Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-20 / 118. szám

Napkelet • A KM hét végi melléklete 1995. MÁJUS 20., SZOMBAT BUDAPESTI TAVASZ Színházi bemutatók. Május 21-én ős­bemutató lesz a Magyar Állami Ope­raházban. Balassa Sándor operája, a Kari és Anna a háború lélektanát áb­rázolja. A szövegkönyvet Leonhard Frank kisregénye nyomán Fodor Géza írta. A rendező Kerényi Miklós Gá­bor, a karmester Oberfrank Géza. A főbb szerepeket Kelen Péter, Ambrus Ákos és Frankó Tünde énekli. A Mer­lin Színházban május 20-án egy alkal­mi társulat mutatja be Shakespeare Rómeó és Júliáját. A címszerep Parti Nórának és Kaszás Mihálynak jutott. A Vígszínház házi színpada a helyszí­ne a harmadik május végi premier­nek. Itt Pápai Erika musical-délután­jára ismert vendégművészek a meghí­vottak. □ □ □ A budapesti metróállomások aluljá­róiból jól ismertek azok a Bolíviából és más országokból hazánkban tar­tózkodó zenészek, akik szintén ott lesznek május 20-án az örömök szín­padán a Budapest Sportcsarnokban. A latin-amerikai karneválon szólnak majd az őrjítő ritmusok, egész éjjel tart a szamba- és lambadaőrület. A fellépők közé várják Vera Candido brazil szambakirálynőt is Nagy Gábor (ISB) felvétele □ OCJ Kabaré a Vidám Parkban. Június 24- től augusztus 9-ig esténként a Buda­pesti Vidám Park Szabadtéri Színpa­dán a huszas, harmincas évek kabaré­darabjaiból ad elő egy alkalmi társu­lat. A rendező Sztankay István, s a fellépők között van Schütz Ila, Balázs Péter és Szombathy Gyula is. Utoljára 1938-ban volt ehhez hasonló móká- zás a Vidám Parkban, amikor a 100 esztendős Vurstli egyik fénypontja az a színpad volt, ahol a három Latabár, Mezei Mária vagy Pethes Sándor lépett fel. □ □ □ Régi Zenei Fórum. Május 23-30-ig tart a Nemzeti Filharmónia azon ren­dezvénye, amelynek keretében Henry Purcell-re emlékeznek. A nyitókoncer­ten május 23-án a Zeneakadémián a Concerto Armonico lép fel. Másnap a budai Kapucinus-templomban Hor­váth Anikó és Péteri Judit kétcsem- balós estje következik. 25-én a Zene- akadémián Purcell: A tündérkirálynő című darabját adja elő az Orfeo Ze­nekar és a Purcell Kórus. 26-án a Má­tyás-templom a helyszíne a Budapesti Tomkins énekegyüttes és a Sonatores Pannóniáé együttes hangversenyének. A zárókoncert a Budapesti Főpol­gármesteri Hivatal dísztermében lesz május 30-án, ahol a Cristofori Trió mutatkozik be. OOO XIV. Országos Színházi Találkozó. Javarészt Budapesten kerül sorra jú­nius 5-14-ig a XIV. Országos Színhá­zi Találkozóra. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy a fővárosi színházak elő­adásai mellett a legtöbb vidéki szín­ház is egy-egy produkcióval vendég­szerepei. A nyíregyházi Móricz Zsig- mond Színház június 5-én, hétfőn a Merlinben adja elő a Három nővér című darabot, a debreceni Csokonai Színház pedig június 7-én az Amerikai Elektrával lép fel a Vígszínház épüle­tében. A misztikum és az élet Tibeti napló: Paulius Normantas kiállítása a Budapest Galériában Paulius Normantas Nagy Gábor (ISB) felvétele , „v,,.vX -j,w,~ v ■ g, ''■* i-qs- < <s t </" >>v,'i Dombrovszky Adóm Tibeti napló címmel pénteken kiállítás nyílt Budapesten Paulius Normantas képeiből. A Nyíregyházán élő litván fotóművész im­már 15 éve fényképezi és dokumentálja a kisnépcsoportok életét. Érdeklődése a nyolcvanas években a finnugor népek közé vezette, később pedig utazásainak egyik fő célja a Körösi Csorna Sándor által bejárt tibeti helyszínek, kolostorok felkeresése volt. Művei nemcsak a tibeti etnikumról, hanem a vallási kultúráról, műemlékekről is hiteles, művészi képet nyújtanak. A Budapest Galériában a megnyitó előt­ti napon épp a fotók rendezése közben ta­láltuk Paulius Normantas-t. — Ez itt a két utolsó expedíció anyaga 1993-ból és 1994-ből — mutatott körbe. — Ebben a két évben mentem a történel­mi és a kis Tibeten keresztül. Ehhez a mos­tani kiállításhoz kapcsolódik még a köny­vem magyarországi bemutatója is. Az ere­deti karácsony előtt Helsinkiben jelent meg — egy fotóalbumom Tibetről. Ennek a könyvnek az angol nyelvű változatának lesz pénteken a premierje itt a kiállítás megnyitása alkalmából. A 47 éves Paulius Normantas-t ezután arról kérdeztük, hogy lát-e különbséget a magyar és a litván fotóművészet között. — A magyar fotográfiának az a legna­gyobb betegsége — válaszolta nem kis in­dulattal —, hogy az apró részleteket szereti fotózni, s nem annyi­ra a misztikumot, az életet. Utálom a képki­vágásokat! Azok olya­nok, mint a sajtófotó. Ki akar emelni, ki akar vágni részleteket az én képemből! De hát én nem vagyok sajtófotós, én művész vagyok, akit az élet, a miszti­kum érdekel! □ Korábban szinte csak fekete-fehér képei voltak, most van né­hány színes is. — Színeset csak mi­nimálisát csinálok, de a buddhizmust néha nem lehet fekete-fe­hérben fényképezni. A finnugor népek fotó­zásakor valóban nem volt szükségem szí­nekre. Tibetben azonban néha nem mellőz­hettem. □ Mióta él Magyarországon? — Már 12 éve, akkor Nyíregyházára nő­sültem. Az első hat év alatt gyűjtöttem a finn-ugor népek fotográfiáit. Ezekből a ké­pekből a Corvina Könyvkiadó ki is adott 1990-ben egy válogatást, amikor Debre­cenben volt a finnugor világkongresszus. Azokat a fotókat szinte Európa minden országá­ban kiállítottam. Már csak két kis finnugor nép hiányzik nekem a teljes­séghez, egyszer hozzájuk is el szeretnék jutni. □ Mely népek? — A szelkupok, ők egy nagyon kis nép. Csak három falu van az Ob folyó partján. És hiányoz­nak még a manysik. Ők 3-4 ezren ha lehetnek. Nehéz megmondani a pontos számukat, mert a régi szovjet statisztikák­nak legfeljebb az ötven százalékát lehet elhinni. □ Miért érdeklik Önt éppen a finnugor népek? — A két gyermekem­ben finnugor vér is fo­lyik. Az első könyvemet éppen ezért nekik dedi­káltam. Andreának és Máténak (utóbbinak lit­ván neve is van: Pranas), akik nyíregyházi iskolá­ba járnak. Amikor már majdnem teljes volt az anyagom a finnugor né­pekről, akkor indultam el a Körösi Csorna ex­pedícióra, s kétszer is vé­gigmentem az útján. □ Milyen társaságban? — Ezek 6-8 hónapos utak a Himalájába. Egye­dül indulok, de útköz­ben gyakran összeaka­dok más kutatókkal. így például egyszer egy német professzorral majd egy hónapot voltam együtt, vagy a magyar tibetológus Kelényi Bélával is dolgoztam a Körösi Cso- ma-úton. Vele Indiában találkoztam, meg­csináltuk a kis-tibeti utat, s aztán én men­tem Pakisztánba, s ő is a maga dolgára. Szó­val a koncepció az, hogy egyedül megyek, de közben egy-egy időre társam is akad. □ Milyen szépségei vannak ezeknek az utaknak? □ Sajnos, évről évre egyre rosszabb a helyzet. A Himalája tele van nyugati tu­ristákkal, sznobokkal, a legszebb területe­ken már szinte kevesebb a helyi lakos, mint az idegen látogató. Bevonul oda a rossz értelemben vett civilizáció, a whisky, és ez tönkreteszi ezt a világot. □ Mivel foglalkozik mostanában? — Most három kiállítást öt nap alatt kell megvalósítanom. Ezt itt a Budapest Galé­riában, s utána jövő csütörtökön, pénteken Vilniusban, ahol a világkongresszus kere­tében lesz két kiállításom is. □ Milyen kongresszus az? — Minden ország parlamentjének van egy-egy Tibet-segítő csoportja. Litvániában van talán a legnagyobb: ott harminc kép­viselő is a tagja. Minden második évben ezek a csoportok egy-egy kongresszust tar­tanak. Két éve Indiában volt, most Litvá­niában, Vilniusban lesz. Ezen az eseményen a parlamenterek összejönnek, s azért ta­nácskoznak, hogy miképpen lehet Tibeten segíteni. Ha deklarációkat nem is küldenek Kínának, de azért ez egy fontos politikai hatású program. □ Családján kívül köti-e valami Magyar- országhoz? — Nem csak a családom és a nyíregyhá­zi lakásom köt ide. A magyar emberek me- legszívűek. Ebben a rossz gazdasági hely­zetben is könnyebben szót értek velük, mint például a finnekkel, vagy a németek­kel. □ Gondol-e újabb nagyobb utazásokra? — A legutóbbi expedíciómról még ma­radtak adósságaim. Amíg azt ki nem tu­dom egyenlíteni, addig nem gondolkodom újabbról. Remélem, a nyár során sikerül szponzorokat találnom. Tibeti portré Paulius Normantas felvétele Joe Cocker barátaival érkezik A budapesti szereplése komoly esemény lesz Joe Cocker a With a Little Help of My Friends (Kis segítség barátaimtól) című Be- atles-dal feldolgozásával robbant be annak idején 1968-ban a rock-zene élvonalába. Dörgő, kissé rekedtes hangjával különös dzsesszes varázst adott a Lennon-McCart- ney szerzeménynek. Különös, hogy ez a kitűnő énekes neve nem kevesek számára még mindig elsősorban ezt a dalt jelenti. Pedig ha sorra vesszük Joe Cocker nagy­lemezeit (a 18-ból emeljük ki kicsit önké­nyesen az Unchain My Heart és a Night Calls címűeket), slágereit (az Up Where We Belong három héten át volt top-listaveze­tő), filmdalait (például When The Night Comes és Take Me Home), akkor világossá válik, a rockzene egyik nagyságáról van szó, akinek június 6-i Budapest Sportcsar­nokbeli fellépése komoly eseményszámba megy. « Az éppen a napokban, május 20-án 51. születésnapját ünneplő Cocker első lemez- felvétele még 1963-ban jelent meg a Vance Arnold és az Avengers tagjaként. Életének egyik nagy állomása, hogy ott volt 1969- ben Woodstockban, s a filmen és lemezen egyaránt kiemelt helyen szerepel. Természe­tesen hallhattuk a tavalyi Woodstock-em- lékkoncerten is. Ugyancsak 1994-ben ad­ta ki legutóbbi lemezét, a Have a Little Fa­ith címűt, melynek érdekessége, hogy 12 dalt foglal magában azon dalok közül, me­lyeket Joe sok éven át énekelt és amelyek nemzedéke legjellegzetesebb és legerőtelje­sebb énekesei közé emelték. A június 6-i koncerten sorra hallhatjuk e dalokat. Joe Cocker ISB-reprodukció Ejv

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom