Kelet-Magyarország, 1996. június (53. évfolyam, 127-151. szám)

1996-06-08 / 133. szám

AKTUÁLIS INTERJÚNK Térségfejlesztő főiskola A kiterjedt kapcsolatok szakmai alkalmazkodó képességet feltételeznek Nyéki Zsolt rendezésére is, melyet végképp elkerülhe­tetlenné tett a közgazdász szak beindítá­sa. Most, hogy hosszú évek óta halogatá­sa után megnyugtatóan alakult a középis­kola elhelyezése, valóban lehetőség nyílik nálunk is az elméleti oktatás feltételrend­szerének javítására. a a már említett kapcsolatok tervszerű bővítése révén újabb eredményekről kap­tak szárnyra hírek. — Kapcsolatrendszerünk bővítésénél az olyan gyakorlatcentrikus kutatás-fejleszté­si együttműködéseket preferál­juk, amelyek a megye számá­ra is érdekesek. A nyugati programok leginkább a fenn­tartható fejlődéshez, a környe­zetvédelemhez, csúcstechnikai és technológiai transzferekhez kötődnek. Ha egy régió vagy egy intézmény e négy terület együttesében határozza meg sa­ját fejlesztési koncepcióját, ak­kor természetszerű szakmai kapcsolatokra talál. E megkö­zelítésben gyökerezik az az át­fogó programunk, amelyet mi technológiai fejlesztési központ megteremtésének nevezünk, ez pedig egy olyan technológiai transzfer bázist takar, amely nélkül ez a megye a mezőgaz­dasági, gazdaságfejlesztési pro­jektjeit nem tudja megvalósíta­ni. A keleti három határ szeg­letében és gazdasági értelem­ben vett sziget létrehozásában a főiskola a maga kapcsolat- rendszerével olyan feladathoz juthat, amelynek precíz elvégzése megnyugtatja az ugrásra kész, a helyi szervezetekkel kor­rekt együttműködést kereső külföldi befek­tetőket. A szellemi háttér megteremtésén túl gyakorlati programokat is teremt a nem­zetközi együttműködés, most éppen a nap­elemek mezőgazdasági hasznosítására in­dítandó program részleteit egyeztetjük, de napirenden van az olajos növények több­Az uj kapcsolatok mindenképpen a szakmai kompetencia elismerését ___Ifi——_» fő-termékpályás hasznosítása is. Ez utób­bi izgalmas téma, azt vizsgálja, hogyan le­het napraforgóból üzemanyagot és mellék- termékként jó minőségű takarmányt előál­lítani. A tét nagy, hiszen sikeres program­zárás és gyakorlati bevezetés esetén csak a megyeszékhelyen 1500 tonnával keve­sebb gázkorom kerülne a levegőbe, s az ál­lattartási kedvet is növelné a térségben. □ A megyék közötti együttműködésre is jó példát szolgáltat a főiskola. A szomszédos Borsod-Ábaúj-Zemplén la­zítani akar nehézipari hagyományain, s To­kaj térségéhez kötődően mi fölvetettük a szőlész-borász mérnökképzés indításának lehetőségét intenzív francia nyelvoktatás­sal, mely révén a szakmai diploma mellé francia szakfordítói oklevelet is szerezhet­nének a hallgatók. A javaslatot a szomszéd megye közgyűlésének elnökétől kezdve a miskolci egyetem vezetőségén át a szak­mához kapcsolódó vállalatok is érdeklőd­ve fogadták. Tokaj városa máris rendel­kezésünkre bocsátotta az új gimnázium egyik épületrészét, ahol a szakmai prog­ramjaik nagy részét eltölthetik és kollégi­umot kapnak. A megkezdett tárgyalások mindenképpen a szakmai kompetencia el­ismerését jelentik. MAGÁNVÉLEMÉNY Sutyiban Eltelt már ' egy egész hét is talán az utolsó össze­csapás óta, ép­pen ideje volt, hogy újból fel­lángoljon a koa­líciós vita. Ol­vashattuk, hall­hattuk a rádió­ban: ezúttal az összeférhetetlenség dolgában nem fér meg egy szőnyegen á nagyobbik és a kisebbik kormányzópárt. Tehát, Tisz­telt Olvasóim, mólóban a hiányérze­tünk, mert nem vagyunk itt, a korai kánikula közepén egy kis újabb párt- civakodás