Kelet-Magyarország, 1995. december (52. évfolyam, 283-306. szám)

1995-12-02 / 284. szám

10 Napkelet • A KM hét végi melléklete 1995. DECEMBER 2., SZOMBAT PROGRAMOK Fővárosi ősz Hangversenynaptár. Farkas Ferenc 90. születésnapja tiszteletére rendez­nek díszhangversenyt december 5-én a Pesti Vigadóban. Közreműködik a Magyar Szimfonikus Zenekar és a Magyar Állami Énekkar. Másnap a Zeneakadémián lesz Kocsis Zoltán koncertje, amelyen Bartók-darabok szerepelnek a programban. Ugyanitt december 7-én a Győri Filharmoni­kus Zenekar Händel Messiását adja elő a Magyar Állami Énekkar közre­működésével. OOO Nádler István képei. December 7-én nyílik a Kiscelli Múzeumban Nádler István kiállítása. Nádler egyike azon festőknek, akik a kortárs magyar fes­tészet újra és újra megszakított törté­netében az állandóságot képviselik. A lírai absztrakciótól Kassák konstruk­tivista hagyományain keresztül a mo­numentális, drámai és átfogó festésze­tig jutott el. Február 2-ig a Kiscelli Múzeum Nádler István új nagyformá­tumú munkáit mutatja be. OOO Szarajevó — ostromállapot címmel kezdődött szerdán rendezvénysoro­zat a Műcsarnokban. Ekkor került sor Mirsad Sijaric Helybenjárás című verseskötetének könyvbemutatójára. Csütörtökön pedig e fenti címmel nyílt kiállítás, melyből felvételünkön egy részlet látható. □ □ O Felvételünk a Radnóti Színház leg­frissebb bemutatóján készült. Barta Lajos: Sierelem című darabjában, a „magyar Három nővér”-ben Kulka János mellett Kováts Adél, Schell Ju­dit és Gubás Gabi játszotta a fősze­repeket, a rendező Valló Péter. Tanc- red Dorst: Merlin, avagy a puszta or­szág című drámáját december 8-án az Uj Színházban adják elő (rende­ző: Hargitai Iván), a József Attila Színház pedig Richard Harris komé­diájának bemutatójára készül. Vere­bes István rendezi az először decem­ber 9-én színre kerülő Csupa balláb című produkciót. A Lila ákácnak pdig Árkosi Árpád a rendezője, s e darab premierje december 15-én lesz a Várszínházban. □ □ □ Táncfórum. 45 éves a miskolci Avas Táncegyüttes. Ez alkalomból adják elő kétórás repertoárműsorukat de­cember 4-én a Budai Vigadóban. A Tóth György vezette társulat Maros- Küküllő menti táncokkal kezd, s a 35. zsoltárral fejezi be gazdag program­ját. December 8-án a Thália Színház­ban a Táncművészeti Főiskola által meghirdetett házi balettverseny dön­tőjére kerül sor, december 15-én pe­dig az Erkel Néptáncegyüttes lép fel a Budai Vigadóban. Alma utolsó randevúja Születhet-e művészet a kulturális fojtogatásban, tépelődik a rendező Dombrovszky Ádám Alma. Sziki Károly vendégrendezésével mu­tatkozott be idén októberben a budapesti Thalia Színház Stúdiója. A nagyszínházban Fejes Endre: Rozsdatemetőjében Csiszár Imre igazgató-főrendezőnek alkalma volt színháza szinte teljes társulatának szerepet adni, s számos kiváló alakítás tette emlé­kezetessé a Hábetler család történetének felújítását. Az Alma ugyanakkor tulajdon­képpen monodráma, bár a rendező fontos­nak tartja megjegyezni: a zongorista és a darab szerzőjének narrátorszerű közremű­ködése elmozdítja az előadást a mono- drámaformától. A lényegileg egyszereplős darab igen nagy lehetőség Pápai Erika számára, hogy megmutassa prózai színésznői erényeit min­dazok számára, akik főképpen zenés dara­bokból ismerhetik őt. A címszereplő, a századforduló-százade­lő korának bécsi kulturális életében oly nagy szerepet játszó, a kultúrtörténetben számon tartott nő, az az asszony, akinek a közelében születtek a legjobb Mahler-da- lok, a legizgalmasabb Werfel-versek, a leg­szebb Klimt-festmények, az építész Gropi­us akkor volt igazán elemében, amikor Ál­ma mellett élt, ekkor teljesedett ki az oszt­rák zeneszerző, Zemlinski is, Kokoschka is a ő közelében festette a legjobb képeit. Mit tudott vajon ez az asszony? Mi tette képessé arra, hogy ennyi „nagy” ember múzsája, a művészeti élet szervező egyéni­sége, szponzora lehetett? Mindez önmagában tiszteletet érdemlő teljesítmény. Mitől hát, hogy a darab Al­mája önmarcangoló módon vet számot éle­tével egy nagy beszélgetésre készülve. Nagy András darabjában Alma utolsó randevúja előtt áll, s arra keres választ: mi­től van hiányérzete, mitől nem érzi ő tel­jesnek a mások által oly gazdagnak kép­zelt, irigyelt életét. A rendezőt a művész léthelyzete érdek­li. Miért nem teljesedhetett ki az ő tehet­sége? Mit ér a művész önmagában — kérdezi Sziki. — Hát ez volna a szabadság, ez az, amit egész életében keresett? Ezért áldoz­ta fel művészetét, festészetét, ennyi lett a zongoratudásából? Hiába szerzett ő saját maga száz dalt, az ő élete, az ő művésze­te nem volt fontos? Alma egy olyan világban él, ahol a őt körülvevők önnön jelentőségükkel vannak elfoglalva, amikor senki sem kíváncsi ar­ra, amit a tehetség képes volna létrehozni. — Születhet-e művészet a kulturális foj­togatásban? Ez izgatott, amikor a dara­bot próbálni kezdtük — mondja Sziki Ká­roly. □ Hogyan találkozott Nagy András drá­májával? — kérdeztem a rendezőt. — A Színház című lap mellékletében ol­vastam. Fantasztikusan jó darabnak tar­Alma szerepében: Pápai Erika tottam. Véleményem szerint Nagy András a legjobb ma élő magyar író. □ Jelenlegi színházában, Egerben Ön már rendezett egy Nagy András-darabot. Ahogy hallottam, az is ugyancsak forma­bontó volt. — Igen, A csábító naplója volt az. Amelyben kifordítottam a színházat, a né­zők forogtak a színpad körül. □ Ön a Gárdonyi Géza Színház művé­sze, Debrecenben él, s lám Pesten kapott le­hetőséget. Emlékszem, a Thália évadnyitó sajtótájékotatóján Csiszár Imre nagy vára­kozással szólt az Alma bemutatójáról. Ho­gyan került ez a darab éppen a Tháliába, hiszen Pápai Erika sem e színház művésze. — Pápai Erika játszott nálunk Egerben a Vízkeresztben. Ismerem a Vígszínház-be­li alakításait. Szükségem volt egy ilyen jó prózai színésznőre, aki tud énekelni, mo­zogni is. A Tháliára azért esett a választás, mert egy speciális, jól felbontható teret ke­restem. 8-10-et is megnéztem Budapesten, míg megtaláltam ezt az ideálisát. Ö Az előadásban a szerző Nagy András is a színen van. Élt-e azzal a lehetőséggel, hogy a játék részeseként aktívabban befo­lyásolja a rendezői munkát? A műfaj jel­legéből vélhetően az is következik, hogy egy lényegében egyszereplős darabban erő­teljesebben érvényesül a színész személyi­sége. — Tény, hogy amit eredetileg megálmod­tam, abból bizonyos dolgokról le kellett mondanom. Némely részletkérdésben 2-1 arányban leszavaztak. Úgy 80 százalék va­lósult meg abból, amit láttatni szerettem volna. Még mindig nem mondtam le ar­ról a 20 százalékról, de meglehet, hogy a szerzőnek van igaza, amikor azt mondja, hogy egy ponton már el kell engedni a szí­nésznőt... □ Azt gondolnám: egy színészből lett rendezőnek ezt nem nehéz átérezni. Tény­leg, látta saját magát a tv-ben, hiszen most adták Az ügynök halálának azt a sok-sok évvel ezelőtti debreceni előadását, amely­ben Mensáros László (Willy Loman) egyik fiát Ön alakította. — Videóról megnéztem. Fantasztikus volt a lendület, a hit. Fiatal arccal, tele hit­tel megjelentem a képernyőn. Szakmailag éretlennek találtam. A színészvezetést fő­leg. Ma jobban meg tudnám rendezni ma­gamat ebben a darabban. Persze, most már én lennék Willy Loman... □ Színészként nemigen hallok mostaná­ban Önről. — Itthon nem sokat játszottam. New Yorkban, az ottani magyar színházban dol­goztam sokat. Az igazgatóváltásig amolyan főrendezőként is. Most várok az újabb le­hetőségre. □ S Debrecen? Hiszen ott él. Nem is akarna a Csokonaiban fellépni? — Ez nagy hiányként van meg bennem. Évente jelentkezem ugyan, s jelzem, hogy én lennék a „legolcsóbb” színész, hiszen lakásra nekem nem kellene fizetni. De saj­nos, Debrecenben nincsen rám szükség. Tény(i)leg a magyarok krónikája A szerkesztők törekvése: semmilyen politikai irányultság se domináljon Elkészült a Magyarok krónikája. Krisztus előtt 350 000-től 1994. május 8-ig, a vér- tesszőlősi előemberről szóló szócikktől a második szabad választás eredményéig is­merteti e kötet a magyarság krónikáját. A szerzők neves történészek, akiknek mun­káját Glatz Ferenc akadémikus, az MTA Történettudományi Intézetének igazgató­ja fogta össze. Az Officina Nova könyvkiadó a Hon­foglalás 1100. évfordulójára jelentette meg a „Krónika” sorozat nyolcadik kötetét. A 816 oldalas krónika csaknem 4000 szócik­ket tartalmaz, több mint 2000, túlnyomó- részt színes illusztráció és 120 térkép gaz­dagítja. Az egyes történelmi korokat egy- egy tanulmány vezeti be, amely átfogó ké­pet ad Magyarország akkori állapotáról, nemzetközi kapcsolatairól. A könyv szin­te évről évre haladva kíséri végig a magyar történelem legfontosabb mozzanatait, ter­mészetesen az olyan esztendőknek, mint 1989 — bővebb teret szentelve. Statisztikákat, táblázatokat, összefogla­lókat találhatunk például a magyar törté­Nagy Gábor (ISB) felvételei nelem politikai pártjairól, a határon túli magyarság történetéről, a határainkon be­lül élő nemzetiségekről. A szerzők tárgyi­lagosan próbálnak közelíteni olyan esemé­nyekhez is, mint például a taxisblokád, amely a magyar közvéleményt ugyancsak megosztotta. A szerzői névsor is világo­san jelzi: a szerkesztők arra törekedtek, hogy semmilyen politikai irányultság se do­mináljon, a Magyarság krónikája tényleg a magyarság tárgyilagos krónikája legyen. Glatz Ferenc, a kötet főszerkesztője így foglalta össze a vállalkozást: — Kísérletet tettünk arra, hogy közért­hető módon beszéljünk mindarról, amit a szaktudomány eddig feltárt. Másfél évig dolgoztunk az anyagon, s a szakmán be­lül ez az első próbálkozás arra, hogy a mo­dern médiavilág ábrázolási formájával kö­zelítsünk a magyar történelemhez, hiszen ez ideig az írásos források álltak a közép­pontban, s hiányzott a tárgyi-képi anyag megjelentetésének igénye. Az Officina Nova 45 ezer példányban je­lentette meg a könyvet. A kérdés csak az, hogy ennek a „Krónika” sorozat hagyo­mányait követően nagyon szép, igényesen összeállított (Németországban nyomtatott) könyvnek a borsos ára (4500 Ft) vajon lehetővé teszi-e, hogy sok magyar család­nak a könyvespolcára kerülhessen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom