Kelet-Magyarország, 1996. augusztus (53. évfolyam, 179-203. szám)

1996-08-10 / 187. szám

Nem a csődöt konzerválják

Az élelmiszer-feldolgozók életében már csak emlék a működésképtelenség

Miért kell ide tenni a „reméljük” szót? Mert a helyzet állandóan változik. Amikor az első információt írtuk, akkor még úgy volt, hogy a piac az építkezés ideje alatt is működhet a Garibaldi másik oldalán, s lám nem működhet. Akkor még szó sem volt arról, hogy a piac melletti teniszpálya helyére benzinkút kerül, mert szakmailag semmi sem indokolja, ahol háromszáz méteres körzetben két kút van, oda egy harmadik is települhessen, túl azon, hogy ennek a városrésznek erre a legkisebb igénye sincs.

Nem akarok arra hivatkozni, hogy ha néhány évvel ezelőtt elég volt a temetői, az Árok utcai, később kiegészítésként az Orosi úti Shell-kút, miért nem elég ma az a tíz, amelyik beteríti a várost, meg arra sem, miért engedjük szennyezni környezetünket. De annak már zavarni kellene a kút építése mellett lobbyzókat, hogy a város lakói minden ilyen esetben kenőpénzekről beszélnek és azt is tudni vélik, ki lesz gazdagabb tőle, bár sokszor a tájékozatlanság miatt terjed a pletyka.

Nemrég megkérdeztem a városi főépítészt, miért mondott búcsút Nyíregyházának. Azt válaszolta: nincs szüksége ilyen beosztásra ennek a városnak. Mert ahol szakmai kérdésekben nem a szakemberek, hanem a politikusok döntenek, ahol a szakmai koncepciókat pillanatok alatt lesep- rik a politikusok érdekei, ott kár ilyesmire a pénzt elkölteni.

Ilyen lenne a benzinkút is?

Balogh József

AKTUÁLIS INTERJÚNK

MAGÁNVÉLEMÉNY

Szakmai ok

Már nem ismerni rá a térré. A dinnyeárusok helyén sebtiben húzott kerítés mögött állnak a falak, rajta a tetőszerkezet, néhol a mély árkokat is betemették, s föld rejti a

közművezetékeket.

A Korányi és Garibaldi utca sarkáról van szó, melyet korábban nevezhettünk volna a cirkuszok terének is, ott kaptak helyet a megyeszékhelyre érkezett mutatványosok és ott nőtt ki néhány év alatt a semmiből egy hatalmas piac. Az MDF kezdte szervezni, hogy olcsóbban vásárolhassanak az emberek, mint amennyiért a zöldségféléhez a hivatalos piacon hozzájuthat az ember.

Ne évődjünk most azon, vajon megtartotta-e olcsóságát az új piac, mert fontosabb ennél, hogy megszokta és megszerette a környék. Pedig zajjal járt, pedig sok volt szombat délre az otthagyott szemét, de kora délutánra már rend volt a téren.

Hát ennek egyelőre vége. Reméljük azonban hogy csak rövid ideig, csak az építkezés alatt szünetel a, piac, s ahogyan azt ígérték: ha elkészül a diszkontáruház, mellette — kulturáltabb körülmények között — újból szabad a vásár.

Úgy tűnik, tartós folyamat marad a tartósítóipar fejlődése, s a rendszerváltozás okozta törés után az élelmiszer-feldolgozók életében már csak tanulságokkal teli történelem a működésképtelenség. Agrárgazdaságára támaszkodó megyénkben megbízható piacokkal rendelkező üzemek vetették meg lábukat, munkájuk, eredményességük meghatározza a szép számú termelő kör mindennapjait is. Szavaival ezt erősíti meg Kállai Mihály, az Első Kelet-Magyarországi Élelmiszeripari Kereskedelmi és Eszközhasznosítási Kft. ügyvezető igazgatója.

