Kelet-Magyarország, 1995. október (52. évfolyam, 232-256. szám)

1995-10-07 / 237. szám

ß ■ Napkelet • /4 KM hét végi melléklete 1995. OKTÓBER 7., SZOMBAT PROGRAMOK Budapesti Ősz Színházi bemutatók. Megindult a sze­zon, most már dúskálhatunk a pre­mierekben is. A következő héten kü­lönösen péntek 13-a lesz népszerű e szempontból. A Várszínházban Osz- ter Sándor ekkor játssza először Othellót Shakespeare drámájában, a Karinthy Színházban Aszlányi Károly A hét pofonját mutatják be a Ka- rinthy-unoka: Márton rendezésében, a Játékszínben pedig Neil Simon-víg- játékot adnak elő: a Hotel Plazat. A három epizódból álló darab közös férfi főszereplője, Gálvölgyi János vál­togatja majd partnereit Kiss Mari, Tóth Enikő és Halász Judit személyé­ben. □ □ a A norvég kultúráról a Műcsarnokban. Október 13-tól november 19-ig a Műcsarnokban látható Mengyán András kiállítása. A Norvégiában élő művész és professzor „interaktív te­rei” valamiféle köztes műfajt repre­zentálnak. A Műcsarnok három ter­mében egy csaknem hatvanperces multimédia-program várja a látoga­tót. Témája — sajátos megközelítési formában — a norvég emberek, a kultúra, a természet világa. A kiállí­tást Gunnar Danbolt, a Bergeni Egye­tem művészettörténeti professzora nyitja meg pénteken 18 órakor. □ □ □ Budapesti Zenei Hetek. Október 10- én a Zeneakadémián a Forrás Kama­razenei Műhely hangversenyére kerül sor a Liszt Ferenc Kamarazenekar közreműködésével. A programban Bartók-művek szerepelnek: a Diverti­mento, a Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre, valamint a Zene hú­ros hangszerekre, ütőkre és cselesztá­ra. Másnap Ránki Dezső zongoraest­jén Beethoven- és Schumann-darabok hangzanak el. Csütörtökön is a Ze­neakadémia a helyszín: a Magyar Ál­lami Hangversenyzenekar és a Ma­gyar Állami Énekkar Haydn: Az év­szakok című művét adja elő. Októ­ber 13-án a Mátyás-templomban Al- másy László Attila orgonaestjére ke­rül sor. □ □ □ Pavarotti, 1996. A jövő évi magyar- országi kulturális „csemegék” sorá­ban az olasz kultúrintézet tájékozta­tó anyaga szerint fellép Budapesten Luciano Pavarotti. Az „aranytorkú te­norkirály” a 1991. májusi előadása után jövő áprilisban térne vissza. Pa­varotti egyébként épp a napokban ün­nepli 60. születésnapját, s ez alkalom­ból például a 3SAT televízió október 7-én este a Bohémélet 1988-as San Fransiscó-i előadását tűzi műsorra — természetesen Pavarottival. ODO A Győri Balett — mint Nagy Gábor felvételén is látható — már a nyáron is előadta a Carmina Buranát a Bu­dapesti Kongresszusi Központban. Az akkori telt ház és szép siker után most október 23-án a nemzeti ünnep al­kalmából kerülhet sor az ismétlésre. A Táncfórum rendezvényei keretében október 9-én Zarnóczai Gizella és a Szegedi Kortárs Balett lép fel a Mer­lin Színházban, október 26-án pedig a Sziléziai Táncszínház a Thália Szín­házban ad műsort. Varázsfuvola Mozart nélkül A Radnóti Színház az idén hat-hét darabot tervez a repertoárjába Bálint András a színpadon Nagy Gábor (ISB) felvétele Dombrovszky Ádám A nagyközönség a Lehetetlen című televíziósadás színhelye­ként gyakran láthatja a kép­ernyőn a Radnóti Színház színpadát. A színházi költség- vetések jelentős megnyirbálá­sa miatt itt is csak október el­ső napjaiban kezdődött az évad. Bálint András igazgató egy sajtótájékoztatóval egybe­kötött Baráti Kör-találkozón ismertette az idei terveket. — Picike színházunk az idén a Varázsfuvola bemuta­tójával nyit. Mozart-Schika- neder zenedrámájának korsze­rű, sajátos feldolgozása ez. Azt reméljük a darabtól, hogy akárcsak az elmúlt évadban Á szarvaskirály, ez is igazi „csa­ládi előadás” lesz. A 10 éves­től a nagyszülőkig akár együtt is jöhet a család a színházba. Ez azért is roppant fontos, mert a tapasztalataim azt mondatják velem, hogy nincs annál rosz- szabb, mint mikor egy iskolai osztály jön a színházba. Emlékeim szerint