Kelet-Magyarország, 1995. május (52. évfolyam, 102-127. szám)
1995-05-13 / 112. szám
1995• MÁJUS 13., SZOMBAT tmmmmmmmmsmsssms&smmsmsssmgsgmgmt Napkelet • A KM hét végi melléklete Eltűnt idők porladó kastélyai Régi, szép templomok fogadnak mindenütt, tisztelték errefelé is az Urat M ájusi pompával fogad a tavaszi határ. A meggyfák menyasszonycsokrai sorjáznak mindenfelé. A kora nyárra emlékeztető meleg virágba borította a tájat, megjelentek már az almavirágok halványpirosai is. A fák zöldellő ágai ezer színárnyalatban: az élénkzöldtől az ezüstig. A mező is zöld, a fű húsos, a virágok körül mohó méhecskék és darazsak dongának, a múltkori hosszú eső után igyekeznek pótolni az elmaradt munkát. A bokrok tövében piros bogarak igyekeznek valahová. Megjelentek az első pillangók: a rókalepke társával röpköd páros kötelékben. Hozsannás május mindenfelé. Csend van, orgonaillat. Mátészalkát elhagyva, a szatmári síkság felé vesszük az irányt. Kanyargós utak, te- kervényes falvak. A szemlélődés azonban nem csak a színpompás határra terjed ki: útitársam Szatmári István, az Országos Műemlékvédelmi Hivatal területi felügyelője, akivel néhány műemléket is megtekintünk. Régi, szép templomok fogadnak mindenfelé, tisztelték errefelé is az Urat. S ami nagy szerencse, a törökdúlás elkerülte ezt a vidéket; a pompás épületek megmaradtak az utókornak középkori egyszerűségükben. Talán kevésbé ismert, hogy kastélyokban és kúriákban is gazdag ez a vidék, igaz, ezek nem olyan régiek, mint a templomok, de műemlékek. Nagy szomorúság, hogy a legtöbbjük lakatlan, használhatatlan, lepusztult. Győrtelek. A szecessziós Csizmadia-kúria rossz állapotban, üresen áll. Az ökörí- tófülpösi egykori Németh-kúria barokk épülete szintén romos. A pátyodi klasszicista stílusban épült Madarassy-kúria ugyancsak lepusztult. A volt Szuhányi-kú- ria épülete használhatatlan. Végre egy hely, ahol nem kell lehorgasztani a fejet: Cégénydányád. Az egykori Kende-kastélyban gyermekek laknak: ma nevelőotthon. A több mint 150 éves épületet még Kölcsey barátja, Kende Zsigmond építette, úgy 1830 körül. A két jó barát, ha élne, bizonyára még most is szívesen sétálgatna errefelé, ha másért nem, a gyönyörű park miatt, ami ma is a megye egyik legszebb „kertje”. Szívesen elidőzne itt a vándor, ám az úticélunk még messzebb van. A határszélre, Komlódtótfaluba igyekszünk, ahová jó hírt visz a területi felügyelő: hamarosan folytatják az ottani kastély tetejének rendbehozatalát. A kocsiban még van idő a beszélgetésre. Sajnos, évről évre kevesebb pénz jut a műemlékekre. A tavalyi 20 millió helyett most alig 15 millió van, ez pedig egyetlen valamirevaló épület rendbehozatalára is kevés lenne. Mégis: a túristvándi vízimalomra, a tiszadobi és a tuzséri kastélyra és a szabolcsi földvár környékének rendbehozatalára jut néhány százezer. Csöpp a tengerben. Komlódtótfalu viszont örvendhet: a tetőszerkezet tavaly megkezdett rendbehozatalára 8 milliót szánnak. Hogy ez elég lesz-e, épp most számítgatják a mesteremberek. Az épület még így, romos állapotában is szép, a régi pompa jelei felfedezhetők. A falu a XV. században a Becsky család birtokaként szerepel, akik a megye középnemesi közé tartoztak. A família a kúriát a XVIII. század közepén építhette, mindenesetre az épület egy 1770-ben keltezett levélben már szerepel. Érdekessége: a múlt század végén az épület a Kossuth család birtokába került. A kúria több évtizedig ebben a században is megcsodálható volt: vannak, akik még emlékeznek is rá. Bá- mészkodásunkra előkerül a szomszédban lakó, 76 éves Juhos Gáborné, akinek élete nagy élménye volt, amikor a Kossuth kisasszonyokat úgy 1944 körül német tisztekkel látta a kastélyban táncolni. Csorvá- si Gábor polgármesterrel a régi, épületre és kertre is emlékezünk; úszómedence állt a kúria előtt, és gyönyörű mogyorólugasos kert vette körül. Ami a gazdákat illeti, róluk már Kondor József beszél. Jó embereknek írja le őket, aztán kiderül, hogy azért jobban is segíthették volna a kom- lódtótfalusiakat. Visszatérve az épületre: a kúriát a hatvanas évek elején felújították, ezután iskola, téesziroda, tanácsháza is működött benne. A hetvenes, nagy árvíz idején károsodott, boltozatai beszakadtak, a mozdítható berendezést elhordták. Hogy az eredeti, szép bútorok, régiségek, könyvek hová lettek, rejtély. 