Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-14 / 12. szám
Napkelet • A KM hét végi melléklete 1995- JANUAR 14., SZOMBAT 10 AJÁNLÓ Fővárosi tél Világhírű jazz-zenészek a Petőfi Csarnokban. Az idén 10 éves fennállását ünneplő budapesti Petőfi Csarnok nagyszabású jazzkoncertsorozatnak ad helyszínt. Áz ismert zenekarok sorát februárban az Art Ensemble of Chicago és a Trilok Gurtu Quartett nyitja meg, majd A1 Foster, Egberts Gismonti és Terje Rypdal együttese lép a közönség elé. A részletes programok még nem alakultak ki, de a nyár kiemelkedő jazzeseményének ígérkezik Bromford Marsalis budapesti vendégszereplése. A PeCsa januári legrangosabb eseménye a 18-ától 26-áig tartó Német táncfesztivál. A Goethe Intézettel közösen rendezett bemutatókon fellép Sasha Waltz (január 18,19.), Urs Dietrich (január 21, 22.) és Wanda Golonka (január 26.) Utóbbi a képzőművész V. A. Wölfl- lel a düsseldorfi Neue Tanz együttes vezetője, amelyet Németország legeredetibb balettegyüttesének tartanak. Katalán rendező álmodta meg Az ember tragédiáját, s a Nemzeti Színház a napokban újította fel Madách színművének feldolgozását. A darab érdekessége, hogy Adám és Éva szerepét is hárman-hárman játsszák. Őze Áron (2., 3., 15. szín), Tóth Sándor (4-12. szín), Sinkovits Imre (13-14. szín) alakítja Ádámot, Évát pedig — hasonló színmegosztásban — Kovács Mária Lujza, Varga Mária és Máthé Erzsi. □ □ □ Koncertek a Zeneakadémián. Január 18-án Szabadi Vilmos (hegedű), Charles Humbert Armas (brácsa), Gustav Rivinius (gordonka) és Gulyás Márta (zongora) Mozart-estje lesz a Zeneakadémián. Két nappal később az Orfeo Zenekar mutatkozik be Vashegyi György vezényletével. Jean-Philippe Rameau: Castor et Pollux című darabjának magyarországi koncert-ősbemutatójára kerül ekkor sor. Január 22-én, a Magyar Kultúra Napján a Magyar Rádió és Televízió Szimfonikus Zenekara ad hangversenyt Dohnányi és Liszt műveiből. Másnap a Liszt Ferenc Kamarazene- kar lép a közönség elé, január 24-én pedig a Miskolci Szimfonikus Zenekar Kovács László vezényletével Dohnányi-, Schumann- és Mozart-da- rabokat játszik a Zeneakadémián. □ cm Januári Táncfórum. A következő hetek fővárosi programjában a Táncfórum három rendezvénnyel is szerepel. Január 21-én a martonvásári Százszorszép együttes lép fel a Budai Vigadóban. Előadásukon közreműködik a Marton zenekar is, és magyarországi román muzsikát játszik — Elekről. Január 23-án a Merlin Színház a helyszíne a Sámán Színház (Mese), Ladányi Andrea (A sötétség púdere) és a Honvéd Táncszínház (A kertész álma) műsorának. Január 28-án pedig a Botafogo táncegyüttes „Forma és tartalom” című programját mutatja be a Budai Vigadóban. Ezen az estén fellép Varga Attila és Huszár Ildikó, show-tánc világbajnok kettős is. Egységessé váló tanítóképzés Szakosodási lehetőségek a hallgatóknak • Tovább az 5-6. osztályba Dombrovszky Ádám A kormány tavaly ősszel rendeletet adott ki, amelyben meghatározta az egységes négyéves tanítóképzés követelményrendszerét. Az egységes szó használata némi bizonytalanságot okozott pedagógusberkekben, és sokan a specializálódási lehetőségek, a szakos képzés visszafogását sejtették az intézkedés mögött. Szövényi Zsoltot azért kerestük meg, hogy pontosabban lássunk e kérdésben. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetője előbb a rendelet születéséről a következőket mondta: — A kormány 1994. novemberi döntése a felsőoktatási törvényen alapul. A törvény kötelezővé tette az úgynevezett kimenetszabályozás elvét. Ez annyit jelent, hogy minden egyes képzési ágban ki kell dolgozni a képesítési követelményeket, s kormányzati szinten rendeleti formában kell megjelentetni. Ez 1995 szeptemberétől egy-egy szakmában meghatározza azt az egységes minimális vagy optimális követelményrendszert, amely alapján például a Szombathelyen kiadott tanítói diploma ekvivalens a debrecenivel vagy a nyíregyházival. □ Eddig nem volt meg az ekvivalencia? — Eddig is megvolt, de annak garanciái pusztán a kötött tantervek, illetve a tantervi irányelvek voltak. Azért hangsúlyoztam a minimális, illetve az optimális fogalmakat, mert az intézmények ennek a képesítési követelménynek az alapján készítik el a képzés tanterveit, s ilyen értelemben egy nagyfokú színesedési gyakorlattal állhatunk szemben azonos képzési típuson belül. Az egységet így gondolja a felsőoktatási törvény, s így gondolja az igazgatás is. Ezen képzési követelményeket a tanítói szakma hozta létre hároméves munkával, s ebben minden egyes felsőoktatási intézmény képviselője részt vett. □ Mennyiben jelent a képzési követelmény ilyen szintű megfogalmazása újat? — Már a hetvenes években is színesedett a osztálytanítói képés az úgynevezett szakkollégiumi rendszerrel. Ez elindult közművelődés, könyvtár, orosz nyelv, környezetvédelem és ének-zene témakörökben. Az elmúlt évtizedben ez a rendszer egy nagyon sajátos változáson ment keresztül, aminek a lényege az volt, hogy miközben alapvetően egy osztálytanítói rendszerben gondolkodik, lehetőséget nyit arra, hogy valaki — most már a Nemzeti Alaptanterv fogaSzövényi Zsolt lomhasználatát idézve — egy-egy műveltségi területen az 5-6. osztályban való tanításra is felkészítést kapjon. A korábbi tanítóképzési programokban tehát bizonyos szakkollégiumok ugyanezt a célt szolgálták. Hangsúlyoznám azonban, hogy a műveltségi terület nem azonos a főiskolákon vagy egyetemeken folyó szakos tanárképzéssel. A tanítóképzőkben ez lényegesen integráltabb, gyermekcentrikusabb. □ Korábban, főleg a köznyelvben a szak- kollégiumot gyakran szaknak nevezték. — Igen, de ebben volt egyfajta torzítás. A mostani dokumentumok már egyértelműen fogalmaznak: ezek műveltségi területek, s a diplomákban is így fognak szerepelni. □ Tehát például az idegennyelv-tanító szak is? — Ez a képzési forma tartalmában ugyanúgy megmarad azon tanítóképzőkben, amelyek a kilencvenes évek elején mozdultak erre a jelentkező igényre. Énnek is műveltségi terület lesz a neve, s ugyanazokkal a pedagógiai kompetenciákkal rendelkezik, mint korábban, azaz aki ezt elvégezte, az 5-6. osztályban is taníthat idegen nyelvet. □ A forma mögött nincs tartalmi változás? Illetve kérdésem lényege: lesz-e bármiféle tartalmi visszalépés a korábbi specializálódási lehetőségekhez képest? Megszűnik-e az a sokszínűség, ami a tanítóképzést jellemezte? — Inkább még bővülhetnek is a lehetőségeik! Persze azt le kell szögezni: nincs olyan törekvés, hogy a tanítóképzés is szakos irányba mozduljon el. A pedagógusok szakos képzése továbbra is a tanárképzésnek lesz a sajátja. A tanítóképzésnek éppen az a lényege, hogy komplexebb, metodikai orientáltságú, másfajta pedagógiai kultúrát képviselő műveltségi körökben készítse fel a hallgatókat. □ Az egyes intézmények milyen döntési helyzetbe kerülnek? Csorbul-e bármilyen formában is az az önállóságuk, hogy megválasszák: milyen szakokat, illetőleg műveltségi területeket kívánnak beindítani. — Amelyik főiskolán a tanító szak beindítása mellett megvannak a személyi és egyéb feltételei egy főiskolai szintű könyvtár-, művelődéstörténet- vagy média-szakos képzésnek, ott a főiskola továbbra is meghirdetheti ezen szakokat. Hangsúlyozom, visszafogásról szó sincs, a minisztérium inkább ösztönözni fogja, hogy többfajta képzési profilt hirdessenek meg. Az intézmények ezen kérdésekben teljesen önállóan dönthetnek. Itt szólnék arról is, hogy a hitoktató vagy hittanári szak felvételére is ugyanígy van lehetőség bármely tanítóképzőn. Debrecenben e téren a Református Tanítóképzőben természetesen még inkább adottak a feltételek. □ Napjainkban épp a közoktatási törvény korrekciója folyik. A hatosztályos elemi iskolai képzés szándéka és az egységes négyéves tanítóképzésre való áttérés között nyilván van összefüggés. — Mivel egy egységes rendszert kell létrehozni, természetesen van kapcsolat. De hangsúlyoznám, hogy már korábban is számos kísérlet zajlott annak érdekében, hogy tanító-típusú pedagógusok fölmenjenek az 5-6. osztályba, mert a negyedik osztály utáni átmeneti korszak hirtelen váltása számos problémát okozott az iskolákban. Világossá vált, hogy még ennek a korosztálynak is szüksége van a személyiségfejlesztésre koncentráló nem szakos pedagógusra. □ Van-e összefüggés a nyári kormány- váltás és ezen bevezetendő elképzelések között? Mennyire szakmai és mennyire politikai megalapozottságú ez a változás? — A szakmai bizottságok 1991-ben láttak hozzá a képesítési követelmények kidolgozásához. Lehetetlen lett volna a novemberi kormányülésen ezen elveket képviselni, ha emögött nem lettek volna folyamatos előmunkálatok. Az új kormányprogram semmi mást nem tett, mint ezt a szakmailag előkészített képzésfejlesztési szándékot a politikai akarat szintjére emelte. Tankönyv — mérsékeltebb áron Nagy Gábor (ISB) felvételei Jelenleg Magyarországon 70 kiadó foglalkozik tankönyvek megjelentetésével. Az ellátás közel kétharmada ma is a 100 százalékos állami tulajdonban lévő Nemzeti Tankönyvkiadóhoz fűződik. A tankönyvek átlagára az 1994/95-ös tanévben 173 forint volt. Átlagos tankönyv persze nem létezik, de ez az útmutató ár így is több, mint 10- szerese a 1992. évi árnak. Pontosabban: térítési díjnak, hiszen akkor még árról nem lehetett beszélni, pusztán egy önkényesen megállapított forint összegről. 1993-ban azután a tankönyv is szabad árassá vált. A Nemzeti Tankönyvkiadó az 1995/96- os tanévre a tervezett inflációnál valamivel kisebb százalékú áremelést hajt végre. Pedig a nagyarányú papír- és energiaáremelések eleve megadják az alaphangot, hiszen a könyvárak 18-20 százalékát a papír ára teszi ki. A kiadó szerint a tankönyvárak behajtásával mindig sok gond volt. Érdekes módon nem a hátrányos helyzetű térségekben, mert például Szabolcs-Szatmár-Bereg és Borsod-Abaúj-Zemplén mindig az elsők között rendezi a költségeket. Ugyanakkor a Nemzeti Tankönyvkiadó mintegy 20 millió forintos kintlévőségéből 10 millió Budapestre esik. E tanévben eddig 2,4 millió tankönyv nyomtatását indították el, s a nyomdák kifizetése miatt szükségük lenne az ez évi 1,1 milliárd forintnyi hitel felvételére. A Nemzeti Tankönyvkiadó a tavalyi hitelt már teljes egészében visszafizette. A cég nyereséges, ebből létesítettek olyan miszsziós alapot, amelyből nem profitorientált kiadványok megjelentetésére is vállalkoznak. Idei terveik között szerepel, hogy a tankönyvnyomtatást már július végéig teljesen befejezik. Mint sajtótájékoztatójukon elmondták: tavaly 1400 kiadványukból pusztán négy késett, s a legutolsó novemberre készült el. Most a tavalyinál kevesebb, 40 új tankönyvlistás könyvük jelenik meg. A tankönyvterjesztést idén is nagykereskedőkön keresztül oldják meg, és nagyobb teret szentelnek az árusításnak. A cég fontosnak tartja, hogy az oktatásirányítás és a tankönyvkészítés között jóval szorosabb legyen a kapcsolat. Természetesen nem arra a kézi vezérlésre gondolnak, amikor a minisztérium mindenbe beleszólt, de ennek teljes ellentéte sem optimális. Ha a profitérdekeltségű tankönyvkiadás, illetve az oktatás területén eltérőek a fejlesztés irányai, akkor az oktatásirányítás céljai sem valósíthatók meg, másrészt a kiadók sem tudják eladni könyveiket. A közoktatási törvény készülő módosítása során felvetődik az a probléma, hogy a minisztérium tervezetében javasolt 6+4+2-es iskolarendszer egy teljesen új tankönyvstruktúrát is igényelne.
