Kelet-Magyarország, 1994. december (54. évfolyam, 284-309. szám)
1994-12-17 / 298. szám
1994- DECEMBER 17-, SZOMBAT Napkelet • A KM hét végi melléklete Majdnem gyalult minőség azon kívül, mintha neutronbomba találat érte volna a telepet. Ahol üzemcsarnok, műhely, az étterem, a klub áll. A valamikori sikernapok boldog-biztos színterei. Darabánt Gusztáv telep igazgatóval beszélgetünk: — Kilencvenegyben jelent meg a magyar piacon a faalapanyag, a fenyő fűrészáruellátás problémája. A tuzséri és a mátészalkai feldolgozókapacitás, ami addig tartópillére volt az ERDÉRT-nek a beszállítások visszaesése miatt nagyrészt kihasználatlan maradt. Ehhez jött még a kereslet visszaesése és az, hogy attól kezdve bárki hozhatott bármit az országba. □ Végül is miért nem jött a fa? — Azt hiszem, erre valódi és pontos választ senki nem tud adni. Az ERDÉRTNEK elemi érdeke volt, hogy hozza a fát, így csak az ottani viszonyok, érdekek körülmények megváltozása eredményezhette a szállítói magatartás megváltozását. □ Tudtommal volt egy kísérlet a Komi Köztársasággal is. — Valóban, de a partnerek, akikkel a vegyes vállalatot létrehoztuk semmit nem teljesített abból, amit a szerződésekben vállaltak. Jelenleg folyik a társaság felszámolása. Ezzel 183 ember munkahelye szűnt meg. □ Jelenleg bányán dolgoznak a telepen? — Az ÉRDÉRT 1994 márciusában 33 főt visszavett az ERDKOM állományából egyrészt fa és építőanyag késztermék forgalmazásra, másrészt az ittlévő vagyontárgyak őrzésére. Mert közben üzletági kft.- ket hozott létre a központ, mi az ÉRDÉRT Fa-Ker Kft. egyik telepe lettünk. Működésünk a szolgalmi úton kívüli területre korlátozódik és őrizzük a holding javait. Szeretnénk olyan forgalmat csinálni, amit elvárhat tőlünk a működés feltételeit megteremtő kft. ügyvezetése és tevékenységünket olyan jövedelemtartalmúvá tenni, ami 33 főnek biztos megélhetést jelent. Kihalt üzemcsarnokoknál, elnéptelenedett ebédlőknél, használaton kívüli szociális létesítményeknél aligha van lehangolóbb látvány. Különösen ha a sínek felől varjúgsapat száll a daruk felé és szomorú zsivajukat a szél összekeveri az emlékezőben régi ünnepségek, klubestek, farsangok dallamokat dadogó hangfoszlányaival Zánkán egyszer a szalkaiak Örkény egypercesekből adtak elő összeállítást. Ennek utolsó darabjaként Deák Gyuri a „Sóhajnak beillő szózat”-ot mondta, amit írója egy vasdarabhoz intézett. Ennyi volt:„Túlélsz pöcök!” A Radeczki mars hangosodni kezdett, már csak a gyertyák világítottak és Gyuri lejött az elnéptelenedett színpadról. Tavaly temették el a falujában. A túlélést már nem élte meg. Pedig most van az ideje... Réti János Ami a láthatatlanból látható A színházterem sötét nézőterén ott ültek valamennyien táncruhába, jelmezbe öltözötten, telve a várakozás leplezett vagy leplezetlen izgalmával. Közben kellékekkel, díszletekkel, hangszerekkel rakott buszok keresték a parkolásra legalkalmasabb helyet a Zánkai Úttörőváros kultúrcentruma előtt. Bent reflektor fényköre nyugodott várako- zástkeltőn a színpad nehéz függönyén. Az ország talán valamennyi tájegységéről jöttek, holott egyetlen vállalat, az ÉRDÉRT hagyományos kul túrfeszti válj a érkezett a kezdetéhez. Aztán megszólalt a zene: „Várj, még felkel majd a nap”! — és Demjén Éerenc dala szállt, szárnyalt a széksorok fölött. A szereplők, akik közül a legtöbben csak évente ezen egy alkalommal léptek színpadra, csillogó szemmel várták, hogy azt, amire hónapok óta készültek bemutathassák a világot jelentő deszkákon. Mert nekik a deszkák valóban világot jelentőek voltak. De nem a szó színházi, hanem gazdasági értelmében. A fesztivál egyszerre volt az egymással való vetélkedés és összetartozás szimbóluma, amire nyaranként Zánkán összejött az ERDÉRTESEK nagy családja. A nyolcvanas évek első felében jártunk. 1994. március. Öles, később többször megismételt hirdetés országos napilapokban: „Az ÉRDÉRT Rt. nyilvános, egyfordulós pályázatot hirdet az alábbiakban megjelölt, önállóan működőképes egységeinek, ingatlanainak, ingatlanrészeinek megvásárlására. ” Es felsorolás következik. Dunántúli, budapesti és kelet-magyarországi címekkel. Címekkel a valamikor fénykor anyakönyvéből. Abból az időből, amikor 19 telep, illetve gyáregység jelentette az Erdőgazdasági Termékeket Feldolgozó és Forgalmazó Vállalatot, ami Szabolcs-Szatmárban is nagyon sok családnak adott kenyeret. Mátészalkán, Tuzséron, Vásárosnaményban. Mi kényszerítette ki a valamikori sikercég átlényegülését? Hát nem voltak ott végig a piacon? Nem uralták a terepet? És nem jobbnál jobb szakemberek ültek a jobbnál jobb pozíciókban? Hát hogyan is volt az egész? Mert a hirdetés, illetve a kiárusítás semmiképp sem értelmezhető felívelő tendencia állomásának. Mintha az látszana mögötte, hogy őrizzük meg, ami védhető, és kezdjük élőiről az egészet. A valamikori vezetők egyike ma jól menő, igaz külföldi érdekeltségű vegyes vállalatnál dolgozik. A portáról felszólnak, hogy vendége érkezett, majd az irodaépület egy tárgyalójába kalauzolják a jövevényt. Új világ, új stílus, új módszerek. De lehet, hogy ő maga vezette be így. Mert annak idején a fénykorában az ERDÉRTNÉL is egy sor új kezdeményezés indult tőle. Mellesleg mindig adott a részletekre. — Az ÉRDÉRT tragédiája a valamikori hiánygazdálkodás tragédiája. Röviden: a vállalat egycsatornás fenyőforgalmazásra jött létre és most, ennek az egy csatornának az eldugulása folytán a szervezet elveszítette életképességét. Egy nyersanyagforrás volt, a Szovjetunió, a szállítás mennyiségét, ütemét és egyéb feltételeit államközi szerződések garantálták, az ERDÉRT-nek nem volt más feladata, mint — rossz szóval élve — levezényelni a forgalmat. — Klasszikus értelemben vett üzletekről, piaci megmérettetésről nem lehetett beszélni. Jött a fa, ezután már nem volt más dolgunk, mint eldönteni mikor, hova, kinek és mennyit szállítsunk: Tüzépek, építőipar, bútorgyártás, papíripar. Az áruelosztó szerep dominált, amiben döntő tényezőnek számított a személyes kapcsolatok szövevénye. A vezetők, a legfelső polcokon helyet foglalók nem tudtak olyat tenni, hogy az rossz lett volna. A tevékenység bizony távol esett a tisztességes, a klasszikus üzleti élettől. — Aztán a rendszerváltás liberalizálta a gazdaságot, aki akart és tudott hozhatott, vihetett. A fenyőműfajban is megjelentek káefték, részvénytársaságok, kereskedők. Elkezdtek kiütközni a cég problémái. Az ár-áru viszony összefüggései. Kiderült, hogy drága az apparátus, hogy ilyen költségekkel nem lehet megélni az előretörő konkurencia mellett. És megjelent, majd halmozódott a veszteség. Ekkor kellettek volna menedzser típusú vezetők, de a vállalat elé tornyosuló nehézségeket ugyanazokkal az emberekkel akarták leküzdeni, akiknek génjeikben ott voltak a kényelmes áruérkeztetés és kegyes áruelosztás beidegződései. Tuzsér 1994 őszén. Ha van az országnak területe, amelyet gazdasági értelemben hátráltatóan érintett a rendszerváltás - reménykedjünk benne, hogy csak átmenetileg — akkor az a vasút híres 100-as vonala mentén fekvő települések láncolata. Kisvárdától Záhonyig. Valaha e lánc egyik ékkövének számított Tuzsér és lehetőségei jelenleg is meghaladják a nagyközségi kereteket. Csakhát! A keleti piac összeomlása folytán, a nagy tranzit, gyűjtő és elosztó szerep kiaknázhatatlansága folytán olyanná vált, mint egy félúton meggondolt gesztus, egy befelé szakadt kiáltás. Vegyesbolt a vasútállomástól nem messze: — Az ERDÉRT-hez merre kell menni? — Kimegy a négyes útra — magyarázza a boltos — a következő kereszteződésnél balra, majd rögtön jobbra a tsz kapuja mellett. — Működik a cég? — kérdezi a jövevény. — Még igen. — Mi az, hogy még igen — szól közbe az egyik vásárló, egy középkorú hölgy — ne csináljon ellenreklámot. Ez egy jó cég! Már különváltak és kft.-vé alakultak. Tudja a rendszerváltás ide is tett oda is tett. De menjen csak, nem nehéz odatalálni. Mesz- sziről látni fogja a darukat. — Fát annál kevésbé — évődik a boltos vásárlójával, akiről hamar kiderül, hogy a férje az ERDÉRT-nél dolgozik. — Én még ilyen pucér fatelepet mint ez még nem láttam életemben! — Mikor járt arra? — Tegnap — Akkor rossz helyen nézte. Nagy Béla az ÉRDÉRT Tuzsér Kft. kereskedelmi vezetője: — Dolgozott itt kétezernél több ember is, igaz akkor 90- 100 vagon áru érkezett hozzánk naponta. Volt annyi fa, hogy még a telep melletti legelőkre is jutott belőle, de a normálisnak mondható dolgozói létszámunk 1200- 1500 fő körül volt. Aztán jött a rendszerváltás és most 310-en vagyunk. Az utolsó nagy beruházás, a fűrészüzem és rönkosztályozó gépsor már a fordulat után készült el. Igaz, méretpontos, szinte gyalult végterméket tudunk rajta előállítani, de az alapanyagbeszerzés nagyon nehézzé, drágává, bizonytalanná vált. Hogy mást ne mondjak az Oroszországból rendelhető fa ukrán tranzit díját senki nem akarja vállalni. — Április 1-jével alakultunk át önálló kft.-vé olyan konstrukcióban, hogy a telep maga az ÉRDÉRT Rt. tulajdona és holdingszerűen üzemelteti az önállósult egységek láncolatát. Az első negyedévünket már nulla körüli eredménnyel zártuk. A baj az, hogy kevés fa jön az országba. így aztán mindent vállalunk, ami fával kapcsolatos. Ha beindul valami fellendülés visszahívjuk az embereket... Nem olyan sok itt a megélhetési lehetőség... Budapest, V. kerület Akadémia u. 1-3. Egy nagy irodaépületben több központ él társbérletben egymással, köztük az ÉRDÉRT központ maradványa. Dr. Anda István vezérigazgatóval beszélgetünk a vállalat jelenéről, aki másfél éve pályázat útján nyerte el hivatalát. — A hiánygazdálkodás meg az egycsatornás létezés mind igaz, de azért azt is számításba kell venni, hogy a faanyag iránti kereslet is csökkent. A bányászat lényegében eltűnt, az épületasztalos-ipar átalakult, a bútoripar hasonlóképpen. Vagyis korábbi jelentős felhasználókra már nem számíthatunk, akik megmaradtak, azok közvetlenül, a gyártótól, vagy szállítótól vásárolnak. — A vállalat átalakításának első koncepciói már 1990-ben megszülettek, de végül az ÁVÜ és az ÁVRT döntést csak 1993-ban hozott. így jött létre ez a holding szervezet 8 önálló kft. megalakulásával. A tőkekoncentráció és nagybani beszerzés előnyeit kiegészítve a kisvállalkozás rugalmasságával. Vagyis központilag történik változatlanul a kereskedelempolitika kialakítása, a pénzgazdálkodás összehangolása, a vevőkkel szemben viszont igyekszünk a lehető legrugalmasabbak lenni. Az egységes arculaton belül Kelet-Magyarorszá- gon alakítjuk ki az elosztó telepeket, Dunántúlon a kereskedelmi hálózatot. — És természetesen vegyes vállalatok létrehozását is szorgalmazzuk a szállítási költségek kímélése miatt. Azt tervezzük, hogy a kapacitás egészét kitelepítjük Oroszországba és csak annyit szállítunk ide, amennyit a magyar piac igényel. Már ebben az évben elmozdultunk a holtpontról. Az adataink azt mutatják, hogy sikerül a céget fejlődési pályára állítani. Mátészalka, 1994 késő ősz. A hatalmas telep, a hajdani 13.-as gyáregység szinte kihalt. Az első portától jobbra, az egészhez képest bizony kicsinyke területen tárolják az ÉRDÉRT FA-KER Kft. készletét, Európa egyik legkorszerűbb telepe Balázs Attila felvételei láthatatlan fenyők erdeje Volt olyan idő, amikor nem látszott a fától az ÉRDÉRT