ilyenkor an­nak idején talán én magam is elviselhetet­lenül viselkedtem. A gyerekek színházba szoktatásának a családban kell elkezdőd­ni. S ez a darab alkalmas is rá. Látványos mese lesz, sok-sok költőiséggel persze. Schikander szövegkönyvéről egyébként az operatörténelemben mindig is kemény vita folyt, hiszen a Varázsfuvola köztudot­tan Mozart zenéjétől lett nagy. A XVIII. száad végi osztrák vígjátékíró Schikander saját színháza anyagi egyensúlyát kívánta helyrebillenteni egy Mozart-opera bemuta­tásával. Kétségtelen tény, hogy a szöveg­könyv nem nevezhető remekműnek, de Mozartot mégis megihlette. A mese hár­mas alappilléren nyugszik: a Bécs-külváro- si publikum igényeit kielégítő komikum, a mesék varázslatos világa és a mindenek felett álló humánum. Mosonyi Aliz 1981-ben a győri színház számára készítette ezt az adaptációt, me­lyet Győrön kívül 1983-ban Nyíregyházán, 1989-ben pedig Vácott is bemutattak. Most a Radnóti Színház számára kicsit vál­tozott a darab. Mint Gárdos Péter rende­ző mondja: — A játékot Mosonyi Aliz kérésemre „felnőttes alapkoncepcióval” dolgozta át. Itt egy ősmeséről van szó, amelyik terveink sze­rint felnőtteknek és gyerekek­nek egyaránt teljes örömet sze­rezhet. A családi darab XX. századi üzenetet is hordoz: Sa- rastro (Gáti Oszkár) és az Ej királynőjének (Kováts Adél) viszonya olyan, mint egy tönk­rement házasság. Taminót Új­vári Csaba, Paminát a negyed­éves főiskolai hallgató Gubás Gabi, Papagenót Csankó Zol­tán, Papagenát pedig Schell Ju­dit alakítja. S persze teljesen azért Mozartot sem lehet ki­hagyni: háttérzeneként azért fel-felcsendül egy-egy részlet az opera dallamvilágából. A Radnóti Színház az idén 6-7 darabot tervez a reperto­árjába. A második bemutató Barta Lajos: Szerelem című darabja lesz, majd — Bálint András szavai szerint — a század egyik leg­jobb drámája: a Nem félünk a farkastól következik. Csomós Mari, Nagy Mari és Csankó Zoltán mellett Bálint András is ját­szik Albee négyszereplős darabjában. 1996 februárjában Jeles András rendez majd fel­tehetően egy modern darabot a színház­nak, s az is biztos, hogy lesz egy Molnár Ferenc-bemutató is. A munkacím szerint ez „Imádott szülő­falumról, Budapestről” szól majd. Valló Péter rendezi és Molrlár cikkeiből, karco- lataiból lesz egy összeállítás, melyben Bál­int András mellett — az egyik legjobb ba­rátjaként is emlegetett — Jordán Tamás len m^irl f^l. Országokat összekötő fesztivál 1896-ban a Lumiere-testvérek varázslatos gépe Párizs után Rómából indulva nyugat­ról keletre, Bécsen, Budapesten és Bukares­ten át minden európai nagyvárost meglá­togatott. Ez a történelmi esemény a kiin­dulópontja annak a filmtörténetben való jelképes utazásnak, az első utazó filmfesz­tiválnak, amely a Dunát teljes hosszában végigjáró hajó fedélzetén zajlott az elmúlt héten. A hajó néhány napot Budapesten is tartózkodott, a mozi megszületésének ál­lítva emléket, és a filmtörténet nagy női fő­szerepei és főszereplői előtt rótta le tiszte­letét, tematikus vetítésciklusok keretében. A Danubefilm fesztivál az elmúlt héten zajlott három Duna-menti fővárosban. A részt vevő művészek a Volga nevű hajón tették meg az utat Bécstől Pozsonyon át Budapestig. A három fővárosban (no meg a hajó vetítőtermében) összesen 24 hely­színen 66 filmet vetítettek le a mozi száz­éves évfordulója alkalmából. (Műsorra tűz­ték Budapesten Antonioni új filmjét is, igaz egyelőre csak a werk-változatot, mert a „mester” még nem volt teljesen megeléged­ve az elkészült művel.) A versenyfilmek között hét rendezőnő egy-egy a közelmúltban forgatott filmje szerepelt.