1945 után Csegöldre szállítottak sok mindent, ahonnan aztán eltűntek... A barokkos, klasszicista stílusjegyek itt-ott még felfedezhetők. Egy építészeti leírás néhány sorából — amely a bejárati részre A kastély felújítás előtti állapotában vonatkozik — viszont többet tudhatunk meg: „A profilos timpanonnal lezárt, cseh- süveg boltozattal fedett téren keresztül lehetett megközelíteni az épület bejárati részét. A portikusz széles, kosárívvel lezárt bejárati nyílásának két oldalát 2-2 korint- hoszi fejezetekkel lezárt kannelurás — rovátkáit vájolatú — féloszlop tette mozgalmassá...” Mindesetre az épület így is komoly műemléki értéket képvisel, pusztulása oiy mértékű, hogy csak gyors műszaki beavatkozással menthető meg. A tetőszerkezet rendbehozatala most ilyen gyors segély. Megtudom, az épületnek sok fiatal pártfogója van. Az „Örökségünk őrei” országos ifjúsági mozgalom nevű szervezetnek a célja a műemlékvédelem népszerűsítése a fiatalok körében. Ez a mozgalom védőszárnyai alá vette a kúriatorzót, és nyaranta két hetet töltenek itt el, hogy segítsenek abban, amire erejükből, tehetségükből telik. Sok mindent ők hoztak rendbe az épület körül. Csorvási Gábor polgármesterrel beszélgetünk. Az első kérdés kicsit provokatív jellegű. A régi tulajdonosokról, a Becsky családról szóló idézetet említette, mely szerint a család tagjai aktívan részt vettek a megye közéletében. A kérdés tehát az, vajon a polgármester is vállal ilyen szerepet. Csorvási Gábort nem kell félteni. Az ő családja is ősi lakos errefelé, ő is itt született még a húszas években. A szerző felvétele — Sok ismerősöm van a megyeházától a minisztériumig. Nem kell engem félteni. A területi, regionális fejlesztési bizottság vezetőségi tagjaként pedig mindent megteszek nemcsak a faluért, hanem a környékért is. Van tennivaló bőven. Hiszen ha nem vigyáznak, Komlódtótfalu Gyűrűfű sorsára jut. Huszonöt évvel ezelőtt 1370 lakója volt a településnek, most 90! A lakók többsége idős ember. A polgármester néhány hete a parlamentbe is felutazott, hogy Baja Ferenc miniszter úr támogatását kérje a régi híd újraépítése érdekéhez. — Nem reménytelén az ügy — foglaljuk össze a tárgyalást egy mondatban. Visszatérve a kastély felújítására: természetesen nagy az öröm a faluban, hiszen gazdagodik általa. Ha újjáépül a kúria, látogatókat vonz, munkaalkalmat teremt. Akár panziót lehetne itt nyitni: a szép vidéket így is sok turista keresi fel. Közel a román határ is, az Erdélybe igyekvők átutazóban akár szálláshelynek használhatnák. Az újjávarázsolt épület táboroknak adhatna helyet, és külföldi tőkét is idecsábíthatna. A legfontosabb pedig az lenne, hogy megállítaná a falucska fogyását, apadását. Szomorú lenne, ha valóban Gyűrűfű sorsára jutna ez a szép település. Bodnár István a km vendége Akiben két szív dobog Nagy István Attila s , í- c , í Amikor huszonhárom év után Hegyeshalomnál átlépte a határt, a legszívesebben megcsókolta volna az anyaföldet. Összeszorult a szíve, tele volt szorongással, hiszen még abban se lehetett biztos, hogy nem várnak-e rá újabb megpróbáltatások. Húsz éves koráig Nyíregyházához kötötte minden: ebben a városban született, itt éltek a szülei és a barátai, itt lakott a kislány, akinek először suttogta, hogy: szeretlek... A kefében érettségizett, majd a közgazdaságtudományi egyetem következett. Az egyetemi élet még jobban kinyitotta a szemét. A társak, a légkör a politika, a gazdaságpolitika felé sodorták. Ezért aztán nem lehet véletlen, hogy János Lendvai alias Lendvai János részt vett az ötvenhatos forradalomban. Nemzetőr volt, Kopácsi Sándor egyik közvetlen munkatársa. A forradalom leverése őt is mint sok más magyar diákot és értelmiséget, kisodort az országból. Gyalog, egy kis bucival a táskájában, de azzal az elképzeléssel indult nyugat felé, hogy nemsokára szabad emberként visszatérhet a hazájába. Amikor csaknem negyven év után felidézi ezeket a pillanatokat, már higgadtan azt mondja, hogy az ember élete során egyszer fent, máskor lent van, de sohasem szabad feladni. A húszéves diák ette a disszidáltak keserű kenyerét, de élvezte Fortuna jótékonyságát is, megismerte a menekülés első napjaitól kezdve, hogy mit jelent az élet napos oldalán élni mint a íichtens- teini herceg rokona, grófok vendége, és egy gyáros fogadott fia. Már 1956 decemberében bekerült az arlengeni egyetemre, Németországba. Ez a mesevilág azonban ugyanolyan gyorsan szertefoszlott, mint ahogy keletkezett. Kiderült, hogy súlyos betegsége miatt el kell hagynia a kastélyt, a jómódot, abbamaradtak az egyetemi tanulmányok is. Egy évig szanatóriumban élt, távol a világtól, az emberektől. Egy laboráns kislány figyelme fordult felé, ő segítette abban, hogy el tudja viselni a magányt. Aztán Nürnbergben okleveles közgazdász diplomát szerzett, s 1961 ipá- jusában elfogadott egy hamburgi állásajánlatot. Vegyipari vállalatnál dolgozott, majd Dort- mundban egy cég marketing osztályát vezette. Fiatalemberként bekerült az igazgató tanácsba. Tíz év telt el kemény munká- Lendvai János val. A céget felvásárolták, így aztán munkahely után kellett nézni. Sok mindent kipróbált. Volt ügyvezető igazgató egy hatalmas cégnél. Tizenkét gyár irányítása volt a feladata. Aztán maga is alapított egy építőipari vállalatot. így került üzleti kapcsolatba magyar cégekkel, s eljutott Nyíregyházára is. Nyíregyházán egy gyógyszálló építésében lett volna érdekeltsége, de közbejött a rendszerváltás. Új erők jöttek, amelyek gyanakodva néztek mindarra, ami régen kezdődött. Több teryvel érkezett, ezek közül a műanyag- gyártás valósult meg. Jelenleg a Hansa Plasztik Műanyag- ipari Kft. ügyeit irányítja. A vállalkozás olyan termékeket gyárt, amelyek az infrastrukturális beruházásoknál szükségesek: csöveket, különféle idomokat. A cég 1990- től működik Nyíregyházán, de korábbi vezetői vagy nem voltak alkalmasak a vezetésre, vagy nem bírták a német tulajdonosok bizalmát. János Lendvait azért küldték, hogy rend- betegye a dolgokat. □ Sikeresnek tartja-e magát? — Nagyobb akadályok nem voltak az életemben. A sikerhez az kell szerintem, hogy az ember ismerje meg a munka értékét. Legyen meg benne a többet akarás igénye. □ Ön szerint mi kellene ahhoz, hogy Magyarország gazdasági sikereket érjen el? — Itt még hiányzanak azok a tapasztalatok, amelyeknek a birtokában a tőkét, a szellemit és az anyagit, a leghatékonyabban lehet befektetni. A magyar menedzserek nem elég tapasztaltak még, hiszen a múltban egy-egy vállalatot nagy apparátus irányított. A modern vállalat vezetésének, a felelősségnek sokkal koncentráltabbnak kell lennie. □ Annyi év után feltehető még a kérdés: mi fűzi Nyíregyházához? — Itt vannak a gyökereim, de az otthonom már nincs itt. Két szív dobog bennem. Ott érzem jól magam igazán, ahol a családom van, a gyerekeim, akikről még sokáig nekem kell gondoskodnom. Természetesen nagyon örülök, ha Nyíregyházán vagyok, de még jobban, ha visszatérek. □ Milyen élményeket szerzett, mióta újra itthon tartózkodik? — Egyre több olyan emberrel találkozom, akikkel öröm beszélgetni, mert nyitottak minden új dolog iránt. Negyven év után, 1994-ben találkoztam egykori diáktársaimmal és néhány volt tanárommal. Tizenöt éves lányomnak nagyon tetszik Magyarország, ezért elhatározta, hogy megtanul magyarul. Balázs Attila felvétele
