Kelet-Magyarország, 1995. július (52. évfolyam, 153-178. szám)
1995-07-01 / 153. szám
15 1995■ JÚLIUS 1., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Grant kapitány az űrben Két krúdys diák eredményesen szerepelt az Európa Tanács rajzpályázatán Páll Csilla Az Európa Tanács a közelmúltban hirdetett egy rajzpályázatot, melynek témája az emberi jogok kérdése volt napjainkban. A nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium két diákja is bekerült az országos döntőbe. Sze- benyi Zsuzsa munkájáért a Művelődési és Közoktatási Minisztérium könyvajándékát kapta. Zagyva László pályázatát egy nemzetközi kiállításon tekintheti majd meg a nagyérdemű. A két nagyon tehetséges diákkal ültünk le beszélgetni a versenyről és közelebbi, távolabbi terveikről. Már több, ehhez hasonló megmérettetésen is szerepeltem kisebb-nagyobb eredménnyel. Tulajdonképpen, ha csak tehetem, van időm és kedvem, szívesen kipróbálom magam — kezdi a beszélgetést Zsuzsa. — Mindig izgalmas, hogy egy adott, a felnőtteket foglalkoztató kérdésről hogyan vélekedem én kamasz fejjel. Erre a pályázatra Krutilla József tanár úr hívta fel a figyelmemet. Ez egy újabb próba volt, mennyire tudom kifejezni magam a papír segítségével. Azt már a kezdet kezdetén eldöntöttem: a tőlem egyáltalán nem idegen, ragasztásos technikával fogok dolgozni. Rengeteg újságot végigböngésztem. Tömérdek képet kiválasztottam. Több szempont alapján válogattam. Érdekel a sötétbőrűek helyzete, szintén izgalmas a huszadik század fordulóján vizsgálni a vallás, és vallásgyakorlás kérdését, valamint az éhező, árva gyerekek szomorú sorsát. Központi helyet kapott a munkámon egy olyan fotó, amin tulajdonképpen nem látszik semmi, csak egy hatalmas férfitenyér s benne egy vékonyka, apró gyermekkéz. Döbbenetes erővel hatott rám ez a kép. Nem egyedül készítettem a pályamunkámat, egy barátnőm Martinovszky Szilvia, segített a szelektálásban. Nehéz volt eldönteni ugyanis, mi kerüljön ama bizonyos tablóra. Röviden összefoglalva, azt akartam kifejezni: milyen szívszorító, hogy az a parányi emberke, aki lehet, hogy néhány nap vagy hónap múlva meghal, a végsőkig ragaszkodik múló életéhez. Zsuzsa nemcsak pályázatokra készít munkákat. Igen gyakran festeget otthon szabad idejében. Előfordul, hogy egész nap ecsettel a kezében járkál, de volt már arra is példa, egy-két hétig le se ült az asztalhoz. Bár szívéhez nőtt a ragasztásos technika, szívesen készít grafikákat, s a pasztell sem idegen tőle. Próbálkozott már a ceruza és a textil „ötvözésére” is. Nemcsak a technikák, hanem a témák is igen változatosak. Előszeretettel örökíti meg a Tisza apró rezdüléseit. Időnként apró benyomásokat, érzéseket próbál a vászonra vinni. Szabad idejében az állatokkal foglalkozik. Most, hogy végre itt a nyár, gondozhatja, ápolhatja kis kedvenceit, kutyáit. — Bár nagyon közel áll a szívemhez a rajz, ennek ellenére külkereskedőnek készülök. Nemcsak a nyelvek érdekelnek, s szeretnék minél több néppel anyanyelvén beszélni, hanem maga a szakma is. Zagyva László, szintén nagyon sok pályázaton részt vett. Ez a munka is kedvenc technikájával készült. Grafika. — Azt szerettem volna kifejezni, hogy soha senkit ne ítéljünk el addig, még meg nem győződtünk bűnösségéről, illetve ártatlanságáról. Ezért is választottam munkám témájául egy „rózsaszínű” csecsemőt, míg az őt körülvevő világot grafittal ábrázoltam. Szívesen indulok képregényversenyeken is. Nemrégiben egy megyei megmérettetésen második helyezést értem el. Két téma közül lehetett választani: űrutazás illetve Kolumbusz felfedezi Amerikát címmel lehetett alkotásokat beküldeni. Én az első mellett döntöttem. Nagyon szeretem Verne regényeit. Talán ezért is választottam egyik kedvenc szereplőmet, Grant kapitányt. Ő utazott el az űrbe, természetesen nem a rendes regénybeli hajójával, s keresi csapatával a Naprendszeren fura járművét. Gyakran előfordul, hogy saját szórakoztatásomra rajzolok. Ilyenkor elindulok valahonnan, és egyszer kikerekedik egy teljes történetté a munkám. Mindig kísérletezem. Szívesen barkácsol- gatok. Ezt nem a szó szoros értelemében kell venni, hogy mindenféle kerti szerszámokat gyártok. Inkább a vadabbnál vadabb ötleteimet szeretném megvalósítani. Nem is olyan rég nyílpuskát csináltam. Le- góból rengeteg mindent elő lehet állítani. Akár még egy különleges tengeralattjárót is. Nagyon sok szabad időmet elveszi a rajzolás és kísérletezés. Talán ez azért van, mert a szüleim művészemberek. Szebenyi Zsuzsa és Zagyva László Szűcs Róbert felvétele Fiatal felnőtté fogadlak téged Lírai nosztalgia és kemény realitások ballagás és érettségi után Harasztosi Pál felvétele sSi ...... Bernáth László Egy őszes szakállú, nem egészen ifjú atya osztotta meg gondjait ebéd közben az ön- kiszolgáló asztalánál: — A virág, az persze kell, de szeretnék még valami komolyat venni neki. Talán egy értékesebb könyvet. Ha ránéz, ha előveszi, jusson eszébe, hogy ez volt az érettségi ajándéka. Igen, azt hiszem a könyv, valami lexikonféle jó lesz. . Mint asztalszomszédjuk, azt már nem hallottam, hogy a nekem háttal ülő barát mit válaszolt, de ha engem is megkérdez az apuka, lelkesen helyeseltem volna. S még arról is beszéltem volna neki, hogy ha a legdrágább könyvet veszi meg a piacon — ami rendszerint nem is lexikon, hanem valami képes, képzőművészeti album —, akkor is olcsón ússza meg. Ma már nem ritkaság az autó sem, mint érettségi ajándék, és ilyenkor a rokonok is kitesznek magukért, legalább egy-egy értékesebb könyv erejéig. Kimondva-kimondatlanul, vetélkedés folyik a gyerekek között. Ha másban nem, akkor a virágokban. Láttam kis- c lányt, aki két karjával alig tudta átölelni a csokorrengeteget, amit a ballagásra begyűjtött, de ott, az iskola környékén az istennek se adta volna át, hiszen az egész dolog arra való: mindenki lássa, akinek szeme van, hogy neki mennyi virágja volt. A kívülálló társadalom — azok a családok, ahol éppen nincs érettségiző gyerek, meg az örökké finnyás értelmiségiek egy része — némi gyanakvással és a hivalkodásnak kijáró lenézéssel kezeli ezt az egész érettségi körüli hercehurcát. (Mert hercehurca az valóban van, vannak osztályok, amelyek a fél városon át tülkölve autóznak át, s a bolondballagás egyre terjedő, a jópofaságot néha az agresszivitással vegyítő szokásáról most még nem is esett szó.) Bezzeg az én időmben — hallhatjuk a nosztalgiázó nagyszülőktől — az érettségi csak annyit jelentett, hogy a fiúk megkapták az első hosszúnadrágjukat, amihez nagyképűen egy sétapálcát is vásároltak, a lányok meg a banketten már hivalkodóan kirúzsozott szájjal jelentek meg a tanárúrnők és tanárurak előtt. De hol van már az első hosszúnadrág, amit már négyévesen is hordanak, hol a kirúzsozott száj, amit az általános iskola felsőbb osztályaiban még a tanteremben is nehezen tudnak letöröltetni a pedagógusok? S hozzátehetjük: hol van már az érettségi értéke? Hiszen annak idején a frissen maturázott diákurakat a legtöbb közigazgatási hivatal íróasztallal várta, de még számtalan egyéb íróasztal megszerzéséhez is elegendő volt ez a bizonyítvány. A katonaságnál azonnal elkülönülhettek a nép egyszerű bakáitól, hiszen zubbonyukon ott viselhették a kiváltságokkal járó karpaszományt. Az érettségi ezt a régi rangját legalább fél évszázada — némi joggal — elvesztette. S lám, mégis nő körülötte a haj- cihő. Ez pedig a státuszszimbólum hajszolásán túl mégis kell, hogy valami többet is jelentsen. Csak találgatni lehet és csak ritkán rálelni az igazi okokra. Az egyik, s talán a legfontosabb ilyen mozgató erő az atomizálódott családi viszonyokban kereshető. Már a nagyszülőkkel is ritkán élnek együtt a gyerekek, a távolabbi rokonokkal jó, ha valamilyen hagyományos ünnepen — karácsonykor, hús- vétkor, s több ilyen alkalom nincs is talán — találkozik a család. A gyerek még akkor sem biztos, hogy jelen van, mert ha már nagyobbacska, akkor ünnepnapokon neki már külön programja van. Az érettségiző diák mintha az összezsugorodott család frissen növesztett karja lenne, hogy mégis találkozzanak, lássák egymást, ébren tartsák az összetartozás mindig valami biztonságot is ígérő érzetét. Ami még akkor is fontos, ha a valóságban ez az összetartozás igen sokszor csak látszat. S valahol ezen a tájon kell keresni a terjedő divat másik fontos okát is. Minden korokban a felnőtté avatás külön szertartás volt, az Óceániában talán máig honos szokástól, amikor a bokára kötött liánkötéllel kellett leugrani egy magas fáról a férfijelöltnek, a katolikus bérmálásig, a zsidó vallás bár-micvójáig. Ám ezek a vallási szertartások is megkoptak! Bármilyen reneszánsza látszik ma a vallásos hitnek, a ceremoniális szokások között inkább csak az esküvő és a temetés tartja magát. A felnőtté avatás, a felnőtt társadalomba való befogadás ünnepélyes aktusa mintha átcsúszott volna a profán ballagás aktusára. Lehet, hogy ezek a magyarázatok elmé- letieskedők, de arra talán figyelmeztetnek: a társadalom szokásait — akár újak, akár régiek — nem lenézni, hanem megérteni kellene. RITMUS Slágerlista Hazaiak 1. Republic: A 67-es úton (1.) 2. Soho Party: Etz, petz, kimehetz (4.) 3. Alvajárók: Induljon a tánc (5.) 4. Dés László: Vigyázz rám (6.) 5. Bródy-Pierrot: Mindannyian mások vagyunk (2.) 6. Charlie: Mindenki valakié (9.) 7. Ámokfutók: Bad Man (3.) 8. Charlie: Nézz az ég felé (7.) 9. Dáma: Szállj velem (8.) 10. Cipő és a Lány: Kék és narancs- sárga (-) Külföldiek 1. John Scatman: Scatman (3.) 2. Rednex: Cotton Eye Joe (1.) 3. Rednex: Old pop in an Oak (2.) 4. Bon Jovi: Always (4.) 5. D. J. Bobo: Let the Dream come true (5.) 6. Green Day: When I Come Around (8.) 7. La Bouche: Be my Lover (9.) 8. Real McCoy: Love & Devotion (10.) 9. D. J. Bobo: Everybody (6.) 10. The Cranberries: Zombie (7.) Magnókazettát nyert Sallai József Mátészalka, Tőkei József Nyírbátor, Kovács Krisztián, Nyíregyháza. A Rocky Üzlethálózat (Nyíregyháza, Zrínyi I. u. 3-5. sz., Búza tér) ajándékát Váradi Bertalan nyíregyházi olvasónk nyerte. Továbbra is várjuk tippjeiteket három-három hazai, illetve külföldi dalra. A beküldési határidő: július 8. A slágerlista vasárnap délelőtt a nyíregyházi rádióban hallható. KONCERT Rockfesztivál Megállt egy kissé a rockzenei élet Nyíregyházán. Hol van már az az időszak, amikor kellemes nyári estéken több százan hallgatták kedvenceiket Sóstófürdőn, az ifiparkban. Régebben egy hónapban több nagynevű zenekar is ellátogatott a megyébe (a rajongók örömére, a szülői pénztárca bánatára), napjainkban azonban nagyon ritkák Nyíregyházán a koncertek. Ezen szeretne segíteni a Váci Mihály Művelődési Központ és az ott működő Roland Hangszerbolt. Az összefogás eredménye a Haverock- fesztivál, amelyet július 8-án rendeznek meg amatőr együttesek számára Nyíregyházán a művelődési központ melletti szabadtéren. A zenekarok körében nagy az érdeklődés a rendezvény iránt, s épp az indulók magas száma miatt valószínűleg a kora délutáni órákban elkezdődik az éjszakába is majd belenyúló buli. GONDOLKODÓ A múlt heti rejtvény megfejtéséért könyvjutalmat nyert Bagaméri Liliána Porcsalma és Tóth Marianna Nyír- kércs. , A mai feladványunk: Segítsetek megtalálni a kislánynak az elveszett babájához vezető utat! A megoldást levelezőlapon küldjétek be a szerkesztőségbe!
