Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-24 / 304. szám
^ Próbáljuk szeretni a világot, mert minden szép, csak meg kell látni benne--------------a ^gségey-------„ Az eskü csillogtatták erényeiket, inkább gyarlóságuk, vagy gyengéjük mutatkozott meg a közösség előtt. A négy év előtti fogadalmak némelyeknél úgy szertefoszlottak, mint hamu a szélben, és megerősödtek a túlzott magabiztosságot, az anyagi érvényesülést, a hatalmi mámort jelző tulajdonságok. Éppen az újraválasztott polgármesterek, képviselők példája mutatja, a választók figyelme túlterjed a székfoglalás meghitt percein, bennük éveken át visszhangzik az eskü szövege, amit a maguk csendességében ők mindennap számonkérnek. Maradjon tehát tartós s ne csak szavakban élő a bizalmat elnyertek őszintesége, szerénysége, támaszkodása a közösségre, ezek birtokában a legsúlyosabb döntéseknél is elfogadjuk határozottságukat. Mert az előttünk lévő évek nem kecsegtetnek sok jóval; amíg egyensúlyba juthat a gazdaság, áldozatokra lesz szükség, ami az esetek többségében a kevsébé tehetős tömegeket sújtja. Ám változatlanul igaz: ha felnőttként kezelnek bennünket, ha a vezető nem hiszi, hogy az egész település boldog attól, hogy szépen gyarapodnak a tisztségekbe jutottak, hanem a rosszat s a kevés jót is igazságosan megosztják velünk, a választók támogatása tartós marad. Angyal Sándor KARÁCSONYI INTERJÚNK Gégény Béláné Koczka Ágnes Balázs Attila felvétele „Kicsi vagyok, gyenge és nő. Egyedül semmire sem jutnék, ezért kérem a képviselőtársak és az egész város közösség támogatását. ” Az eskütétel utáni székfoglalójában mondta ezt Nyíregyháza most megválasztott polgármestere, amit a jelenlévők közül sokan jelképes értékűnek éreztünk. Több hasonló eskütétel utáni vallomás hangzik(ott) el ezekben a napokban településeinken, amikor sorra megalakulnak a helyi parlamentek. Nincs okunk kétségbe vonni az ünnepi pillanatokban elhangzó szavak őszinteségét, hiszen azok igazságtartalma nyilvánvaló. Egyedül, egy ember lett légyen bármennyire felkészült, gyakorlott, testileg is erős, még a legkisebb faluban sem tud csodát tenni. Nem képes úrrá lenni a legelesettebbek szegénységén, a feszítő társadalmi gondokon, hogy a százezreket, milliókat emésztő fejlesztési igényeket már ne is említsem. Az idézett szavak — nekem legalábbis — arról tanúskodnak, hogy a választók bizalmát elnyertek az induláskor tisztában vannak (kell, hogy legyenek!) azzal: a voksoktól nem ők lettek egyszeriben a falu, a város legokosabb, legszéleslátókörűbb, legfáradhatatlanabb polgárai. Emberek maradtak erényeikkel és gyarlóságaikkal, érdemeikkel és gyengéikkel együtt. Arra majd a most következő évek adnak választ, melyik tulajdonság kerekedik felül bennük. Mert elbuktak a mostani választáson azok, akik nem Balogh József Erick Fromm A szeretet művészete című könyvében van egy aranyos kis mondat a szerétéiről: „Ha én valakinek ki tudom mondani, szeretlek, akkor én azzal azt mondom, hogy benned szeretek mindenkit, rajtad keresztül szeretem a világot és benned szeretem magamat is.” Gégény Béláné Koczka Ágnes idézte ezt, amikor leültünk egy karácsony előtti beszélgetésre. — Nyíregyháza szülötte vagyok, huszonkét éve élek boldog házasságban a férjemmel, hat szép gyermekünk van. Több munkahelyem volt már, miután a gyermekeimet többé-kevésbé elindítottam a közösségekbe. Szociális és egészségügyi területeken dolgoztam és dolgozom, most az anyáscsecsemő otthonban napi négy órában az ott lévő anyákkal foglalkozom, mint mentális gondozó részben szociális, részben mentális gondjaikon igyekszem enyhíteni. Abban kell segíteni őket, hogy vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba. □ Meglehetősen nehéz volt összehozni ezt a találkozót. Miért? — Könnyű lenne azt mondani, hogy a közelgő ünnep miatt talán sűrűbb az élete mindenkinek, de ha visszagondolok, lehet hogy ugyanilyen nehéz lett volna szeptemberben is. Nagyon sokféle dolgot csinálok, talán túl sokat is vállalok. Maga a család is az átlagtól nagyobb létszámú, több munkát, időt, ráfordítást igényel, hogy ellássam őket. A négyórás főállás mellett az egyházmegye, a püspökség megbízásából majdnem minden délután hittanórákat tartok a város különböző iskoláiban. Ezenkívül négy éve a plébánián a karitász csoport vezetője vagyok és ez is elég sok munkát ad. □ Mit jelent ez a karitász tevékenység? — Az egyházmegye szociális, karitatív munkájának a tervezése, irányítása, fel- térképezése, különböző intézményekkel, segélyszervezettel való kapcsolattartás. Ez azt jelenti, hogy ha bárki segítségre szorul mert hittünk abban, hogy úgy érdemes élni, ha az ember közösségeket alkot. Két év múltán Nyíregyházán is megalakítottuk 13 családdal a helyi csoportot, amelynek már 500 felnőtt tagja van. — Hogyan lesz valakiből nagycsaládos? Elhatározás kérdés, gyerekkori álom, vagy így adódik, és egy vallásos embernek nem jut eszébe, hogy abortuszbizottsághoz forduljon. Magyarul nem divat Magyarországon sokgyermekesnek lenni. — például nincs ágya, ruhája, esetleg a gyógyszerét nem tudja kiváltani —, segítünk. A semmiből indultunk, saját magunk adtuk be forintjainkat, ebből vettük az első kis Mikulás-napi ajándékokat. Ezután jött a plébános úr segítsége, de igyekeztünk a pályázati lehetőségeket is kihasználni. A nyíregyházi önkormányzattól is többször kértünk kisebb-nagyobb összeget. Nagy örömünkre az idén sikerült egy nagyobb összeget nyerni, ebből tudunk most — talán úgy gondolom, hogy megfelelő mértékű segítséget — tartós élelmiszercsomagot adni a valóban rászoruló, egyedülállóknak és családoknak, s a Máltai Szeretetszolgálattól is kaptunk élelmiszer segítséget és gyógyszernek nem minősülő kapszulákat. □ Úgy tudom, a nagycsaládosok egyesületének létrehozásánál is bábáskodott. — Ez 1987-ben indult Budapesten. Alapítók voltunk mindketten a férjemmel, — A végéről kezdem: divatból semmiképpen, mert ha divat lenne, akkor sem lennének sokkal többen. Én már lánykoromban úgy döntöttem, hogy ha megfelelő társra találok, akkor nagy családom lesz. Hitemből adódóan vallom, hogy az isteni kegyelem megsegített, olyan társra találtam, aki ebben is egyetértett velem. Az első négy gyerek az első örömben és a spontán, szinte gondolkodás nélkül vállalt nagy lelkesedésünkben született. Rákérdezett az abortuszra. Nekem eszembe sem jutott, hogy ide fordulhatnék. Az ember értelmes lény, tehát kell hogy ismerje, meg kell hogy határozza saját lehetőségeit, korlátáit, tudja meddig mehet, így már számszerűsíteni kellett, hogy még két gyermeket tudtunk vállalni egészségben, erőben és szeretetben. A nagylányunk húszéves, a legkisebbik, a hatodik tíz. — Megtalálták-e azt az örömet, amit ettől a nagy családtól vártak? — Százszorosán többet kaptunk, mint amit hittünk vagy reméltünk. Persze nem akarom rózsaszínre festeni a valóságot. Kemény anyagi gondjaink voltak, vannak és lesznek is gondolom. De ez soha nem riasztott minket vissza. Megtapasztaltuk nagyon sokszor az emberi segítséget, de az istenit is, és ebben soha nem csalódtunk. Nagyon szerényen élünk, nagyon meg kell gondolni minden fillérnek a helyét, de ennek óriási előnye is van, hiszen meg tudjuk tanítani a gyermekeinket is, hogy nagyon nézzék meg, mi az, ami a fogyasztói társadalom kínálatából alapvetően szükséges. Ugyanakkor megtapasztalják a segítőkészséget mások részéről, hiszen nagyon sok mások által használt ruhát kapnak a gyermekeink. Nem tudom megmondani, hogy új kabátot, új cipőt mikor vettem nekik, mert nem tudom megtenni. Ez nem panasz, hanem ezt átéljük. Ugyanakkor azt mondja a legkisebbik gyermekem: anya ez a kabát nekem már nem jó, nincs kistestvérem, adjuk oda valakinek. És amikor egy gyerek ezt magától mondja, akkor azt mondom: érdemes volt ezt az életformát választani, mert már a gyermekem is ismeri a helyes értékrendet. Tudja azt, hogy vannak még tőlünk szegényebbek, rászorultabbak, tehát az adás örömét is megtanulja azzal, hogy neki adott egyszer vagy sokszor valaki. Lehet ezután kérdés, hogy visszakapjuk-e az örömöt? □ Milyen lesz a Gégény családban a karácsony? — Én nem hiszek abban, hogy egy ajándéktárggyal pótolni lehet a szeretetet. Úgy gondolják sokan, minél drágább egy ajándék, annál inkább le van tudva a dolog. Pedig a gyerekeket arra kell ránevelni, a gesztusban, az akárhány forintot érő kis ajándékban is meg tudják látni azt, ami mögötte van. Természetesen nálunk is mindenki nagyon várja, hogy meglepetés legyen. A gyerekek nagy izgalommal készítik a meglepetéseket egymásnak és nekünk is. Természetesen mi is veszünk ajándékot a gyermekeinknek. Most például úgy oldjuk meg a feszítő anyagi gondokat, hogy a nagyobb gyermekeink egy ajándékot kapnak közösen. Összegében olyat, amennyit az átlagos magyar szülő egy gyermekére rászán. Én három gyerekre tudom rászánni ezt az összeget. Fáj a szívem a kirakatok láttán, de végül is tudom, hogy eddig terjed a mi anyagi lehetőségünk. — Ami az ünneplést illeti, nálunk kezdettől úgy alakult, hogy a családfő, a férjem felolvas egy kis részletet Jézus születéséről a Szentírásból, ami a karácsony lényege. Erre figyelünk, hogy most egy születésnapot ünnepiünk. Ezután a gyerekek énekelnek, majd elmondják, hogy kis Jézus én ezt az ajándékot készítettem neked, fogadd tőlem szeretettel, aztán odateszik a fa alá, vagy felakasztják a fára, amit csináltak. Mi nem azt mondtuk a gyerekeinknek, hogy a kis Jézus hozza az ajándékot, hanem megszületett, ezzel ő maga egy ajándék nekünk és ezért a lehetőségeinknek megfelelő mértékben, de örömmel megajándékozzuk egymást. Azt szeretném, ha ennek a beszélgetésnek éppen ezért egy olyen üzenettartalma lenne, hogy ha kevés a pénzünk, ha bármi bajunk van, ha nem tudunk úgy igazán jó szívvel és felszabadultan ünnepelni, mert valami baj van a családunkban, ha rosszul sikerült az életünk, vagy éppen magányosak vagyunk, akkor se keseredjünk el. Próbáljuk a szeretet úgy megélni, hogy az nemcsak egy érzelem, nemcsak egy túlfűtött vágyakozás arra, hogy bennünket boldoggá tegyenek, vagy mi boldoggá tegyünk egy embert. Próbáljon meg mindenki kinyílni egy kicsit, ha nincs gyermeke, akkor a nagyobb család, a munkatársak, a nagyobb közösségek felé. Próbáljuk meg szeretni a világot, mert minden nagyon szép, csak meg kell benne látni a szépséget. ^ Megtapasztaltuk sokszor az emberi segítséget, de az istenit is, és ebben soha nem csalódtunk, yy Nagyon szeretnék segíteni abban, hogy vissza tudjanak illeszkedni a társadalomba. yj A hétköznapi szeretetről x
