Kelet-Magyarország, 1996. július (53. évfolyam, 152-178. szám)
1996-07-13 / 163. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Az édes szó Szabadság! Tégy gazdaggá minket! — fohászkodott egykoron őszinte pátosszal a költő. Fénysebességgel gazdagodok, ne szegényesetek tovább bennünket szűkülő mozgásterünkben — sóhajtunk mind többen, mikor úgy érezzük: ami több, mint fél évtizede ránk köszöntött, nem szülte meg azt a rendet, gazdasági, társadalmi, politikai, mentális és szociális harmóniát, amire oly igen szomjúhozott a lelkünk. Nekünk, a középnek, az átlagpolgároknak. Erőfeszítések árán, regressziós megtorpanások ellenére gyarapodik az ország. Benne többek gyorsan, gátlástalanul, és hatalmasan. Még többek szerényebben, komótosabban, de mégis. És a legtöbbek? Sehogyan sem. Új arcokkal és régiekkel népesül az a pénz elitje, bővül a pénzzel mindent eldöntők nómenklatúrája, a látható gazdaság mellett szinte feltarthatatla- mtl teszi a „dolgát” a fekete. Mindeközben a kiemelkedés csalóka reményszivárványa halványodik, a mozdulatainkat bénító fortélyos félelem hatalma elénk tornyosul. Komor a kép? Meglehet. Nyilván van kedvesebb, tisztultabb, nyugalommal szemlélhetőbb. A bölcsszavú Szabó István filmrendező százéves mozit ajánló gondolatai legutóbb viszont azt sejtették: Radev Baracktol- vaj-a, Forman Egy szöszi szerelme, vagy Tűz van, babám! című filmjei, valamint a zseniális magyar rendező, Jeles András A kis Valentino-ja óta a helyzet — már ami lehetőségig növelendő szabadságfokunk mégis-mér- séklődését illeti — változatlan. Hogy mire szánja el magát Jeles főhőse? Miként próbál kitörni a megalázó, lehúzó korlátozottságból. Magához vesz (elsikkaszt) egy nevetségesen kicsi összeget, tizenötezer forintot, és pár napig azt hiszi: övé lett az „édes szó” — formástul, tartalmastul, mindenestül. Nekirohan a vágyott világnak, belelendül olyan cselekvésekbe, melyek árnyékba utasított személyiségének tartást, karaktert adhatnak, melyektől a testvériség-egyenlőség kettőséhez a lózung-hármas liber- té-je társulhat. A dolog nem jön össze. Mert nem jöhet! A tehetség és dilettantizmus párharca, felerősítve a milliárdok és a fillérre kisemmizettség antagonizmusá- val — nos, ebből a mostanság zajló küzdelemből sincs kiút. Legalábbis nincs: szökéssel, csapot-papot otthagyva, hátat fordítva a kapufélnek. A Runaway Train, a lelépés-vonat (Id. a keresettek tévé-clipjét) — hacsak nem halálba semmisülésről van szó — minden elkószáltat hazahoz. Mivel nincs hová menni. Itt kell megoldásra lelni. Kállai János AKTUÁLIS INTERJÚNK Megismételhetetlen csoda A pedagógia megújulása a fogyatékosnak és a szuperzseninek is kedvezne Illyés Sándor: „A fogyatékosnak természetesen több támogatásra van szüksége, de ők ugyanolyan emberek mint bárki más” Elek Emil felvétele mozgalmakra, vagy éppen a vallási szektákra gondolunk, azoknál is megfigyelhető egy nagyon erős uniformizáltság, az azonosság alapján egy csoportba tartozás eszménye. A fogyasztói társadalomnak önkéntelenül is van azonosító funkciója. — Az új emberszemlélet a különbözőségre épít, amelyben az egyediség az érték. A gyermek fejlődése során különböző időszakokban átéli a különbözőség vágyát, különösen pubertás korban. Gondoljunk arra, hogy miközben a serdülő konfliktusokba kerül környezetével éppen arra törekszik, hogy megmutassa másságát. S mi szülők ezt milyen nehezen viseljük! Hogyan tolerálhatnánk szemléletváltozás nélkül egy társadalom másság-kultuszát. Az ember egyszeri és megismételhetetlen csoda, s az egész nevelésnek az kell legyen a célja, hogy ezt az egyediséget megerősítse. Valamennyien emberek vagyunk és valamennyien különbözünk egymástól. Ez az integráció alapeszméje. Nem szabad alcsoportokat alkotnunk, amelyben határvonalat húzunk a fogyatékos és az ép ember Speciális szükségletű gyermekek integrációja volt a címe annak a szakmai továbbképzésnek, amelyet gyógypedagógusok számára rendeztek a közelmúltban a nyírbátori Éltes Mátyás iskolában. Gondolatébresztőként dr. Illyés Sándor professzor, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola főigazgatója tartott előadást. Vele beszélgettünk a másság megítéléséről, a fogyatékos gyermekek neveléséről, oktatásáról. O Napjainkban divat a másság elfogadásának dekralálása. Eddig is köztünk éltek az „átlagtól” eltérő emberek, miért van most szükség számukra egy komoly integrációs folyamat elindítására? — Valóban köztünk éltek és élnek, ám gyakran nem vettünk róluk tudomást. A pedagógia egyes szintjeiről pedig egyenesen kirekesztették őket. Különösen az iskolarendszerre igaz ez, hiszen a százötven éves porosz-utas oktatás képtelen volt elfogadni az átlagtól eltérőt. Mind a fogyatékos, mind a szuperzseni kilógott abból a szürke masszából, amely e pedagógiai módszerekkel oktatható volt. Az egész pedagógia megújulása lehetne, ha képes lenne magába fogadni az integrációt. Igaz, ehhez hatalmas szemléletváltozásra lenne szükség, a filozófiai értelemben vett emberszemléletünket kellene megújítanunk. Nyugati társadalmakban a jólét gyarapodása, a tolerancia növekedése, a humánusabb gondolkodásmód elvezetett egy új filozófiai emberszemlélet megfogalmazásához. E szemlélet az emberi különbségek másként való szemlélete. A másság eltérést jelent, amely fontosnak tartja az átlagtól eltérő emberi tulajdonságokat. Természetes, hogy ez feltételez azonosságot is, hiszen az ember emberi mivoltában mindig is azonos a másik emberrel. Bizonyos korokban — például nem is olyan régen a szocializmusban — kötelező volt az azonosságeszme, ám ha a különböző politikai között. Fel kell ismerni az egyediség értékét. Ehhez szükség van az egyenlőségeszme jogi megfogalmazására is. A rendszer- váltás után ez megvalósult, s az egyenlő jogokban is megfogalmazódott, hogy biológiai különbségek alapján senkisem tekinthető alacsonyabb rendűnek. A fogyatékos ember is egész, akit nem szabad egy tulajdonságra — a fogyatékosságra — redukáltől például egy régi kastélyba. Az a tény, hogy létrejött a szervezett oktatás valóban pozitív, ám nem segítette a fogyatékosokat, hogy egyre messzebb kerültek a normál pedagógiai oktatástól. O Mikorra várható az új emberszemlélet kialakulása a társadalomban? — Meggyőződésem, hogy az egyszerű emberek őszinte segíteni akarása mindig jelen volt a társadalomban. Ezek az emberi érzések továbbra is mozgósíthatók ideológiáktól függetlenül. Nagy gond azonban, hogy ebben a versenyvilágban, amiben élünk a fogyatékos soha nem indulhat egyenlő eséllyel és a fogyatékosok terheinek vállalása sem rövid távon kifizetődő beruházás. Egy család számára a saját fogyatékos gyermeke is teher, ha előrébb akarnak jutni a létfenntartásért folytatott küzdelemben. Jó és rossz példákról egyaránt hallhatunk. Rengeteg alapítvány jött létre a rendszerváltás után, amelyek a fogyatékosok iskoláztatását, társadalmi beilleszkedését szolgálják. Ezen a téren óriási a fejlődés. Ha viszont a fogyatékosok alkalmazására, védő munkahelyeire gondolunk, akkor szomorú képet fest a magyar társadalom, hiszen még annyi lehetőségük sincs, mint az elmúlt időszakban. Állandó tendencia, hogy legelőször a fogyatékosok szorultak ki a munkaerőpiacról. O Meg lehet tanulni a másság elfogadását? — Ennek lehetnek egyéni, öntanító programjai is, de jó lenne, ha a mi világunkban is működnének olyan csoportok, akik kifejezetten a tolerancia növelésére tanítanának. Ha egyszer eljutunk odáig, hogy az emberi élet minőségét nem csak az anyagi jóléten mérjük, hanem az emberi tulajdonságok színvonalán is, akkor igényünk lesz egy ilyen lelki programra. A tömegkommunikációnak hatalmas szerepe lehet az új szemlélet elfogadtatásában. Ä nyugati újságok, televíziók rengeteget foglalkoznak a fogyatékos élethelyzet megismertetésével. Nálunk is érezhetők már hasonló tendenciák, ám ezekben a műsorokban vagy írásokban engem mindig zavar a jótékonykodás, a sugárzó szánalom, ami nem közelebb hozza az épeket a fogyatékosokhoz, hanem még tovább távolítja őket. A fogyatékosnak természetesen több támogatásra van szüksége, de ők ugyanolyan emberek mint bárki más. O Jelent-e alapjaiban újat a fogyatékosok oktatása szempontjából az új Nemzeti Alaptanterv? — Bízom abban, ha a NAT bevezetése egy új pedagógiai kultúra bevezetésével történik, nagyon sokat tud segíteni a magyar alapfokú oktatás sorsán, gyakorlatán és ezzel együtt a fogyatékosok ügyén. Ehhez azonban szoros együttműködés szükséges a pedagógusokat képző főiskolák, egyetemek között és feltétel az is, hogy a pedagógusnak legyen kedve egy ilyen integrációs munkában részt venni. A NAT önmagában nem csodaszer, ehhez egy társadalmi miliőt kell megváltoztatni, amelyen belül a pedagógusnak is jobb pedagógusnak kell lenni. Az új emberszemlélet a különbözőségre épít, amelyben az egyediség _______az érték. **................ ............................ ** A szánalom nem közelebb hozza az épeket a fogyatékosokhoz, hanem tovább távolítja őket. ^ ni. Nem csak a nemkívánatos emberi tulajdonságokat kell észrevenni benne, hanem azt is, ami szép. A neveléstudomány korábban az azonosságeszme alapján határvonalat húzott iskoláztathatok és nem iskoláztathatok között. Később külön intézményeket hoztak létre a fogyatékosok oktatására. így volt ez évtizedeken keresztül. Az épek oktatásában viszont 10-15 évvel ezelőtt megindult egy kedvező folyamat, a differenciálás, amely magában hordozza az individualizációs oktatás jegyeit. A differenciált oktatástól már csak egy lépés, hogy megvalósulhasson a fogyatékosok integrálása is az oktatásban. n Úgy tűnik ezek szerint a gyakorlati megvalósításban előrébb járunk, mint az új emberszemlélet elfogadásában. ^ Az egyszerű emberek őszinte segíteni akarása mindig jelen volt a _______Vadalomban. „ — Bizonyos területeken a pedagógiai gondolkodásmód és az iskolarendszer működése is integratívabb Magyarországon, mint azokban az országokban, ahonnan az integrációs gondolat ered. Mégis ezek az országok többet tudtak tenni mint mi. Nem szabad elfelejteni azonban, hogy nálunk a pszichológia sokkal hamarabb beépült az oktatásba mint egyes fejlett országokban. Önmagában hatalmas érdem volt, amikor szegregálva ugyan, de megszervezték a fogyatékos gyermekek oktatását. Még mindig érezzük azonban a nyomait annak a szemléletnek, amely szerint a fogyatékos gyermek szégyene a családnak, a társadalomnak, el kell őt tüntetni a szemünk elől, lehetőleg jó messze a lakott területx r* » *
