Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)

1995-05-20 / 118. szám

1995• MÁJUS 20., SZOMBAT

Napkelet • A KM hét végi melléklete

Merész gondolatok, nalgy tettek

N

ők, asszonyok. Szépek, kedvesek, okosak. Erejük végtelen. A napi munka, a háztartás, a család mellett még arra is marad idejük és energiájuk, hogy lakóhelyükért, Mátészalkáért dolgozzanak.

Három évvel ezelőtt született a merész gondolat, hogy az egyre romló körülmények között az érzékeny, nyitott asszonyoknak össze kell fogniuk. Az eltelt időszak a kétkedőket is meggyőzhette, a Mátészalkai Nőegylet nem unatkozó úriasszonyok gyülekezete, hanem hatalmas szociális érzékenységgel rendelkező, karitatív szervezet.

Magyarországon a két világháború közötti időben működtek hasonlók, ám akkor inkább a város kulturális életének gazdagítása volt a céljuk. Irodalmi kávéházak, teadélutánok keretében tartották életben a kultúrát. Aztán jött a háború. A nőszervezetek meleg sálat, zoknit kötöttek, takarót varrtak a fronton harcoló katonáknak. A háború utáni negyven év elfe- lejttette az ilyen, polgári jellegű szerveződéseket.

Nyugat-európai tapasztalatok és a régi karitatív nőszervezetek mintájára elsőként az országban Mátészalkán, 1992 októberében alakult meg a Nőegylet 16 bátor asszony tenniakarásával.

— Célunk az volt, hogy intenzíven bekapcsolódjunk a város életébe, s az új dolgok kezdeményezőiként, kelesztőiként működjünk — mondja Czibula Józsefné, a Nőegylet elnöke, mozgatórugója. — Napjainkra igazolódott, valóban szükség van egy ilyen civil szerveződésű karitatív szervezetre, mint a miénk. Tizenhatan kezdtünk, s ma már huszonhatan vagyunk. Foglalkozásunk különböző, pedagógustól vállalkozóig, védőnőtől gyógyszerészig sok mindenki megtalálható nálunk. Havonta egyszer rendszeresen összejövünk, s a jókedvű beszélgetések fő témája mindig az, hogyan tehetjük hasznossá magunkat. Egymásra is figyelünk, megosztjuk gondjainkat, örömeinket. Mindig csodálkoznak az emberek, hogyan értheti meg egymást ennyi „nagyszájú” nőszemély. A válasz egyszerű. Az egymás iránti tisztelet, a másság kölcsönös elfogadása, a segítőszándék mindnyájunkban él. Attól szép a világ, hogy különbözőek vagyunk, s ha közös célért kell dolgoznunk, nem ismerünk lehetetlent.

— A karitatív munkához pénz kell. Lassan már hagyománnyá váló rendezvényeink bevétele adja a tagdíjakon kívül a pénzügyi alapot. Minden évben jótékony- sági bált rendezünk, s mi szervezzük a belvárosi karácsonyi vásárt is a város főutcáján. Évente két alkalommal gyűjtjük a használt ruhákat, majd jelképes áron eladMunkában a Nőegylet

juk a rászorulóknak. Nyitott szemmel járunk a városban, praktikusan gondolkodunk és gyorsan döntünk. Még soha egyetlen, valóban rászoruló embert sem utasítottunk el, ha hozzánk fordult. Köszönőlevelek sora jelzi, nem hiába működünk. Tavaly pedagógusnapon a nyugdíjas pedagógusoknak kedveskedtünk, s a hetven idős ember meghatódott, hogy ők is eszébe jutottak valakinek. Mozgássérültek karácsonyi műsora, a kismama és értelmiségi találkozók, az irodalmi estek, a mikulásünnepségek sikere azt jelzi, szükség van ránk. Jó a kapcsolatunk az egyházakkal is, kölcsönösen segítjük egymást a karitatív munkában.

— Hol apró női praktikákra, hol bájos mosolyra, hol pedig arra van szükség munkánk során, hogy az asztalra csapjunk. A nők könnyen megtalálják a legjobb megoldást céljaik eléréséhez. Még soha sem utasítottak el minket, ha segítséget kértünk. Minden évben kapunk pénzt a polgármesteri alapból, s azt tapasztaljuk, a mátészalkai vállalkozók segítőkészsége is példaértékű.

— Talán éppen eddigi sikereinken felbuzdulva gondoltunk

egy merészet, és elhatároztuk: Mátészalkán fedett uszoda lesz, ha törik, ha szakad. Egészséges életért néven alapítványt hoztunk létre és téglajegyeket bocsátottunk ki tízmillió forint értékben. Az általunk összegyűjtött pénz képezi majd a saját erőt, amivel az önkormányzat pályázhat az

uszoda megépítésére. Minden követ megmozgatunk a siker érdekében. Tudjuk, kemény év áll előttünk, hiszen ez alatt az idő alatt kell összegyűjtenünk a szükséges összeget. Hisszük, az emberek belátják az uszoda fontosságát, s gyermekeink, embertársaink egészsége érdekében segítik munkánkat.

— A megyei közgyűlés támogatására is számítunk. Talán túl merésznek tűnik vállalkozásunk, ám ha az ember gondolni sem mer nagyot, akkor bizonyos, hogy tenni sem képes nagy dolgokat. A Nőegyletben mindenkinek alkalma nyílik a tökéletes önmegvalósításra. Ha bárkinek bármilyen ötlete van, mindig azon gondolkodunk, hogyan lehetne megvalósítani, nem pedig azon, hogy az milyen nehézséggel jár és miért nem lehet.

— Gyakran hangoztatjuk, jó lenne, ha ismét visszatérne a valamikori polgári életforma városunkban is. A mi Nőegyle- túnk talán az egyik lépés lehet ennek irányában. Igaz az anyagi biztonság megteremtése, ami a polgárosodás egyik alapvető feltétele még bizonytalan, s a jövő sem látszik, ám legalább az intellektuális igényeket felszínen kell tartanunk az emberek lelkében. Erre bátran vállalkozhatunk.

— Szeretnénk összefogni minden olyan, a városban létező szervezettel, intézménynyel, akik hozzánk hasonlóan a karitatív szolgálatot helyezik munkájuk középpontjába. Együtt talán hatékonyabb lehetne tevékenységünk. Csodákra nem számítunk, hiszen a nők realitásérzéke igen fejlett, ám akarnunk kell, hogy szeretett városunk a nehéz körülmények ellenére gazdagodjon szellemi és anyagi javakban egyaránt.

Szondi Erika

Az uszoda ügye úgy néz ki sínen van Szűcs Róbert felvételei

a km vendége Kertészeket képez Bercelen

N ábrád! Lajos

A gyönyörű park ágyúsaiban száz meg száz virág pompázik a szivárvány minden színében. A kuriózumnak számító mandulafa bontogatja szirmait. A fóliasátrak alatt palánták cseperednek, a gyakorló gyümölcsös felett permeteső száll. A hosszú műhelysoron tizenéves fiúk gyakorolják a géptant. Az egyik tanterem — mivel hogy szünet van — lányok csevegésétől hangos. Ez az egyedinek mondható hely a tiszaberceli Bessenyei György Mezőgazdasági Szakmunkás- képző Intézet területe. Általános és virágkertészeket képeznek itt. A kis híján 30 éves intézményt Fekete Béla igazgatja.

Immár 16 éve egyfolytában. Igazgatónak hívták ide a szomszéd megyéből, pontosabban a Hernádvécsén lévő hasonló iskolából, ahol gyakorlati oktatás- vezetőként dolgozott. Most is sok szállal kötődik a Hegyaljához, hiszen a felesége Sárospatak közelében szőlőt örökölt. Szép emlékei közé tartozik: a Duna TV forgatócsoportja ősszel szép környezetben hagyományos, puttonyos szüretelő- ket keresett. És talált is, pont a felesége táblájában. A Fekete család szüretelését láthatták széles e hazában, sőt a határainkon túl is. A rokonok mellett szakmai

ágon is kötődik Borsodhoz: a tiszaberceli iskolának (azt a pár zsenge tőkét nem számítva) nincs szőlője, ezért diákjai a bodrogkeresztú- ri szakszövetkezetbe járnak át szőlőtermesztési gyakorlatra.

Elsősorban, pontosabban nagymértékben szabolcsinak vallja magát. Érthető, hiszen Tiszabercelen épített takaros házat, ahogy mondani szokta, itt rakott fészket.

S ebben a megyében szakmai körökben szinte mindenütt ismerik és elismerik Újfehér- tótól Zajtáig.

Talán azért is, mert 30 év óta megyénkben csak Tiszabercelen képeznek kertész szakmunkásokat. Ismertsége, szakmai tekintélye a kö- zelmúltban túl nőtt a Fekete Béla szóban forgó

két megye határán: áprilisban megala

kult a Kertészeti Iskolák Országos Szövetsége, s e szervezet elnökségi tagjai közé választotta. Van még egy közéleti megbízatása: a Rakamaz és Vidéke Áfész igazgatóságának tagja.

Neki és a szakember- gárdájának köszönhetően sok ügyes kertészt képeztek itt. S ennek különös jelentősége van a mezőgazdasági jellegű megyénkben. Joggal büszke rá, hogy a korábbi években diákjai országos versenyeken dobogós helyezéseket értek el. Néhány itt végzett kertész szakmunkás továbbtanult és technikusi minősítést szerzett. Az is- A szerző felvétele kola korábbi gyakorlati oktatásvezetője sikeres vállalkozó

lett, ő immár holland szakemberekkel tart kapcsolatot, de vállalkozóként is öregbíti a tiszaberceli szakmunkásképző iskola jó hírét. Közéleti embereket is nevelt az iskola: az itteni dolgozók közül két polgármestert választottak meg a legutóbbi választáson, nagy szavazat- többséggel.

A már említett harminc évnek több mint a felét igazgatóként töltötte itt. Hogy miként telt el ez a bő másfél évtized? Sikerekkel és kisebb gondokkal. Az utóbbi egy-két évben már terebélyesedtek a gondok. Az elmúlt télen az iskola tornatermét nem fűtötték. Nem volt rá pénz. így hát a pénztelenség ezt az iskolát is elérte. Azért szerencsésnek is mondható az intézmény helyzete, hiszen a termelve, gyakorolva tanuló diákok pénzt tudnak teremteni. Teremtenek is. Tavaly csak almából, palántákból, primőr áruból több mint egymillió forint árbevételre tettek szert. Úgy tervezik, az idén sem lesz ez másként.

Fekete Béla egy dinasztia tagja. A nagyapja és a keresztapja is kertész volt. A fia pedig a Kecskeméti Kertészeti Főiskolán szerzett diplomát. Hogy igazgatóként és közéleti emberként mit szeretne? Mindenek előtt azt, hogy a mezőgazdaságnak vissza adnák a rangját és tekintélyét.

Tn