Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-04 / 80. szám
1995. április 4., kedd TÚL A MEGYÉN Kelet-Magyarország 11 Felrobbant Bukarest (MTI) — A hétfői román sajtó szerint egyértelműen a gépen bekövetkezett robbanásra utalnak a pénteken Bukarest közelében lezuhant Airbus katasztrófájának körülményei, de a vizsgálóbizottság elnöke, Sorin Stoicescu hétfőn reggel is elzárkózott attól, hogy határozottan megjelöljön valamely okot. Mint egy rádióinterjúban elmöndta, ha robbanás volt, az is valaminek a következménye, a bizottság pedig az okokat keresi. Ezek sokfélék lehetnek, nem lehet kizárni a merényletet sem. A bukaresti tűzoltóparancsnok véleménye szerint, mint jelentettük, a gépen lévő üzemanyagmeny- nyiséghez képest a katasztrófa helyén aránylag kis méretű tűzvész keletkezett, ami arra utal, hogy az Airbus a kerozint már a levegőben elvesztette, feltehetően az üzemanyagtartály robbanása nyomán. Az Airbus a roncsok helyzetéből megállapíthatóan 80 fokos szögben, orral előre fúródott a talajba, holott súlypontja hátul van: a zuhanás módja tehát a farrészben bekövetkezett robbanással lenne magyarázható. Az Evenimentul Zilei jelentése szerint Franciaország bukaresti nagykövetét felhívta egy franciául tökéletesen beszélő férfi és — természetesen névtelenül — közölte, hogy merényletről volt szó, ő a tettes, és további robbantásokra lehet számítani. A bűnözés és a politika Bemutatkozott a titkosszolgálatokat felügyelő új miniszter Budapest (ISB-HM) — A rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség, valamint a polgári titkosszolgálatok részvételével hamarosan koordinációs bizottság alakul a feketegazdaság elleni küzdelem összehangolására. Az információk átadása, a jó hatásfokú összehangolt tevékenység jelentős eredményeket hozhat a szervezett bűnözés elleni fellépés során. Ezt az MSZP korábbi frakcióigazgatója, a frissen kinevezett nemzetbiztonságot felügyelő tárca nélküli miniszter, Nikolits István mondta hivatalba lépésének első napján tartott sajtóbeszélgetésén. Ma Magyarországon több szervezet is foglalkozik a feketegazdaságnak nevezett bűncselekmények felderítésével, így a rendőrség, a Vám- és Pénzügyőrség, az APEH és a polgári titkosszolgálatok is. A most hivatalba lépő tárca nélküli miniszter álláspontja szerint az eredményesebb felderítő munkához sem plusz anyagi forrásra, sem pedig extra jogi szabályozásra nincs szükség, csupán az e szervezeteknek biztosított eszközökkel és lehetőségekkel kell határozottabban élniük. E szervezetek közti munka- megosztásban a polgári titkos- szolgálatok szerepe az, hogy a rendelkezésére álló sajátos szempontokkal a lehető legtöbb információt biztosítsa azoknak a szervezeteknek, amelyeknek nyomozati hatáskörük van. A feketegazdaság elleni küzdelem összehangolására, a feladatok, információk összefogására, operatív, egyeztető feladatok ellátására közeljövőben létrehozandó szervezetet Nikolits István szerint nem lenne szerencsés, ha akár a polgári titkosszolgálatoknál, akár a nyomozást végző szervezetnél helyeznék el, sokkal inkább megfelelne az objek- titvitásnak, ha azt az érintett szervek közösen hoznák létre. Az MSZP-politikus elődjének az elmúlt héten megjelent interjújára utalva elmondta, hogy ő Katona Bélát komoly politikusnak tartja, így biztos benne, hogy nem véletlenül mondta, amiről azóta is találgatások folynak. Nikolits István első dolga egyikének új hivatalában azt tartja, hogy a felügyelete alá tartozó három hivatal vezetőjét, és a hivatalt magát megismerje. Tőlük többek között azt is meg fogja kérdezni, hogy vajon Katona Béla mire alapozta azt a kijelentését, hogy a szervezett bűnözés, és a politika között a hidat már leverték. Arra a kérdésünkre, hogy vajon nem lenne-e gyorsabb, pontosabb, és a körülményeket ismerve természetesebb információszerzés, ha magától Katona Bélától, frakciótársától kérdezné meg, hogy mire gondolt az említett interjúban, az új nemzetbiztonságot felügyelő miniszter úgy