi, átjutunk a határon. És erre felébredtem. Calgary Aki úgy gondolja, hogy a Sziklás-hegységnél a tájba rejtett szépségek után már több nem is várhat rá, keresse meg a Calgary magyar közösséget. Ami harc csak volt, ami szépséget lehet őrizni egy elhagyott országról, minden ott van, a szikár arcvonásokban, a kemény mozdulatokban és a szemek sarkában meghúzódó könnycseppekben. Az elmúlt nyáron ezekkel a magyarokkal találkoztam Calgaryban. Po- povics László Szabolcsból származik. — Hogyha Szabolcs messze van innen, próbáld meg közelebb hozni — így biz, □
