Kelet-Magyarország, 1995. január (52. évfolyam, 1-26. szám)
1995-01-14 / 12. szám
1995• JANUÁR 14., SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Korábban két év négy hónapot kaptam, most másfél évet. Azért remélem, hogy kedvezménnyel hamarabb szabadulok, hisz jól viselkedek itt bent. Elváltam, két fiam van, egyik az apjánál, a másik most anyámmal él. □ Mivel telnek itt bent a napok ? — Ha nem dolgozunk, akkor olvasunk, eszünk, tévézünk, lemezjátszónk is van — felelik nevetve — hisz látta, amikor benézett a zárkába. Meg persze sokat beszélgetünk. □ Mindig ilyen vidámak? — Á, dehogy — vágja rá a szintén kreolbőrű zárkatárs, aki ugyancsak lopás miatt kapott másfél évet. — Sírni is szoktunk. Karácsonykor, névnapokon, amikor hazagondol az ember, s jönnek a nehéz percek. Azért hiányzik a család. — Kibírható a benti élet — teszi hozzá Eszter — nem olyan rossz itt, bár a szabadság hiányzik, az megfizethetetlen. Régen sokkal rosszabb volt a börtönben, szigorúbban bántak velünk, nem volt ennyi lehetőség. □ Mi lesz a szabadulás után? Merre vezet majd az út? — Nem akarok visszakerülni. A rossz társaság az oka, ezért is akarok elköltözni Nyíregyházáról. Ezek az asszonyok a jelek szerint nem érzik rosszul magukat a börtönben, mégha hiányzik is a család, a férfi, a szabadság. Többen mondják: azok viselik könnyebben a börtönéletet, akik dolgozhatnak, mert azzal is megy az idő, nem másfelé járnak a gondolatok. S ha nem is túl sokat, de keresnek egy kis pénzt is. Jó a spájzra, ebből vásárolhatnak az intézet boltjában, s párezer forintot azért össze lehet gyűjteni, ha nem terheli sok letiltás a rabkeresetet. A kultúrkörlet része a könyvtár, a konditerem, lehet rexezni és asztaliteniszezni, olvashatnak újságot, van vezetékes rádió és televízió: azért tényleg más a fogvatar- tottak élete mostanában... — A munka az egyik fontos eszköze a nevelésnek — tájékoztat a börtönparancsnok. — Arra törekszünk, hogy annyi elítélt legyen csak itt, akiknek munkát tudunk adni. A fő munkalehetőség a konyhában, a mosodában, a raktárban és egyéb helyeken dolgozók mellett a varroda. — Volt, hogy három szalagon ment a termelés, máskor csak egyen, most kettő üzemel. Nem gond munkára bírni az elítélteket, általában akarnak dolgozni. Az előzetes letartóztatottak esetében más a helyzet, hisz nem tudni, meddig lesznek Balázs Attila felvételei itt, de aki akar, kaphat munkát. Jelenleg húszán dolgoznak közülük. — Lehet, hogy a kívülállók közül egyesek másképp értékelik — teszi hozzá Pásztor András —, de a kulturális és értelmi nevelés is a feladataink közé tartozik. A fogvatartottak is emberek, tehát lehetőséget kell arra adni, hogy tájékozódjanak, ismereteket szerezzenek. Ezért a rádió, a televízió, az újságok és a könyvek. Szervezett már itt vállalkozói ismeretek tanfolyamot a regionális átképző központ, s ha valaki középiskolai vagy felsőfokú tanulmányait folytatta kint, erre is van lehetősége, persze kissé más feltételekkel, mint a szabad életben. Ilyen elítéltünk egyébként most nincs. A fegyelmi helyzettel sincs gondja a parancsnoknak. Volt ugyan egy fogolyszökési kísérlet, amikor néhány fogvatartott a plafont megbontva a padlás felé próbált kijutni, de az őrök észrevették. A padlásról egyébként sem jutottak volna ki. Az utolsó szökés — nem könnyű innen meglépni! — 1988-ban volt, három srác a rácsot kifeszítve, a bástyafalon át jutott ki, de pár nap után kézrekerültek. Plusz három év volt a jutalmuk... A fegyelmezetlenségek zöme az ablakon kikiabálás a hozzátartozóknak („a zárka rendjének megsértése”), a renitensek többnyire az előzetesben lévők, az elítéltek kevésbé kockáztatnak. A magánzárka-fenyítés is ritka. A szakállt viselő Sz. Mihály megyénkbe való, január 12-én szabadul. Bár még csak 27 éves, már öt évet lehúzott a börtönben különböző bűncselekmények elkövetése miatt. Legutóbb garázdaság miatt kapott 3 hónapot, de ült már lopásért és súlyos testi sértésért is. Még van egy függő ügye gépkocsilopás miatt, úgy véli, nyakába sóznak érte legalább másfél évet. Az ítélet után jöhet majd vissza... — Józanon nem csinálom én a balhét — mondja —, de ha iszik az ember, akkor a cimborák, a könnyelműség, a mámor hamar rossz útra vihetik. □ Ha úgyis mindig rosszul jár, akkor miért nem tanul a saját kárán? — Ha valami nem sikerül, ha nincs más, ami levezeti az ideget, akkor jön a pia, s a bűnelkövetés. Majd a börtön. □ Nem unja? — Hát jobb odakint, ahol szabadon mozog az ember. Igaz, most már itt bent is elviselhetőbbek a körülmények, mint régebben. Annak rosszabb, akinek van családja. Ha lehet dolgozni, az jó, mert könnyebb elviselni a napokat, gyorsabban megy az idő, társaságban van az ember, aztán kerül egy kis jövedelem is. □ Ki lehet jönni itt bent a társakkal? Mert a szóbeszédből, a filmekből arra következtet az átlagember, hogy itt zsarolják, bántják egymást a rabok, s nem ritka a fajtalankodás sem... — Előfordulhatnak ilyenek, de nem az ehhez hasonló kis börtönökben. Inkább ott, ahol sokan vannak. Itt rend van. Persze a kemény fiúkat is sok esetben kecsegteti az eltávozás esélye-reménye, s inkább meghúzzák magukat. Azért a film az más... A börtönökben sincs több homokos, mint kint, s közösség előtt nem nagyon kezdhetnek ki egymással a zárkatársak. □ Mit csinál majd, ha kiengedik? — Jó kérdés... Szeretnék visszailleszkedni a társadalomba. Fogadalmat tettem magamnak, most először, hogy nem kerülök újra börtönbe. Meg akarom tartani. Leszámítva persze a kocsilopásos ügyet, mert amiatt még vissza kell majd jönnöm. Kováts Dénes K isebbik gyermeke születését ünnepelte — pezsgő és vörösbor. Hatása — ha nem is érzi — sokáig, másnapig is tart. Esti sötétség, egy villanás, kész a baj. Az autó elé botorkált egy fiatalember. Szerinte nem kellően látták el, az orvos is ittas volt, az elütött meghalt. Három év a halált okozó ittas járművezetésért... Túl keménynek tartja. Endre pár nap múlva szabadul a nyíregyházi börtönből, szabadságvesztését harmadolták. Az áldozat családja nem haragszik, megbüntetését se kívánták. A törvény azonban törvény. — Nagyon várom a szabadulást — mondja — még akkor is, ha feleségem elvált tőlem időközben. A gyerekeket azonban láthatom, amikor kiengedtek eltávozásra, akkor is találkoztunk. Nagyon hiányoznak. A börtönéletnek az eleje a legnehezebb, míg átáll az ember. Amúgy? Ki lehet bírni, ha valaki fegyelmezett. De a szabályok fegyelmezetté teszik az embert, itt nem lehet agresszívnek lenni. Én még szabadulás előtt kapok egy nap eltávozást, ez lesz a negyedik alkalom. A zárkában kilencen vagyunk, különféle emberek különféle bűnökért. A munka mellett a tévé, a kártya, az olvasás segít abban, hogy elfoglaljuk magunkat. En járok a konditerembe is. Jó, mert segít levezetni az ideget. Hogy mi lesz a szabadulás után? Még nem tudom. Ki kell pihenni a benti életet, hisz ez egy zárt világ. Remélem kapok munkát — egy helyen húztam le 15 évet —, bár egy börtönviseltet a legtöbb helyen nem fogadnak szívesen. Hiába nem ság számarányához képest — annyi elítélt. A börtön kevés, vagy az elítélt sok? — tehetik fel sokan a kérdést. Nos, hazánkban jelenleg körülbelül 15 ezer embert tartanak fogva a büntetésvégrehajtási intézetekben, ez több az egyesek által elvárt elhelyezési viszonyokhoz képest, de a csúcs évekkel ezelőtt 26 ezer körüli létszám volt. Az sem elhanyagolható tény, hogy nálunk — ellentétben számos országgal — évtizedek óta nem épült új büntetésvégrehajtási intézmény. S ha a statisztikákat nézzük, azt is el kell mondani: Európa legtöbb országához képest nálunk igen magas a fogva tartottak aránya: százezer emberre 150 jut. Még egy adat: a nagy-britanniai 100-at is soknak tartják a kontinensen... — Nem a jogok biztosításában vagy a rend és fegyelem fenntartásában vannak különbségek — fűzi tovább a gondolat fonalát Pásztor András —, ezek ugyanis megfelelnek az Európában elvárt normáknak. Inkább az elhelyezési körülményekkel van gond. A zárkák — komfortfokozatukat tekintve — messze elmaradnak attól, ami a kétezredik év felé közeledve elvárható lenne. Mert a mosdót és a WC-t például külön fal választja el a zárkában Európa-szerte. Zsúfoltak a magyar börtönök — állapította meg a bizottság, de elismerték a rend és tisztaság érdekében tett erőfeszítéseinket, ami nem elhanyagolható az épületek állagának ismeretében. A fogvatartottakkal szembeni bánásmód ellen sem merült fel kifogás. Eszter társnőjével együtt az a fogvaErősítés a zárkában vagyok bűnöző, csak azt nézik, börtönben voltam. Látogatásunk napján 249 embert tartanak fogva a nyíregyházi büntetésvégrehaj- tási intézetben — tudom meg Pásztor András parancsnoktól. Közülük 150 előzetes letartóztatottat, a többi jogerős szabadságvesztését tölti. A büntetésvégrehajtási intézeteket két nagy csoportra osztják. A megyei jellegűek fő feladata az előzetes letartóztatás végrehajtása, a végrehajtó intézetek — fogház-, börtön- és fegyházfokozatban — a szabadságvesztés ítéletek végrehajtásának színterei. Persze a két funkció sok esetben keveredik. A nyíregyházi megyei jellegű intézmény, de végrehajtó is börtönfokozatban, így az előzetesben lévők és az elítéltek egyaránt megtalálhatók itt. □ Egy európai bizottság nem éppen elismerően nyilatkozott a magyar börtönviszonyokról, már ami a fogvatartás körülményeit illeti. Mennyire felelünk mi meg a sokat emlegetet európai normáknak? — Viszonyítás kérdése — hangzik a válasz. — A tehetős nyugati országokban természetesen a börtönökre is több pénz jut, ott jobbak az elhelyezés körülményei, de sorolhatnánk olyan államokat, ahol rosszabbak. A lényeg: Magyarországon a magyar normáknak kell megfelelnie a börtönviszonyoknak. A nyíregyházi intézetet eredetileg is börtönnek kezdték építeni 1889-ben. Szeptember 19-én volt az alapkőletétel, 1891. november 23-án az átadás, de már februárban hoztak ide néhány rabot. Az a kor más követelményeket támasztott, talán nem volt — a lakostartott, aki elítéltként van a nyíregyházi börtönben, mert nők általában csak az előzetes letartóztatás idején tartózkodnak itt. Talán a szerencséjüknek is köszönhetik ezt, így közel a nyíregyházi rokonság, s a gyerekek. Az irodákat takarítják dologidőben. Eszter nem sokat szabódik, rááll, hogy nyilatkozzon. Társnője hevesen tiltakozik, de azért nem állja meg, hogy ne jöjjön ki a folyosóra, meghallgatni beszélgetésünket. Sőt, még hozzá-hozzá is szól. — Már másodszor kerültem a rácsok mögé lopás miatt — vallja be Eszter. — A rácsok alatt... 11 Más világ a rácsok mögött
