Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)

1995-01-07 / 6. szám

MAGÁNVÉLEMÉNY Hangok a mélyből Elágazó gázszolgáltatás Beszélgetés a minőségről, a fogyasztókat közvetlenül érintő változásokról Virágvasárnap előtti pénteken történt. Déltáj­ban értem a szer­kesztőségbe, a folyosóra akasz­tott levelesdobo­zomból egy hen­geresre hajtott iratcsomó lógott ki. A borítékból ítélve az egyik nyelvész barátom le­pett meg vele. Korabeli helyesírással volt írva, így kezdődött: „Helynevek Ó Palyí köz­ségből, Szatmár megyéből. Ez előtt mint egy negyven esztendővel válasz­tatott Szabolcs megyétől el-, s kebe- leztetett Szatmár megyébe be. ” Honnan származhat ez a gyűjtés, forgattam a lapokat, aztán a harma­dik oldal végére pillantottam. „Kelt Ó pályíban Majús 7-d 864 Nagy Mi­hály smk K. Jegyző” Itt, „Szatmár megye Nyíri járás má­sodik szolgabíroí Kerületbe, Ó Pályí Községbe” nőttem fel én is, de eddig soha sem hallottam Nagy Mihály uramról. De hogy a nótárius úr ala­pos ember volt, az már akkor kide­rült, amikor az irat tanulmányozásá­nak még a feléhez sem értem. Mert bizony abban olyan dűlőnevek is vol­tak jócskán, amelyeket még a híres, Kálnási féle „A mátészalkai járás földrajzi nevei” című kötetben sem találhatunk. Egy-egy ilyen gyűjtemény, pláne, ha száz évvel ezelőtti nyelven írták, nem éppen könnyű olvasmány, így aztán a fiókomba zártam, hogy majd egyszer, amikor több időm lesz, előveszem új­ból. Egy hét múltán otthon jártam, s bekopogtam néhány korosabb ember­hez, hogy kifaggassam őket, merre van a Turós-hegy, a Dinnyés-hegy, a Kis-Nádló láp, a Makócsa kaszáló. En felolvastam nekik az ékes, magyar nyelven írottakat, ők meg csak hüm- mögtek. Egyedül akkor csillant fel a szemük, hogy valami dereng, amikor a Makó­csa kaszálóhoz értünk: „Túdomásúl megemlíttetik az is hogy a múlt év nyarán az itt lévő nagy Kiapadt pa­takokból emberek emlékét meg ha­ladó, igen nagy mennyiségű oda vala­ha vágott Tölgy és Szilfákat a főid alól ásták ki. Átallános vélemény hogy azokat a Tatár járáskor a Tatá­rok meg gátolására vágtak oda. Ezen fákat azon regi üdők sem rontották meg...; a lelt fák fekete színűek lettek. ” Eltűnődtem azon „regi üdők”-ön, aztán később kikocsiztam a határba. Borongás, téli nap volt, már lopakod­tak az alkony árnyai, mikor a nagy dombok alatt megálltam egy kútnál. Egy régi, mohás falú kútnál. Sötét volt már lent, beleejtettem hát egy kis földdarabot. Halkan loccsant a víz, s apró hullámok szaladtak szét a hátán. Más talán csak múló locsogásnak vélte volna a lenti hangokat, én vi­szont a múlt hangjait hallottam on­nan lentről, a mélyből. Mely oly fe­neketlen, mint maga az idő..., mint a vén, elhagyott kutak, melyekbe idő­ről időre bele kell néznünk. Amíg lehet, amíg ki nem száradnak. Balogh Géza Ahogy örült megyénk lakossága — kivált a vezetékek nyomvonala mentén — a gázprog­ram megvalósulásának, úgy fagy mosta­nában arcára a mosoly a szolgáltatás tari­fájának drasztikus emelése miatt. Nincs olyan háztartás, amelynek színvonalát ne emelné a jelenleg talán legkultúráltabban hasznosítható energia elérhetősége, ám a fogyasztó tehetetlen a szolgáltató árpoliti­kájával szemben. Azt viszont joggal várja el, hogy jobb ki­szolgálást kapjon a pénzéért. A gázszolgáltatás minősé­géről, a fogyasztókat közvet­lenül érintő szervezeti válto­zásokról Kiss Györgyöt, a Tiszántúli Gázszolgáltató Rt. Debreceni Területi Igaz­gatósága vezetőjét kérdeztük. — A nyáron életbe lépett gáztörvény egy sor addig nem vagy kevéssé szabályo­zott kérdést válaszol meg egyértelműen. Ezek közül van, ami kimondottan a szolgáltatást vállalókra vo­natkozik és van, aminek ha­tása közvetve vagy közvetle­nül a fogyasztó által is érzékelhető. Magát a tevé­kenységet engedélykötelessé nyilvánították és szigorú műszaki, biztonsági és pénz­ügyi feltételekhez kötötték. A szolgáltatók számára elő- Kiss György írja a törvény a legkisebb költség alkalmazásának elvét, aminek egy­úttal az ellenőrzését is szabályozza. Mind­ez természetesen valamilyen módon és mértékig visszahat a fogyasztóra, ami vi­szont közvetlenül érinti, hogy egy sor, ko­rábban térítéses kiegészítő szolgáltatást a jogszabály díjtalanná nyilvánított. ö Ki adja ki az engedélyeket? — A törvény második fejezete elrendelte egy új hivatal, a Magyar Energia Hivatal felállítását, amely a törvényi felhatalmazás alapján engedélyezheti a gázszolgáltatást. Vagyis kiadja a működési engedélyeket, va­lamint a települések, településrészek, te­rületek és egyes fogyasztók gázellátására vonatkozó engedélyeket. Az ő feladatuk a gáz árának és alkalmazási rendszerének ki­alakítása és a gázhálózat fejlesztési hozzá­járulás mértékének meghatározása. Ugyan­csak a hivatal vizsgálja a legkisebb költség elvének alkalmazását. Az első ilyen vizsgá­lat eredményét vetette össze a díjmentes szolgáltatások vonzataival, aminek alap­ján javaslatot tett a kormánynak az új ár kialakítására. □ A költségek csökkentése a térítésmen­tes szolgáltatások körének bővítése ellenére sem járhatna a fogyasztói ár emelésével. — Ez valóban ellentmondás, ám vizsgál­juk meg a számokat: 1 köbméter gáz ter­melői ára, amit a gázszolgáltatók a MÓL Rt.-nek az elmúlt évben fizettek, 7 forint 70 fillér volt. A lakosság 9 forintot fizetett érte, áfa-val 9,90-et. A két megye terüle­tén átlagosan évente egy háztartás 1500 köbmétert fogyaszt, ami azt jelenti, hogy 1,30-as árréssel szorozva olyan 2000 fo­rintnyi árrés képződött háztartásonként. .........................................J .............................. A törvény második fejezete elrendelte egy új hivatal, a Magyar Energia Hivatal felállítását, □ Mire kellene jutni az árrés bevételéből? — Egyrészt a gázelosztó vezeték működ­tetésére, ellenőrzésére, karbantartására, másrészt a gázmérők felszerelésére, leolva­sására, számlakészítésre vagyis a díjbe­szedés költségeire. Továbbá finanszírozási költségekre, ami az elfogyasztott gáz árá­nak azonnali kifizetése, illetve a fogyasztó felé történő számlázása, beszedése közötti idő következménye. Gyakorlatilag mi egy fogyasztó bekapcsolását követő harmadik hónapban jutunk a pénzünkhöz. És akkor Horváth Katalin felvétele fejlesztésről még nem esett szó. Az eddigi díjszabás mellett az üzemeltetési költsége­inket is alig fedezte az árrésből származó bevétel. Vállalatunk, a TIGÁZ Rt., ami köztudottan hét megyében végzi a szolgál­tatást, 482 millió forint veszteséggel zárta az 1994-es esztendőt. □ Minek tulajdonítható a ráfizetés? — Nagyrészt annak, hogy jelentkezett a gáztörvény hatása. Azokon a területeken, ahol a vezetékek a TIGÁZ Rt. tulajdoná­ban vannak, az alábbi szolgáltatásokat nyújtottuk és nyújtjuk ingyenesen a lakos­ság részére: a fogyasztói rendszerek terve­inek felülvizsgálatát, engedélyezését, az el­készült vezetékrendszer nyomáspróbáját, műszaki átadását, átvételét, a házi nyomás- szabályozók, illetve háztartási gázmérők felszerelését. Az elvégzett munkák értéke lakásonként mintegy 15 ezer forintot tesz ki. A lakosságnak csak bekapcsoláskor a készülékek üzembe helyezéséért és a rend­szer