Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)

1996-07-23 / 171. szám

1996. július 23., kedd A Ferrari vadonatúj mo­delljét, az 550 Maranellot csinosítja a nürburgringi bemutatató előtt egy al­kalmazott. Az autó tizen­két hengeres, 485 lóerős és 320 km/órás száguldás­ra képes, mindezeket 200 ezer dollárért kínál­ják. Az autót szemlélve nem lehet kérdéses: a vi­lág egyik legjobb sportko­csiját kínálja az olasz autógyár, feladva ezzel a leckét a konkurens már­káknak. A Porsche és a többi nagy rivális fejlesz­tőmérnökei nem tétlen­kedhetnek az eredmény láttán. A Ferrari ismét be­bizonyította, hogy a szá­guldó „paripa" építéséhez nagyon értenek... AP-felvétel TUDOMÁNY, TECHNIKA Forradalom a papírgyártásban Az amerikaiak és a németek azt várják, milyen eredményre jutnak majd a svédek Budapest (MTI-Panoráma) — A papírgyárak évszázadok óta a legjelentősebb környe­zetszennyező források közé tartoznak, még ha erre csak az utóbbi évtizedekben döb­bent is rá az emberiség. Ahhoz, hogy az eredetileg bar­na cellulózból a technológiai folyamat végén minél fehérebb papír legyen, irdatlan mennyi­ségű klór felhasználása szük­séges. E kémiailag igen ag­resszív elem az üzemek szennyvizével együtt kerül a folyókba, tengerekbe, ahol az élet minden formáját elpusztít­ja. Két évtizeddel ezelőtt némi javulás állt be, amikor a gyárak — a környezetvédő mozgal­mak nyomására — áttértek a klórmentes fehérítésre, illetve más fehérítőkkel (oxigén, hid- rogénperoxid, ózon) pótolták a klórt. Csakhogy a „klórmentes fehérítő eljárás” pecsét, amely újabban számos papírárun ol­vasható, távolról sem szavatol­ja az állat- és növényvilág kí­vánatos mértékű kímélését. Környezeti tanulmányok ki­mutatták, hogy a papírgyárak szennyvízcsövein át távozó klórmentes lé famaradványo­kat tartalmaz: olyan természe­tes vegyületeket, amelyek oxi­gént fogyasztanak, és szerves anyagokkal dúsítják fel az élő­vizeket, eutrofizációt okoz­va. A svéd MoDo Paper kon­szern radikális lépésre szánta rá magát, hogy ne terhelje to­vább a Botteni-öböl vizét; an­nak a Domsjö környéki részé­ről ugyanis a klórmentes tech­nológia dacára eltűntek a laza­cok, s a többi halfaj állománya is megritkult. A svédek Európa egyik legnagyobb papírgyártói és a klórmentes fehérítő eljárás fel­találói — zárt technológiai fo­lyamatot fejlesztettek ki, amelyben a megfőzött cellu­lózpépet több lécsőben fehérí­tik anélkül, hogy szennyvizet vagy rothadó rostokat enged­nének az élővizekbe. Szűrőberendezéseik segítsé­gével szinte a nullára csökkent Domsjöben a kibocsátott káros tápanyagok (foszfor, nitro­gén) mennyisége. Egyidejűleg drasztikusan lefaragták az üzemben felhasznált friss mo­sóvíz mennyiségét is. Míg a hagyományos technológiával egy tonna cellulóz előállításá­hoz 50 köbméter vízre volt szükség, a zárt láncú eljárás mindössze öt köbmétert igé­nyel. A fehérítőszerek vissza­nyerhetek, a léből kiszűrt fa­maradványok pedig elégetve energiatermelésre használha­tók fel — számolt be az úttörő módszerről a Der Spiegel. Carl-Johan Alfthan, a MoDo főmérnöke a német magazin­nak elmondta; kezdetben akad­tak problémák az új technoló­giával. Például a fából kioldó­dó gyanta eltömte a csöveket és szűrőket, a víztartályokban kalcium rakódott le, a mosólé­ben oldott mangán és vas pedig lebontotta a fehérítőként alkal­mazott hidrogénperoxidot. A svéd mérnököknek azonban furfangos szűrőkkel, valamint újfajta csövekkel és fúvókák- kal sikerült úrrá lenniük a ne­hézségeken, kiválasztva a mo­sóléből a problematikus ve­gyületeket. A nagyobb fokú fehérség el­érése érdekében a MoDo tech­nológusai egyelőre továbbra is használnak minimális mennyi­ségű klórdioxidot (egy tonna papírhoz három kilogrammot). Ez azonban olyan sókká (klo- ridokká) alakítható át, amelyek nem okoznak gondot, a kész papírban pedig mennyiségük a kimutathatóság határán mozog — állítja Alfthan. Domsjöben időközben már egymillió tonna cellulózt és papírt állítottak elő nyírfából az új módszerrel. A gyár mér­nökei most azon törik a fejüket, miként alkalmazhatnák a zárt­láncú, szennyvízmentes tech­nológiát a problematikusabb fenyőfélék feldolgozásában. Külföldön élénk érdeklődés kíséri a svéd eljárást. Elsősor­ban az Egyesült Államok és Németország nagy papírgyártó cégei várják türelmesen, hogy a MoDo eljárása kinője „gyer­mekbetegségeit” — hogy az­után ők is felugorjanak a robo­gó vonatra. Alvajárva a bíróságra Nem mentő körülmény, ha a bűncselekmény közben alszik vigye el Kanadába, s utólag mondja azt, hogy alvajárási ro­hama volt” — taná­csolta dr. Fenwick a kongresszus részt­vevőinek. Álomutazások Komolyra fordítva a szót: a világ felnőtt lakosságának egy százaléka „potenci­ális alvajáró”. Külö­nösen akkor gyako­ribb az ilyesmi, ha az illető túlfárasz- totta magát, vagy ki­adósán alkoholizált. Dr. Fen­wick elmondta: az alvajárók „támadásai” többnyire a házas­társ lökdösésében merülnek ki, s ez még akkor is fenyeget, ha az illető másik szobában al­szik. Az alvajáró ugyanis min­dig megtalálja a megcélzott személyhez, vagy tárgyhoz ve­zető utat. A komolyabb táma­dások viszont rendkívül ritkák, bár volt már példa gyilkosság­ra is. A londoni tudós szerint az al- vajárás a leggyakrabban mez­telen „álomutazásokban” való­sul meg. Erre Franciaország­ból hozott fel példát, ahol egy férfiú éjnek évadján alvás köz­ben, meztelenül felpattant mo­torkerékpárjára, s tekintélyes sebességgel kirándult a város körüli erdőbe. Papírból alkohol Budapest (MTI-Press) — Lonnie Ingram, a Florida Egyetem mikrobiológusa megtalálta a módját, ho­gyan lehet a hulladékpapírt olcsón alkohollá alakítani. Azt a Zynomonas mobilis nevű baktériumot alkal­mazta erre a célra, amelyet Mexikóban az agavéból va­ló pálinka főzéséhez hasz­nálnak. Ez az egyetlen olyan is­mert baktérium, amelyik képes a cukrot alkohollá át­alakítani. Erre egyébként csak az élesztő képes, és próbálkoztak is vele, de még katalizátorokra is szükség volt, és ez túlságo­san drágává tette az eljá­rást. Ingram a baktérium meg­felelő génjét egy hulladék­baktériumba ültette át. A híg savval előkezelt papírt ez a génmanipulált baktéri­um a gabonából erjesztett- nél olcsóbban és jó hatás­fokkal alakítja alkohollá. Egy bostani vállalat már meg is vásárolta a a papír­faló baktérium felhasználá­sának a jogát. Ki is fog fi- zetődni, mert az USÁ-ban a tökéletesebb és tisztább égés érdekében évente na­gyon sok alkoholt kevernek az üzemanyagokba. Budapest (MTI-Panoráma) — Az alvajárók figyelemre mél­tó dolgokra képesek álmuk­ban, s távolról sem minden séta veszélytelen. Némelyek megtámadják házastársu­kat, még akkor is, ha az má­sik szobában alszik. Mások nemi erőszakra és gyilkos­ságra is képesek álmukban, s a bíróság előtt — legalábbis a legtöbb országban — nem számít mentő körülmény­nek, hogy ezenközben alud­tak. Ez hangzott el többek között egy londoni pszichiátriai kong­resszuson. A részt vevő tudó­sok meglepő példákat hoztak. Átment a szomszédba Dr. Peter Fenwick, a londoni Pszichiátriai Intézet munkatár­sa az egész Európából egybe­gyűlt kollégái előtt szólt példá­ul arról a 27 éves pácienséről, aki egy éjszaka álmában har­madik emeleti lakásából egy keskeny korláton átsétált a szomszéd lakásba. Ott becéz- getni kezdte az ágyában part­nerével alvó szomszédasz- szonyt. Mikor a hölgy feléb­redvén sikoltozni kezdett, az állítólagos alvajáró a konyha­ablakon kimászott a korlátra — amelyen jött — de megcsú­szott, és három emeletnyi ma­gasságból leesve enyhén meg­sérült a fején. A bíróság azonban úgy dön­tött, hogy álmában senki nem képes ilyen mutatványra, s el­ítélte a beteget szexuális zakla­tásért. Nagy-Britanniában az alvajárás elmebetegségnek számít: ezért aztán csak akkor menthető fel valaki az alvajá­rás közben elkövetett tetteinek következménye alól, ha tudo­másul veszi, hogy egyben megkérdőjelezik elmeállapo­tát is. A normális változata Kanada az a kivételes hely, ahol az alvajárást a normális al­vás egyik változatának tekin­tik. „A kanadaiak hagyják az alvajáróikat, hogy azt csinálja­nak, amit akarnak. Ha Önök közül netán valaki el akarná tenni láb alól az anyósát, akkor Shellack, nylon Ötvenéves a mikrobarázdás lemez Budapest (MTI-Panoráma) — A napokban volt ötven éve, hogy először meg­jelent a mikrobarázdás hanglemez, amely jelentős fordulatot hozott a zene- rögzítés akkor háromne­gyed százados történeté­ben. Kezdetben volt az úgyneve­zett normál lemez a maga percenkénti 78 fordulatszá­mával. A sellack — shel­lack — anyagú korong könnyen tört dirib-darabra. Az ötvenes évekre a vál­tozó ízlés, á rock and roll- őrület másfajta technikát igényelt. E kor szülötte a45- ös fordulatszámmal lejátsz­ható mikrobarázdás lemez, amely a korábbinál jóval strapabíróbb és rugalma­sabb anyagból készült, s jobban megfelelt az újfajta tömegkultúra igényeinek. A régi technika az ötve­nes évek végére teljesen át­adta helyét az újnak. Elvis Presley, Chuck Berry vagy Little Richard hangja már percenkénti 45-ös fordulat- számú lemezekről szólt. Ér­dekes szüleménye volt en­nek az átmeneti korszaknak a nylonlemez is, amelyet tetszés szerint lehetett „gyű- rögetni”. Hangminőségről ezeknél a lemezeknél jobb nem beszélni, mégis, egy időben hihetetlenül népsze­rűek voltak ezek a hajlé­kony, olykor újságba, könyvbe vagy képeslapba préselt „szív küldi” leme­zek. A mikrobarázdás hang- rögzítés következő lépcső­foka az volt, amikor a szóra­koztató zenében, a popban és a rockban a nagyleme­zekre, albumokra is kiala­kult az igény — mind a ze­nészek, mind a közönség ré­széről. A Beatles, Rolling Sto­nes, Bob Dylan és Jimi Hendrix dalainak a 33-as fordulatszámú, 30 cm átmé­rőjű „nagylemezek” felelek meg leginkább. Ezekre „rá­fért” 35-40 percnyi anyag a kislemezek 10, vagy a ma­xi-lemezek legfeljebb 15- 16 percével szemben. S amikor már mindenki azt hitte, hogy ezekkel a le­mezekkel évtizedekig el­szórakozhat, jött a hangrög­zítés újabb forradalma. A megnetofonról most nem érdemes szólni, hiszen an­nak hangminősége silá­nyabb, mint a lemezé. Az 1982-ben Japánban a Sony által kifejlesztett kompakt- lemez — a compact disc vagy CD — érzékeny csa­pás a hagyományos leme­zekre, mégha nem is seper­te le azokat a piacról. A ha­gyományos lemezek mellett kitartók azzal érvelnek, hogy a rocknak nem tesz jót a CD túlságosan steril — üres? — hangzása. E fenn­tartás ellenére a CD elindult diadalútján, s évek óta tart a hagyományos lemezpiac haldoklása. Ebbe a verseny­be még nem szállt be a né­hány éves új csoda, a digitá­lis magnetofon. Gének és fémek Budapest (MTI-Press) — Az Oxfordi Egyetem kuta­tói olyan gének nyomában vannak, amelyekkel a növé­nyek ki tudják vonni a talaj­ból a nehézfémeket. A gö­rög Leszbosz szigetén te­nyésző Alyssum lesbiacum cserje felveszi a talajból a nikkelüledéket, és levelei­ből gyűjti, föltehetőleg a ro­varok elleni védekezésül. A tarsolyfű viszont a cinket szívja fel a talajból. Ha ennek a folyamatnak a génjét gyorsan növő növé­nyekbe lehetne átültetni, ak­kor a tudósok reménye sze­rint a nehézfémekkel szeny- nyezett földterületeket ter­mészetes úton meg lehetne tisztítani, sőt a levelekben összegyűlt fémet talán újból fel is lehetne használni. Jobb mint a teflon Budapest (MTI-Press) — A teflonbevonatú lábasok és serpenyők helyett hama­rosan szénpolimér bevonatú edények lógnak majd a konyhában. A braunschwe- igi Felület és Rétegtechni­kai Intézet kutatói olyan új, tapadás elleni anyagot fej­lesztettek ki, ami kemé­nyebb a teflonnál, és elég ezerszer vékonyabb réteg­ben felhordani. Előnyös tu­lajdonságait a benne levő fluor- vagy szilíciumato­moknak köszönheti. Az új anyag mindenütt alkalmaz­ható, ahová valami odara­gadhat: tészta- vagy csoko­ládégyártásnál, a nyomdai­parban, vagy falfelületek spray elleni védelmére. A feltaláló emlékére. Da Vinci Napok néven fesztivált rendeztek a hét végén az Oregon állambeli Corvallis- ben. Az eseményre érkezett csoportok egyike pedállal hajtható sárkánnyal emlékezett meg a nagy polihisz­torról AP-felvételek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom