Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-29 / 151. szám
ff 1996. JÚNIUS 29„ SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Csutkái Csaba légi felvétele azt, hogy alaposan megromlott a viszony a magyar király és a pápa között. Hiába jött II. Orbán küldötte, hogy visszakövetelje Horvátországot, László nem adta, s ez szakításhoz vezetett. László is beállt III. Kelemen ellenpápa támogatói közé. A tudósnő szerint ez a szakítás alapvetően összefügg a szabolcsi zsinat összehívásával, mert ezt a nagyon fontos és az egyházat érintő kérdést meg kellett vitatni az ország papságával. A hely pedig valószínű, azért lett Szabolcs, mert az oroszok elleni hadjáratra készülő király seregei az ország keleti végein álltak készenlétben, hogy védjék a hazát a várható betörések ellen és jó kiinduló hely volt a bosszuló hadjárat végrehajtásához is. A kunok betörése után is épen maradt Szabolcs vára pedig nagy és erős volt, s kedvező helyen feküdt Rus- cia felé. Szabolcs ma is ünnepel. A falumegújulási napok megnyitója után Kara Pál, a Belügyminisztérium helyettes államtitkára mond ünnepi köszöntőt, lesz osztrák vendég is, aki honi tapasztalatait mondja el a falumegújulási mozgalom résztvevőinek és lesz gazdag kulturális program egészen későn estig. Vasárnap pedig kezdődik a megyei ünnepség. A református templomban ülésezik a megyei közgyűlés, a szabadtéri színpadon püspökök tartanak ökumenikus hálaadást, majd Gál Zoltán a parlament elnöke mond ünnepi beszédet. Ezután következik Szabolcs vezér szobrának leleplezése, s ide érkeznek a Vereckétől Szabolcsig futó váltó atlétái is. A gazdag kulturális műsor zárásaként az István a király című rockoperát láthatják az érdeklődők a Mandala előadásában. Honfoglalók hona: Szabolcs A millecentenárium évében emlékezünk cokkal kerített földvárról legkorábban Anonymus emlékezik meg, s elmondja, hogy Szabolcs vezér építtette földből. Az 1969- 1977 között Németh Péter által vezetett ásatás igazolta, hogy a hatalmas faszerkezettel megerősített földvár honfoglalás kori és a X. században épült. A földvár a hozzá tartozó és közvetlen közelében ma is álló templommal ispánsági központ volt, ahol I. László 1092-ben a szabolcsi zsinatot tartotta. A 227-303-349 méter hosszúságú és mintegy 10-12 méter magas három sánc hatalmas üres udvart zárt körül. Területén az ásatás egyelőre épületet nem talált. Az utóbbi időkig temetőnek használták. Vagy a református templomára. Eredetileg az ispánsági központhoz tartozó esperesi templom volt. Első említése 1357-ből való, amikor is a Máriának szentelt monostort az oklevél hat kőoszlop által tartott épületnek, tehát háromhajósnak mondja, amelynek fatornya van. A három pillér alapozását Németh Péter 1970- 72 közötti kutatása során megtalálta. A feltehetően XI. századi eredetű templomot a XV. század vége felé néhány gótikus nyíláskerettel látták el. A szentélybe ugyancsak a gótika idején alakos festés került, amely még feltárásra vár. A reformáció után a templomot a kálvinisták vették birtokba. A XVIII-XIX. században egyetlen teremmé alakították át. Valószínűleg ekkor bonthatták el a hajó oszlopsorát, a középkori sekrestyét és módosíthatták az épület magasságát is. Az átalakítások az épületet jellegtelenné tették, úgyhogy kutatása előtt a műemlékek jegyzékében nem is szerepelt. A templomot Németh Péter régészeti kutatása után az Országos MűSzabolcs, a földvár madártávlatból emléki Felügyelőség állította helyre 1975-78 között, Komjáthy Attila tervei szerint. Sokszor fogalmazódott már meg a kér-, dés sokakban: miért is éppen ezt a helyet választotta László király 1092-ben a szent zsinat összehívására? Miért éppen ide rendelte az ország legfőbb előkelőségeit és összes püspökét? Tudósok keresték rá a választ, s a legvalószínűbbnek a Jánosi Mónika kandidátus tollából származó magyarázat. Azt írja: az 1090-es években Magyarország külkap- csolataiban jelentős változás következett be. László beavatkozott a horvát belviszá- lyokba és meghódította Horvátországot, amely a pápa hűbérese volt. A hódítás a pápai hűbéruraság végét jelentette, meg A föld, ahol állunk, az országnak olyan ősi része, ahol egykor a nagy magyarok és maga Szent László járt. — Antall József, a Magyar Köztársaság első szabadon választott miniszterelnöke mondta ezt két nap híján kereken három éve Szabolcs községben, ahol akkor a 900 évvel korábban megtartott zsinatra és László királyunk szentté avatásának 800. évfordulójára emlékezett a megye, az ország. Ezúttal nincs kerek évforduló, Szabolcs község mégis az érdeklődés homlokterébe kerül néhány napra, mert a millecentenári- umi ünnepségsorozat megyei rendezvényei között kiemelt helyet kapott. Történelme, kora, megmaradt tárgyi emlékei mind-mind múltunk idézői, természetes hát, hogy a jeles ünnepeken itt hajtunk fejet elődeink tettei, hősi cselekedetei előtt. Lakatos Dénes, a település polgármestere mondta el három éve: 900 esz- tendje, amikor László király idelátogatott, Szabolcs az ország ötven legnagyobb településének egyike volt. Ma a legkisebbek egyike, de lakói nem felejtik, hogy a falu egy vármegyének a névadója. Büszkék Kö- zép-Európa talán legszebb földvárára, újjászületett református templomukra, a látogatók meghatódására az ősi falak között. És holnaptól újabb büszkeségük is lesz. Három éve a megyei önkormányzat László király mellszobrával ajándékozta meg az ünneplő falut, holnap pedig Szabolcs vezér szobra leleplezésének tanúi lehetünk. Pedig van Szabolcsnak mire büszkének lenni. Például a földvárára. A háromszög alakú, meredek földsánSzabolcs vezér szobra a megyeháza homlokzatán A neves református templom Szent László szobrával Elek Emil felvételei Szabolcs honfoglaló vezér és Szent László király emlékoszlopa 1896 Balogh József a km vendége Akinek Charlie Chaplin gratulált Bodnár István Szereti, ha nevetnek rajta. Ennek érdekében, ha kell, krumpliorrot ragaszt, fejen- áll vagy éppen bukfencezik. A gyermekek kedves barátja, vidámság veszi körül. O a bohóc. Eötvös Gábor zenebohóc a legkiválóbbak közé tartozik, legalább hetven éve van porondon. Jászai- díjas Érdemes művész, a Magyar Csillagrend kitüntetettje. Július 3-tól Nyíregyházán is láthatjuk, az Eötvös cirkusz műsorában. — Apám artista volt, és már négyéves koromban ismerkedtem a manézzsal — mondja bemutatkozás helyett. Dobáltak, artistaszámban vettem részt. Tizennégy éves koromra a nagy álmom a nevette- tés, a humor lett. Nem volt könnyű bekerülni a bohóccsoportba, apám azt mondta, hogy túl fiatal vagyok még erre a feladatra, kezdjem artistáskodással. Taníttattak viszont zenére is. S mire önállóan felléphettem bohócszámokkal, már kombinálhattam zenével. Trombitán, kistrombitán, szakszofonon, klarinéton, okarinán, szájharmonikán, hawa- igitáron, hegedűn egyaránt játszom. □ A bóhocszakma egyébként különleges helyet foglal el a cirkuszban? — Ha könnyű lenne, akkor nem lenne ilyen hiány belőlünk. Magyarországon, sőt Európában hiányszakma a miénk. Nehéz mesterség ez. Nyolc-tíz percnyi ideig tudni kell szórakoztatni a közönséget. Nem elég egy-két poén, az első perctől kell fokozni a hangulatot. A másik probléma, hogy nem lehet ismételni, ha valami nem sikerül. A rossz poént ismételni nem lehet. Sokat kell improvizálni. Vannak ezek a mondásaim... □ A cirkuszkedvelők körében fogalommá vált a „ Van mááásikü!” szállóigéje. Hogyan született? — A hatvanas években Jugoszlávia magyarlakta területein jártunk, és mindennap két előadásunk volt. A sok előadás közepette egyszer az egyik hangszer elakadt. Nem tudtam kivenni a zsebe m b ő 1 . Ott küszködtem, aztán kivettem egy másikat. A közönség jól reagált rá. így megmaradt... □ Merre lépett fel külföldön? — Európa sok-sok országáSminkelés közben Eötvös Gábor zenebohóc ban; így Jakublik László felvétele például Németországban, Angliában, Spanyolországban, Franciaországban, de Amerikában és Japánban is. Mindenütt az ottani nyelven. Játszottam már 30-40 ezer ember előtt is. Büszke vagyok arra, hogy sokáig együtt léptem fel Latabár Kálmánnal. Pályámnak nagy eseménye volt, hogy Svájcban Charlie Chaplin is gratulált nekem, egy előadás során szalmacsokorral köszöntött a manézsban. A nevet- tetés nagy mestere azért dicsért, mert önmagamat adom. 71 Furcsa foglalkozás, kinevetik Önt... — Nem kinevetnek, hanem megnevettetem az embereket. Ez egészen más. Sokat fejlődött a mi szakmánk is. Régen a klasszikus bohócot fenéken rúgták, leöntözték vízzel, habbal. Ezeket a dolgokat el kellett hagyni. Ahogy a világ fejlődött, úgy a szakmánk is. A klasszikus bohócöltözékeket, poéneket elhagytuk, és az élethez közelebb álló a műsorunk is. — Nagyon jó érzés, hogy az emberek elfogadnak. Gyerekek, papák, nagymamák. Boldog embernek érzem magam, ha fiatalabb lennék, újra szakmát választhatnék, újra csak bohóc lennék — fejezi be a beszélgetést a gyerekek kedvence, a 75 éves művész.