gáz alá helyezéséért kell csekély térítési díjat fizetni. □ Hogyan jutnak vissza a fogyasztóhoz ezek az összegek, ha már kifizették a szol­gáltatásokat? ^ Visszatérítésre csak azok jogosultak, akik TIGÁZ-tulajdonú vezetékről kapják a gázt. yy — Visszatérítésre csak azok jogosul­tak, akik TIGÁZ-tulajdonú vezetékről kap­ják a gázt és a szerződést velük 1994. július 26-a után kötöttük. Ahol maga a hálózat önkormányzati tulajdonban van, ott a tu­lajdonos és a szolgáltató közötti üze­meltetési szerződés rendelkezik a részletek­ről. Az ilyen helyeken adódott a legtöbb félreértés az elmúlt időszakban. □ Valóban: hogyan alakul a lakossági hozzájárulás mértéke? — Jogos a kérdés! Ugyanis a gáztörvény azon része, amely a szolgáltató díjmentes kötelezettségeit határozzák meg, gyorsan elterjedt a fogyasztók körében. Pedig a jog­szabály arról is rendelkezik, hogy, idézem: a fogyasztóként jelentkezők a gáz hatósá­gi árával nem fedezett fejlesztési költségek­re a miniszter rendeletében meghatározott mértékű hozzájárulást kötelesek a gázszol­gáltatók részére fizetni. Vagyis az ipari mi­niszternek kell a Magyar Energia Hivatal előterjesztése alapján meghatározni a la­kossági hozzájárulás mérté­két, ami a mai napig nem történt meg. □ Ahol nem a vállalatuké a vezetékrendszer, ott lénye­gében bérlik a hálózatot. És kire hárítják át a bérleti dí­jat? — A vezetékek tulajdono­sai valóban joggal várják el, hogy a szolgáltató bérleti dí­jat fizessen. Ennek a költ­ségnek is a gáz új árában, il­letve árrésében kell megje­lenni. Furcsa helyzet, hogy a hálózatot közvetve a la­kosság létesítette, ezért az önkormányzat bérleti díjat számít fel, amit mi szolgál­tatók csak a lakosság által fizetett gáz árából tudunk finanszírozni. Vagyis a fo­gyasztók által létesített, majd használatba adott há­lózat bérleti díját maguk a fogyasztók fizetik meg. Ép­pen ezért vannak komoly vi­táink az önkormányzatokkal a bérleti díj mértékéről. □ Január 1 -tői szervezeti változás történt a TIGÁZ-nál. Mi indokolta a változtatást? — Az óriási léptékű gázhálózat-fejlesz­téssel járó feladatok igényelték a szervezet korszerűsítését és a gáztörvényben rögzített legkisebb költség elvének megfelelően a tevékenység anyagi vonzata az új felállás­ban jobban, konkrétabban körülhatárol­ható. A változás két irányú. Egyrészt 1995. január 1-től létrejött a Nyíregyházi Területi A fogyasztók minden problémája, kérése a megyében, sőt üzemi szinten megoldható lesz. yy Igazgatóság Nagy Lajos vezetésével, de a vállalat működési területén a korábbi üzemigazgatóságok mindegyike területi igazgatósággá alakult. Ezek az egységek egymástól függetlenül, önálló költségcent­rumként gazdálkodnak. • Cl Mit jelent az új működési rendszer a megye fogyasztói számára? — Az átszervezéssel kezelhetőbbé válik kétszáz település gázellátása, amelyeket az elmúlt három évben kapcsoltak a szolgálta­tásba. A Nyíregyházi Területi Igazgatóság hatáskörébe három, a nyíregyházi, a kis- várdai és a mátészalkai üzemigazgatóság tartozik. Az üzemigazgatóságok a további­akban költségkeretekkel gazdálkodnak és — nagyon fontos kiemelni — nem lesz köz­ponti apparátusuk! Az üzemigazgatókhoz a titkárnőjükön kívül az üzemvezetők tartoznak, ami azt is jelenti, hogy minden operatív tevékenységet az üzemek szintjén kívánunk elvégezni. A fogyasztók minden problémája, kérése, legyen az beüzemelés­sel, javítással vagy számlázással kapcsola­tos, a megyében, sőt üzemi szinten meg­oldható lesz. Réti János AKTUÁLIS INTERJÚNK

Next

/
Oldalképek
Tartalom