nyilatkozott, hogy ha Katona Béla nem tartotta fontosnak, hogy közölje utódjával, azaz vele, hogy több hónapos munkája során milyen sejtésekre jutott, akkor azt ő nem fogja megkérdezi. Ez ügyben saját maga kíván tájékozódni azoknál a forrásoknál, ahonnan egyébként Katona Béla is szerezhette értesüléseit. Vállalkozók devizaszámlája Budapest (MTI) — Április 1- jétől a vállalkozók hazai bankoknál devizaszámlát nyithatnak. A megjelent kormányrendelet szerint a devizaszámlanyitással vállalkozók, deviza- műveletek végzésére felhatalmazott pénzintézetek, a társasági adó alá tartozó jogi, vagy nem jogi személyek, továbbá a személyi jövedelemadót fizető egyéni vállalkozók élhetnek. A devizaszámla kamatozó. Ezen a számlán azonban csak meghatározott forrásból származó pénzeket lehet jóváírni. Ilyen jogcím lehet ha a deviza- bevétel külkereskedelmi szerződésből származik, de az a pénz is számlára kerülhet, amelyhez vállalkozó deviza- hatósági engedély birtokában devizában felvett hitel formájában jutott. A jogszabály kitér arra az esetre is, amikor a külkereskedelmi tevékenyéség bizományosi formában folyik. Ekkor ugyanis az üzletet nem a külkereskedő, hanem a megbízó cég finanszírozza, így a devizában befolyó összeget sem a külkereskedő, hanem a megbízó helyezheti el számlájára. A külföldről beérkező összeg átutalásáról a bizományos köteles intézkedni, jutalékát pedig csak forintban kaphatja meg. Adósság Budapest (MTI) — Az ország külfölddel szembeni bruttó adósságállománya 1994. december 31-én 28,5 milliárd dollár volt. Egy év alatt az adósságállomány bruttó értéke 4 milliárd dollárral növekedett. Ebből a keresztárfolyamváltozás, vagyis a dollár gyengülése, illetve egyéb valuták erősödése 2,3 milliárd dollárral növelte a dollárban számított állományt. (A magyar adósságok zöme egyébként a két, jelentősen megerősödött valutában, jenben és márkában van). A bruttó adósságállományból a Magyar Nemzeti Bank 20,2 milliárd dollárral, a kormány 2,3 milliárd dollárral tartozik a külföld felé. A többi tartozás a kereskedelmi bankok, illetve a vállalatok felvett hiteleiből tevődik össze. Tiltakozás Budapest (MTI) — A felső- oktatási szakszervezetek vezetői hétfőn Budapesten a Gólyavárban tartott tiltakozó nagygyűlésükön kinyilvánították: tisztában vannak a szigorító gazdasági intézkedések szükségességével, de megalapozatlannak és elfogadhatatlannak tartják a stabilizációs csomag tervezett szociális lépéseit. Ezért felszólították a kabinetet, hogy mielőbb kezdje meg a tárgyalásokat az érdekképviseletekkel az Érdekegyeztető Tanácsban. A művelődési tárcától azt várják, hogy a képviseleti fórumokkal vitassa meg a felsőoktatást érintő kérdéseket. A tiltakozó nagygyűlés résztvevői végezetül 25 pontból álló állásfoglalást szavaztak meg, amit eljuttatnak a kormányfőnek. HIRDETÉS Magyar békeillúziók (1945-1947) Kertész István Budapest (MTI-Press) — A második világháború győztesei a francia fővárosban határozták meg Európa jövőjét. A fél évszázaddal ezelőtti béke- szerződés magyar vonatkozásai elsősorban a következményei révén váltak ismertté. Kertész István, a Külügyminisztérium Békeelőkészítő Osztályának vezetőjeként, majd a tárgyaló küldöttség főtitkáraként azonban hiteles tanúja volt annak is, ami a színfalak mögött történt. Az emigrációban írt könyvében ismeretlen dokumentumokat tár fel egyebek között a kisebbségbe kényszerített magyarság sorsa feletti alkudozásról, s arról, hogy a nagyhatalmak ellentétei hogyan jelentek meg a magyar békeszerződésben. Kertész István könyve az Európa Kiadó gondozásában jelenik meg, ebből közlünk részleteket. 1. Kárpátalja sorsa A háború utáni magyar kormány először a Kárpátalja problémájával találta szemben magát. Az 1945. június 29-i szovjet-csehszlovák megállapodás értelmében ezt a térséget tizenhárom szlovákiai településsel együtt az Ukrán Szovjet Szocialista Köztársasághoz csatolták, az 1930-as csehszlovákiai népszámlálás szerint ezen a területen 123 129 magyar élt, többségük a Magyarországgal határos területeken. Puskin szovjet követ azt követelte, hogy Magyarország ismerje el és üdvözölje a Kárpátalja és Ukrajna egyesítését. A szovjet kívánságnak egy külügyminiszteri nyilatkozat tett eleget. Az esemény kapcsán a külügyminisztérium békeelőkészítő osztálya felvetette azt a lehetőséget, hogy Kárpát-Ukrajna déli részét egyesítsék Magyarországgal; a területet túlnyomórészt magyarok lakták, földrajzilag pedig a Nagy Magyar Alföld része volt. Az 1920-as trianoni szerződés Csehszlovákiához csatolta, részben gazdasági okokból, főként pedig azért, hogy biztosítsák a kelet-nyugati irányú vasúti és közúti összeköttetést Szlovákiával, valamint Románia és Csehszlovákia között. Miután Kárpátalját Ukrajnához csatolták, ezek az indokok tovább már nem álltak fönn. A hegyek közti észak-déli irányú völgyek kiváló közlekedési és szállítási összeköttetést biztosítottak Ukrajnával. A szállítás szempontjából a Szovjetuniónak nem volt szüksége a hegyek lábánál elterülő síkságra. 1945-ben rájöttünk, hogy a megszálló szovjet csapatoknak és a SZEB-nek kiszolgáltatott, legyőzött Magyarország nem állhat elő nyíltan ilyen igénnyel a Szovjetunióval szemben. Mégis kötelességünk volt, hogy felvessük a kérdést, s rámutassunk, hogy egy ilyen apró területi engedménynek, amely a hatalmas szovjet birodalom szempontjából jelentéktelen, óriási lélektani hatása volna a magyar közvéleményre. Amikor elkészültünk erre vonatkozó feljegyzésünkkel, a külügyminiszter átadta Puskinnak, s megkérdezte tőle, vajon hajlandó len- ne-e a Szovjetunió Magyar- országnak tett baráti gesztusként fontolóra venni a magyarok lakta keskeny földsáv átengedését. Puskin azt tanácsolta a külügyminiszternek, hogy ne vesse föld a kérdést. Megkérdezte, vajon azt akarja-e a magyar kormány, hogy ugyanaz történjen a Kárpátalján is, mint ami Csehszlovákiában zajlott, ahonnan magyarok ezreit űzték el; ugyanez lenne a helyzet, mondta ha a magyar kormány szóba hozná a Kárpátalján élő magyarok sorsát. Röviddel az elutasítás után a magyar külügyminisztérium nem hivatalos forrásból arról értesült, hogy a Szovjetunió annek- tálni akarja a Kárpát-Ukrajna és a Tisza közti, magyarok lakta és Magyarországhoz tartozó kis területet. Nem sokkal később a szovjet hadsereg a Kárpátaljáról megszállta ezt az országrészt, s intézkedéseikből arra lehetett következtetni, hogy a megszállás végleges. A magyar kormány tiltakozott az akció ellen Vo- rosilov marsallnál, aki megígérte, hogy kivizsgálja az ügyet, s pár nap múlva a szovjet csapatok kivonultak onnét. Említést érdemel, hogy egy 1944. május 27-i memorandumban az Egyesült Államok külügyminisztériuma megfogalmazta a Csehszlovákiával kapcsolatos amerikai politikát. Eszerint az Egyesült Államok „helyeselné, ha a Ruténföld az 1920-as határoknak megfelelően visszakerülne Csehszlovákiához, olyan határmegállapodások keretében, melyeket Csehszlovákia a közte és Magyarország közti vitás kérdések tágabb körű rendezésének részévé tenne.” A memorandum érveket sorakoztatott fel a Ruténföld szovjet bekebelezése ellen, s rámutatott, hogy „bár a ruténok etnikailag rokonok az ukránokkal, a Szovjetunió láthatóan a Kárpátalja Csehszlovákiához való kerülését támogatja.” E feltételezés ellenére az alábbi következtetésre jutott: „Ha azonban a Szovjetunió annektálná a Kárpátalját, az USA a dunai térség békéje és stabilitása érdekében amellett foglalna állást, hogy olyan etnikai határvonalat húzzanak, amely a Tisza felső folyásánál egy tömbben élő magyarságot Magyarországhoz tartozónak tekinti. Ezt meg lehetne oldani, mivel így a Kárpátalja a szovjet gazdaság részét képezné és nyugat felé irányuló kapcsolatai jelentőségüket vesztenék.” Arra semmi bizonyítékot nem találtam, hogy az USA olyan új határvonalat javasolt volna a Szovjetuniónak, amellyel a Felső- Tisza-vidék magyarlakta területei Magyarországhoz kerülhettek volna. Következik: 2. Szovjet por hintés Erdély ügyében.