— A tartósító szakma, s ezen belül a konzervipar a ’90-es évek elején mélypontra jutott, ezt a törést az EKO Kft. elődje, a Nyírségi Konzervipari Vállalat sem kerülte el — utal a viharvert időszakra az ügyvezető. — Általános válsághoz vezetett a privatizáció lassú indulása, azoknak a magántulajdonú üzemeknek a hiánya, amelyek ma már komoly szerepet játszanak a feldolgozásban, de a legnagyobb gondot a hagyományos értékesítési csatornák bedugulása okozta. A kelet-európai piacokat átmeneti időre szinte teljes egészében elvesztettük, mivel a korábban államközi szerződésekre alapozott szállításoknak hirtelen vége szakadt, még azelőtt, hogy a termékek piaci elhelyezésének új formái kialakultak volna.

Ilyen környezetben a feldolgozók leállították a termelést, az optimistábbak raktárra dolgoztak, hiszen a nyugat-európai partnerek is csak a korábbi években már bejáratott termékekre voltak vevők.

□ Milyen sikerrel vezették be az új piacokra a magyaros ízeket, s mennyire nyerték meg a hazai fogyasztókat?

— A hagyományos konzervipari termékek elhelyezése Nyugat-Európa piacain minden évben az ott működő konzervgyárak, nagykereskedők helyzetétől függ, mert ha ezek megfelelő szintű felhozatalról gondoskodnak, akkor nagyon nehéz ide megmm mmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmammmmmmmmm

A belföldi fogyasztás drasztikusan csökken,

; a hazai fizetőképes kereslet V pedig gyenge.

___„

felelő mennyiségű árut megfelelő áron eladni. A belföldi fogyasztás drasztikus csökkenése — amely szintén közrejátszott a már említett válságban — jelenleg is tart, a hazai fizetőképes kereslet továbbra is gyenge lábakon áll. Tudni kell azt, hogy a konzervipari termékek döntő többsége nem tartozik az alapvető fogyasztási cikkek közé, egy savanyúság vagy egy befőtt inkább kiegészítő termék, tehát a megélhetési gondokkal küszködő ember elsőként ezeket húzza ki az étrendjéből.

□ A feldolgozás mélyrepülését azonban nemcsak a piacok elvesztése, a fogyasztás csökkenése okozta, a termelői alapokkal kapcsolatban a mai napig komoly problémák merülnek fel.

— A válság éveiben szinte megbénította a feldolgozókat a megfelelő mennyiségű és minőségű alapanyag hiánya. A szervező, koordinátor nélkül maradt, tulajdonosváltással birkózó mezőgazdaság képtelen volt megfelelő nyersanyagról gondoskodni, ez

elsősorban a zöldségfélék esetében mutatkozott meg. Viszonylag jobb ellátás volt a gyümölcsfélékből, mert a beállt ültetvények jól-rosszul csak teremtek, ez még dömpin- get is okozott.

A feldolgozóipar fejlődési görbéje 1993ban mutatott először emelkedést, ekkor javultak a piaci elhelyezés lehetőségei, a volt konzervgyárak tulajdonjogi kérdései renKállai Mihály: Aki szerződés nélkül termel, annak vállalnia kell a bukás kockázatát is Balázs Attila felvétele

deződtek illetve felelős vezetőként pénzintézet vette kezébe az irányítást, mint ahogy az EKO esetében is történt. Itt jelen pillanatban 99 százalékos tulajdonos az Országos Kereskedelmi és Hitel Bank Rt., mely támogatta az EKO stratégiáját a volt kelet-európai piacainak visszaszerzésében. Visszatekintve elmondható, nagyon jó döntés született 1993-ban, hiszen ma az EKO 65 ezer tonna készterméket állít elő és értékesít, keletre 50, nyugatra 25-28, belföldre 22-25 százalékos megoszlásban.

□ S mi a helyzet a termelői alapokkal? Ezek fejlődése mennyire tartott lépést a piacok bővülésével?

— Az ipar fogadókészségének erősödésével a termeltetésben is lépni kellett, új kapcsolatok születtek a zöldség-gyümölcs

nyék kialakítására, a piacos fajták kiválasztására paradicsomnál, az öntözéses termesztés térnyerésére, a csemegekukorica meghonosítására Szabolcs egyes területein. Néhány tanácstalan év után a gyümölcsösökben is kedvező jelek tapasztalhatók, az értékesítés lehetőségét látva a gazdák nagyobb gondot fordítanak a növényvédelemre, az ápolásra, a talajművelésre. Ez a lendület segíthet a megyének megőrizni azt az előkelő helyet, amelyet a zöldség-gyümölcs ellátásban kivívott magának.

□ A gyakorlatban azért előfordulnak meleg pillanatok, nem lehet patikamérleggel tervezni a termést.

— Kritikus pontokkal ideális körülmények között is számolni kell, minden évben akadhat gond egy- egy nyersanyag piaci elhelyezésénél, ebben az évben jó példát hozott erre a barack, s a szilvánál is hasonló zavarokra számítunk. Én ezzel együtt is úgy gondolom, hogy mindig megtalálható a mód arra, hogy a megtermett gyümölcsöt értékesítse a gazdálkodó, csak a termelő sokszor türelmetlen. Nehezen veszi tudomásul, hogy nem lehet egy-két nap alatt feldolgozni ezt az óriási mennyiségű termést, ezt a feszültséget a kapcsolataink további fejlesztésével lehet megelőzni. Egyébként az őszibarack fogadásához a felvásárlást négy nappal meghosszabbítottuk, ez elég volt a túlkínálat okozta feszültségek levezetéséhez a megyében. De mindenképpen a megkötött és megtartott szerződés teremt megnyugtató hátteret a munkához, ebben kell még lépnünk.

□ Másodszor hangsúlyozza az írásos megegyezés fontosságát. Baj lenne a szerződéses fegyelemmel?

— Sajnos előfordul, hogy az előre lekötött árumennyiséget a partnerünk nem szállítja, mert a pillanatnyi piaci árak valamivel magasabbak a megállapodottnál, s nem tud ellenállni a nagyobb nyereség csábításnak. Ugyanez a partnerünk viszont elvárta, hogy a túlkíA szakértelem mellett a türelemnek is nagy szerepe van, nem egy év dönt, mm

Kritikus pontokkal ideális körülmények között is számolni kell az üzemeknek;

felvásárló gazdasági társaságokkal, de ezzel egy időben közeledtünk a termelőkhöz is. A piaci lehetőségekkel nekik is tisztában kell lenniük, hogy ne ad hoc módon válasszák meg a növénykultúrát, ne csak megérzés alapján termeljenek. Az elképzelések egyeztetését követheti az érintett felek számára nyugodt légkört teremtő szerződések megkötése. Talán a feldolgozók kezdeményezésének is köszönhető, hogy a zöldségtermesztés kultúrája megyénkben fejlődött a leglátványosabban, gondolok itt a korszerű, támrendszeres uborkaültetvénálatot követő alacsonyabb piaci ár mellett is az előre rögzített összegért vegyük át a termését. Be kell látni, hosszú távon ez így nem működik, aki rögzített piac nélkül termel, annak vállalnia kell a bukás kockázatát is.

□ Milyen mélységig foglalkoznak a termeltetéssel?

— A sokszereplőssé vált — divatos kifejezéssel élve atomizált — termelői kör hétköznapjait nehéz az üzemből megszervezni, ezért velük inkább az integrátorokon keresztül tartjuk a kapcsolatot. A nagyobb tömegben megjelenő nyersanyag (pl. csemegekukorica, borsó, paradicsom) esetében viszont már közvetlenül a termelővel váltunk szót. A szakértelem mellett a türelemnek is nagy szerepe van, én vallom, hogy minden növénynél három év átlaga dönti el, megéri-e a munkát, a fáradságot vagy sem. Nagy eredménynek tartom, hogy ha időnként elő is fordulnak problémák néhány zöldség vagy gyümölcs értékesítésénél, a gazdálkodók idén is úgy zárják majd az évet, hogy semmit sem kell az árokba önteni, s megerősödnek hitükben: megéri termelni.

x

IX