Kelet-Magyarország, 1996. október (53. évfolyam, 229-254. szám)
1996-10-26 / 250. szám
A KM hétvégi melléklete '96. X. 26. MAGÁNYÉ LEMÉ NY Belépőjegy Kultuszt Szabolcs aranyának A megyei almatermelők feladata jóval tovább tart a betakarításnál A nők többet dolgoznak, mint a férfiak. Ezt statisztikai adatokkal is alátámasztották. Miután munkahelyükön ledolgozzák a nyolc órát, vár rájuk a házimunka. Eddig még nem is lenne semmi probléma, csak a gyermeknevelésre is kevesebb idejük marad a rohanó világban. Nem ritka az a gyermek, aki — ha teheti — egész nap a televízió előtt ül és a horror filmekkel együtt magába szívja a brutalitást is. A filmek gyakran nem nekik való, azonban nincs aki elmondja, bogy a filmkockák olykor nem a valóságot tükrözik. A képkockákon egy-egy jóképű vagány zsarolással pénzhez juthat könnyűszerrel, azonban a hétköznapi életben nem megy minden ilyen simán. Előfordulhat, hogy a gyerek képzeletében kidolgozza a saját elméletét, hogyan szerezhetne több pénzt, szakkönyveket vásárol és beletanul a házi készítésű bombagyártásba is. Olyan távolinak tűnt eddig számunkra mindez: külföldön gazdag embereket zsarolnak a könnyű meggazdagodás reményében. Azonban ma már hazánkban is előfordul. Elszomorító, hogy tizenéves fiatal bombákat készít, életveszélybe sodor vele ártatlan embereket, fenyeget, zsarol. Valószínűleg a 17 éves fiú bele sem gondolt tettének milyen következményei lehetnek. Csak a szerencsén múlott, hogy bombái nem követeltek emberáldozatokat. Ma még megdöbbenünk az ilyen eseteken, azonban úgy tűnik, ez csak a kezdet. Követni akarjuk a fejlett országokat, s ha a pozitívumokat gyakran gazdasági okok miatt nem tudjuk átvenni, akkor legalább a negatívumokba kóstoljunk bele — elvet valljuk. Féltem a gyermekeimet. Milyen jövő vár rájuk? Az erőszak máris betört a fiatalok körébe. Némely diszkóban a belépőjegy mellett XTC tablettát is lehet vásárolni. Talán ezek a fiatalok már nem akarnak tudni semmit erről a vadkapitalista világról, a korrupcióról, a munkanélküliségről, az elszegényedésről, inkább a drog lidérces mámorába menekülnek. Talán, ha az édesanyák nagyobb figyelmet szentelnének gyermeküknek, többet tudnának velük foglalkozni, a családtagok gyakrabban beszélgetnének egymással, s nemcsak a problémákról úgy felében-harmadában a tévé előtt ülve, hanem a kellemes élményekről is, akkor a kábítószert továbbra is csak a filmekből ismernénk s nem a rideg valóságból. Horányi Zsuzsa AKTUÁLIS INTERJÚNK Amióta piacgazdaságot építünk, nem a mostani az első olyan ősz, amikor piaci zavarokkal kell szembenéznie az almaágazat résztvevőinek. Idén is gondok mutatkoznak az almapiacon, pedig csak közepes mennyiségű, ám zömében kiváló minőségű gyümölcsöt takarítanak be az almatermelőink. Hiába jó azonban a termés minősége, az azonnal pénzhez jutni kénytelen gazdák — egyéb értékesítési lehetőségek híján — egymás ellen sietnek önköltségi áron beönteni a léüzemeknek azt az almát, amely feltehetően már a télen hiányozni fog az érte akkor jobb árat is kifizetni hajlandó honi fogyasztók asztaláról. A nyereséges almatermesztést folytató országokkal szemben, ahol a termés háromnegyedét értékesítik étkezési célra és csak huszonöt százalékát ipari feldolgozásra, nálunk éppen fordított a helyzet. Nem kellene-e végre túllépni a szocialista tervgazdaság „itt a termés, ezt kell eladni” szintjén megrekedt — bár még így sem felhőtlen — termelőikereskedői kapcsolaton? Milyen irányban kellene változtatni a megye almatermelőinek és mindannyiunk magatartásán? E kérdésekre kerestük a Sallai Pál választ egy olyan almához értő szakemberrel, Sallai Pállal, a megyei Növényegészségügyi és Talajvédelmi Állomás igazgatójával, akinek lehetősége volt a világban személyes tapasztalatokat szereznie arról, valójában mennyire nem ér véget a termelő feladata azzal, hogy termését betakarítja. — Sokat emlegetjük az értékesítéssel kapcsolatban a világpiaci árat, s az exportot. Talán túl sokat is. Az okos lengyel, az izraeli, vagy amerikai termelő ezzel kevesebbet foglalkozik: „Nem kell nekem mindenáron, nagy áldozatok árán, támogatásokkal elvinni exportra a termékemet, amikor meg tudom etetni itthon is export áron.” A lengyel almatermelők például azt mondják: az igazán minőségi almát megetetik a fizetőképes helyi fogyasztókkal és a pénzesebb külföldi turistákkal. Az egy kategóriával olcsóbb almát, például az Ida- redet viszik orosz exportra. Világos, hogy azon a piacon nem állja velük a versenyt az a szabolcsi Jonatán, amelyiket rendre túléretten szedünk le. A lengyel almasűrítmény is azért lehet a mienknél olcsóbb ár mellett nyereséges, mert hozzá az alapanyag zömét, nem 15-ször permetezett ültetvényből viszik, hanem a szórványban lévő hatalmas fákról, amelyeket soha, vagy maximum háromszor permetez évente a lengyel paraszt. Nyilvánvaló, hogy az ilyen olcsó almából készült sűrítmény kenterbe veri a mi, 80-100 ezer forintos hektáronkénti növényvédő szer költséggel megtermelt — még akkor is, ha Jonatán — almából gyártott sűrítményünket. □ A belföldi almafogyasztásunk növelése az egyik kulcskérdése az ágazat kilábalásának. Ám e téren nem látni előrelépést. — Magyarországon a városi lakosság egy jelentős része faluról került oda. Visznek egy-két láda almát hazulról, s kiteszik az erkélyre, vagy a meleg pincébe. Egy hónapon belül összerottyan, s akkor egyrészt nem esznek több almát, másrészt szidják a magyar alma minőségét, s azután veszik a narancsot, meg a banánt. Ez persze tovább gyűrűzik, mert jön a külföldi, s az ilyen élményekkel rendelkező honi szállodásnak már snassz dolog magyar almát tenni eléje. Igaz nem is kap könnyen olyan minőséget, amivel büszkélkedni lehetne. Balázs Attila felvétele □ Ehhez képest mi a helyzet külföldön? — Vegyünk egy izraeli példát. Ott, ha elmegy a vendég a szállodába, akkor elé van téve egy palack helyi bor, egy gyümölcstál, s mellette az írás: „Ez a szállodaigazgatóság ajándéka”. Világos, hogy ezt valahol bekalkulálják a szoba árába, ám egyrészt maga a gesztus jól esik, ami pedig még fontosabb, a szállodai szobával együtt eladtak az idegennek valamennyit az ott termett gyümölcsökből, borokból. Ráadásul meg is ismertették a külföldivel saját termékeiket, ami már egy esetleg később kamatozó reklámfogásnak sem utolsó. □ Felvetődik a kérdés, mi miért nem tudjuk ugyanezt tenni? — Jogosan. Pedig ezzel a módszerrel rá tudnánk kapatni a mi kiváló ízű, minőségű gyümölcseinkre azokat a külföldieket, akik odahaza esetleg még nem is találkoztak magyar termékekkel, ám innen elutazva már talán igénylik ezeket. Ezt követően az ottani kereskedő késztetve lesz áru- választékát a mi termékeinkkel is növelni. Ha mi is Európa Unió-tagok leszünk, el fogja vinni a külföldi kereskedő a magyar almát, ha az olyan minőségű, s el is tudja majd adni, még azokon az árutól roskadozó piacokon is. Megkapta az érte járó pénzt; amit természetesen mindig kevesellt_______» □ Az EU -tagság során felmerül a magyar termékek, köztük az alma iránti bizalom kérdése, amit minőségbiztosításnak is nevezhetnénk. — Rendkívül fontos a bizalom. Dél-Ti- rolban például minden egyes almára ráragasztanak egy kis matricát, amelyen a származási helyre utal a Dolomitoknak a kontúrja, a gyümölcs méregtelen voltára pedig egy katicabogár ábrája. Utóbbi jel tudatja a vásárlóval, hogy ez olyan technológiával termelt gyümölcs, amely káros növény- védőszer-maradékkal nem terhelt, amely ismert, garantált technológiával készült. □ Ez a fajta termék márkázás egyben kiváló propagandát is jelent az almának. Eddig mi nem sok energiát fordítottunk erre. — Nálunk az alma korábban egy olyan termék volt, amelyik mikor megérett, a család összetrombitálta elszármazott tagjait, a nagyüzem hozatott valahonnan munkásokat, s kezdődött a szüret. Lekapkodták, vagy letépték a fáról az almát, s már ott a fasorban úgy, ahogy csomagolták, szegelték, drótozták — jó ez a szibériainak, legyen rá gondja neki elv alapján. A termelőszövetkezet hoz- ta-vitte a ládákat, a termelőnek azon különösen nem kellett gondolkodnia, mi lesz ennek a terméknek a további sorsa. Megkapta az érte járó pénzt, amit természetesen mindig kevesellt, a kereskedő pedig állandóan szidta a termelőt, milyen rossz minőséget adott neki. A gazda semmit nem érzett abból, mint gyakorta előfordult, jött a minőségi reklamáció Moszkvából a Hungarof- ructhoz, akinek ilyenkor a zsebébe kellett nyúlnia. Az ilyen rendszerben felnőtt termelő, bár most már a saját érdeke lenne, még mindig képtelen fölfogni, hogy néhány dologban alapvető változtatásokra van szükség. □ Legelőször az alma itthoni kultuszát kellene széles összefogással megteremteni, vele párhuzamosan pedig a folyamatos, minőségi áru kikészítés, szállítás feltételeit a termelőknél. — Kezdve onnan, hogy a hazai almából is olyan, pironkodás nélkül ajándékozható, gusztusosán kikészített, vaxolt, fölcímkézett elegáns szimbólumot kell csinálni, mint amilyen most a narancs, a banán, vagy a zöld „blend a med” alma. Folytatva azzal, hogy az almát étrendünk állanMegtörténhet, hogy külföldi vállalkozók valósítják meg itt, ami a mi ________feladatunk lenne. ^ dó szereplőjévé kell tenni. Azokban az országokban ugyanis — mint Franciaország, Olaszország, vagy az USA érintett államai —, ahol az alma létkérdés, ott már a termő táj határán belebotlik a jövevény. Hatalmas transzparensek, mindenütt különböző almás szlogenek: „Naponta egy alma, az orvost távol tartja”. Ezekhez társul a tömegkommunikáció — az alma étrendi szerepe így, méregtelenítő hatása úgy — az almafesztiválokra invitáló idegenforgalmi prospektusok. Az éttermek étlapján az almával töltött húsok mellett almás piték és rétesek, csokoládéba mártott almaszelet, az asztalain ott a mosolygós friss gyümölcs, tálban a kiváló almaszárítmány. A fajta jellegű almaién kívül mindenütt ihat a vendég almamustot, vagy éppen murcit. Ezt nekünk is el kell sajátítanunk, s ebben az Agrármarketing Centrumok révén az államnak is segítséget kell nyújtania! Ellenkező esetben könnyen megtörténhet, hogy külföldi vállalkozók valósítják meg itt, ami a mi feladatunk lenne, de akkor nyilván a hasznát is ők húzzák majd Szabolcs aranyának. ................................................................. Visznek egy-két láda almát hazulról, s kiteszik az erkélyre, vagy a meleg pincébe, Galambos Béla □