-A zsűri Budapesten a Kiscelli Múzeumban rendezett gálaesten hirdetett eredményt. Eszerint a legjobb filmnek já­ró díjat a Xiao Yen Wang rendezésében készült A majomfiú című film nyerte, mely a kulturális forradalom Kínájáról szól. A hét versenyfilm között volt Mészáros Márta A hetedik szoba című műve, amely olasz-francia-lengyel-magyar koprodukci­óban készült. Krakkóban és Wroclavban „vegyes nyelven” forgatták olasz, magyar és lengyel színészek közreműködésével. Mint a fesztivál befejezésekor tartott saj­tótájékoztatón a rendezőnő elmondta, a pénzek összegyűjtése miatt van szüksége a koprodukcióra, hiszen Magyarországon csak körülbelül az egytizedét tudja meg­szerezni annak, ami egy film forgatásához kell. A hetedik szoba egyébként egy határ menti kisvárosról szól, amely néha lengyel, néha pedig német kézben van. A szervezők nevében Kézdy Kovács Zsolt arról beszélt, hogy a fesztivált jövőre ismét meg szeretnék rendezni, s reményeik sze­rint abba már még több Duna-menti nép is bekapcsolódik. Annál is inkább szük­ség van erre, mert a Duna egy igazi szim­bólum, hiszen a valóságban is Európa szá­Mészáros Márta mos országát köti össze. A fesztiválhoz kapcsolódó rendezvényként egyébként Bu­dapesten a jövő héten október 10-13-ig minden este Ágnes Varda filmjeit vetítik a Francia Intézetben (mely a Danubefilm egyik társrendezője volt). Hétszázhetvenegy életrajz a komputerben Magyar vonatkozásai is vannak annak a multimediális operának, amelyet október 18-án mutatnak be a Petőfi Csarnokban. Az előadáshoz a képanyagot Kardos Fe­renc Horus Archívuma és Forgách Péter Privát Film Archívuma szolgáltatta. Az amerikai Arnold Dreyblatt egy nagyfor­mátumú vizuális-zenei kompozícióban pró­bálta meg tükrözni élményeit. így született meg a multimediális opera Közép- és Ke- let-Európa múltjáról. Arnold Dreyblatt zeneszerző néhány év­vel ezelőtt egy isztambuli antikváriumban lelt rá a „Ki kiesőd^ Közép- és Kelet-Eu- rópában 1933” svájci kiadványra. A mű több mint 10 000 ukrán, cseh, bolgár, orosz, szlovák, lengyel, török, észt, litván, osztrák és magyar híresség életrajzát tar­talmazza a politikai élettől a gazdasági és művészvilágig. Dreyblatt, aki egy közép-európai zsidó­család leszármazottja az elmúlt évtized­ben bebarangolta e térség szinte vala­mennyi országát. Utazása során lenyűgöz­ve tapasztalta az itt élő emberek életének változatosságát és színességét. A „Who is Who...” ennek könyvbe tömörített válto­zata. A szöveg térségünk szellemének, tör­ténetének és sajátosságainak színgazdag le­nyomata. A személyes vallomású biográ­fiákban felsejlik e térség közéleti szemé­lyiségeinek élete. A szöveg rendkívül ér­dekes bepillantást nyújt a több száz érdek­feszítő történettel e régió történelmébe, így például a Magyar Mark Twain Társaság közgyűlésébe, a Pán-Bulgáriai Rokkantak Szövetségének életébe, egy magyar minisz­ter Mussolinivel történő levelezésébe, Dzsa- mel pasa barátjának emlékeibe, vagy egy cseh pap gondolataiba... A könyv anyaga lebilincselően érdekfeszítő forrásul szolgál­hat a közép-európai történelem újraélésé- hez. A szöveg elolvasása után Dreyblatt el­tökélte, hogy élményeit egy vizuális-zenei kompozícióba illeszti. Kiválasztott 771 életrajzot és beprogramozta komputeré­be, s ezeket azután különféle elvek szerint újrarendszerezett. A szerző a szöveghez képanyagot is keresett, s ezt Budapesten találta meg Kardos Ferenc Horus Archívu­mában, ahol több mint 200 000 fénykép­re akadt, valamint Forgách Péter 17Ó órá­nyi amatőr felvételt tartalmazó Privát Film Archívumában. Az operaelőadás alatt egy 16 mm-es film­vetítő ontja a háború előtti kor elkapott pillanatait, és további hat diavetítő állóké­peket mutat be, fokozva az előadás múl­tat idéző atmoszféráját és gondolatgazdag­ságát. Ez a multimediális operaelőadás egy le­tűnt kor pillanatait tükrözi, örök memen- tót állítva a közép-kelet-európai embernek. Az előadóstáb sem kicsiny: harmincán dol­goznak egyszerre az előadáson, a zenét a The Orchestra of Excited Strings szolgál­tatja. A kooprodukció próbái már augusz­tusban elkezdődtek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom