Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)
1996-06-08 / 133. szám
ff 1996. JÚNIUS 8., SZOMBAT SSSgg8888S8g88S8888888®g8S8888S88SS88S88?SS888888S8883S88SS^8S8S88888888S8SS888 Napkelet • A KM hét végi melléklete A millennium és a régi Nyíregyháza A z előkészületek során a megye törvényhatósága 230 ezer forintot (=460 ezer koronát) szavazott meg az ünnepségek maradandó létesítményeire, ezek egyike a Bessenyei- szobor. 1896 januárjáig azonban csak a pályadíjnyertes Kallós Edének a megbízatására került sor. O jelezte pályázatában, hogy eredeti portrét nem ismervén, más, korabeli testőr fennmaradt festménye alapján készíti szobrát. így is szerencsésen örökítette meg Bessenyei jellegzetességeit: a daliás termetet, a testőregyenruhát, és tartásában még az elmélyülten gondolkodó embert is. — A szobor csak 1898 nyarán került Nyíregyházára, de az őszi közgyűlés alkalmával már nem lehetett ünnepélyesen felavatni, mert a szeptember 16-án meggyilkolt Erzsébet királyné halálakor elrendelt országos gyász miatt ez lehetetlenné vált. így aztán csak 1899. május 9-én leplezték le a szobrot a külön engedéllyel kiküldött királyi testőrség három, díszbe öltözött tagjának jelenlétében. A szobor annak idején a megyeháza épülete előtt állt 1928-ig: ekkor helyére a világháború hősi halottainak emlékműve került. Akkoriban a Széchenyi út menti parkok innenső végein szép nyárfakaréjok díszítették a pihenőhelyet, ahová Bessenyei emlékszobra került. Manapság, sajnos, ez a díszes háttér még igen-igen megritkult, pedig nagyobb figyelmet érdemelne. Az említett megyei közgyűlés másik fontos határozata egy új megyei kórház felállítására vonatkozott. A végrehajtás körül azonban meglehetősen sok huzavona alakult ki: főleg a tervezés, a szükséges költségek folyamatos biztosítása körül. Alapkövét 1897. május 19-én teszik le, a város építészpárosa Vojtovits és Barzó a kivitelező. Megnyitására majd 1899. november 20-án kerül sor. S amikor az első épületeket át is adták a betegek gondozására, abban már egyetértés született, hogy a kórházat a szeretett királynéról Erzsébet közkórháznak nevezzék el. Még az 1896. évi nagy előkészületek idején Básthy Barnabásné Nikelszky Erzsébet kezdeményezésére sajátosan női elgondolás született. Hogy t.i. a nyíregyházi hölgyek gyűjtést szervezzenek, s a begyűlt összegből majd méltó emléket nyújtanak át a városnak: egy emlékzászlót díszes kivitelben. A jótékony nőegylet által fenntartott női ipariskola tanárai tervezték és növendékeikkel együtt végezték a kézimunkát. — A3 első évben összegyűlt pénz nem bizonyult elegendőnek a megvalósításhoz, ezért 1897-ben megismételték az akciót, a nyírvidék lapjain sorban nyugtázták még a legkisebb összegeket is. így már nem maradhatott el a siker. 1898 januárjában beszámolhatunk arról, hogy elkészült az emlékzászló és csak az ügyhöz méltó alkalomra várnak, hogy ünnepélyesen át is adhassák a szép zászlót. Ezen a város címere mellett felirat olvasható az egyik oldalon: „Az ezer év emlékére a nyíregyházi nők”, a másik oldalon az allegorikus Hungária asszony alakja látható a hármas halommal és a címerrel. — A megfelelő alkalom március 15-én jött ej: ez a nap abban az évben egyben a nagyidők márciusának éppen ötvenedik évfordulója is. A városi ünnepélyek keretében délután a küldöttség „lélekemelő ünnepség” keretében adta át ajándékát a polgármesternek. A szalagpáron ezek a feliratok: „Légy hű múltadhoz” és „Küzdj a jövőért!” — A zászló később a városi, majd a Jósa Múzeum gyűjteményébe került. Az intézmény mai restaurátorai most kijavították az évtizedek romlásait, s a megszépült ereklyét az egyik millecentenáriumi országos kiállításra kölcsönözték. A budapesti monográfia-mozgalom 5. Néhány évvel később 1894-ben lassan országossá és „hivatalossá” is vált: így jöhetett létre a „Magyarország vármegyéi és városai” sorozat. A részvételt illetően már 1895-ben helyeslő határozatot hozott a megyei közgyűlés, sőt a jubileumi év eseményei közé szerették volna iktatni a megjelenést. Nem látták azonban előre az ilyen vállalkozás részfeladatait, s még ellenzői is akadtak a tervnek. Majd csak 1900 tavaszára jelenhetett meg a díszes szabolcsi kötet: Kállay Andrásnak, a volt főispánnak csakugyan mélyenszántó történelmi visszapillantásával és a megyei közigazgatás dicső múltjának kritikus szavú megörökítését tartalmazó bevezetőjével. Ez a kötet máig a történelmi Szabolcs vármegye életének legmegbízhatóbb forrása. Megjegyzendő, hogy a szomszéd Szatmár megye kötete 1908-ban jelenik meg. Az országos tervek teljesítése is el-elhú- zódott Budapesten. A ma Andrássy útnak nevezett akkori Sugár út torkolatánál készült a millenniumi emlékmű Teljes, ma is látható együttese azonban csak az első világháború után lett teljes. Ugyanebben az időben, Franciaországban, Párizs legnevezetesebb sugárútjának végén emlékül egy ismeretlen, Verdunnél elesett francia katonát temettek el, — s ezt az emlékező formát az egész világon átvették. Budapesten éppen ezt a környezetet találták erre a legméltóbbnak: itt helyezték el a hősök kövét 1929. május 27-én, s azóta hívják ezt, a millenniumi emlékekkel övezett térséget Hősök terének. Ezt mutatja az itt látható régi levelezőlap is. Még 1896-ban határozatot hoztak itthon arra, hogy a jubileumi év után rendszeresen tartsanak májusban az iskolák a millenniumra emlékező, a hazafiság érzését elmélyítő ünnepélyeket. Az újságokban, az iskolai évkönyvekben a megemlékezésekről folyamatosan olvashatunk, — észrevehető azonban, hogy egyre inkább lanyhul az érdeklődés, az ünnepélyesség. Az evangélikus főgimnázium értesítőjében az 1907. évi ünnepségről azt olvashatjuk, hogy a felsőosztályos diákság, tanárai vezetése alatt, a kisvárdai várkertben tartotta meg az emlékezést, egyszersmind csatlakozva azokhoz az ünneplésekhez, amelyek már egy újabb millenniumra hívták fel a figyelmet: hogy t. i. a húsz évig uralkodott Árpád fejedelem halálának éppen 1907- ben van az ezredik évfordulója... Margócsy József A KM VENDÉGE Történész és vezető Tóth Kornélia Rögös utat járt be dr. Cservényák László, aki a tízgyerekes nyírcsaholyi családból a tanárképző főiskola főigazgatói beosztásáig jutott el. A történelem szere- tete határozta meg pályafutását, ezért végzett egyetemet és emelkedett ki a gazdálkodói környezetből. A megszerzett ismeretek átadása, a tanítás gyönyörűsége pedig olyan élménnyel ajándékozta meg, hogy évtizedeket töltött különböző katedrákon. Oktatott, kutatott, szerkesztett és írt könyveket, szervezte a tudományos közéletet fáradhatatlanul. A pedagógusnapon a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Arany Erdemke- reszttel tüntette ki érdemes és eredményes munkássága elismeréseként. A kánikulai nap elől barátságos nappaliba húzódunk és megidézzük a történelmet. Nehéz a válogatás a fontos események közt, hisz Cservenyák tanár úr élete igencsak mozgalmas. Soha nem tartozott a csendes, csak a szűkebb értelemben vett szakmát művelő emberek közé. Nagyobb távlatokban gondolkodott és ezért a pedagóguspályát is kreatívabban képzelte el. Bár a testvérei közül már szereztek tanári diplomát, a gyermekeiket a gazdálkodásból felnevelő szülők nemigen dédelgethettek ilyen álmokat. Bár ők pedagógusok voltak a szó nemes értelmében, mert útravalóul szakmát, diplomát és emberséget adtak mindegyiküknek. A nagykárolyi gimnázium két éve után Mátészalkán érettségizett, majd a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem szakán szerzett oklevelet. Utána öt évet a Kossuth gimnáziumban, kettőt a felsőfokú tanítóképző intézetben töltött. A kor politikai gondolkodásának megfelelően marxista iskolát végzett és pedagógiai rátermettségének köszönhetően alapító tagja lehetett a tanárképző főiskolának. Politikai gazdaságtant tanított, megszervezte Dr. Cservenyák László a tanszéket. 1966-ban ledoktorált, Nyíregyháza örökváltságát dolgozta fel, amely két kiadást ért meg. Szabó István történész tanítványaként és bíztatására foglalkozott ezzel a témával. A helytörténeti kutatás a későbbi évtizedekre is meghatározta munkásságát. Együtt dolgozott Hársfalvi Péterrel is. A szűkebb szülőhaza népének szerete- te, megbecsülése, az értékek megóvása késztette könyvírásra és szerkesztésre. Nyíregyháza történetét, Szabolcs-Szat- már-Bereg megye monográfiáját szerkesztette és hosszú éveken át a Szabolcs-Szatmári Szemle szerkesztő bizottságának tagja volt. Több tudományos előadást tartott, támogatta és ösztönözte ifjabb kollegáit a kutatásban. Életútja egy ideig a politikai pályára vezetett, majd a tanítás iránt érzett szenvedélye, a közéletben szerzett jártassága és vezetői erényei miatt kinevezték a Bessenyei György Tanárképző Főiskola főigazgatójának 1980-ban. Az ő irányításával alakították ki a nemzetközi kapcsolatokat az opolei, zwicka- ui, rzseszówi, Usti nad Labem-i főiskolákkal. Támogatta a tanszéki könyvtárak létesítését, megszervezték a közművelődési könyvtár-, a gyors- és gépírás és az idegennyelvi, a német, a francia tanszéket. Építettek uszodát, atlétikai csarnokot, lebetonozták a sportpályákat. A Móricz Zsigmond Színház épületének felújítása alatt helyet adtak a nyíregyházi társulat első előadásainak a főiskola átalakított nagyelőadójában. Korántsem teljes a felsorolás. 1985-től 1993-ig a történelem tanszéket is vezeti. A betegséggel is megküzdve még további évekig tanított a tanszéken. A megyei tudományos koordinációs tanács tagja, a megyei tudományos köz- alapítvány kuratóriumának elnöke, a közalapítvány díját elsőként kapta meg. A Debreceni Akadémiai Bizottság elnökségének tagja, a minisztérium felsőoktatási tudományos tanácsába is beválasztották. Megszervezte a Magyar Történelmi Társulat megyei tagozatát, amelynek elnöke, s szintén ezt a tisztet töltötte be a TIT közgazdasági szakosztályában. Éveken át volt tagja a TIT országos választmányának. A közéleti elfoglaltságot soha nem lehetett nyolc munkaórába sűríteni. Megértő társ segítette az egyre fontosabb beosztásokhoz nélkülözhetetlen családi háttér megteremtésében. Felesége és három lánya szintén pedagógus, valamennyien részt vállalnak a közéletből is. Gazdag életút eseményeiből válogatunk. A történelem, a tanítás, a kutatás, a közélet, a szűkebb környezet és a család adta a keretet Cservenyák László munkásságához.
