Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-04 / 80. szám
KULTÚRA 1995. április 4., kedd Könyves „babérokért" Budapest — Nyíregyháza (KM —K.J.) —Az Országos Bőd Péter könyvtár- használati verseny elődöntőjét, majd döntőjét március végén bonyolították le Budapesten. Megyénket három versenyző képviselte. A tizenkét évesek korcsoportjában Jakab Szabolcs, a fehér- gyarmati Zalka Máté Gimnázium tanulója (felkészítő tanára Sipos Mária) az elődöntőn nyolcadik lett. Ezzel jogot nyert a könyvajánlás különdíjáért folyó versenyen való részvételre. Romhányi József Szamárfül című kötetének élvezetes ajánlásával belopta magát a zsűri, majd a közönség szívébe, elnyerve a legsikeresebb könyvajánló címét. A tizennégy éves korcsoportot Takács Zsuzsa, a nyíregyházi Krúdy Gyula Gimnázium tanulója képviselte (felkészítő tanára Kalydy Zsuzsa), aki a döntőben negyedik helyezést ért el. Balszerencsésen indult Balogh Zoltán, ugyancsak a Krúdy gimnázium tanulója. A tizenhat éves korcsoport versenyében nyolcadik lett az elődöntőn. O is részt vett a könyvajánlási versenyben, de nem került dobogós helyre. A szerényebb teljesítmények ismereteében, tárgyilagosan kell tudomásul vennünk: a könyv- és könyvtárhasználati vetélkedőn megyénk tanulói elvesztették egykori helyzeti előnyüket. Ma már az ország más területein is megismerték és megszerették ezt a sajátos versenyzési formát. Be kell érnünk azzal a vigasszal, hogy a mieink voltak az úttörők. A nyomukban haladók a járt úton már gyorsabban és biztonságosabban törhetnek a „könyves” babérokra. Munkadélelőtt az oviban Nyíregyháza (KM — K. J.) — Különleges tartalmú levelet kaptak két hete azok az apukák, akiknek csemetéi a nyíregyházi 4. Sz. Napköziotthonos Óvodába járnak. Az intézmény dolgozói küldték a meghívót. Az épület kisebb hibáinak javítására, az udvar korszerűsítésére, egy közös munkadélelőtt „letöltésére” invitáltak a szervezők. A jószándékú kérést aligha lehetett visszautasítani, hiszen a kisgyermekek tisztább, biztonságosabb, szebb környezetének megteremtése volt a tét; a betonrengetegben — jósa- városi óvodáról van szó — egy békés, nyugodt, kis zöld sziget kialakítása. így bonyolódhatott le március utolsó szombatján egy a munkadélelőtt, melynek zaját reggel 7.30-tól délig visszhangozták a betonfalak. A gyermekekért érzett felelősségtudat régóta nem látott lelkesedést váltott ki a nagy számban megjelent szülőkből és az óvoda dolgozóiból. Megállás nélkül végezték a teendőket: korszerűsítették a játszóudvart, felújították az épületen belüli és kívüli játékeszközöket, parkosítottak, facsemetéket ültettek, s megteremtették egy új tomapálya kialakításának, létesítésének feltételeit. A kellemes hangulatú és szellemű munka emlékét az Együtt a gyermekekért című óvodai emlékkönyvben levő, több mint hatvan aláírás őrzi. A bútorjavítók munka közben Amatőr felvétel Kocsis Zoltán... ...zongoraművész ad koncertet április 12-én 19 órától a vásárosnaményi városi művelődési központban. A kétrészes programban elhangzanak Debussy Prelü- dök című kompozíciójából az I. füzet darabjai. A hangverseny második részében Rachmaninov II. szonátájának (Op. 36.) 1913-as változatát hallhatja a közönség. (KM) Kalocsa... ...népművészetét bemutató tárlat nyílt a Sóstói Falumúzeum barabási iskolaépületében. (KM) A Fabula... ...Színjátszó Társulat április 5-én 10 órától felvételt tart a nyíregyházi Kölyökvár- ban. A szervezők a középiskolás korú, színészi ambíciókkal rendelkező, tehetséges fiatalok jelentkezését várják. (KM) Az ET... ...a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium diákújságjának ez évi első száma adja hírül: az iskola angol tagozatosai — köszönhetően a támogatók anyagi segítségének — mégiscsak részt vehetnek az országos — angol nyelyű — drámafesztiválon. (KM) Óvodapedagógusok... ...szakmai programjai kezdődnek április 4-én 9 órakor a nagykállói Korányi gimnázium kollégiumában. A nyitóelőadást Dr. W. Mikó Magdolna tartja az országos óvodai nevelési program irányelveiről. Hova tovább, gimnazisták Az elmúlt négy-öt év alatt megkétszereződött a sikeresen felvételizők száma Továbbra is kiváló jelöltek igyekeznek az orvosegyetemekre (képünk a DOTE Szemklinikáján készült) Harasztosi Pál felvétele Király Ernő Budapest (MTI) — A 18 évesek