Kelet-Magyarország, 1996. április (53. évfolyam, 78-101. szám)
1996-04-06 / 82. szám
iyyó. ÁPRILIS 6., SZOMBAT A millennium és a légi Nyíregyháza 3. A jubileumi év eseményei A polgári leányiskola Archív felvétel Margócsy József Január elsején, a millenniumi év első napján — szerdán este — ünnepi előadást rendezett Bokody Antal színtársulata a nemrég megnyitott nyíregyházi színház épületében. A zsúfolt ház előtt A falu rossza c. darabot játszották, de az est fénypontja, aktualitása dalnoki Gaál Gyula érdemes veterán művész alkalmi allegorikus prológja lett. Ebben történelmi és művészi típusokkal a menny előcsarnokában mutatja be a színészet és a kultúra múltját, jelenét és jövőjét, természetesen Benczy Gyula híres cigányzenekarának közreműködésével. Az allegóriák között, a puszta leírás alapján nemigen igazodhat el a mai olvasó, de hinnünk kell abban, hogy a tele nézőtér előtt jól indulhatott el városunkban a jubileumi esztendő. Az országos kiállítás május 2-i budapesti megnyitása után egy héttel kezdődhettek a vidéki ünneplések. Kilencedikén az iskolák ünnepelnek szerte az országban. Itt például az evangélikus főgimnáziumban a főispán, az alispán, a polgármester jelenlétében folyik a program, Porubszky tanár úr saját alkalmi ódáját szavalja el. — A helyi lapok tele vannak aktuális költeményekkel: a legnépszerűbbnek Inczédy Lajos Ezerév c. magasztos hangú hosszú verse mutatkozik a beszámolók szövege szerint. Tizedikén tartják a községi ünnepi közgyűléseket, majd az előírtak szerint faültetés következik. Nyíregyházán délelőtt minden templomban hálaadó istentiszteletet tartanak, délben következik a képviselő-testület díszmagyaros közgyűlése. Az ülés után a városatyák levonulnak a városháza elé, s a már előzőleg elültetett emlékhársfák körül hazafias dalokat énekelnek az egybegyűlt közönséggel együtt. — Majd délután következik a népünnepély: a régi vásártéren. Ez a mai Damjanich-lak- tanya környéke. A városháza elől indul a menet, élén mintegy 200 lovas Összeverődött bandériuma ficánkol, nyomukban tízezernyi tömeggel, több cigányzenekar kíséretében, végig a Kálló felé vezető úton. A majálishoz hasonló ünnepségen alkalmi emelvényről több ünnepélyes szónoklat is elhangzik, de talán mégis inkább az ingyen evés-ivás a nap fénypontja. A Nyírvidék szerint tíz sertésből készültek a lacipecse- nye-adagok, 800 liter bor, 2000 perec a rendezőség „felajánlása”. Este 8 órától a belvárosban — mozsárlövés jelére — megkezdődik az illumináció, a díszkivilágítás. A vármegyeháza épületének 112 ablakában 1400-nál több gyertyát gyújtottak, s a középületek, a magánházak egyike sem maradt sötéten. A városháza erkélyén villany- körtékből alakították ki az ezres számot. Másnap, 11-én a megyei törvényhatóság ünnepel. Előbb a róm. kát. templomban mond csendes misét Ver- zár István plébános. A régi kis- templomba csak az előkelőségek férnek be, ezért a folytatás már kívül, egy alkalmi emelvény körül megy végbe hatalmas közönség előtt. Egymásután tart szónoklatot az evangélikus, az izraelita, a református és a görög katolikus egyház papja. Innen a megyeháza elé vonulnak át: ott szabad ég alatt rendkívüli közgyűlés következik. Kállay András főispán nyitja meg az ülést, amely után a közeli Kálvin térre sétál át a tömeg. Itt az alispán adja át a lakosság szószólójának, Bencs László polgármesternek a szép obeliszket, a ma is álló emlékművet. Egy héttel később avatják fel a polgári leányiskola emeletes épületét a Luther utca 9. szám alatt. Az ünnepségen az 1880 óta működő intézet régi és fiatalabb diáklányai adtak gazdag műsort, alakítottak szimbolikus élőképet, s az akkori tanulók nevében Kubassy Bertuska, IV. osztályú polgárista mondott bátor hangú köszöntőt a díszes közönség előtt. Az iskola később Apponyi Albertvárosi díszpolgár nevét viselte, a polgári iskolák megszűnése után az az V. Sz. Ált. Iskola, amelyik a ház lebontása után a Sarkantyú utcára került. E jubileumi év nyarán jelent meg Geduly Henrik főgimnáziumi vallástanárnak, a későbbi püspöknek jelentős összefoglaló műve: Nyíregyháza az ezredik évben címmel. Ez azóta is nélkülözhetetlen kézikönyve minden helytörténet iránt érdeklődő kutatónak. Ugyancsak a nyáron terjesztik szélesebb körben a millenniumi emlék-egykoronást. A pénz egyik oldalán a király, a másikon pedig Árpád látható, amint lovát a magyar Géniusz vezeti kantárszáron az új honba, mögöttük a honfoglaló nép körvonalai sejtenek. Nyáron jelentik be, hogy megkapta az üzemeltetési engedélyt a Nyíregyháza-Ti- szapolgár közötti vasútvonal. Ez Királytel- kig a MÁV sínéin halad, majd nyolc állomáson túl jut el Polgárig. Tavasz óta meggyorsították az építkezést, hogy még a millenniumi évben avathassák fel. Királytelektől és Polgár felől egyszerre építik a pályát, az állomásépületek is készülnek, szeptemberre összeérnek a pályaépítők Dada és Dob között. így a „műtanrendőri bejárás” eredményessége után október 25-én végbe is mehetett a hivatalos megnyitás. Még a város májusi ünnepi ülésén javasolták, hogy a város alkalmazottai a májusi fizetésüket kivételesen kétszer kaphassák meg. Túlnyomó többséggel meg is szavazták, de egy kis irigykedő csoport kétszer is fellebbezett e döntés ellen. Végre a miniszter adta áldását az eredeti határozatra, s ősszel felvehették a dupla illetményt. A megye is hasonlóan tette emlékezetessé alkalmazottainak ezt az évet. Megemlítendő végül, hogy a város 200 koronás alapítványt tett szegényei segélyezésére. Szerte a megyében községi tanácsok, magánszemélyek olykor nagy összegeket is alapítványoztak szociális támogatási, iskolaépítési, fejlesztési célokra. Sajnos, ezek a pénzek a későbbi infláció során mind elértéktelenedtek. Nem minden terv valósult meg a jubileumi évben. A folytatásról majd a továbbiakban esik szó. mer visszamenni a házba, amíg ez az alak itt ólálkodik. És ha rágyújtaná a házat? — Menj innen. Nem érted? Menni. Via. Avanti. Geh weg. Schnell! A férfi ráemelte esőtől lucskos arcát, és lassan továbbment. Néró alig tudott megnyugodni. Horkan- tott, lihegett. Fellépett a tornác két lépcsőfokán, és az ajtó gombjához nyúlt. Azután megrettenve megállt. Ördögbe is. A kulcs. Az ajtót kívülről becsapta, a kulcsot belül felejtette. Micsoda ostobaság. Nagy Tamás illusztrációi Azért vetette le a kilincset még tavaly, hogy kívülről le ne nyomja valaki. Zseblámpa se volt nála, bicska se volt, de ha lett volna is, túl erős a tölgyfaajtó meg az acélzár. Ezt nemigen tudja elforgatni. Majd reggel át kell szólni a lakatosnak. De hol van még a reggel? Tanácstalanul, vacogva topogott a kertben. Bolond ügy. Tar- paiék fenn vannak még, látja a tévé villogó fényét. Náluk kell aludni. Tarpaiék kertkapuján megnyomta a csengőt. Kormos, a kutyájuk már ott is termett, ugatott, mint a bolond. — Maradj már nyugton, nem ismersz meg? — A kutya ugatott, ő újra megnyomta a csengőt. Senki. Lehetetlen, hogy nem hallották volna meg. Ha csak nem hiszik azt, hogy ez is a krimihez tartozik. Mégsem. Az ablakfüggöny megrebbent. Megismerte a sógort, az meresztgette az arcát kifelé. — Hé, Sandri, én vagyok, eressz már be — kiabálta. De Tarpaiék ablakában kihunyt a világosság, nem jött ki senki. Kormos tovább vonított. Nem ismertek meg — döbbent meg a tanító. — Valami ázott csavargónak nézték. És ha csak az volnék. idegen. Dehát mégiscsak emberi lény... Csontosék átellenben laktak. Csengő nem volt a kapujukon. Dörömbölni kezdett. A szél elnyelte ütéseinek zaját. A kutya se jött elő. „Csontos Pista, Isti!” — kiabálta teli torokból. Sehol egy fellobbanó fény, sehol semmi válasz. Ha átmász- ná a kerítést, és az ablakon zörögne be? De a kerítés tetején két sor szögesdrót, üvegcserepek... A tanító most már nagyon fázott. Most már nem csak a jeges eső, az átázott bekecs, a cipőjébe becsurgó latyak vacogtat- ta a testét, hanem a szívét fogta meg a jeges rémület. Körös-körül minden ház sötét volt, bezárt a kocsma is. Most jó volna, ha legalább a kápolna ajtaja nyitva volna... de mindent bezárunk, mindent féltünk, bebújunk a dunyhánk alá, hogy be ne jusson kérő szó. Álmosodni kezdett. Tudta, hogy nem szabad elaludni. Húszéves korában is tudta, akkor a hómezőn... De az álom egyre csábította. A vegyesbolt kirakata előtt a lépcsőfok. Előbb csak leült, azután végignyúlt rajta. Zavarosak és kuszák lettek a gondolatai. MÚZSA Pilinszky János versei Harmadnapon És fölzúgnak a hamuszín egek, hajnalfele a ravensbriicki fák. Es megérzik a fényt a gyökerek. Es szél támad. És fölzeng a világ. Mert megölhették hitvány zsoldosok, és megszűnhetett dobogni szive — Harmadnapra legyőzte a halált. Et resurrexit tertia die. Mire megjössz Egyedül vagyok, mire megjössz, az egyetlen élő leszek, csak tollpihék az üres ólban, csak csillagok az ég helyett. A temetetlen árvaságban, mint téli szeméttelepen, a hulladék közt kapirgálva szemelgetem az életem. Az lesz a tökéletes béke. Még szívemet se hallani, mindenfelől a némaságnak extatikus torlaszai. A pőre örökkévalóság. S a tiéd, egyedül tiéd, kezdettől fogva neked készült e nagyszerű egyszerűség. Mint tagolatlan kosárember, csak ül az idő szótalan, nincs karja-lába már a vágynak, csupán ziháló törzse van. Mindenem veszve, mire megjössz, se házam nincs, se puha ágyam, zavartalan heverhetünk majd a puszta elragadtatásban. Csak meg ne lopj! Csak el ne pártolj! Ha gyenge vagy, végem van akkor. Ágyban, párnák közt, uccazajban iszonyú lenne fölriadnom. (A költeményket Pilinszky János húsz évvel ezelőtt, 1976-ban megjelent Kráter (Összegyűjtött és új versek) című kötetéből választottuk.)