nélkül. Min is kaptak bajba a felek? (A vá­laszhoz szükséges jól érteni egymást: a szóba hozott összeférhetetlenségi törvény szerint a képviselő urak és hölgyek nem lehetnek jelen, mint ér­dekeltek az állami cégek munkájában. A maszekban igen.) Mondják a sza­baddemokraták: kell ez a törvény, méghozzá azonnal és visszamenő ha­tállyal. Bólogatnak erre a szocialisták, hogy szerintük is kell a törvény, de nem most (csak 1998 után) és persze nem visszamenőleges hatállyal. Mire a szabaddemokraták: ha kell, saját törvényjavaslatot terjesztenek be. Nem az első alkalom, hogy zavar­ba hozzák a pártok a gyanútlan pol­gárt. Akik nem szenvedünk amnézi­ában, még jól emlékezünk a legutób­bi választási hadjáratban azokra a mondatokra, amelyek a tisztességről, az összefonódások felszámolásáról, a mesés jövedelmeket biztosító kapcso­latok leleplezéséről szóltak program- szerű megfogalmazásban. Csettintget- tiink is a nyelvünkkel, hogy ez igen, na végre, erre kell voksolnunk. Most viszont, amikor jön a bevál­tás ideje, egyszeriben problémák tor­nyosulnak a két győztes párt háza tá­ján. Léteznék, hogy azért a huzako­dás az összeférhetetlenségi törvény körül, mert mégiscsak érdekek sériil- nek(hetnek) az országgyűlési patkó ama bizonyos részeiben? Ha hinni le­het a házelnök rádióbeli szavainak, akkor ez az ügy a szocialisták között alig néhány embert érintene. Mármost kérdés, hogy megéri-e gyanúba kever­ni néhány ember miatt az egész frak­ciót? Aztán a másik oldal: miért csak az állami cégnél lévő érdekeltség az „összeférhetetlen”? A magáncégnek semmi érdeke nem fűződik ahhoz, hogy az általa jól megfizetett hona­tya mikor, mire adja a voksát? Ha egy minicégnél írásos engedély kíván­tatik ahhoz, hogy az éjszakai portás nappal mellékfoglalkozást űzhessen (ha nem szerzi meg, ki is rúghatják), miért lehet a honatyáknak sokkal jö­vedelmezőbb másod-, harmadposzto­kat betölteni, csak úgy, sutyiban. Hát ez itt a kérdés, Tisztelt Ház! Angyal Sándor csoda a régión belüli folyamat folytatása: egy évvel ezelőtt a debreceni universitas, korábban és más formában a miskolci egyetem indított egyetemi szintű közgaz­dászképzést, s hozzájuk zárkózott fel me­gyénk és Nyíregyháza a maga, mezőgaz­daságinak mondott főiskolájával. □ Hogyan kapcsolódhat egy oktatási in­tézmény munkája a térség fejlesztési prog­ramjához? — Bő két évvel ezelőtt foglalkozott a me­gyei önkormányzat azzal, hogy a Napko­A szokásos diplomaosztó és felvételiztető késő tavaszi munkacsúcs mellett van bő­ven alkalom számvetésre a GATE Mező- gazdasági Főiskolai Karán, hiszen a nyír­egyházi intézmény épületbővítés előtt áll, hallgatóival most zárja egy új szak első évét, tangazdasága a közelmúltban euró­pai minősítést nyert el. A sort már Dr. Si- nóros Szabó Botond főigazgató folytatja. — Kezdhetném a minden in­tézményre jellemző tendenci­ával, vagyis azzal, hogy a hat évvel ezelőtti költségvetésünk­nek jó esetben hatvan száza­lékát kapjuk most, miközben minden többszörösébe kerül. Egy ilyen helyzeten csak úgy lehet úrrá lenni, ha a kénysze­rű megszorításoknál nagyobb mértékben erősödik meg a lo­gikus gondolkodás az értelmes stratégia. Kezdettől fogva olyan fejlesztéseket akartunk megvalósítani, amelyekkel ez a főiskola a térség gazdaságá­ban gyökerező, azzal harmo­nizáló felsőoktatási intéz­ménnyé válhat. Ehhez egyik módszerként a kapcsolatrend­szerünk bővítését választottuk, Magyarországon és külföldön is kerestük a termékeny együtt­működés lehetőségeit a legpar- tiképesebb partnerekkel. E kapcsolatok jótékony hatással bírnak: gyorsan kiszűrik a gyenge teljesít­ményt, ebből eredően nagyfokú szakmai alkalmazkodási készséget feltételeznek. Az együttműködés tehát nem formális, éppen ezért a szűkös anyagi keretek ellenére is meg kellett találnunk a tudományos in­tézményekhez, emberekhez, az Akadémi­ához, Európában meghatározó intézetek­hez vezető, utat. □ A hazai felsőoktatás jelenlegi helyze­tében ritka teljesítményre tekinthet vissza az elmúlt évek értékelésénél. — A mögöttünk álló fél évtized az ok­tatás profiljában is jelentős változást ho­• • ...................111 1 1......................... A jelenlegi kemény pénzügyi helyzetben ugyancsak megnézik, ki indíthat új szakot, jy zott, két új szakkal bővültünk: a meglévő gépész- és repülőmérnöki mellett ’91-ben in­dítottuk be a mezőgazdasági mérnökök képzését, s éppen most zárják első évüket a közgazdász hallgatóink. Az általános me­zőgazdasági mérnöki programunkban el­rejtettük azokat a csírákat, amelyek térsé­günk fejlesztési programjaihoz igazodnak, a kertészeti szakirányon belül itt utalnék a gyümölcs- és zöldségtermesztésre illetve a szőlészet és borászatra. A közgazdasági szak tovább mutat ennél: egyfelől bizo­nyította, hogy amennyiben a város és a me­gye összefog, akkor egy hagyományterem­tő program is sikeresen végigvihető. És láss csodát Szabolcs-Szatmár-Bereg: bár az agrárközgazdász szak ismert foga­lom, közgazdasági képzést rajtunk kívül agrárintézmény nem végez ma Mágyaror- szágon. Másfelől a jelenlegi kemény pénz­ügyi helyzetben ugyancsak megnézik, ki in­díthat új szakot, s az elmúlt években ta­lán ha két engedélyre került miniszteri alá­írás, köztük a legszegényebb keleti régió intézményeként a miénkre. A harmadik Dr. Sinóros Szabó Botond Harasztosi Pál felvétele ron kallódó, gazból ki sem látszó épülete­gyüttest a főiskola megkaphatná a gyakor­lati oktatás feltételrendszerének javítására, és annak a szellemi többletnek a koncent­rálására, amely a megye állattartását kise­gítheti a kátyúból. Ma ez a telep a legma­gasabb szakmai elismeréssel működik, ál­latállományát törzstenyészetté nyilvánítot­ták, vagyis Európa legfejlettebb országai­nak hasonló minősítésű gazdaságaival is felveszi a versenyt. Ennek környezetünkre gyakorolt hatása pedig az, hogy a térségi az állattenyésztéshez megfelelő biológiai, illetve génalap áll rendelkezésre. Ez szin­tén több ember és intézmény együttműkö­désének eredménye, a főiskola mellett ezt akarta a város, a megye és Napkor elöljá­rósága is, kölcsönösen segítve egymás mun­káját. Létezik egy díj, amelyet évente két intézménynek adományozhat a földműve­lésügyi miniszter, s most ezzel a Nagyvá- thi-díjjal tüntették ki ezt a telepet, újabb elismeréseként annak, hogy a stratégiához, a komoly koncepciókhoz kapcsolódó ösz- szefogás mennyire sikeres. A nyugati programok a fenntartható fejlődéshez, a környezetvédelemhez kötődnek. yy □ Pont került egy régóta húzódó ügy vé­gére is, megkapják a méltóbb helyre köl­töző szakközépiskola épületrészét. — Itt egy senkinek sem jó helyzet ala­kult ki, az épületegyüttes kérdése komoly feszültséget okozott minden érintett szá­mára: a szakközépiskola fenntartója a vá­ros, viszont az épület egésze a főiskolához tartozik. A középiskola évek óta helyhi­ánnyal küszködött, a mi fejlesztési elkép­zeléseinket is akadályozta a rendezetlen vi­szony, s már az is kérdés volt, egyáltalán ki újítja fel az épületet. Fejlesztési kon­cepciónkban kitértünk az épület sorsának

Next

/
Oldalképek
Tartalom