Kelet-Magyarország, 1995. április (52. évfolyam, 78-101. szám)
1995-04-01 / 78. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Fogyó kúra A hangulati hasonlóság ellenére e két szó másmás tartalommal bír attól függően: van-e elválasztó szóköz közöttük, vagy sem. Így, külön leírva leginkább azt jelenti, hogy egy bizonyos cél eléréséhez egyre szűkülő eszköztár áll rendelkezésre, többnyire egy beteg talpra állításában egyre drasztikusabb orvoslásra van szükség. Mint ahogy a huzamosabb ideje betegeskedő magyar gazdaság gyógymódjaiban is eljutottunk a végső módszerhez, a sokkterápáihoz. A címben szereplő szavak egyben leírva az önmegtartóztatás valamilyen formáját, az esetek többségében a fogyasztás látványos visszaszorítását tükrözik. Ezt várja el most tőlünk, átlagpolgároktól minden gazdasági szakember itthon és külföldön egyaránt. Statisztikai adatok sora bizonyítja, mennyivel romlik a kereskedelmi mérleg, hogyan duzzad az állam- háztartás hiánya, hogyan gyarapszik a külföldi adósságállomány, vagyis menynyivel élünk fel többet, mint amennyit megtermelünk. Vissza kell tehát fogni a fogyasztást, ami kegyetlen alapszabály a gazdaság könyörtelen törvényeiben. A belső vásárlóerő gyengülése azonban olyan alapvető termékek piacvesztését is jelentheti, amelyekben elenyésző a külföldi anyag és energia mennyisége, vagyis a hazai termelés visszaesését eredményezi, ha ezekből kevesebbre van szükség. Ékes példa a hazai malom- és sütőipar, vagy akár a tejipar. Ha mondjuk a reggeli egy pohár tejét és a mellé járó egy kiflit megfelezzük, akkor kevesebb tejet kell feldolgozni, kevesebbet kell sütni, fölöslegessé válnak a pékek, munkahelyek szűnnek meg, növekszik a segélyre szorulók száma. Igaz, elméletileg több marad exportra, feltéve ha az agyontámogatott és túltelített világpiacon sikerül vevőt találni rá. Bár az erősen sarkított folyamatról órákig lehetne vitatkozni, az átlagfogyasztást kiszolgáló hazái termékek esetében a megszorítások könnyen visszaüthetnek. Senki sem vitatja, hogy csak a külföldi joghurtért 5 milliárd forintot kiadni olyan luxus, ahol sok pénzt lehet s kell megfogni. Az egészséges verseny fenntartása mellett ma a hazai ipar igényli azt a védelmet, amelyre már másfél évszázaddal ezelőtt zsebükhöz mérten Kossuth és Széchenyi is erőfeszítéseket tett. De ahogy ők sem találtak túl sok követőre, napjainkban is kevés a szimpatizáns, aki időnként előnyben részesítené a hazai terméket. Még akkor sem, ha az legalább olyan jó, mint az agyonreklámozott külföldi. Nyéki Zsolt AKTUÁLIS INTERJÚNK Energiakártya a láthatáron A fogyasztó csak tőlünk vehet villamos áramot • Csúcsok és mélypontok Réti János Néhány hete ismét hallani a villamos energiáról. Készülődő áremelésről, atomerőművek szükségességéről, veszélyeiről. Az ágazat előtt álló privatizáció előnyeiről, hátrányairól, fegyelmezetten fizető és fizetésképtelen fogyasztókról. Közben energiagazdálkodási meggondolásokból átállítottuk az órákat és azt megelőzően új vezérigazgató került a Tiszántúli Áramszolgáltató Rt. élére. Vagyis, a debreceni központban is más időszámítás kezdődött... Az új vezérigazgató, Csató János számára valaha Csengerben vált elhatározássá, Nyíregyházán, és még inkább Mátészalkán valósággá, hogy folytatója legyen édesapja hivatásának. Aztán következett újra Nyíregyháza, a közigazgatás, amelyben megtanulta az elképzeléseket és lehetőségeket összehangolni egymással. Olykor ellenérdekek ellenhatásában. Ezután visszatért a „szakmába”: Debrecen, Budapest és ismét Debrecen. Megújuló próbái szakmai felkészültségének. Ez év márciusában pedig rábízták három megye villamos energia ellátását. □ Az utóbbi években a TITÁSZ is igyekezett a fogyasztók bizalmába férkőzni, a szolgáltatást közelebb vinni a lakossághoz... — El kell hitetnünk, hogy a vállalat valóban csak az elfogyasztott villamos energia díját számítja fel. A belső átszervezés is ezt, vagyis a fogyasztókkal való kölcsönös bizalom kialakulását hivatott szolgálni. Az első lépés, hogy megszűnjön az ügyfelek küldözgetése. A kirendeltségeinken dolgozó szakembereket felkészítjük arra, hogy minden kérdésben, legyen az számlareklamáció vagy új bekapcsolásra vonatkozó érdeklődés, a helyszínen kapjon választ az érdeklődő. De a takarékos fogyasztás legújabb lehetőségeiről is ugyanott világosítják fel, ha szükség mutatkozik rá. Mindezt annak ellenére, vagy talán éppen azért, mert az ügyfél csak tőlünk kaphat áramot... □ A napokban megkezdődött a nyári időszámítás. Mit jelent ez az energiafelhasználásban — Azzal, hogy a napszakon belül „átállítjuk” a családok életvitelét, tulajdonképpen nekik takarítunk meg költségeket. Vannak országok, ahol ezt csinálják veszteségszükséglete. Ennek mindenkor egyensúlyban kell lenni. Ha jön egy nagyobb terhelés, mondjuk bekapcsol egy nyíregyházi üzem, akkor a hálózat valamelyik erőművében a turbina gőzszelepet megnyitja az automatika, hogy több villamos energia termelődjék. A fogyasztók egy négyszáz kilovoltos távvezetéken keresztül kapcsolódnak a CENTRAL-hoz, a volt KGST-országok ellátó rendszeréhez. Mindig annyi teljesítménynek kell lenni a rendszerben, amennyit a fogyasztó igényel, yy és vannak ahol nem. Mi, azt hiszem már megszoktuk, és jelent is valamit: az országos rendszer terhelési csúcsainak eltolódását, ami a rendelkezésre álló teljesítmény szempontjából nem mellékes. Ugyanis mindig annyi teljesítménynek kell lenni a villa- mosenergia-rendszerben, amennyit a fogyasztó igényel. □ Nemrég egy televíziós vitában két egymásnak ellentmondó vélemény hangzott el. Az egyik szerint villamosenergia-felesle- günk van, a másik szerint mindig épp any- nyi áram van, amennyi kell. — Az úgynevezett operatív időszakban annyi villamos energia termelődik, ameny- nyi a fogyasztói igény, illetve az átvitel □ így látják el Közép-Európát árammal? — Négy ország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország és Magyarország minden termelő gépe egymással szinkronban forog az operatív szakaszban. A tervezési szakaszban viszont prognózis születik arra nézve, hogy például Magyarországon mondjuk ötezer megawatt csúcsterhelés lesz. Ezzel szemben a kapacitás, tegyük fel, hétezer megawatt ha minden erőmű üzemel. De mindegyik nem megy... Mert rossz, mert karbantartás alatt van, mert szétszedték, mert költségesek. □ Ettől függ az erőművek működése? — A termelésbe való bekapcsolódásuk, igénybevételük sorrendje. Vagyis az optimális költségszint megtartása érdekében az is lényeges, hogy az az erőmű termeljen leginkább, amelyik a legkisebb költséggel működik. Ezért hajtják föl Paksot a maximumra, mert az termel a legolcsóbban, utána a mátrai erőmű. Az energiaigénytől függően kapcsolódnak be a drágább és drágább erőművek. Csúcsterhelés esetén — Feltétlenül. A villamos energia felhasználása olyan, mint egy lázgörbe. Tehát ahogy változik a termelés, illetve a termelékenység, az megmutatkozik a villamos terhelésben. A csökkenéssel általában csökken a villamosenergia-felhasználás. Csak TITÁSZ-szinten 3,5 százalékkal kevesebb fogyasztást regisztráltunk az ipari és mezőgazdasági fogyasztóknál tavaly, mint tavalyelőtt, vagyis még mindig lefelé tartunk; még mindig csökken a termelés. Ezt jelenti a kevesebb fogyasztás és nem azt, hogy kevesebb energiával termelnek. Ma annyi a fel- használás, mintha a naptár 1980- at mutatna... □ A felhasználás jellegét tekintve érzékelhető különbség fogyasztó és fogyasztó között? — A kisvállalkozásokban, a kereskedelmi, vendéglátó vagy idegenforgalmi tevékenységekben másfajta energiaigény jelentkezik, mint például a gumigyár mezőgazdasági abroncsgyártásában. Ha elindul a növekedés, lehet laposabb lesz a már említett görbe és ugyanazon nemzeti össztermék előállítása kevesebb energiafelhasználást von maga után, mint korábban. Az egy dollárnyi növekmény előállítására felhasznált energia nálunk duplája, mint egy nyugati országban. Mert ez attól is függ, hol miből keletkezik a felfutás. □ Egyelőre nálunk nem erről szól a történet. Hogyan kezeli a TITÁSZ a kinnlevőségeit — Az úgynevezett technikai kintlévőség azt jelenti, hogy később jutunk a pénzünkhöz, mint ahogy fizetnünk kell az energiáért. A másik, a csődbe jutott vagy feloszlott vállalatok számlája, amit van úgy, hogy le kell írni. Tavaly ez mintegy harmincmillió forintot tett ki. A harmadik változat, amikor nem fizet a vállalat. Ilyen esetekben késedelmi kamatot számítunk fel. H És a fizetésre szociális okokból képtelen háztartásokon tudnak-e segíteni? — Angliában ezelőtt harminc évvel olyan villanyórát konstruáltak, ami éremmel működik. A fogyasztó bedobja az érmét és ameddig abból futja, addig van áram, amikor elfogy, nincs. Azóta ennek már mágnes- kártyás, processzoros változataik vannak, a fogyasztó bemegy és vásárol ilyen kártyát. Ha vigyázunk a többségi tulajdonra, a privatizáció fejlődést hoz a működésünkbe. *• □ Szóval az angol háziasszony így szól a férjéhez: Edward! Hozzál egy hétre való áramot! — Nagyjából. Az egyik öt fontért, a másik ötven fontért vesz, attól függően menynyi kell, mennyit engedhet meg magának. A rendszer drága, de kifizetődő! A rászorulóknak az önkormányzat pénz helyett adhatna például ilyen energiakártyás támogatást. Gondolkozunk valami hasonlón. □ Végezetül: privatizáció! — A magyar villamosenergia-rendszer, az ország áramszolgáltatásának rendszere nem rossz, tehát ha az ár a helyére kerülne, akkor jutna is maradna is. Ha! Ha nem kellene oly nagyon a privatizációból származó bevétel az állami költségvetésnek. Ennek ellenére: ha vigyázunk a többségi tulajdonra, akkor a privatizáció csak fejlődést hozhat működésünkbe. 9 Az energiaigénytől függően kapcsolódnak be a drágább és drágább erőművek. yy mennek azok az erőművek is, amelyek drága szénnel, rossz hatásfokkal dolgoznak. □ Ha volna egy nagy villanyóra, ami a két megye fogyasztását mutatná. Adataiból kiolvasható lenne a gazdasági helyzet?