száma tavaly tetőzött, 1994-ig növekedett. Az idén, várhatóan mégis többen lesznek olyanok, akik a középiskolából kikerülve — akár a választott szakra készülve, akár a munkanélküliség rémétől a továbbtanulási parkolópályára menekülve — valamelyik egyetemet, főiskolát célozzák meg. Az idén 67-70 ezren hagyják el a középiskolát. Természetesen többen szeretnének a felsőoktatásba bejutni, mint amennyien végeznek, hiszen pályázhatnak a korábban elutasítottak is. A továbbtanuláshoz helyet és módot kereső fiatalok többsége gimnáziumban végez. Neuwirth Gáborral, az Országos Felsőoktatási Felvételi Iroda főtanácsadójával arról beszélgetünk, hogy milyen következtetések vonhatók le a számítógép által rangsorolt adatokból, melyek az általános tanulságok a felvételben érintettek számára. — Ez a felmérés nem tarthat igényt semmiféle egyedüli igazságosztásra, kizárólagosan érvényes értékelésre. A középiskolákat ugyanis számos szempont alapján sorrendbe lehetne rakni. Tanulságos lista Egyik jelzőrendszer csupán, hogy hány gyereküket veszik föl az egyetemekre, főiskolákra. Ezért tehát az a szülő, aki csak ennek alapján választ iskolát, hibát követ el. Ennél is komolyabb a vétsége annak az önkormányzatnak, amely ilyen lista alapján dönt iskolájának dotálásáról! OMelyek a gimnáziumi lista legfontosabb tanulságai? — Az elmúlt négy-öt év alatt csaknem megkétszereződött az egyetemekre, főiskolákra felvettek száma. Az érettségizettek és a közülük felvettek viszonyát vizsgálva megállapítható, hogy alig van iskola, ahol a csökkenés volna a jellemző. A kérdésre tehát az a válasz, hogy ugrásszerűen nőtt azoknak az aránya, akiket gimnáziumból vesznek fel. Öt esztendő vonatkozásában ez a 40-50 százalékot is eléri. Nyilván azért, mert nőtt a továbbtanulási kedv, de nyilván benne van a munkanélküliség elől való menekülés is. O Hogyan tükrözik az Önök által ismert és feldolgozott adatok azokat a változásokat, amelyek a gimnazisták — avagy a szüleik — pályaképét jellemzik? Egyáltalán, melyek a ma divatosnak mondható pályák? — Két terület erős felfutása biztosan látszik a jelentkezések tükrében, a gazdasági és a jogi. Ez mind a jelentkezők, mind a felvettek számában megjelenik. Gazdaság, jog A legtöbb műszaki főiskolán menedzser szakot indítottak. A jogászképzés újabb lehetőségét jelenti a Károli Gáspár Református Egyetem, amely a szegedi jogi karral kooperálva indította új formációját. O Mi a helyzet a gazdasági átalakulást talán legjobban megérző műszaki, illetve agrárképzés iránt megnyilvánuló érdeklődésben ? — Az előbb mondottak ellentéte jellemzi az egész műszaki felsőoktatást. Nőtt ugyan a felvettek száma, de ezt nem követte a jelentkezők számának növekedése. Ez abból adódott, hogy bár a demográfiai hullám emelkedésével több hallgatót vettek fel, a jelentkezők aránya azonban igen alacsony volt. Hasonló jelenség érzékelhető az agrár- területen is: többet vettek fel, de a jelentkezők aránya nem növekszik. Az orvosi egyetemeken sajátos helyzet alakult ki. Először is, itt nem emelkedett olyan mértékben a jelentkezők száma, mint ahogyan a demográfiai hullámból feltételezhető lett volna. Többen jelentkeztek, de nem olyan mértékben, mint az egyéb, divatosnak mondható szakokra. És talán ennél is fontosabb, hogy továbbra is kiváló jelöltek igyekeznek az orvos- egyetemekre. O Nem esett szó a folyamatosan ostromolt bölcsészkarokról. — Nagyon nagy a jelentkezők száma, de vannak kiskapuk. Például aki két szakra jelentkezik, de csak az egyiken felel meg, erre a szakra felveszik. Kétesélyesen Emellett lehetséges bölcsész- TTK szakpárosítás is. Ha például az angol-matematika szakot célozza meg valaki, az esélye aszerint alakul, hogy mennyien tülekednek az előbbire, illetve milyen eredménynyel lehet bejutni az utóbbira. Kívánatos, hogy egy bölcsész két szakon végezzen, mert a középiskolában keresettebb a kétszakos pedagógus, mint az egyszakos. A tömeges bölcsészkari jelentkezések másik levezetési módja a tanárképző, tanítóképző, illetve óvónőképző intézményekbe való átjelentkezés lehetősége, illetve az ezekbe való felvétel „egy szuszra” elintézhető módja. Maradni vagy áttelepülni Egy rendhagyó interjúkötet Kárpátaljáról Mezsgyén állva címmel Pál György . Nyíregyháza — I! A Mezsgyén áll- jva rendkívül aktuális és tanulságos publicisztikai gyűjtemény, amelyben ismert költők (Bállá László, Balia D. Károly, Horváth Sándor, Nagy Zoltán Mihály) ma is a Kárpátalján élő, különböző foglalkozású, értelmiségi munkakörben dolgozó személyeket szólaltatnak meg. Van köztük tanítónő, ismert szobrász, mérnök, orvos, református és katolikus lelkész, KMKSZ-vezető stb., akik készséggel vallanak az elmúlt időkről, saját életükről és jelenlegi helyzetükről. Továbbá: a nemzeti sorskérdésekről; arról, hogy miként élték és élik meg magyarsághelyzetüket, mit tartanak hazájuknak, miért maradtak a szülőföldjükön, otthon érzik-e magukat a jelenlegi hazában, Ukrajnában? Rendhagyó kötet..., mert lapjain nemcsak a megkérdezettek vallanak, hanem a kötet lezárásaként rövid, esszészerű önvallomásokban maguk a riporterek is válaszolnak a kulcskérdésekre. A megkérdezettek is, a riporterek is igen súlyos diagnózist és válságos helyzetjelentést adnak a kárpátaljai magyarság jelenlegi helyzetéről és ennek belátható következményeiről. A térség magyarságát ma már nem annyira a nemzetiségi élet- és mozgástér vagy intézményeinek és formáinak a hiánya sújtja elsősorban, hanem inkább az anyagi természetű gondok. A válság okait egyrészt (és főként) az ukrán gazdaság összeomlásában, a gazdasági megszorításokban és kiszolgáltatottságban látják; másrészt a magyarság önszerveződésének gyengeségében, sehová sem tartozásában, mezsgyehelyzetében, igen sokan pedig az anyaország nemzetiségi politikájának erőtlenségében, kapkodásaiban jelölik meg. Mindezek kiegészíthetek a térség magyarságának szinte már a génjeibe beleivódott félelemérzettel. Érthető és jogos is ez a félelem, hiszen Trianon óta ez a magyar nemzettest hat államfordulatot ért meg és élt át, néhány évet kivéve mindig kisebbségben; trianoni hontalanként, a saját szülőföldjén lenézett és megalázott idegenként, igen gyakran elsőszámú ellenségként. Mindezek következtében felgyorsult a magyarság kivándorlása elsősorban az értelmiség köréből, de mint legújabbkori történelmünkben annyiszor — Ady\a\ szólva — elkezdte futását a földnek népe is. Többségük az anyaországban talált új otthonra, de jelentős azok száma is, akik nyugatibb országokban kerestek új házat s hazát. Ez a tény egyrészt jelentős (többezres) létszámbeli csökkenéshez, másrészt minőségi sorvadáshoz vezetett. Hiába szerveződtek (szerveződnek) újjá a magyar nyelvű iskolák, ha a fenntartás nehézségei mellett lassan-lassan nem lesz, aki tanítson bennük; egyre fogy az orvosok száma is, akik még anyanyelven szólhatnak betegeikhez. Az a gerincroppanás — írja a szerkesztő Balia D. Károly a kötet előszavában —, amely nem történt meg a nyomorító szovjet hatalom közel fél évszázada alatt, most reális veszélyként fenyeget. Mi tehát a kiút? Lehetséges-e a jó megoldás? Nehéz kérdések. Minden embernek egyéni joga házat s hazát választani... Ám nem lesz magyar a föld, a ház, amelyet lakói elhagynak. A kötet írói és riportalanyai — nem minden rezignáltság és aggodalom, felgyülemlett keserűség és fájdalom nélkül — a helyben maradásra ösztönöznek. Továbbra is a szülőföldjükön akarnak élni, dolgozni és küzdeni a fennmaradásért; idegen ország állampolgáraként is megmaradni magyarnak. A Mezsgyén állva nagyon időszerű és példaértékű kötet. Több okból is. És nem csak a Kárpátalján élő magyar kisebbség számára. Fontos jelzés és üzenet a más tájakon élő magyarsághoz, így az anyaországiakhoz, hozzánk is. Helyzetelemzéseiben, jelzéseiben reális és tárgyilagos. A szereplők önmutogatás és nemzeti elfogultság nélkül beszélnek önmagukról, a szülőföldről, a hazáról, a magyarságról és a szomszédokról, a velük együttélő más etnikumokról. Csete Erika, egy alig huszonéves tanítónő pl. így mondja tollba Horváth Sándornak a saját hazakép egyik fontos jellemzőjét: „A kisebbségben élők hazája a magyarság.” Persze ő is tudja, ez a haza, kisebbségben élve, hazának sok is, meg kevés is. Ez a haza Illyéssel szólva a magasban és a hajszálgyökerekben van. A szellemi hazaképet versben éppen a kérdező riporter költő, Horváth Sándor fejezte ki lélekemelő szelíd tónusban, ismert négysorosában: „Az én hazám / csendes pentaton ének. / Ha a szívemhez hajolsz / eléneklem néked.” A Mezsgyén állva. Galéria Kiadó. Ungvár, 1993. ■ Hírc^Ko, _____________________
